Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-28 / 9. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Nem volt reklamáció Csúcsot döntöttek a Közlekedési Fórumban: a kérdések száma ugyanis jóval meghaladta a kétezret, nem beszélve a Televízióhoz a műsor előtt érkezett sok száz levélről, táviratról és előzetes telefonról. Ennyi kérdés még megközelítően sem volt egyetlen Fórumnál sem. A válaszokat a nézők elfogadhatták, mert reklamáló, vitatkozó észrevétel nem érkezett. Most már csak az a kérdés, hogy mi történik az elmaradt válaszokkal? Egy Fórum adásban ugyanis a gyakorlat szerint 70-90 kérdésre adott válasz az azonosság, vagy a nagymérvű hasonlóság alapján 500-600 kérdezőt elégíthet ki. A többi másfél ezer? Nos, a csaknem 120 perces adás után rövid munkamegbeszélés zajlott le, amelyen a miniszter, miniszterhelyettesek, fővárosi vezetők és a műsor készítői megállapodtak, hogy a napilapokban közzétett válaszok mellett az illetékes szervek a nézőknek levélben - kivétel nélkül — válaszolnak. A technikára: a kérdéseket még adás közben stencilre írták, ellenőrző példányok is maradnak a Televíziónál. A névtelenül, szám nélkül telefonálók persze kimaradnak. Újabb formai lépést jelentettek a Keleti pályaudvaron és az Engels téren dolgozó közvetítő kocsik. Csak az a probléma, hogy a két kapcsolás közül az egyik jól, a másik meg rosszul szolgálta a Fórumot. Az Engels téri közvetítő kocsinál dolgozó riporter ugyanis csak egyszerű közvetítő eszköz akart lenni, a kérdések sallangmentes továbbítója, így sikerült is belesimulnia az adásba. Még rövid képi bizonyítást is adott, amikor az egyik kérdező felvetette, hogy miért van este hétkor zárva az Utasellátó. Az Engels tériek tehát bebizonyították, hogy hazai Fórumba is kell a közvetítő kocsi, jó, ha ilyen adás egyikmásik kérdezőjének is „arca van”. A „Keleti" viszont „kilépett a műfajból”. A riporter mindenáron helyszíni közvetítést is akart adni és ezzel egykét kérdezőtől el is vette az időt. Az élő adásrész nem bonthatja meg a Fórumnak azt az egységét, amelyet mégiscsak a gyorsan pergő kérdések és válaszok adnak meg. Csakis ezekhez lehet igazítani a vizuális megoldásokat. Nők a vezérkarban Hóvirág helyett kabaréműsorral köszönti a tévé március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából a „gyengébb" nemet. A műsorszámok csupa speciálisan női problémát „boncolgatnak” és írói is valamennyien nők: Fehér Klára, Palotai Boris, Janikovszky Márta, Kovács O. Judit, Kertész Magda, Dénes Margit. Nő a rendező: Zsurzs Éva. Nő az operatőr: Czóbel Anna. Nő a díszlet-tervező: Mátai Lívia. Nő a szerkesztő is: Lugossy Zsuzsa tévé-bemondónő, akinek ez az első szerkesztői munkája. A kabarészámokat valódi riportok és parodisztikus álriportok kötik össze. A valóságos riportokat Szemes Piroska készítette az Ódry Színészotthonban, a Közgazdasági Egyetemen, a Vásárcsarnokban és egy szövetkezet órásműhelyében. Álriportokra akkor került sor, ha a megkérdezettek nem tudtak megfelelő, kielégítő választ adni. A színészek között természetesen lesznek férfiak is, hiszen a nők problémái rendszerint a férfiakkal kapcsolatosak. Zsurzs Éva rendező a műsor felvételei után feltette a kérdést: vajon nem lett volna-e méltóbb a Nemzetközi Nőnaphoz, ha a televízió nem nőkre, hanem férfiakra bízza az ajándék elkészítését?! ! Előzetes véleményünk szerint: nem! Képünkön, az Odry Színészotthonban készült riportban a női egyenjogúságról nyilatkozik Császár Kamilla. A műsor „Spessarti-ügy” „A spessarti fogadó” című filmben szombat este ismét láthattam egyik kedvencemet, Liselotte Pulvert. Az eddig bemutatott filmjeit mindig megnézem, és különösen tetszett a „Kísértetkastély Spessartban” című színes filmje. Nem emlékszem pontosan, de valahol olvastam, hogy a „Spessart"-sorozat újabb alkotással bővült. Kérem írják meg, helyes-e ez az információ? (Káldor Béláné, Budapest, IX., Ferenc tér.) Az értesülés helytálló. Az új filmről lapunk is hírt adott. A „Spessart”-filmek nagy sikere után, 1917-ben készítette el Kurt Hoffmann rendező a „Boldog idők Spessartban” című filmjét. A női főszereplő természetesen Liselotte Pulver és a film szereplőgárdájából is jó néhány ismerőssel találkozhatunk, akiket a ,a Spessarti fogadó” című filmben már láthattunk. Liselotte Pulver partnere ezúttal nem Carlos Thompson, hanem Harald Leipnitz. Nincs tudomásunk róla, hogy a filmet a közeljövőben nálunk bemutatják, addig is, kárpótlásul, egy jelenetet közlünk a filmből. A képen: Harald Leipnitz és Liselotte Pulver. Winnicka a zsűriben Lucyna Winnickát, a világhírű lengyel filmszínésznőt új szerepben láttuk a minap a televízió képernyőjén: zsűritag volt a „Csillagszóró” című nemzetközi intervíziós körműsorban. Az „Éjszakai vonat”, a „Máter Johanna” hősnője is egyébként az utóbbi években „nemzetközi” színésznő lett: hazáján kívül forgatott az NDK-ban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, legutóbb pedig Magyarországon. Lucyna Winnicka egy Franciaországba szakadt magyar asszonyt alakít Szabó István „Szerelmesfilm” című filmjében. Képünk is ebből a filmből mutatja a lengyel színésznőt, Bálint András és Erős Tamás társaságában. (Markovics Ferenc felv.) 29