Magyar Filozófiai Szemle, 1992

3–4. szám - Szemle - Redl Károly: Pragmatika – történei megközelítésben

SZEMLE PRAGMATIKA — TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSBEN* REDL KÁROLY A „Pragmatika" („Pragmatik") cím, mint az már az elnevezés alapján is sejthető, nemcsak a görög „pragma" szóra és annak szerteágazó asszociációs mezőjére utal, hanem a szemioti­kai (jelelméleti) „pragmatikára" és a filozófiai „pragmatizmusra" is, melyekhez belsőleg kapcsolódik. A cím tehát az elméleti orientáció tartalmi meghatározottságára vonatkozik. A görög „pragma" szónak és a modern nyelvek­ben (pl. német) honos származékainak jelen­tésköre körülírja azokat a tárgyi területeket, amelyekre a vizsgálódás kiterjed, a szemiotikai „pragmatika" pedig a vállalkozás jelelméleti fogalmi magjára utal, amelyet a szubjektum­szerűség, időbeliség, alkalmazási orientáltság, kontextualitás és kommunikáció részmeg­határozásainak az irányába fejleszt ki. A pragmatika tárgya azonban valójában transz­szemantikai: magába foglalja mindazt, ami az aktivitás, operativitás, konstruktivitás és a felhasználó döntésének körébe tartozik. A „pragmatizmus" pedig az, a XIX. század második felében kibontakozó, nemzetekfölötti filozófiai mozgalom (nem csupán az „Ameri­can Way of Life" filozófiája­), amelyhez és amelynek elágazásaihoz (neopragmatizmus, praxeológia) a pragmatika elméletileg elsősor­ban kapcsolódik. Ezeknek az összefüggéseknek a megvilágítá­sa után H. Stachowiak, a kiadvány szerkesztő­je, bevezető tanulmányában vázolja azt a koncepciót, amelynek szolgálata és érvényre­juttatása a kézikönyv-sorozat feladata. (Azóta újabb kötetek is megjelentek.) Úgy látja, hogy világviszonylatban paradigmaváltás megy végbe a filozófiában, egyfajta szellemi emanci­pációs folyamat, amely egy vis paradigma kialakulásával terhes. A változás iránya azt mutatja, hogy a reflektált praxis egyre növek­vő mértékben bevonódik a megismerési folya­matba. Ez a tendencia korunk filozófiájának sajátos problémaszituációjában bontakozik ki. Egyfelől azt látjuk, hogy megnövekszik az integratív, holisztikus gondolkodási formák fölújításának igénye, ami több tekintetben visszatérést jelent a régi európai, sőt a görög­ség előtti, a létegész megragadására törekvő gondolkodási formákhoz. Másfelől a modern filozófia magasfokú rendszertudományi és logikai-operacionális tudatosságra és teljesítő­képességre tett szert. Napirendre került tehát a nyugati racionalizmus és empirizmus ellen- Pragmatik. Handbuch pragmatischen Denkens, hrsg. v. Herbert Stachowiak: Band I. Pragmatisches Denken von den Ursprüngen bis zum 18. Jahrhundert, herausgegeben von Herbert Stachowiak unter Mitarbeit von Claus Baidus, Felix Meiner Verlag, Hamburg 1986, 578 oldal.

Next