Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1959-04-15 / 8. szám
A BALÁZS BÉLA-DÍJ Április 4-én került először kiosztásra a Balázs Béla-díj, amelyet azzal k is a hivatással alapított népköztársaságunk kormánya, hogy a filmművészet terén elért kimagasló eredményeket jutalmazza vele. Eddig is kaptak filmművészek állami díjakat, kitüntetéseket, többen Kossuth-díjat, mások — főleg színészi alakításért — Jászai Mari-díjat. Az új díj megalkotása azonban mégis többet jelent egy adminisztratív intézkedésnél, vagy akár a jutalmazottak körének — mert ez is egyik indítéka a díj megalapításának — tervszerű kiszélesítésénél. A Balázs Béla-díjban a párt és a kormány kultúrpolitikája tükröződik, amely híven a lenini tanításhoz, különös gondot fordít a magyar filmművészet fejlesztésére, mert abban a tömegek kultúrájának, a kultúrforradalomnak, a szocialista nevelőmunkának egyik legfontosabb eszközét és lehetőségét látja. Ugyanakkor megörökíti vele a szocialista filmesztétika nemzetközi jelentőségű úttörőjének, Balázs Bélának emlékét, s ezzel egyszersmind mércét állít, programot ad a film művészei számára. Ebben az esztendőben négyen kaptak Balázs Béla-díjat, megfelelően a filmművészeti alkotómunka természetének a filmművészet különböző területeiről. Ezeknek a díjaknak az odaítélésében már az a szigorúbb mérce érvényesült, amely — helyesen — magasabbra emelte a Kossuth-díjak művészi és tudományos szintjét, s ugyanakkor a különböző művészi díjak elnyeréséhez is magasabb követelményeket támasztott. A Balázs Béla-díjjal kitüntetettek névsora így méltán találkozik a szakma és a nagyközönség helyeslésével és egyetértésével. Makk Károly, a 30-es dandár alkotója ezzel a rendezésével egy sikerekben gazdag, ígéretes rendezői életpálya jelentős állomásához érkezett el. (Munkásságának értékelésével lapunk más helyén foglalkozunk.) Pásztor István — aki ugyancsak a Balázs Béla-díj első fokozatát kapta meg — olyan sokoldalú operatőri teljesítményekkel érdemelte ki ezt a kitüntetést, mint — a többi között — a Semmelweiss, a Liliomfi, a Különös ismertetőjel, a Dandin György, a Szakadék, a Két vallomás, a Simon Menyhért születése, a Sóbálvány és legutoljára a 39-es dandár magas, művészi színvonalú felvételei. A II. fokozattal kitüntetett Törőcsik Mari alakításait annak idején kellő méltatásban részesítette a kritika. A fiatal színésznő az utóbbi esztendők során a magyar filmszínjátszás élvonalához zárkózott fel. A Balázs Béla-díj III. fokozatát kapta Kis József, szinkronrendezői munkásságáért. Csak helyeselni lehet, hogy kulturális szerveink a díjak kiosztásában ilyen nagy megbecsülésben részesítették a nálunk még viszonylag fiatal szinkronrendezői tevékenységet, amelynek azonban igen nagy jelentősége van abban, hogy a kimagasló külföldi filmalkotások széles néptömegekhez jussanak el és magyar nyelven is élvezhetővé váljanak. A kitüntetett szinkronrendezői alkotások a magyar szinkronizálás csúcsteljesítményei közé tartoznak és szinte maradéktalanul ültették át magyar nyelvre a három kimagasló szovjet filmalkotás auditív művészi értékeit. A Balázs Béla-díjjal jutalmazott művek színvonala filmgyártásunk erejéről tanúskodik és biztató ígérete további kimagasló alkotásoknak.