Magyar Filozófiai Szemle, 1992
3–4. szám - Szemle - Redl Károly: Pragmatika – történei megközelítésben
SZEMLE PRAGMATIKA — TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSBEN* REDL KÁROLY A „Pragmatika" („Pragmatik") cím, mint az már az elnevezés alapján is sejthető, nemcsak a görög „pragma" szóra és annak szerteágazó asszociációs mezőjére utal, hanem a szemiotikai (jelelméleti) „pragmatikára" és a filozófiai „pragmatizmusra" is, melyekhez belsőleg kapcsolódik. A cím tehát az elméleti orientáció tartalmi meghatározottságára vonatkozik. A görög „pragma" szónak és a modern nyelvekben (pl. német) honos származékainak jelentésköre körülírja azokat a tárgyi területeket, amelyekre a vizsgálódás kiterjed, a szemiotikai „pragmatika" pedig a vállalkozás jelelméleti fogalmi magjára utal, amelyet a szubjektumszerűség, időbeliség, alkalmazási orientáltság, kontextualitás és kommunikáció részmeghatározásainak az irányába fejleszt ki. A pragmatika tárgya azonban valójában transzszemantikai: magába foglalja mindazt, ami az aktivitás, operativitás, konstruktivitás és a felhasználó döntésének körébe tartozik. A „pragmatizmus" pedig az, a XIX. század második felében kibontakozó, nemzetekfölötti filozófiai mozgalom (nem csupán az „American Way of Life" filozófiája), amelyhez és amelynek elágazásaihoz (neopragmatizmus, praxeológia) a pragmatika elméletileg elsősorban kapcsolódik. Ezeknek az összefüggéseknek a megvilágítása után H. Stachowiak, a kiadvány szerkesztője, bevezető tanulmányában vázolja azt a koncepciót, amelynek szolgálata és érvényrejuttatása a kézikönyv-sorozat feladata. (Azóta újabb kötetek is megjelentek.) Úgy látja, hogy világviszonylatban paradigmaváltás megy végbe a filozófiában, egyfajta szellemi emancipációs folyamat, amely egy vis paradigma kialakulásával terhes. A változás iránya azt mutatja, hogy a reflektált praxis egyre növekvő mértékben bevonódik a megismerési folyamatba. Ez a tendencia korunk filozófiájának sajátos problémaszituációjában bontakozik ki. Egyfelől azt látjuk, hogy megnövekszik az integratív, holisztikus gondolkodási formák fölújításának igénye, ami több tekintetben visszatérést jelent a régi európai, sőt a görögség előtti, a létegész megragadására törekvő gondolkodási formákhoz. Másfelől a modern filozófia magasfokú rendszertudományi és logikai-operacionális tudatosságra és teljesítőképességre tett szert. Napirendre került tehát a nyugati racionalizmus és empirizmus ellen- Pragmatik. Handbuch pragmatischen Denkens, hrsg. v. Herbert Stachowiak: Band I. Pragmatisches Denken von den Ursprüngen bis zum 18. Jahrhundert, herausgegeben von Herbert Stachowiak unter Mitarbeit von Claus Baidus, Felix Meiner Verlag, Hamburg 1986, 578 oldal.