Fókusz, 1984 (14. évfolyam, 1-25. szám)
1984-08-08 / 16. szám
1984. AUGUSZTUS 8. AZ ORSZÁG CSÜCSKÉBEN Családi táborozás a Zemplénben Messze van a Zemplén hegység, a Sátoros. Ritkán jut oda a fővárosi ember. Ezért nagy várakozással mentünk a MOM Természetbarátok idei, családi táborába, július 2. hetében. A tábort Telkibánya közelében, a Hétforrás melletti, patakok által körülölelt tisztáson építették fel az „előkészítők”. Mire mi, többiek odaérkeztünk, mindenkit kész sátor várt. Az előkészítő munkák idején még esős, hűvös idő volt, de mire a tábor megtelt, kisütött a nap. Ez a jó idő végigkísért bennünket. A környék jellegzetes, sátor alakú hegyei, nagy történelmi múltú települései sok túralehetőséget kínáltak. Ezekből egy „étlap” készült. Erről választottuk ki esténként a másnapi útvonalat. Jártunk régi aranybányánál, vár- és kolostorromnál. Szedtünk sok-sok gombát, finom szamócát. A turistaforgalom nem nagy errefelé. Az utak az erdészet szükségletei szerint időnként változnak. Ezért nem lehet magunkat a turistatérképre bízni. Az ott jelölt utak egy része már régen nincs meg, az új utak pedig nincsenek a térképen. Most szükség volt az iránytűkre. Egyik legnagyobb élményünk volt a híres Hollóházi Porcelángyár megtekintése. Gyönyörű és nehéz, sok figyelmet igénylő munkájuk közben az ott dolgozók kedvesen fogadtak bennünket. Az ott kapott alapanyagból napokig dolgoztak kicsinyeink „majdnem olyan szépen”, mint a gyáriak. A kirándulások után fáradtan, izzadtan tértünk haza. Pillanatok alatt stranddá alakult a patak, tele hancúrozó, visongó gyerekkel. A táborban vizsgázott gombaszakértőnknek bemutattuk az aznap talált gombákat, s csak az ő jóváhagyása után készült a vacsora. Az este fénypontja — szokás szerint — a tábortűz volt. Először főként a gyermekek jöttek oda, a felnőttek még mosogattak, rendezkedtek. A felnőttek akkor lendültek jó hangulatba, amikor 9—fél 10 körül a gyerekek aludni mentek. A csillagos égbolt alatt a tűz körül ülve énekeltünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Egy „pihenőnap” volt. Ez azt jelentette, hogy a hegyekvölgyek helyett városnézés volt, Kassára utaztak át azok, akik útlevelet és pénzt vittek magukkal. A közelben, a patak mentén opáldarabkákat lehet találni. Mint régen az aranyásók, úgy vonultunk kalapáccsal felszerelve szerencsét próbálni. Némelyek egész szép példányokat leltek. A tábor búcsútábortüzénél nagy sikerű közös szalonnasütés volt. Sokan voltunk az idén is a táborban, kicsik és nagyok. Ennyi ember együttélése csak úgy zavartalan, ha segítik egymást, ha mindenki igyekszik a maga portáján és a közterületen rendet tartani, ha a közmunkákra mindig van „önként” jelentkező, és ha mindenki igyekszik a kevés szükséges alkalommal pontos lenni. Ez az idén is sikerült. Erre példa a kenyér és a tej beszerzése. A napi igényeket 10 nappal korábban megírtuk a falu boltjának. Az eszerint összekészített napi 38 liter tejet és 18 kg kenyeret valamelyik ügyeletes hazaszállította. A táborban maximum 10 perc alatt mindenki megkapta a maga adagját. Még egy örök tanulság: A jóindulatú magatartásra mindenki segítőkész jóindulattal válaszol. Ezt tapasztaltuk az erdészetnél, a fűszeresnél és a vendéglőben is. Nagyon szép volt ez a hét. Köszönjük mindazoknak, akik itt a gyárban és ott a táborban az előkészítő munkában részt vettek. FÓKUSZ 7 BARANGOLÁS BARANYÁBAN Érdekes hír jelent meg a július 25-i lapokban. Horváth János, a pécsi István akna vájára, másfél órai küzdelem után, a Pécsi-tóból partra emelte a 219 centi hosszú és 78 kilós „harcsakirályt”, amelyhez hasonlót nem fogtak még hazánk tavaiból. — Hol van a Pécsi-tó? — Orfűn. — És hol van Orfű? Az utóbbi kérdést éppen egy hajdani földrajztanár tette fel, s tulajdonképpen csak az aktualitásokkal való lépéstartás hiányát róhatjuk fel neki tájékozatlanságáért. Amikor szakmáját tanulta — sőt még húsz évvel ezelőtt is — Orfű csak egy volt a „névtelen”, apró baranyai települések közül. Egyetlen értéke a környező völgy szépsége volt, de ezt a kincset nem tartja számon a földrajztudomány. Ma hat kilométer hosszú tóláncolat vonzza mind távolabbról a fürdés, a vízisportok, a szép táj szerelmeseit. A két évtizede épült völgyzáró gátak vadregényes tavacskát varázsoltak Orfű község 17 holdnyi területén; két kilométer hosszú, 120 holdnyi tó — a Pécsi-tó — keletkezett a később egyesült Orfű és Mecsekrákos, valamint Tekeres között; kissé távolabb kialakult a huszonnyolcféle hallal betelepített festői Herman Ottótól még távolabb a tólánc negyedik tagja, Kovácsszénája községnél.. A fürödni, horgászni, evezni és szörfözni vágyók az orfűi és a Pécsi-tavat keresik fel a meleg, nyári napokon. Az előbbi természetes bálával, az utóbbi pedig kiépített monstre úszómedencéjével és igen sok szolgáltatással csábítja a látogatókat Pécsről, Baranya más vidékeiről, sőt az ország más tájairól is. Az élelmes környékbeliek — és akik jó beruházásnak tekintik a szálláshelyek létesítését — felkészültek a növekvő keresletre, s meglepő árakon kínálják a tó környéki villákat és penziószobákat a pihenni, üdülni vágyóknak. Az idei szezon azonban azt bizonyítja, hogy a „harcsakirály” lelőhelyének közelében is fel kell ismerni a régi igazságot: a kis hal is jó hal. Érdemesebb keveset kérni a szálláshelyek jobb kihasználása érdekében, mint jó időben a közeli kempingbe „kényszeríteni” a kispénzű üdülőt, rossz időben pedig teljesen elriasztani a környékről. Kár lenne, ha bárki azt hinné: Orfűn és környékén csak fürödni, pihenni lehet. Egy ilyen szép környezetű fürdőhely — ajánlhatjuk még Baranyában Sikondát, Abaligetet, Magyarhertelendet, s a Mecsekben levő források táplálta sok kis tó bármelyikét — kiválóan alkalmas, hogy több variációjú nyaralóprogramot szervezzen mellette az ember. Ha száz ágra süt a nap, kényelmesebben lehet itt fürödni, mint a zsúfolt budapesti strandokon. Ha viszont a felhők uralják az eget, maradandóbb élményt nyújt a Mecsek ezernyi dombja és völgye, a ritkaságokban gazdag növény- és állatvilág, s a környék sok-sok történelmi emléke. Már az is különleges élmény, ha például Pécs és Orfű, vagy Pécs és Málna között kocsit vezet az ember. Szinte szlalompályán érzi magát. Egyik vargabetű a másik után. Nehéz megállni, hogy ne csábítson körültekintésre a táj, de itt legfeljebb az utas „eresztheti el” magát. A vezetőnek a vezetéstechnikára — a fékezésre, a kanyar ívére, s a gyorsításra — kell összpontosítania, hogy ne keletkezzen mögötte kilométeres sor, s ő se „szálljon el” valamelyik kanyarban. Egy-egy különösen szép „hajtűnél” eszébe jut, hogy nem lenne utolsó felvétel, ha kiszállna, s egy nagy látószögű optikával egyetlen képbe fogná az útkanyar két szárát, a közte levő dombot, a baranyai táj csodálatos hullámzását, íveit. De aztán mindjárt arra gondol: ki tudja, hogy a következő autós miként veszi a kanyart. Lehet, hogy mégis ez lenne az utolsó felvétele... Aki szereti fotóalbumban vagy vetítővásznon újra és újra viszontlátni a nyaralás közben gyűjtött emlékeket, annak nyugodtan ajánlhatjuk: nem kell külföldre mennie. A turisztikai irodalom átnézése után keresse fel inkább Baranyát. Komló közelében, a Márévárnál — ahol egyébként látványos kiállításon ismerhetjük meg a kelet-mecseki tájvédelmi körzet élővilágát — kezdődik például egy gyönyörű völgy, amely egészen Óbányáig húzódik. Érdemes végiggyalogolni rajta. Aki négy keréken közlekedik, annak viszont azt ajánljuk, hogy induljon el a másik oldalról. A 6-os út egyik kanyaróban magaslik Mecseknádasd Árpád-kori kis temploma. Annak megtekintése után a községen keresztül megközelíthetjük Óbányát, s innen kísérhetjük a patakot száz és száz apró zuhatagon át Kisújbányáig, ahonnan visszasétálhatunk. Ha útközben rövid, vékony, kígyóforma vörösesbarna állat keresztezi utunkat, nem kell félni tőle. S főleg nem kell bántani. A kuszma néven is említett törékeny gyíkot láttuk, amely éppen a tájékozatlan emberek kígyógyűlölete miatt vált ritka, védett jószággá. Ugyanígy fojtsuk el virággyűjtési vágyainkat is, ha például a Pécs közeli Jakabhegyre menet júliusban szép, szegfűformájú, bíborszínű virágokat látunk. A világítóan sárga ökörfarkkórók társaságában található bársonyos kakukkszegfű ugyanis a Mecsek számos védett virága közé tartozik. A legdrágább menyasszonyi csokornál is többe kerülne, ha a kirándulásból hazafelé menet meglátnák kezünkben. Elegendő tehát nézni az út menti „virágoskertet”, s természetesen a turistajelzést is. Az utóbbira különösen érdemes figyelnünk, mert az utat jelző turistaszakosztály tagjai alighanem felülről lefelé jöhettek, amikor a háromszögeket festették. Felfelé menet nem egy olyan kereszteződés akad, ahol csak az elágazó ösvényekre bekukkantva találhatjuk meg a jelzést. Fent, a babtás szerkövek látványa bőven kárpótol bennünket minden útvesztésért, tévelygésért. A hajdan itt hullámzó tengerben lerakódott, különböző keménységű kőzetet lekoptató erózió ugyanis olyan bizarr sziklaalakzatokat képezett, melyekhez hasonlókat csak igen ritkán láthatunk. Sokak szerint érdemes lett volna még tovább mennünk Zsongorkőhöz, a kilátóhoz, és a kolostor romjaihoz is. Késői indulásunk, tévelygéseink és gyomrunk követelőzése miatt azonban kénytelenek voltunk visszafordulni. Kétheti nyaralásunk kilencnapi rossz ideje így is igen sok élménnyel kárpótolt bennünket az elmaradt fürdésért. Tulajdonképpen akkor is lett volna mit látnunk, ha három hétig egyfolytában csak a környéket járjuk. Pécsett a dzsámi, a tv-torony, a Tettyén éppen próbált — később bemutatandó — színdarab, s az útikönyvekben sehol sem szereplő Pintér-kert nyújtott maradandó élőlényt. Nem felejthetjük el, hogy a Janus Pannonius Múzeum természetrajzi kiállításán a kedves múzeumőr néni hármunknak is bekapcsolta a Mecsek élővilágát bemutató automata diaműsort. Villány közelében a Szársomlyó egyik elhagyott kőbányájában nemzetközi szobrász alkotótábor munkái közt bóklászhattunk igaz gyönyörűségünkre. Magunk is meglepődtünk, hogy hatéves kislányunkat csak válogatott trükkökkel tudtuk innen továbbvonszolni. De siettünk, mert várt bennünket Villány és Villánykövesd műemlék pincesorainak látványa. A Komló melletti Mánián is csak arra jutott idő, hogy megtekintsük a csodálatos környezetben levő Árpád-kori templomocskát — amely állítólag eltűnt a vadul burjánzó növényzetben a tatárjárás után, s csak akkor fedezték fel, amikor egy csordás elkóborolt bikája véletlenül beleakadt a Harangkötélre csavarodott folyondárba, és meghúzta a harangot. — Nem nézhettük meg a mésztufa gátakkal és vízesésekkel tarkított, sokak által dicsért Melegmány-völgyet, mert siettünk tovább a komlóiak kedvelt fürdő- és horgászhelyére, Sikondára. Hosszan sorolhatnánk még Abaliget cseppkőbarlangjának bizarr alakzatait, Szigetvár történelmi látnivalóit, a mohácsi emlékpark szívszerító látványának összetevőit, mindazt, ami felejthetetlenül gazdaggá tette a kilenc nap alatt is befejezhetetlen „esőprogramot”. Ehelyett azzal fejezzük be: szívből irigyeljük komlói gyárunk dolgozóit. Ok. félnapos úttal bármikor elérhetik mindazt, aminek megtekintésére nekünk kilencnapizsúfolt program sem volt elegendő. Varga A kánikulában nem tudják abbahagyni a lubickolást a gyerekek az orfűi kis tóban Babás szerkövek a Jakab-hegyen XIII. századi közelében, a templom Mánfán Szársomlyó oldalában Modern szobrok Nagyharsány