Film Színház Muzsika, 1982. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-27 / 48. szám
NAPLÓ MAGYAR OPERETTSIKER MÜNCHENBEN November közepén hat nap alatt nyolc előadáson lépett föl a Fővárosi Operettszínház társulata a müncheni Deutsches Theaterben. Az 1650 férőhelyes színház minden alkalommal zsúfolásig megtelt, de ahogy teltek a napok, s terjedt a városban a siker híre, úgy fokozódott a közelharc esténként a jegyekért. Nagy Operettrevü címen hirdette a német plakát a magyar művészek gálaestjét, amelyen Kálmán Imre, Lehár Ferenc és Ábrahám Pál dalai csendültek fel, valamint egy musicalblokk volt láthatóhallható. Az estet Seregi László rendezte. Váradi Katalin és Rónai Pál vezényelt, s a szólisták: Tiboldi Mária, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó, Oszvald Marika, Kovács Brigitta, Domonkos Zsuzsa, Rózsa Sándor, Németh Sándor, Gárday Gábor, Hadics László, Jankovits József és Virágh József. A lapok lelkesen írtak erről a vendégszereplésről. A Süddeutsche Zeitungban többek között ez olvasható: A cím — Az operettest viharos sikere — a müncheni közönség, a Deutsches Theaterben a budapesti társulatot ünnepli. A továbbiakban pedig: Aki az operettet szereti, annak érdemes elmennie a Deutsches Theaterbe, megéri a költséget. A budapesti Operettszínház együttesében gyönyörködhet, a „borlelkű" valcerhangokban, a tüzes cigánymuzsikában ... A finálénál a telt ház igazi lelkesedésvihart zúdított a társulatra, amely a nagyszerű buffónál, Németh Sándornál orkánerősségűvé fokozódott ... Miben is rejlik ennek a színháznak a sikere? A zenészek, énekesek és táncosok tökéletes képzettségében, s magával ragadó játékkedvében... Németh Sándor a rövid musicalblokkban Broadway-stílusú allround-művészként mutatkozik be. A televízióból ismert operettdíva, Tiboldi Mária, amint ez várható volt, sok ragyogást hoz a színpadra. A fiatal Oszvald Marika már most e minden vonatkozásban kiváló társulat fénypontjai közé tartozik. S egy kedves „kritika” a cikk befejezéseképpen: A csacska operettszövegek miatt a Deutsches Theaterben senkinek sem kellett szenvednie: magyarul énekeltek. S ha néha egy versszakot németül énekeltek, szerencsére, azt is alig lehetett megérteni... Képünkön: az Operettszínház tánckara. (jálics) 20 KÜLFÖLDI FILMDÍJAK Hazaérkezett Münchenből az Európai Filmfőiskolák Második Vetélkedőjén részt vett magyar küldöttség. A tizenkilenc ország filmművészeti felsőoktatását képviselő számos film közül tizet díjaztak. Ezek között két magyar film volt. A legjobb játékfilm címét nyerte el a Mágikus pillanatok, amelyet diplomamunkájaként forgatott a székesfehérvári Bory-várban a film rendezője és operatőre, a most végző Novák Emil. A Bajor Televízió különdíját kapta a Róbert és Róbert című rövidfilm, Janisch Attila rendező és Dér András operatőr másodéves vizsgafilmje. A különdíjat felajánló Bajor TV a film adásjogát is megvásárolta. Magyar siker született a XVIII. chicagói nemzetközi filmfesztiválon is, amelyet november 5 és 19 között rendeztek. A fesztiválon Gothár Péter Megáll az idő című filmje Ezüst Hugó-díjat nyert. LEMEZ: KISS MANYI Mit tudtunk, s tudunk róla? Halálát követően a rokonok hagyatéki civódásáról a sajtó többet írt, mint őróla egész életében. Bilicsi Tivadar poszthumusz emlékezéskötetében valamiféle titkos magnetizmust említ vele kapcsolatban, s talán könyvének leghosszabb portréját írta róla. Fürdőzéses délelőttöket, mulatós éjszakákat, játékos színpadi pillanatokat idéz fel hangulatosan, hogy legalább körülírja Kiss Manyi titkát. Forog a Hanglemezgyár és a Magyar Színházi Intézet közös gondozásában közreadott Színészmúzeum sorozat legújabb lemeze, Cenner Mihály ízléssel és arányosan válogatott. Kiss Manyi népszerűségének máig inkább ható, ám mégis romlékonyabb fejezetét, a manyikázást kiiktatta. Kettős album is tellett volna pedig belőle, de itt most legfönnebb a „Habos sütemény” reprezentál, s néha más szerepben, például a Karnyónéban és a Sári bíróban hallik a könnyen előhívott affektáció. Igazolván, hogy a vastaps nem mindig a pillanat halhatatlanság-garanciája. De hogy Kiss Manyi milyen könyörtelenül alászállt, ha feszült a feladatnak, azt például a Három nővér töredékében hallhatjuk, mint Olga, amint az érzékenyülésre csábító jelenetben Kiss Manyi pontos önhelyzet meghatározó racionalitással beszél apja emlékéről, s jelen életéről. És milyen egyszerűséggel, megrázóan mondja Frankné imáját! Ő magasba tekint, s a dráma bennünket fojtogat. Egy hang hiányzik talán, az egykori Uferininé kacaja és bukfence, ami őt nagy covonná is tette. Mert ugyan elhagyta a porondot, de a zseniális bohóc lelke mindig élt a színpadon. Olykori csöndességünkben megszakítjuk majd olvasmányainkat, hasrafektetjük a verseskönyvet, elindítjuk lemezét, hogy meghallgassuk Kiss Manyit, a Jégtörő Mátyás Sári nénijeként, mit tanít az igazságról, s hogy Frank asszony szava segítsen bennünket abban, hogy magunk fölé is tekinteni tudjunk. Kiss Manyi bennünket, hallgatókat, magunkban be- és lefele vezet. (ablonczy) RÁDIÓ: EGY TITOK MARGÓJÁRA Pilinszky Jánosnak szentelt egy emlékműsort a Társalgó, az irodalomkedvelők nagy gyönyörűségére. Pilinszky köztudottan vallásos költő, a hangsúly azonban az összetétel második tagján van. Nem valószínű, hogy világlátása mindenkiben azonos húrokat pendít meg, verseinek hőfoka is különböző, de aki nem botfülű, nem tagadhatja: verseiben mindent költőivé lényegit, szinte mindig a lét nagy — legnagyobb — kérdéseivel foglalkozik, vagy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy a lét legnagyobb kérdései ragadták meg már indulásakor, s többé nem is engedték el. Ezekre a kérdésekre adja meg költői válaszait és még erősebb kételyeit, olyan tömörséggel, a szenvedés, a haláltudat és a lét élményének olyan átélésével, amely mindenkit megrendít. Nagyon helyes volt, hogy a Társalgó ezúttal egyetlen témára fordította a figyelmét. Liptay Katalin szokott kedves közvetlenségével vezetett bennünket Pilinszky költészetének labirintusában, és beszélgetőtársainak, Lator Lászlónak és Németh G. Bélának segítségével egy nagy költészet mélységeibe szánhattunk le. Legfőbb kalauzunk természetesen maga a költő volt: hangfelvételről saját előadásában hallhattuk verseit. Pilinszky nem verset mondott, hanem titkokat közölt, monoton hangon kántált is, máskor meg elakadt hangja a szorongástól. Versei drámaiak (míg drámái — egyik értékelője szerint — líraiak). Apokaliptikus látomásaiban egységbe olvad a világ és az egyén, ha ez az egység nyomasztó is. „Mert elhagyatnak akkor mindenek.” „Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.” A műsor második része — amikor a mű helyett az ember kerül előtérbe — már csapongóbb, veszít a feszességéből, sőt, a hőfokából is. Ha azonban egy műsor már címében is vállalja a társalgó hangnemet, ne rójuk ezt fel hibájául. De az igazi élményt mégiscsak az első rész poklokat megjáró, de megváltást is remélő útkeresése adta. A műsort Varsányi Anikó rendezte. B. Fazekas László