Film Színház Muzsika, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-03 / 9. szám
DOBOZOLÓ A nagymama. A Csiky Gergely színművéből készült tévéjátékban Dajka Margit és Gobbi Hilda VIDEO: Nap, lótuszvirág, hegy és az Istenek hegye, a Fudzsi, amelyet egy hatalmas kéz lökött ki a föld gyomrából. Japán az egzotikus Kelet világának legkülönösebb birodalma. Lelkes hazatérő s ott ragadt európaiak szerint: a világ leggyönyörűbb (sziget) országa. Fantasztikusan különböző, máshol összebékíthetetlen kultúrák, civilizációk élnek együtt e földön. Az ősi természetimádó sintóizmus, a befelé fordulást, a belső totalitást, a „kardok” révületét hirdető buddhizmus összeházasított kultikus rendjét színezik a keresztény és konfucianista motívumok. Sintoista torii (kakasülő) Buddha-szobor, kereszt és kínai Kung Fu-ce, termékenységteremtő erő és a világ legfejlettebb ipari civilizációja ... Ám filmünk főhőse, Mishima mégis retteg. Elviselhetetlen feszültségeket teremt benne e többféle, ősi kultúrák és modern, civilizatorikus létformák együttélése. Úgy érzi, egyszer csak megsemmisül, összeroppan az egész, s maga alá temeti népét. Csak akkor menekülhet meg ez a világ csodáinak sorában is első a csodabirodalom, ha az ősi erények, a sintóista MISHIMA természettisztelet, a buddhista teljességélmény, a keresztény szeretet, a konfuciánus bölcsesség és a szamurájerények ereje újra egyesül minden egyes japán emberben. Akkor eltűnik a romboló, technokrata civilizáció minden emberellenes eleme. S a személytelen — tehát ellenőrizhetetlen — államhatalom helyett a lényegében csak jelképként létező, tényleges hatalmától megfosztott császár kerül újra a birodalom élére — ébred rá Mishima Jukijó, aki 1970. november 25-én nyilvános harakirit követ el, pedig Japán legnagyobb írójaként tartják számon. Viszonylag rövid életének szinte minden percében szorongott. Napjai, évei azzal teltek, hogy fölkutassa, mitől. Tulajdonította az 1424-ben létesített kyotói Arany Templom elviselhetetlenül tökéletes szépségének, de attól sem könnyebbült meg, amikor (1950-ben) azt egy buddhista szerzetes fölgyújtotta, mint a pogány barbárság jelképét. Leszámol a nőktől, a vad férfiaktól, a sikertelenségtől való félelmeivel. Csak a halállal nem tud megbirkózni. A filmben megjelenített elbeszéléseiben is minden élet és halál megmagyarázhatatlan kettősségének, szimbiózisának rejtélye körül forog. Amikor Mishima ráébred a már említett kard és gondolat egységének jegyében fogant teóriájának egyedülien hiteles voltára, magán-szamurájhadsereget alapít. Segítségével elfoglalja a reguláris hadsereg keleti főhadiszállását. Onnan hirdeti tanait, s vészjelzésként elköveti a nagy harakirit. Felhívja a figyelmet Japán legnagyobb ellensége, a személytelen hatalom és az ipari civilizáció rombolásaira. Egyben legyőzi saját legnagyobb ellenségét, a halált is. Azzal, hogy nem adja meg magát neki, ő hívja, parancsolja magához egy általa meghatározott percben ... Japán színészekkel (a főszereplő Ken Ogata) amerikai rendező, Paul Schrader bűvöli filmvászonra ezt a misztikus, remek filmet. Nyilván Leonard Schrader forgatókönyvíró munkáját is dicséri, hogy a Mishima elbeszélés, regény, drámarészletek plasztikusan illeszkednek az önmagában is bonyolult cselekmény-, metafora- és gondolatfolyamba. (Intervideo) (pósa) 23