Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)
2006-10-01 / 5. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 2. sz. 2006. 195-200. Dr. Bugyi István Kórház Szájsebészeti Osztály,Szentes* Oral S&D Eü. Szolgáltató Kft., Szentes ** Az implantátumok azonnali terheléséről a DenTi® implantátumok beültetésével szerzett hosszú távú tapasztalataink alapján 1.rész A DenTi® implantátumokkal szerzett tapasztalatok DR. VAJDOVICH ISTVÁN*, DR. BANDULA MIHÁLY*, DR. BÓKA PÉTER*, DR. TÓTH ZSUZSANNA** A dolgozat célja, hogy az azonnali funkcionális terhelésre beültetett DenTi® implantátumokkal szerzett hosszú távú tapasztalataik retrospektív elemzése alapján a szerzők rámutassanak azokra a ma még csak többé-kevésbé ismert tényezőkre, amelyek a megjósolható, biztonságos sikeresség elérésében jelentős szerepet játszanak. Azonnali megterhelése céljából 1993. márc. 1. és 2005. dec. 31. között 83 betegnek 256 db DenTi® implantátumot ültettek be. Ezen implantátumok közül 76 betegnek 232 implantátumot az alsó állcsontba, 7 betegnek 24 implantátumot a felső állcsontba implantáltak. Az implantátumokat a beültetés után 2 héten belül rögzített vagy kivehető fogpótlással funkcionálisan megterhelték. A kontroll betegek csoportját 62 beteg, illetve a számukra a hagyományos protokoll szerint beültetett 263 db, de csak az összesintegráció után megterhelt implantátum képezte. Kontroll-vizsgálatokkal igazolták, hogy a beültetés után azonnal megterhelt DenTi® implantátumok hosszú távú sikerességének relatív gyakorisága (95,71%) eléri vagy megközelíti a hagyományos protokoll szerint beültetett, de csak a csontos gyógyulás létrejötte után megterhelt DenTi® implantátumok sikerességét (97,34 %). Kulcsszavak: dentális implantáció, azonnali funkcionális terhelés, összeointegráció Bevezetés A hiányzó fogak dentális implantátummal történő pótlása a tiszta, ötvözetlen titániumnak az élő szervezetben mutatott kedvező biológiai-élettani tulajdonságainak köszönhetően napjainkban már a mindennapi fogorvosi gyakorlat részévé vált. A Bronemark és mtsai [3] által bevezetett eredeti protokoll szerint a dentális implantátumokat ún. kétszakaszos műtéti módszerrel kell beültetni, és az öszszeointegráció biztonságos létrejötte miatt a mukoperioszteum védelme alatt gyógyuló implantátumokat 3-6 hónapig nem szabad terhelni. Ugyanis a még nem összeintegrálódott implantátum funkcionális terhelésre a befogadó csontszövetben mikromozgásokat végez, ami az implantátum-csont érintkezési felszínén, az ún. interface-n a csontos összenövés helyett kötőszövetes elhatárolódást indukál, amely az implantátum elvesztését okozhatja [4]. A műtéti módszer további előnye, hogy a beültetett implantátumok mukoperioszteummal történő befedése a csontos gyógyulás ideje alatt védi a periimplantáris szöveteket a fertőzéstől, és megakadályozza a hámszövet benövését is [1,2]. Ez a módszer olykor nehezen megoldható problémát, kihívást jelenthet mind az implantációs betegek, mind pedig a beavatkozást végző fogorvosok számára (immediát pótlást min. 2-3 hétig nem viselhet a páciens. További nehézséget, fájdalmat okozhat a mozgó, rágásra alig alkalmas immediát kivehető pótlás, illetve az implantátumok felszabadítására szolgáló második műtét is.) Ezen nyilvánvaló okok miatt már a 80-as évektől kezdődően, mind állatkísérletekben, mind pedig betegeken számosan kísérleteztek a beültetett implantátumok azonnali (a beültetés után 2 héten belüli) illetve az ún. korai (a beültetés utáni 3-6 héten belüli) terhelésével. Az eredmények igen ellentmondásosak voltak. Néhány kutató úgy találta, hogy az azonnali terhelés károsítja az összeointegrációt és kötőszövetes enkapszulációt okoz (11). Mások úgy látták, hogy az implantátum azonnali terhelése esetén is létrejöhet az implantátum körül az osszeointegráció (az ún. bone to-implant contact, BIC), ha az implantátum felszíne plazma spray-vel bevont, mikroérdesített [5]. Tény, hogy a kezdeti eredményekből kiindulva a fogorvosi implantológia a következő években igen intenzív fejlődésnek indult. Ma már tudjuk, hogy az egyszakaszos műtéti módszer bevezetésével, az implantátum-felszín makro- és mikrostruktúrájának átalakításával, illetve a korszerű implantátumos biomechanikai és protetikai Érkezett: 2006. május 9. Elfogadva: 2006. július 18.