Fogorvosi szemle, 2006 (99. évfolyam, 1-6. szám)

2006-10-01 / 5. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 99. évf. 2. sz. 2006. 195-200. Dr. Bugyi István Kórház Szájsebészeti Osztály,Szentes* Oral S&D Eü. Szolgáltató Kft., Szentes ** Az implantátumok azonnali terheléséről a DenTi® implantátumok beültetésével szerzett hosszú távú tapasztalataink alapján 1.rész A DenTi® implantátumokkal szerzett tapasztalatok DR. VAJDOVICH ISTVÁN*, DR. BANDULA MIHÁLY*, DR. BÓKA PÉTER*, DR. TÓTH ZSUZSANNA** A dolgozat célja, hogy az azonnali funkcionális terhelésre beültetett DenTi® implantátumokkal szerzett hosszú távú ta­pasztalataik retrospektív elemzése alapján a szerzők rámutassanak azokra a ma még csak többé-kevésbé ismert té­nyezőkre, amelyek a megjósolható, biztonságos sikeresség elérésében jelentős szerepet játszanak. Azonnali megter­helése céljából 1993. márc. 1. és 2005. dec. 31. között 83 betegnek 256 db DenTi® implantátumot ültettek be. Ezen implantátumok közül 76 betegnek 232 implantátumot az alsó állcsontba, 7 betegnek 24 implantátumot a felső áll­csontba implantáltak. Az implantátumokat a beültetés után 2 héten belül rögzített vagy kivehető fogpótlással funkcio­nálisan megterhelték. A kontroll betegek csoportját 62 beteg, illetve a számukra a hagyományos protokoll szerint beültetett 263 db, de csak az összesintegráció után megterhelt implantátum képezte. Kontroll-vizsgálatokkal igazolták, hogy a beültetés után azonnal megterhelt DenTi® implantátumok hosszú távú sike­rességének relatív gyakorisága (95,71%) eléri vagy megközelíti a hagyományos protokoll szerint beültetett, de csak a csontos gyógyulás létrejötte után megterhelt DenTi® implantátumok sikerességét (97,34 %). Kulcsszavak: dentális implantáció, azonnali funkcionális terhelés, összeointegráció Bevezetés A hiányzó fogak dentális implantátummal történő pót­lása a tiszta, ötvözetlen titániumnak az élő szerve­zetben mutatott kedvező biológiai-élettani tulajdonsá­gainak köszönhetően napjainkban már a mindennapi fogorvosi gyakorlat részévé vált. A Bronemark és mtsai [3] által bevezetett eredeti protokoll szerint a dentális implantátumokat ún. két­szakaszos műtéti módszerrel kell beültetni, és az ösz­­szeointegráció biztonságos létrejötte miatt a mukope­­rioszteum védelme alatt gyógyuló implantátumokat 3-6 hónapig nem szabad terhelni. Ugyanis a még nem össze­integrálódott implantátum funkcionális terhelés­re a befogadó csontszövetben mikromozgásokat vé­gez, ami az implantátum-csont érintkezési felszínén, az ún. interface-n a csontos összenövés helyett kötő­­szövetes elhatárolódást indukál, amely az implantátum elvesztését okozhatja [4]. A műtéti módszer további előnye, hogy a beültetett implantátumok mukoperiosz­­teummal történő befedése a csontos gyógyulás ideje alatt védi a periimplantáris szöveteket a fertőzéstől, és megakadályozza a hámszövet benövését is [1,2]. Ez a módszer olykor nehezen megoldható problé­mát, kihívást jelenthet mind az implantációs betegek, mind pedig a beavatkozást végző fogorvosok számára (immediát pótlást min. 2-3 hétig nem viselhet a páci­ens. További nehézséget, fájdalmat okozhat a mozgó, rágásra alig alkalmas immediát kivehető pótlás, illetve az implantátumok felszabadítására szolgáló második műtét is.) Ezen nyilvánvaló okok miatt már a 80-as évektől kezdődően, mind állatkísérletekben, mind pedig bete­geken számosan kísérleteztek a beültetett implantátu­mok azonnali (a beültetés után 2 héten belüli) illetve az ún. korai (a beültetés utáni 3-6 héten belüli) terhe­lésével. Az eredmények igen ellentmondásosak vol­tak. Néhány kutató úgy találta, hogy az azonnali ter­helés károsítja az összeointegrációt és kötőszövetes enkapszulációt okoz (11). Mások úgy látták, hogy az implantátum azonnali terhelése esetén is létrejöhet az implantátum körül az osszeointegráció (az ún. bo­ne to-implant contact, BIC), ha az implantátum felszí­ne plazma spray-vel bevont, mikroérdesített [5]. Tény, hogy a kezdeti eredményekből kiindulva a fogorvosi implantológia a következő években igen intenzív fejlő­désnek indult. Ma már tudjuk, hogy az egyszakaszos műtéti módszer bevezetésével, az implantátum-felszín makro- és mikrostruktúrájának átalakításával, illetve a korszerű implantátumos biomechanikai és protetikai Érkezett: 2006. május 9. Elfogadva: 2006. július 18.

Next