Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-24 / 26. szám
egyszer került nehéz helyzetbe, és mindig kivágta magát. Tudatosan élt: a ló volt az egyetlen szenvedélye. Bár bohócként kezdte egy koppenhágai cirkuszban, de a külföldi világvárosokban a lovasprodukcióival tette magát ismertté. Mint egy jó hivatalnok, úgy dolgozott, pontos időbeosztással. Heggel fél hatkor kelt, másfél órán át próbált lovaival, utána az irodai ügyeit intézte, s mindennap fellépett az esti műsorban, két alkalommal. Nem volt bohém kedvű ember, csak a cirkusz volt az egyetlen szenvedélye. Éppen ezért hihetetlenül hangzott minden találgatás, amely halála körül szétáradt a városban. Beketow Mátyás után is gyakran változtak az igazgatók a Fővárosi Cirkusz élén, de hiába változott a név, a cégfőnök, a cirkuszt még évtizedeken át úgy emlegették : a Beketow Cirkusz. Színészek az orfeumban A cirkusz különös vonzóerővel bírt mindig, s különösen az vitte olyan magnetikus erővel a cirkuszba a legérdekesebb egyéniségeket, hogy ott maximálisan kiélhették játékszenvedélyüket. A jelen sok érdekes színészegyénisége vagy a cirkuszban kezdte pályáját, vagy életének egy szakaszában a cirkusz jelentette számára a nagy sikerek színterét. Latabár Árpád, Latabár Kálmán híres és emlékezetes paródiáira gondolunk például, amelyekkel bejárták szinte az egész világot, s az Alfonzósztorira, amely talán legjellemzőbben mutatja a cirkusz iránti elementáris vonzódás történetét. Alfonzó ugyanis fiatalon, a Garay téri piacon, apja üzletében dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett, a legnehezebb csomagokat neki kellett emelgetnie. Alfonzó szerette ezt a világot, ma is elérzékenyülten beszél a Garay térről és környékéről. Kellér Dezső meg is jegyezte ironikusan Alfonzó lírai emlékezéseit hallgatva: „ Józsi, Arany János sem tudott ilyen áhítattal beszélni Szalontáról, mint le a Garay téri piacról. Pedig a Garay tér nem tudta megtartani, az apa akárhogy is marasztalta. Addig járt a Városligetbe az Alpesi falu produkcióit figyelni, míg azon vette észre magát, hogy a színpadon van, a számoknál segédkezik, majd rövidesen fellép maga is, először untermannként, később pedig önálló paródiákkal. Joe Stan néven járta aztán a világot, majd hazatérve, a Royal Orfeumban lépett fel, már Alfonzóként, nagy cirkuszi egyéniségek társaságában. Itt vele együtt szerepelt Flaschner Ernő rendezésében több híres színész, a Pethes Dénes duó, Kiss Manyi, a Latabár-család, Benedek Tibor, Komlós Vilmos és sokan mások. Alfonzó számára ez a világ a nagy kaland, és az igazi, komoly, fegyelmezett munka lehetőségét jelentette. Itt tanulta meg tisztelni a szakmát, itt sajátította el azt a művészi fegyelmet, ami azóta is elkíséri. Keleti László nevével is ebben az időben találkozhattunk a varieték világában. Feleségével együtt lépett fel egy ügyetlen apacs szerepében. A mutatvány lényege az volt, hogy nagy igyekezetében ez az apacslegény mindent elront, és így állandó harcban van a partnerével. Volt egy pillanat, amikor nemcsak az említett színészek, hanem a kor híres sztárjai is felléptek a cirkuszban, A cirkusz csillagai című emlékezetes műsorban. Góth Sándor, Góthné, Feleki Kamill, Rökk Marika, Jávor Pál, Csortos Gyula szerepelt itt például, és egyszerre teremtettek hangulatot a játék és a cirkusz csodái mellett. A magyar iskolák két cirkuszművészeti ágról szoktak úgy beszélni, mint amelyek felvirágoztatásában a magyar cirkuszművészetnek kivételes szerepe volt. Ez a lovasprodukciók és az ugrócsoportok. A lovasiskolákat sok dinasztia szervezte. A leghíresebbek voltak a Könyörfiúk, Adolf, Artúr és a Donnert-család lovasai, a Schmidt Mihály és együttese. Ez a folyamat azóta is tart, minden korszak megtermi a maga híres lovasait. E dinasztiák egy része még ma is létezik, például a Donnert- vagy a Richtercsalád fellépése ma is ünnepi produkciója minden cirkusznak. A lovasiskola ugyanúgy Ausztriából jutott el hozzánk, mint ahogy az ugrócsoportok létrehozásához is az osztrák erőzsonglőrök mutatványai adták az inspirációt. Ezek az erőzsonglőrök a századfordulón magasról ejtett, dobott, hajított ágyúgolyókat kaptak el és a tízes években Glinzeretti osztrák artista fejlesztette ezt a mutatványt tovább, ugrásokkal kombinálta a számot. Az öreg Faludi kezdte Magyarországon először ezt az új stílusú produkciót megvalósítani, Göndör Ferenc folytatta, aki lányaival, fiaival együtt dolgozta ki az első nagy ugróprodukciókat. Hortobágyi Károly, a cirkuszír művészet nagy öregje, az artistaképző iskola tanára is tőlük kapott inspirációt, hogy ebben a műfajban dolgozzék. A Könyör-cirkuszban lépett fel először a Hortobágyicsoport, innen jutott ki a nagyvilágba és öregbítette mindenütt a magyar cirkuszművészet jó hírét. Hortobágyi Károly ma is ott van mindennap a porondon, tanít, szervez , új és új csoportok gyülekeznek a keze alatt, az ő tanítványai dolgoznak a Faludi-csoportban, a Luxor-csoportban, a Délibáb Együttesben, de az ő munkáját folytatja fia is. A magyar ugrócsoportok (a Váradiak, Faludiak stb.) pedig Debrecentől Amerikáig ott vannak ma is, mint a nagy cirkuszok ünnepi attrakciói. A két világháború között Magyarországon, Pesten és vidéken küszködve és váltakozó sikerrel így szerveződött a cirkuszvilág. A vidéket járták a kisebb cirkuszok, Pesten a Czája-, a Donnert-, a Piccard-cirkusz is meg-megjelent, de a legnagyobb sikere a Fényes Cirkusznak volt, ahol igazi világvárosi produkciókat láthatott a közönség. A műsor szigorúan megkomponált keretjátékkal zajlott, ezt Kellér Dezső írta. Itt jelentek meg a Riversék, akik nemcsak a közönséget, de a magyar szellemi életet is meghódították. (Folytatjuk) Pillanatkép a mai cirkusz világából Zoli bohóc