Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-25 / 34. szám
győri Gépgyár egyik brigádjával közös kirándulást tettünk az Egri Dohánygyár dolgozóihoz. A kirándulás jó hangulatáról is igyekeztünk gondoskodni : végül is komédiások volnánk... SALLÓS GÁBOR: Ha nem is vándorkomédiások... Bár erről beszélhetnének színészeink, hiszen ebben az évadban is jó néhány fellépésünk lesz Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. OROSZ GYÖRGY: Az új társulati tagok előtt nem titkoljuk: munkánk nem kevés: Illés István rendező, Juhász István dramaturg — mindketten friss diplomával — hozzánk szerződött, Greguss Ildikó és Somos Zsuzsa is erősítés. És persze a színészek: Pécsről Kozma Pál, Szegedi Jolán a Dérynétől, Blaskó Péter a Nemzetitől és Káli Mariann énekesnő. SALLÓS GÁBOR: Magyarország legrégibb színháza a miskolci. De egy színház korát nem az „életkora” határozza meg, hanem az, hogy mennyire tudja megőrizni a fiatalságát. Egyszerre kell lépést tartani a szakmával és behozni a közönséget a színházba. Nálunk fiatal a színházi vezetés. Azt szeretnénk, ha ez közös munkánkban, az előadásokon is kitetszene. B. — A. Premier előtt Hangol a zenekar, hangol a fuvola, trombita. Dékány András a Csongor és Tündéhez szerzett muzsikájának két főszereplő hangszere. Mert álomfuvolán szólal meg Tünde zenei motívuma, trombitál az élet hangszerén, a Csongoré. És „hangolnak” a színészek is, beszélgetnek íróról, darabról, elképzelésről. Blaskó Péter, Péva Ibolya, Lenkey Edit és Paláncz Ferenc vallanak Csongorról, Tündéről, Mirigyről, Balgáról. Csongor: Blaskó Péter Vörösmarty költészetéből indulok ki, a Csongor az ő ifjúkori önmaga. Ereje a szerelembe vetett hit és a biztonság, ellentétben Petőfi János vitézével, hogy a boldogságot a Földön lehet megtalálni. Én a próbák előtt a Merengőhöz című verset mondogatom, amely szinte magába foglalja Csongort. Hiszen a „mi az, mi embert boldoggá tehetne, / kincs, hír, gyönyör...” gondolata ugyanaz, mint a drámabeli három vándor. És Csongor jelen fejlődéséhez csodálatos költői instrukció ez a költői képsor: „Kinek virág kell, nem hord rózsaberket / a látni vágyó napba nem tekint.” Tünde: Péva Ibolya Kis lázadó tündérnek érzem a szerepet. A Rendbontónak, aki kitör az égi unalomból, s a szerelemért odaadja a halhatatlanságot. Ugyanezért nem érzem „májbajos” szerepnek. Ezt a lázadó motívumot úgy erősítettük meg, hogy a Tündét legjobban jellemző négy sort másik jelenetbe tettük, drámai akcióba kapcsoltuk. Tünde most így perel az Éjjel: „Ej, ki nem nagy bűnömért / fényhazádból számkivettél / s kis gyönyör és kéjt ígértél / add meg őket, s nem sóhajtok / fogyhatatlan évekért.” Mirigy: Lenkey Edit Mirigy nem „ősgonosz”; gyarló, emberi érzésekkel megáldott és megvert aszszony. A fiatalságát akarja újraélni. A szerep kulcsát ezekben a mondatokban találom meg. „Ifjúságnak drága fája / tán lehull a kor homálya / almádat, ha ízlelem.” Mint a fiatalító hormoninjekcióhoz, úgy menekül a cselszövésbe. Szituációkat teremt, melyekben torz módon, mások helyett átéli a fiatalságot, szerelmet, megcsalattatást. Amikor Ledért, Csongort csábítani tanítja, akkor látható, milyen volt valaha, milyenné válna, ha elnyerné az aranyalmát. Balga: Paláncz Ferenc — Én úgy vélem, hogy Csongor és Balga egy ember kettős arca. Vagy mondjuk így: az embernek lelke a Csongor, teste a Balga. Szeretem a realitását, gyermeki rácsodálkozását a világra, szeretem a hazugságait. Hiszen, amikor azt hencegi Csongornak „az egész út csárda volt”, voltaképp szikkadt a torka és csillagokat lát az éhségtől. Megjegyzendő, a próbák alatt is én voltam a realitás, a költészet mellé vaskos tréfát faragó. S így hadd mondjam el Balgamódra Vörösmarty drámájának tréfás fülszövegét: „Jó házból való aluszékony, fiatalember találkozik egy tündéri almáskofával, öt felvonáson keresztül hajszolják egymást, végül találkoznak, de minek?” Nagy Judit Fehér Tibor, Balogh Zsuzsa, Paláncz Ferenc, Várhegyi Márta, Komáromi Éva és Ábrahám István Csongor és Tünde szerelmespárja: Péva Ibolya és Blaskó Péter Jubileum Miskolcon 79