Film Színház Muzsika Évkönyv, 1973
Rangrejtve (Körmendi Judit)
ANTAL IMRE: Chansalon atya voltam Mint bizonyára emlékeznek, a Bors című folytatásos tévéjátékban Dániel Ede görög—latin szakos tanár bonyolult és sokrétű figuráját keltettem életre. Bevallom: szerettem filmezni, hiszen olyan helyzetekbe kerültem, amilyenekre civil életemben sohasem számíthattam volna. Mert például hogyan érkezhettem volna meg egyébként motoros járgányon a Nyugati pályaudvarra. Mikor mászkálhattam volna be, éjnek évadján, két emelet magasságban az újpesti gimnázium ablakain? Dehát nem folytatom. Elég annyi: rengeteg élményem van a forgatásról. Csak egy dolog keserítette el az életemet: a bajusz. Volt úgy, hogy a ragasztó sebeket mart a bőrömön, ami persze sokáig nagyon fájt. Igaz, Sztankaynak is volt „Spanyolországban” bajusza, de őneki sikerült elintéznie, hogy Bors Máté — a konspiráció érdekében — leborotválhassa a kellemetlen szőrzetet. Mondanom sem kell, nagyon örültem, amikor a sorozat tizenkettedik részében végre nem kellett bajuszt ragasztanom. Igaz, hogy itt meg mint francia szerzeteseknek, ezüstszínű festékkel kenték be a hajunkat. Oszival és Dezsővel csak a filmben voltunk engesztelhetetlen ellenségek, a forgatás szüneteiben folyt a mókázás, ugratás. Sőt, nem egyszer még forgatás közben is, úgyhogy éppen a tizenkettedik résznél le is kellett állnunk emiatt a forgatással. A forgatókönyv szerint egy ősrégi DKW autóval menekültünk Sztankayval Őszi és Dezső elől, akik sejtik, hogy tulajdonképpen kicsoda is a kocsiban ülő Berthier és Chansalon atya. Rekkenő volt a hőség. A reverenda alatt csupán fürdőnadrágot viseltünk, de így is patakokban csörgött arcunkon a hajfestékes, ezüstszínű veríték. S a DKW nem akart elindulni. Sztankay hiába ütötte-rúgta, nem ment. Órákon keresztül kínlódtunk. Lassan sötétedni kezdett, pedig nekünk napfényre volt szükségünk. Mindenki idegesen kapkodott. Az utolsó pillanatban végre megemberelte magát az autó, készen álltunk a felvételre. Mindenki segített, még Koncz Gábor és Bujtor István is a kocsi körül serénykedett — teljes ezredesi díszben. Végre elhangzott a forgatás kezdetét jelző bűvös jelszó: „Tessék”. A mellettem ülő Sztankay teljes gázt adott. Robogtunk. A kamera előtt elhaladva azonban halljuk, hogy a rendező ránk kiált: „Állj!” Nem értettük. Mi a jófene van már megint? Amint kászálódunk kifelé, látjuk, mindenki az oldalát fogva nevet. Kiderült, hogy Koncz és Bujtor óriási T-betűt aplikált a kocsi falára. Tessék! Bors Máté mint tanuló vezető! Hogy Sztankay ekkor mit mondott, azt elképzelhetik. Nyomdafestéket nem tűr . . . A képen: Szendrő József, Zsolnai Júlia, Sztankay István és Antal Imre a Borsban.