Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-19 / 8. szám
Nem jött be a közönség, régi lányok és nagymamák, kövér kupecek, nagykereskedők a Piac útról; nem jöttek el a régi diákok hónapos koszt-kvártélyukból, masamódok és suhanctanoncok a műhelyekből; máskor boldogok és boldogtalanok együtt harsogtak, könnyeztek, éltek együtt és külön-külön bomlott húrokon a történeteket újra, újra, minden nap, minden este, minden áldott és átkozott este, minden este. Poros babérkoszorúk, fonnyadozó szalagok, régi sikerek foszlányai, agancsos ruhafogasok, elkoptatott márványintarzia, ledörzsölt falak, szaggatott tapétamaradványok, festett arcok, reliefek, öreg csipkék, maszkok, mosolyok, falakba rakva, öreg Déva vára, ahol már az új vakolat is meséket tud mondani a múltból. MINDEN ESTE VIZSGA „Pályaudvaroknak, strandoknak, fürdővárosok szállodáinak, vagy akár a lóversenyzérnek és katonai gyakorlótereknek soha nincsen »egy életük«, nincs olyan lelkük, mint a színháznak. Ez a lélek lassanként alakul ki az előadások folyamán. Valami drámai fekete por ivódik be a színház falaiba és valamely furcsa íz, furcsa illat árad belőle. Minden színháznak megvan a maga akusztikája és bátran mondhatjuk, hogy az mindig olyan, amint azt a színház megérdemli. Közrejátszik itt minden: a színészek, az igazgató, a szerző, a közönség, a siker, a bukás.” (Louis Jouvet) Ízlelem az ízeket, az emlékek ereje átfog, tátong a nézőtér, hűvös van az előcsarnokban, emlékek nesze motoszkál a fejemben. Jó világ, emberi világ, fájdalmasan boldog világ. Félénk menyasszony — próbálom magamra húzni, milyen is az a nászi ruha, milyen is a nász, amitől annyira óvott anyám. És milyen utána a reggel? És hogy esik utána az étel? Milyen lesz, Istenem, milyen is? Csodálkozó őszi gyerek matatok Déva vára átitatott kövei, könyvei között. Ez a vár, amit be kell venni. Itt nem használ semmi, nem segít senki. Egyedül állok majd annyi fölényes bíráló tekintet lasersugarában. Mennyire féltem a vizsgáktól! Mennyire féltem a versenyektől! Itt minden este vizsgázni kell, emberségből, őszinteségből. Minden este le kell vetkőzni. Nem segít a hazugság, a rutin, a ravaszkodás. Meztelen lélekkel játszunk. Hölgyeim, uraim, csak tessék, tessék elvtársak, ilyen vagyok, ilyen. Ilyenek vagyunk, ilyenek voltak a színészek. A nemzet napszámosai. (Folytatjuk) Portré, 1961 1963: bemutatkozás Budapesten, a Vígszínház színpadán. A Rómeó és Júliában Ruttfcai Évával Hofi Gézával a debreceni színház színpadán