Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-15 / 3. szám
Három város — három be KAPOSVÁR: Pontás Gedeon Sütő András vígjátéka egy jellegzetes, kártékony embertípust fedez fel, amelynek életteret, mozgási lehetőséget éppen a mi világunk teremthet oly gyakorta és mindannyiszor azért, mert a társadalmi kontroll nemegyszer lassan, vagy hibásan működik. Pompás Gedeon egy erdélyi faluban él és visszaél azzal a kis hatalommal, amit a történelem a kezébe adott. Akik funkcióba helyezték, nyilván nem tudták, hogy számára életveszélyes mindenfajta olyan pozíció, amelyben emberek fölé kerülhet, mert jellegzetesen olyan alkatról van szó, aki rendkívül érzékeny, ha hatalmi pozícióját bármi megsértheti, de a saját gorombáskodásai, hatalmaskodásai egy pillanatra sem befolyásolják cselekedeteit, tökéletes süketséggel tud gázolni emberi érzékenységek felett, de azonnal elveszti józanságát, ha vele bármilyen megaláztatás történik. Sütő András gondolatilag saját írói kvalitásait képviseli ebben a játékban is, mert a tétel, amit játékával megfogalmaz, elevenbe vágó, érvényes társadalmi veszélyre hívja fel a figyelmet; a probléma csak az, hogy ezt a nagy eszmei fölfedezést a játék fordulatai, maga a játék szerkezete nem tudja mindvégig egyforma feszültséggel közvetíteni. A fordulatok szinte függetlenítik magukat a mondanivalótól és szinte folyondárszerűen burjánzanak, indáznak, tekergőznek olykor feleslegesen, művészileg indokolatlanul — olyan víziókba sodorják a hőst, ami a játék egész szellemétől idegen. Meggyőződésem: Pompás Gedeon, ez a falusi kiskirály a saját világában tud csak mozogni, akkor van helyén, amikor a szatócsüzletben semmisül meg és nem pedig az általa elképzelt mennyországban. Akkor sem hiszünk neki, amikor sírboltra alkuszik, mert már kirepíti őt abból a közegből, amelyben mozogni képes. Pompás Gedeont a hatalommánia kiforgatja önmagából, alkalmatlanná teszi arra is, hogy a saját egyéniségét önmaga számára elviselhetővé tegye, ezért természetes, hogy társadalmi környezetét is deformálja, megrontja mindazokat, akik közelébe kerülnek A rendezői megjelenítés is abból indult ki, hogy Pompás Gedeon társadalmi veszélyességét bizonyítsa. Komor István okosan próbálta összefogni a cselekmény epizodikus motívumait, jól komponálja meg a játék meséjét, de különösen a harmadik felvonás stílusváltásával már nem tud megbirkózni. A főszerepben Kátay Endre Pompás Gedeon hatalmaskodásainak, megaláztatásainak, kicsinyességének jó kifejezését találta meg. Ellenfelét Kun Vilmos játssza, nagy játékkultúrával, humorral. Feleségét Szabó Ildikó úgy jeleníti meg, hogy azt is érezteti: a hatalmaskodó árnyékában mint torzult el egy tiszta lélek is. Jó jellemrajzot adott a részeges kántor szerepjátszásairól, kaméleonkodásairól Kottár Róbert. PL- KAPOSVÁR: Jelenet Sütő András Pompás Gedeon című darabjából GYŐR: Perédy László, Almássy Gizi és Mester János az Utolsó stáció egyik jelenetében 10 GYŐR: Utolsó stáció „Deresedő fejjel és fiatalon, egyszerre fegyelmezett védekezésével és indulatos támadó kedvvel, olyan volt, mint egy civilek közé tévedt nemes ragadozó ... Azután láttam Rendesen, kedves házigazdaként, s eltűnődtem".