Film Színház Muzsika, 1982. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
4 SZÍNHÁZI LEVÉL „AMIT RAKTAK DÉLIG...” Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy a Szörényi Levente,Bródy János szerzőpáros eljusson a színházig, ők a rock élő hazai klasszikusai, ráadásul kellőképpen igényesek is, így hát megnyílhatott az út a deszkákig. Szerencsés a pillanat, szerencsésen időtlen a Kőműves Kelemenről szóló ballada, jó munka Ivánka Csaba színpadi átdolgozása és még jobb Novák Ferencé, a koreográfusé. Mert rockballada született a Pesti Színház színpadán Sarkadi Imre befejezetlen drámájából, méghozzá kitűnő, nagyhatású előadásban. A műfaj honosításában elévülhetetlen érdemei vannak a dramaturg Radnóti Zsuzsának és a rendező Marton Lászlónak, hiszen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról még napjainkban is szerepel a műsorrendben, miközben már a harmadik fiatal színészgeneráció nő fel és át rajta, és emlékezzünk a Harmincéves vagyok sikerére! Kétségtelenül a Kőműves Kelemen a legkomplexebb hazai mű ebben a műfajban. Arányosan, tömör, kellően drámai, és — hazai színpadokra nem jellemzően — a mondanivalóval harmonizál a zene és a tánc, összetett erők céltudatos és egyirányú hatásának eredményeképp. A népballada meglehetősen közismert: Déva várának tizenhárom kőművese nem tud megbirkózni a falakkal. „Amit raktak délre, lehullott estére" — szól baljósan a visszatérő sor, és kötés születik a kőművesek közt, akinek elsőként érkezik a hitvese, azt megölik, hogy vérét a habarcsba keverjék. Régi balkáni néphit, hogy a „szellemet” áldozattal kell kiengesztelni, ennek drámai emléke a magyar népballada, amely nem véletlenül foglalkoztatta Sarkadit a negyvenes évek végén, a koncepciós perek idején. A hit habarcsa az áldozat — szól a gondolat, amit szerencsés dramaturgiai kézzel napjainkig visszhangzó példázattá teljesítettek ki az alkotók, az erőltetett gondolatiság helyett természetes drámaisággal. Az eszme vesztese marad Kőműves Kelemen, vagy győztesként tekinthet a felépült erős várfalakra? Hősök vagy közönséges gyilkosok azok a kőművesek, akik Kőműves Kelemenné halála árán jutottak a véka aranyhoz? Ezek a most élő embert is erősen foglalkoztató kérdések, és a Vígszínház társulatát is konokul ingerük ezek a kérdőjelek. Egészséges „divat”, hogy a példázat ezúttal népi ihletésű, és a szerzők e kérdéseket nem vonták balladahomályba. Elementáris erejű előadás született, sodró lendületű, melyben a rockzene nem csupán a neves szerzőpáros régi, nagy korszakára emlékeztet, de szerves, drámai funkciója van, nem „lassú” vagy „gyors” betétszámok hangzanak el, de a zene és a tánc karakteresen fonódik össze a drámával, egymást táplál- KŐMŰVES KELEMEN (Pesti Színház): Áll már Déva vára