Film Színház Muzsika, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-20 / 8. szám

TALÁLKOZÁS FRANKL PÉTERREL SZILVÁSSY MARGIT HALÁLÁRA Frankl Péter három, forró sikerű zeneakadémiai hang­versenye (két zenekari és egy szólóestje) még most is ben­nünk visszhangzik. Elutazását megelőzőn beszélgetek vele. - Mindig nagy lelkesedés­sel jövök Budapestre és nagy örömmel játszottam a Rádió­zenekarral. Amikor több év után, 1972-ben legelőször vendégszerepeltem idehaza, akkor is ezzel az együttessel játszottam. Most elcsodálkoz­tam azon, hogy a zenekar mi­lyen hatalmasat fejlődött, mi­lyen gyönyörű, telt a vonós hangzása (ez főként a Brahms-szimfóniában mutat­kozott meg) és fúvós garnitú­rája nemzetközi színvonalú. Meglepődtem azon, hogy a saját hazájában nem eléggé méltányolják sem az MRT sem az ÁHZ világviszonylatban is kiváló teljesítményét. Úgy ér­zem, több erkölcsi biztatást érdemelnének. Külön öröm volt számomra, hogy Lehel Györggyel most játszhattam legelőször együtt idehaza, mert Franciaországban, Ang­liában, Skóciában, Hollandiá­ban jó néhány közös koncer­tünk volt. Érett, kitűnő mű­vésszé vált és nem meglepő, hogy mindenfelé ünnepükt. - Úgy tudom, sok a jó ba­rátja idehaza is . .. - Szerencsémre csakugyan sok, és igyekszem a hazai ze­nei világban is tájékozódni. Például elképeszt, hogy Fi­scher Annie, ki tudja, milyen okokból nem lép pódiumra Budapesten. Világszerte évről évre nagyobb a sikere, de itt­hon csak kis városokban ját­szik. - Hiába kérlelik a rendező szervek, ő nem vállalkozik bu­dapesti koncertre. Pedig iga­zán nagy örömet szerezne ra­jongó közönségének. - A felnövekvő generáció korunk legkiválóbb zongora­művészet épp a hazájában nem is ismeri. Sok a fiatal és középkorú, nagy tehetségű zongorista, de Fischer Annie távolléte miatt kihal a tradí­ció. A gépies tökéletességre való törekvés a lemezfelvéte­lek átka. Ha én egy-egy han­got melléütök, nem esem két­ségbe, mert számomra az emocionális kifejezés a leglé­nyegesebb. Én is sok leme­zen játszottam, de életem célja az, hogy Mozart, Beetho­ven és Brahms zongoraverse­nyei, amelyek repertoárom gerincét alkotják, lemezre rögzítődjenek. - Hallottuk, hogy erre a tanévre vendégprofesszornak hívták meg a New York-i Yale Egyetemre ... - A New York-i Yale Egye­tem nem olyan fajtájú, mint a Julliard, a Curtiz, vagy a Bloo­mington. A Yale-nek nagy a presztízse, de a zenei fakul­tása kicsi. Számomra ez az egyetem a legrokonszenve­sebb. Rendszertelenül tanítom hallgatóimat, mert közben ide-oda utazom, nem mond­hatom le hangverseny-meghí­vásaimat, de a fiatalok ennek tudatában még nagyobb in­tenzitással készülnek arra, hogy mikor toppanok be hoz­zájuk. — Eddig is tanított már, ugye?­­ Mesterkurzusokat tartot­tam, kamarazenét tanítottam, de most kötődöm legelőször egy intézményhez. — És járja Amerikát, Euró­pát, Ausztráliát, rengeteget koncertezik ... — Nyáron részt veszek Ork­­neyben Peter Maxwel Davies fesztiválján, és ők arra biz­tattak, rendeljek valakitől egy tíz-tizenkét perces szóló zon­goraművet. Én Szöllösi And­rást kértem erre, el is készült vele. Remélem, a műhöz mél­tón játszom majd el. Szöllösi­­nek élete első zongoraműve ez, eddig csak zenekarra kom­ponált. Remélem, most ked­ve támad további zongoramű­vek írására. (gách) Egy nagy operai nemzedék tagja volt Szilvássy Margit, aki most, hetvennyolc évesen, örökre távozott. Különleges képességeit jól látták meg azok, akik elsőként a Hegyek alján Mártáját bízták rá, a verizmus állt hozzá talán a legközelebb. Ezért lehetett nem sokkal később olyan ki­robbanó sikerű Carmen. Már ez a két szerep is mutatja, hogy a szoprán énekesnő hangjának színe és szép mélysége az operai hősnők széles skálájának meghódítá­sára tette alkalmassá. Szen­vedélyes Puccini-interpretátor volt, A köpeny Giorgettáját éppen olyan hitelesen szólal­tatta meg, mint A Nyugat lá­nya Minnie-jét és Toscát, másrészt azt a rafinált női bájt, pikantériát és humort, amely a Bohémélet Musette­­jéből árad. Kiváló színész volt Szilvás­sy Margit, vérbeli színész-éne­kesnő, ami sokkalta több az énekes színésznőnél. Ezért ra­gadott meg a Parasztbecsü­let Santuzzájának drámájá­val éppúgy, mint a Faust Mártájának groteszk derűjé­vel. Színes színjátszó adottsá­gai tették, hogy operettpri­madonnának is verhetetlen volt; az operaszínpadon pél­dául A mosoly országa Lizá­ja, A cigánybáró Szaffija, A denevér Rosalindája, a Há­rom a kislány Grizije. Legem­lékezetesebb A víg özvegy címszerepe, amelyet a margit­szigeti szabadtéri színpadon énekelt és játszott 1943 nya­rán, Udvardy Tibor Danilója és Maleczky Oszkár Zéta Mir­­kója társaságában. Kedves Főszerkesztő Úr! Kö­szönöm, hogy ennyit foglalkoz­nak műsorommal és szemé­lyemmel. Mint tudjuk, a pub­licitás a fontos: „mindegy, mit, csak írjanak’­. Szeretném azonban felhívni a figyelmét lapjuk és cikk­írójuk néhány tévedésére, melyet a Nem vagyok azonos és az Új nyitott könyv című cikkekben elkövettek. A nevem Bernát László (h nélküli). Amennyiben szüksé­ges, ezt anyakönyvi kivonat­tal is igazolni tudom, így cikkírójuk következetes elírá­sa téves. Cikkírójuk arra hi­vatkozik, hogy nevét az én nevemmel összetévesztették a Linda című sorozat kapcsán. Valóban, ez lehetséges. Ab­ban a sorozatban azonban nevemet rossz írásmóddal, va­lamint a vezeték- és utónév közé illesztett betűvel tün­tették fel: „Bernáth G. Lász­ló" formában. Ez nem az én nevem, noha én működtem közre az említett sorozatban forgatókönyvírói szerződés­1970 novembere még pre­miert hozott neki. A cigány­báróban, amelynek oly so­káig volt Szaffija, Mária Te­réziát alakította, királyi fen­séggel, szuggesztivan, pedig mindössze néhány prózai mon­data volt. Énekpedagógiával is foglalkozott; sok növendé­ke viszi tovább a színpadra, hangversenyterembe­­, amit Szilvássy Margittól tanult. Néhány héttel ezelőtt a rá­dió Akár hifi, akár nem egyik adásának vendége volt, ope­rettszámai hangzottak fel, és ő maga is megszólalt néhány emlékező mondattal. A felvé­tel hónapokkal korábban ké­szült, s a most elhunyt énekes­nőnek nyilván ez az utolsó nyilvános szereplése.­­ Ké­pünkön: Szilvássy Margit mint Mária Terézia A cigánybáró­ban (Fotó: MTI) fel. Szeretném továbbá közöl­ni Önökkel, hogy dramaturg vagyok több mint tíz éve, így nem „dramaturgoskodom", hanem kenyérkereső foglalko­zásomat gyakorlom. Feltéte­lezem, hogy filoszi végzettség szükséges a kultúrával fogla­kozó újságírói munkakörök betöltéséhez is. Így bizonyá­ra értékelik a Ferenczy és a Ferenczi családok közötti fontos különbségtételt, azt, hogy Horvát János nem azo­nos Horváth Jánossal és így tovább. üdvözlettel. Bernát László dramaturg, az Új Nyitott Könyv rovat mb. vezetője * (A szerkesztő megjegyzi, hogy például Hegedűs D. Géza igen ismert, fiatal művészként vette föl a kiegészítő betűt Hegedűs Géza író kívánságá­ra, holott nem olyan munkate­rületen dolgoztak, ahol köny­­nyen összetéveszthették volna­­ őket.) A DRAMATURG VÁLASZOL Képünkön: Frankl Péter a hangverseny előtti próbán

Next