Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7. szám
A fogpótlás céljából végzett implantációnak abszolút indikációja a mindennapi fogorvosi gyakorlatban nincsen (esetlegesen abszolút indikációnak tekinthetők az egyes maxillofaciális sebészi esetek mint traumák, vagy csonkolással járó műtétek utáni állcsontdefektusok, vagy az extrém fokú állcsontatrófia esetei). A fogpótlási célú implantáció mindig fakultatív megoldásnak számít, amelyre az orvos általi részletes tájékoztatás alapján a beteg kérésére kerülhet sor [1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10, 11, 15]. Alkalmazását alapvetően három tényező indokolja. Egyrészt az, hogy implantátum alkalmazásával a páciens számára a fogmű viselési komfortja, funkcionális stabilitása és az esetek egy jelentős részében esztétikai hatása szempontjából is előnyösebben tudjuk pótolni a foghiányt, mint ahogyan azt konvencionális módszerekkel tehetnénk. Legjellegzetesebb példái ennek azok az esetek, a hosszú sorközi vagy a sorvégi foghiányok (a Fábián-Fejérdy-féle osztályozásban a 2A osztály), amelyekben a hagyományos módszer szerint alaplemezzel (is) megtámasztott, kivehető fogművet kellene készíteni [6], implantátum alkalmazásával viszont híd készíthető (1. ábra). Másrészt komoly előnyt jelenthet, az implantációval kombinált fogpótlás olyankor, amikor ép foganyag feláldozása kerülhető el e módszer alkalmazásával egyes fogak önálló pótlásakor (2. ábra). Nem utolsósorban nagy jelentőségű az implantációs fogpótlás lehetősége azoknak a betegeknek az esetében, akik - akár pszichés okok, akár hátrányos klinikai anatómiai adottságok következtében - a fogma általuk kielégítőnek ítélt funkcionális stabilitásának a hiánya miatt - a hagyományosan készített protézisüket viselni nem képesek (3. ábra). A dentális implantáció indikációit a különböző típusú foghiányok jelentik, amelyekben az implantációs fogpótlást mindig differenciálindikációként, azaz választható alternatív megoldásként kell mérlegelni [2, 3, 5, 8, 10, 13, 14, 15]. Az implantológiai foghiány beosztás lényegében különbözik a tradicionális protetikában használatos és ismert foghiánybeosztásoktól. Míg az utóbbi esetben a meglévő fogak száma és kiterjedtsége alapján határozzuk meg. Az azonos jellegzetességek alapján három implantációs-protetikai foghiánytípust különböztetünk meg. 1. ábra: Természetes fogon és titáncsavar-implantátumon (Den-Ti®) rögzülő híd sorvégi hiány pótlására; klinikai (a) és röntgen (b) státus