Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
A „Szerelmesfilm” műhelyében Mondatokká formálódnak a szavak A magyar líra tele van gyönyörű szerelemmel. Petőfi lángolása („... Szeretem erényid / Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid / Napfogyatkozását, / Szeretlek kedvesem, / Szeretlek tégedet, / Amint embernek csak / Szeretnie lehet.”), József Attila mindent magába ölelése („Szeretlek, mint anyját a gyermek, / mint mélyüket a hallgatag vermek ...”), Juhász Gyula halk imádsága („... Mert benne élsz te minden félrecsúszott / Nyakkendőmben és elvétett szavamban ...”), Radnóti átforrósodó hasonlat-ízlelgetése („Olyan vagy mint egy suttogó faág, / ha rám hajolsz, / s rejtelmes ízű vagy, / olyan vagy, mint a mák ...”) elkísér életünkön át. S ilyen rajongó, vallomásos, tiszta érzelemtől megszentelt sorok csendülnek meg bennem, amikor Szabó István még készülő „Szerelmesfilm”-jével ismerkedem. Meglehet, hogy a filmek nagy többsége szerelmes film, de ez a film másmilyen. Inkább szerelmes vershez hasonlatos. Szerelmesfilm. Így egybeírva, még ha az Akadémia talán nem is veszi jó néven tőle. Szorosan egybeírva. A film műhelye most már a vágószoba, mert a forgatás véget ért. A rendező és Sivó György vágó sok ezer méter film fölé hajol. Szabatos kérdés-felelet játszásra nincs mód, nincs idő, de az egymással váltott rendszertelen szavak néhány mozaikját felkapom. Azt szeretném kitapintani — meglehet, tapintatlanul —, milyennek látja Szabó István az immár „kézbenfogható” saját munkáját. — Olyan ez, mintha írtál volna egy regényt és még nem olvastad el. A Kata, Jancsi szerelmesek — ez a kapcsolat átvezet a gyermekkorból a felcseperedésen át a nyugtalan ifjúságba. Kata és Jancsi alakítója a gyermek Kelemen Edit és Szamosfalvi András, valamint Halász Judit és Bálint András Markovics Ferenc felvételei A fürdőkádban úszkáló hal vissza-visszatérő tanúja és jelképe Kata és Jancsi terveztetéseinek, álmodozásainak