Földmívelő, 1965 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-04 / 1. szám
Mi újság a külpolitikában? A karácsonyi és újévi ünnepek alatt — az eddigiektől eltérő módon —, élénk élet alakult ki a világpolitikában. Az ENSZ-ben az ilyenkor szokásos szünet helyett továbbra is ülésezett a közgyűlés és a Biztonsági Tanács. Kongóban és Dél-Vietnamban újabb események következtek be. Ami az ENSZ-et illeti, az Egyesült Államok kreálta úgynevezett „pénzügyi válság” akadályozza a szervezet hatékony működését. Az idei tanácskozás buktatói már azzal kezdődtek, hogy a — minden év szeptember első keddjén esedékes — megnyitó ülést az amerikai elnökválasztás és az angol általános választások miatt december elejére halasztották. Ezt követték azután azok az amerikai manőverek, amelyeket „pénzügyi válság” ürügyén indítottak. Az Egyesült Államok ugyanis azt akarta, hogy zárják ki az ENSZ- ből azokat az országokat, amelyek hátralékban vannak a világszervezetnek esedékes díjakkal. Ez a lépés elsősorban a Szovjetunió ellen, de ugyanakkor, egyebek között, Franciaország ellen is irányult. A Szovjetunió úgynevezett „hátraléka” nem másból, mint abból adódott, hogy a szovjet kormány nem volt hajlandó hozzájárulni az amerikaiak sugalmazta 1961—62-es kongói ENSZ-beavatkozás költségeihez. Az Egyesült Államok most a világszervezet alapokmányára hivatkozva akarja kenyértörésre vinni a dolgot. A 19. paragrafus szerint ugyanis csak azok a tagok szavazhatnak az ENSZ közgyűlésén, amelyeknek nincs hátralékuk. Csakhogy az alapokmánnyal ellentétes akciók költségei nyilvánvalóan nem képezhetnek „hátralékot”. Márpedig a Kongóba bevetett csapatokat az alapokmány rendelkezéseivel ellentétben, a gyarmatosítók érdekében, a nép választotta vezető, Lumumba és kormánya ellen használták fel. A mostani közgyűlésen úgy akarták elkerülni a szavazást, hogy — U Thant indítványára — elhatározták: közfelkiáltással jelölik ki a világszervezeti tisztségviselőket. (A funkcionáriusok megválasztása a közgyűlés első feladatai közé tartozik.) Ilyen közfelkiáltással választották meg a mostani közgyűlés elnökét, a ghánai Alex Quaison-Lackey-t. Most került sor a 11 tagú Biztonsági Tanács négy új, nem állandó tagjának kijelölésére is. Ezek közül háromnak a személyében — Malaysia, Uruguay és Hollandia delegátusa — egyhangúlag megállapodtak. A negyedik helyre azonban két ország pályázik: Mali és Jordánia. így állt azután elő az a helyzet, hogy — megint csak a formális szavazás elkerülése végett — Quaison-Lackeyjavaslatára közvéleménykutatással döntik el a negyedik jelölt személyét. Pedig az ENSZ-nek lenne mit tennie. Itt van mindjárt például a Kongó elleni belga— amerikai—angol agresszió ügye. Mint emlékezetes, az ősz folyamán Csembe katonái egymás után szenvedtek vereséget a kongói partizánok — a Kongói Felszabadítási Bizottság — csapataitól. Az imperialisták ■ , ezért valami ürügyet kerestek arra, hogy megsegítsék Csombét. Ekkor szálltak le — angol támaszpontról érkezett, amerikai repülőgépekkel odaszállított — belga ejtőernyősök a partizánok által felszabadított terület fővárosában, Stanleyville-ben, és támadták a szabadságharcosokat azon a címen, hogy a városban élő európaiakat kell megvédeniük. Ezt a Kongó elleni imperialista agressziót tárgyalja most a Biztonsági Tanács. Közben Csembe — aki a közelmúltban sorra került európai útján a Német Szövetségi Köztársaságot és Belgiumot is felkereste, hogy újabb pénzügyi segélyről tárgyaljon —, egyre jobban fokozza terrorhadjáratait a kongói nép ellen. Amerikai gyártmányú repülőgépekkel — amerikai—belga és disszidens kubai pilóták — barbár bombatámadásokat hajtanak végre számos kongói város ellen. A Biztonsági Tanácsban — a lapzárta előtti utolsó jelentések szerint — Marokkó és Elefántcsontpart képviselője azt javasolta, hogy a külföldi csapatok azonnal hagyják el Kongót, szüntessék be a hadműveleteket és hívjanak fel minden országot arra, hogy tartózkodjék a Kongó belügyeibe való beavatkozástól. Ez a határozati javaslat azonban egy szóval sem tesz említést arról, hogy Kongót amerikai—belga—angol támadás érte, és el sem ítéli az agresszorokat. Dél-Vietnamban — ha egyáltalán lehet még fokozni —, minden eddiginél zavarosabb helyzet alakult ki. Mialatt a partizánok újabb és újabb sikereket érnek el — a harcok színhelye már közvetlen a főváros, Saigon közelében van —, a diktatúra erői egyre jobban megoszlanak. A december 20- án fiatal tábornokok által végrehajtott katonai puccs lényegében az eddigi polgári kormányzat ellen irányult. Az el■ jó híreket követően azonban kiderült, hogy a polgári kor Imány tagjai nagyrészt hivatalában maradtak, s Khan tábori nok is támogatja a fiatal tiszteket. Khan, az amerikaiak első számú kedvence egyébként — nem kis meglepetésre —, heves amerika-ellenes kampányba kezdett. Kijelentette, hogy fegyveres erői semmiféle külföldi hatalom politikáját nem fogják végrehajtani, és nem ijednek meg attól a fenyegetéstől, hogy az amerikaiak megtorlásként be akarják szüntetni a Dél-Vietnamnak nyújtott katonai és pénzügyi segélyt. (Az Egyesült Államok az elmúlt 10 év alatt 7 milliárd dollárt költött Dél- Vietnamra, s 22 ezer főre emelte a saigoni rendszert támogató erőinek a létszámát.) Khan tábornok azonban — az előbbi kijelentései óta — már megint egyezkedik Taylor tábornokkal, a saigoni amerikai nagykövettel. A sorozatos dél-vietnami kudarcok egyébként az Egyesült Államok józanabb politikusait is nyilatkozatokra bírják, így például Wayne Morse, valamint Frank Church szenátor azt indítványozta, hogy adják fel az eddigi délvietnami politikát és semlegesítsék egész Délkelet-Ázsiát. Mócz Menyhért Mezőfalvi szocialista brigádok Dunaújvárosban A Mezőfalvi Állami Gazdaság két szocialista brigádjával meglátogattuk a Dunai Vasművet. Vezetőnk beszélt a vasmű hatalmas méreteiről, termelési eredményeiről. Valamennyiünk számára tanulságos volt a vasgyártás folyamatát figyelemmel kísérni, az ércsilótól a hengerelt acéllemezig. A tűzfolyamként hömpölygő vas csapolása, az acél öntése csodálatosan lenyűgöző látványt nyújtott. Megtekintettük az erőműtelepet is, ahol elkápráztatott bennünket a patika tisztaságú vezénylőterem, amely már a jövendő idők automata gyárainak képét vetítette elénk. Ezután a hagyományos módszerekkel dolgozó meleghengerművet és az épülő modern, mintegy 600 méter hosszú hideghengermű épületét néztük meg, ahol majd szovjet és német gépekkel hengerlik a hártyavékonyságú acéllemezeket. Legutoljára a hozzánk legközelebb álló mechanikai részleget látogattuk meg. A jól sikerült kirándulásról sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodva tértünk haza. Rézmann Mária Elfáradt gépek szanatóriuma A földeken befejeződött a munka. Már csak néhány gép erőlködik a havas mezőn, fekete csíkot szántva a hóban. A Tolmácsi Gépállomás udvarán minden talpalatnyi helyet gépek foglalnak el. Kopott, fáradt gépek. Megállás nélküli esztendős munka van mögöttük. Most gondozásba veszik őket, kijavítják a motorokat, a kopott alkatrészek helyére újakat tesznek, a megfakult színeket újra festik, hogy mire eljön a tavasz, felfrissülve, kicsinosítva indulhassanak munkára. A téli gépjavításban nagy feladatot vállaltak a gépállomás szakszervezeti aktivistái. Polgári Ferenc szb-titkár megbeszélte Szőke Gyula igazgatóval a minőségi munkáért és a hatezer forintos első díj elnyeréséért indított verseny feltételeit. A Tolmácsi Gépállomáson most olyjul a hangulat, mint a rajt előtt álló versenyzők között. Minden kész, várják az indítást Szőke Gyula igazgató így vélekedik: — Nagyszerű emberek a mi munkásaik. Tudják a kötelességüket. Ebben az évben már mi is berendezkedtünk nagyüzemi javításra. Szalagrendszerben javítunk. Ezért is a nagy izgalom... A beszélgetésbe azután bekapcsolódott Fecske László, Varga Márton technikus is, majd a szerelők, Szász István, Varényi Béla, a fiatalabb technikusok közül ifj. Turcsányi János és Bircsek László gyakornok. Ők dolgozták ki Tolmácson az első szalagszerű javítást. — Nem ez a teljes valóság — helyesbít Fecske László. — A tervei elkészítése előtt a szakszervezet segítségével tanácskoztunk a törzsgárdához tartozó traktorosokkal. Az ő véleményük nélkülözhetetlen az ilyen nagy feladat megszervezésénél. Ezeknek az embereknek igen nagy a gyakorlatuk. Hogy csak Szász Istvánt, Polgári Ferencet, Féja Istvánt, Malovecz Lajost, Varényi Bélát, Horváth Józsefet, Gyuricza Vilmost említsem. Senki nem ismeri úgy a gépeket, mint ők. De a téli gépjavítás végleges tervének kidolgozása előtt hosszú tanácskozásokat folytattak a brigádvezetőkkel, körzeti szerelőkkel is. A javításra fordított 1 millió 455 ezer forint a feladat nagyságát is szemlélteti. — Szeretném megőrizni a hírnevünket. Sem a múlt évben, sem az idén nem panaszkodtak ránk a termelőszövetkezetek — jegyzi meg az igazgató. Fecske László lepedőnyi ívpapírokat terít az asztalra, amelyeken pontosan nyomon lehet követni, mi lesz a gép sorsa, amikor a gépállomás kapuja bezárul mögötte. Jelzi, hogy a mosóból hogyan jut el teljesen kijavítva a festőkig. A falon pedig időgrafikon szemlélteti, mettől meddig tart egy gép javítási ideje. Nincsen modern szerelőcsarnokuk, régi istállóból alakították, de olyan gonddal, szeretettel, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen. Középen szerszámasztalok, ezekre rakják az alkatrészeket. Téglasorral választották le a motorpróba-helyiséget.. Ez Szász István birodalma. Egymásután sorakoznak az állványok, amelyeken nagy gonddal vizsgálják az alkatrészeket. Közben az udvarra újabb motor érkezik. Rekedt, fáradt a hangja. — Holnap reggel bonckés alá! — kiáltja valaki, mintegy üdvözletképpen. Bobai Gyula Juhász szakmunkásképző iskolát hoztak létre a Bakony vidéki állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. A Bakonyban évszázados hagyománya van a juhtenyésztésnek. Jelenleg is mindegyik állami gazdaság és termelőszövetkezet tart juhokat ezen a vidéken, csupán a Városlődi Állami Gazdaságban 14 000 birkát őriznek. A juhásziskolán most 24 bakonyi juhász kezdte meg tanulmányait. A Munka Törvé egyes rendelkezéseinek módosításáról Az Elnöki Tanács 1964 december havi ülésén törvény- erejű rendeletet fogadott el, mely a Munka Törvénykönyve néhány paragrafusát módosítva szabályozta a munkaviszony egyes kérdéseit. Ezekről a változtatásokról az alábbiakban tájékoztatjuk lapunk olvasóit. A népgazdaság előtt álló hatalmas feladatok megvalósítása egyre inkább előtérbe helyezi a vállalatoknál, gazdaságoknál a törzsgárda kialakulását, szerepét és jelentőségét. Az új módosításnak éppen az az egyik célja, hogy a törzsgárda kialakulását elősegítse és a dolgozók munkahelyüket tekintsék állandó jellegűnek. Az új rendelkezés ezt úgy segíti elő, hogy a munkaviszony alapján járó juttatások nagyrészét, elsősorban a pótszabadságot, a vállalati üdülésben való részvételt, a munkaruhajuttatást, a jutalmazást az azonos munkahelyen maradáshoz fűzi. Magához a kilépéshez ezentúl nem kell a vállalat, gazdaság igazgatójának hozzájárulását megszerezni, azonban aki nyomós indok nélkül lép ki munkahelyéről, az elveszti a fent említett kedvezményeken felül azt a jogát is, hogy az új munkahelyén fél évig magasabb bért kapjon, sőt, mint új dolgozónak, egy évig munkaviszonyát minden indokolás nélkül — a szakszervezeti bizottság véleménye kikérése után — meg is lehet szüntetni. Azért mondjuk, hogy a kedvezmények elvesztése, a nyomós ok nélkül kilépőket sújtja, mert amikor egy dolgozó a Munka Törvénykönyvében elismert fontos ok miatt lép ki, akkor nem a módosított, új szabályok vonatkoznak reá. A szigorított rendelkezések tehát csak azokat a dolgozókat kívánják rendszabályozni, akik munkahelyüket átjáróháznak tekintik, azt évente többször is, önszántukból változtatják. Fentieknél még súlyosabb hátrányok érik a fegyelmileg elbocsátottakat, akiknek az új munkahelyen egy évig nem növekedhet a keresete, két évig nem kaphatnak nyereségrészesedést stb. Az a fegyelmileg elbocsátott dolgozó, aki tovább tanul, nem részesülhet a továbbtanulás esetére biztosított útiköltség-térítésben, illetőleg a tanulmányi munkaidőkedvezmény és tanulmányi szabadság idejére járó munkabérben. Megemlítjük, hogy a felmondással kapcsolatos nehézségek megszüntetése érdekében is van változás a régi szabályoktól. Lesz ugyanis erre lehetőség létszámfelesleg esetén is. A régi, legalább 15 éve ugyanazon vállalatnál dolgozóknak azonban átszervezés, vagy létszámfelesleg címén csak különösen indokolt esetben lehet felmondani. E rendelkezés célja ismét nyilvánvalóan az, hogy a törzsgárda fokozott megbecsülésben részesüljön. Lényeges azonban, hogy a munkahelyéről kilépő dolgozótól nem végleg vonják meg a juttatásokat, mert azok visszaszerzésére van lehetőség. A módosított rendelkezés szerint minden olyan dolgozó, aki valamilyen ok következtében megszakította munkaviszonyát, az a későbbi fegyelmezett, példamutató munkájával megszerezheti a folyamatosságot. A módosítás szerint a korábban megszakítás miatt elvesztett idő beszámításának feltétele 2 évi egyhelyben végzett munka. Annak a dolgozónak, aki egy évben legalább kétszer változtatja munkahelyét, vagy akit fegyelmileg bocsátanak el, vagy aki felmondás nélkül lép ki. 3 évig kell egyhelyben dolgoznia, hogy visszaszerezze az elvesztett kedvezményeket. Figyelemre méltó, hogy a Munka Törvénykönyve fegyelmi felelősségre vonatkozó új rendelkezései szerint a vállalatok, gazdaságok vezetői részére lényegesen több lehetőség nyílik a fegyelmi büntetésre azokkal szemben, akik károsítják a társadalmi tulajdont, és vétenek a közösség érdekei ellen. A jelenleg alkalmazott rendszabályokon kívül például a vállalat, gazdaság vezetője fegyelmi büntetésként is megvonhatja a prémiumot és a nyereségrészesedést. Az igazgató fegyelmileg át is helyezhet dolgozókat, mégpedig a régebbi gyakorlattól eltérően, Visszahelyezési kötelezettség nélkül. A fegyelmileg megbüntetett dolgozó nem részesülhet béremelésben, jutalomban, vállalati üdültetésben. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fegyelmi büntetésnél, mint eddig, a jövőben sem a büntetés a fő cél, hanem a nevelés. A megtévedt, fegyelmezetlen ember jóváteheti, helyrehozhatja, amit az állami fegyelem vagy a közösség jó híre, becsülete ellen vétett. Éppen fentiek alapján van olyan része is az új rendelkezésnek, amely módot ad a mentesítésre. A munkáját a fegyelmi büntetést követően szorgalmasan végző dolgozó a büntetés súlyától függően, egy-három évi jó munka után, mentesül a fegyelmivel járó hátrányok alól. Sőt, a kiemelkedően jó munka esetén az illető az előírt időnél korábban is mentesíthető. Figyelemre méltó a törvényerejű rendelet azon része, amely a munkaügyi viták jövőbeni intézését szabályozza. E téren az volt az egyik fontos feladat, hogy a korábban gyakori szavazategyenlőséggel történt panaszelintézés helyett, valójában már az elsőfokú tárgyaláson megnyugtatóan rendeződjék a vitatott ügy. Fentiek érdekében az Elnöki Tanács az eddigi egyeztető bizottság helyett munkaügyi döntőbizottság megszervezését írja elő, melynek szervezetében igen lényeges változtatás, hogy az eddigi négy tag helyett a munkaügyi döntőbizottságban csak három fő működik majd. Ez a körülmény eleve kizárja a szavazategyenlőség lehetőségét és így bizonyára hozzájárul majd a különböző panaszos ügyek gyors elintézéséhez. A szervezeti változtatással együtt — az egyeztető bizottságok eddigi tapasztalataira építve —, lehetővé vált a munkaügyi döntőbizottságok hatáskörének bővítése olyan formában, hogy ezentúl minden munkaügyi vita elbírálására elsőfokon a munkaügyi döntőbizottság az illetékes. A Munka Törvénykönyve 1965 január elsejével életbe lépő módosító rendelkezései igen nagy jelentőségűek, és éppen ezért nagyon fontos, hogy azokat a dolgozók mielőbb megismerjék. E téren nagy feladatok várnak a társadalmi szervekre, elsősorban a szakszervezeti bizottságokra, melyek az új rendelkezések magyarázásánál, szerepük, tartalmuk megismertetésénél nagyon sokat tehetnek. Mindekinek világosan meg kell értenie, hogy a rendelkezések a becsületes, jó munkát végző, fegyelmezett dolgozók érdekét szolgálják, ez bizonyára egyetértésükkel fog majd találkozni. A nyughatatlan, vándorló dolgozókat, a társadalmi tulajdon megkárosítóit, a hanyagokat és a fegyelmezetleneket viszont hátrányok sújtják. Ez így helyes, így igazságos. Ezzel együtt reméljük, hogy az új rendelkezések és a szakszervezetek nevelőmunkája együtt hozzák majd meg a kívánt eredményeket Dr. Gojdár László SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐK TANÁCSKOZÁSA December 19-én Debrecenben első ízben ültek össze Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezeti szocialista brigádvezetői. Vitaindító előadást Tóth Imre, a megyei Tanács vb mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője tartott. — A szocialista munkaversenynek éppen olyan nagy szerepe van a mezőgazdaságban — mondotta —, mint az iparban. A munkaverseny a szocializmus építésének egyik igen fontos hajtóereje. A munkaversenyben dolgozókat közvetlenül anyagilag és erkölcsileg is érdekeltté kell tenni a magasabb terméseredmények elérésében, a munkaidő jó kihasználásában, az anyagtakarékosságban és a költségek csökkentésében. Elmondotta, hogy összesen 517 taggal 15 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért, a magasabb terméseredményekért. A jövőben az a feladat, hogy a brigádok ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék a termelési tervet. Ennek alapfeltétele: az új termelési eljárások bevezetése és alkalmazása, a gépek megfelelő kihasználása, a járási és városi versenybizottságok munkájának megjavítása, s az, hogy minden szövetkezeti vezető tudja, mi a feladata a versenymozgalom fellendítésében. Az előadást vita követte, s az összegyűlt szocialista brigádvezetők kicserélték tapasztalataikat. A tanácskozás Bartha János, a megyei tanács elnökhelyettesének zárszavával ért véget. Dénes Géza Cikkeink visszhangja Az alábbiakat rendeltem el... Lapunk 1964. december 15-i számában szóvá tettük a Gorzsai Állami Gazdaság munkásszállójában tapasztalt hibákat. Cikkünkre a Békés és Csongrád megyei Állami Gazdaságok igazgatója az alábbiakat válaszolta: „A Gorzsai Állami Gazdaság vezetősége a munkásszállás körülményeinek megjavítására ez ideig érdemi intézkedést nem tett, jóllehet, arra az Igazgatóság már májusban felhívta figyelmét. A Földmívelőben megjelent cikkben feltárt hiányosságok megszüntetése ügyében sem intézkedett. Ezért vizsgálatom alapján elrendeltem az alábbiak végrehajtását azzal, hogy amennyiben az elrendelteket a gazdaság vezetősége az utóellenőrzésig nem hajtja végre, fegyelmileg teszem felelőssé a vezetőséget. A függetlenített egészségügyi felelős köteles a munkásszállás rendjét biztosítani. December 31-ig üzemelnie kell a most épült két fürdő- és mosdóhelyiségnek. Az egyes szobákból hiányzó ivóedény, tüzelőtárolásra alkalmas láda, megfelelő füstcsövek pótlásának határideje szintén december 31. Utasítottam a gazdaság vezetőségét, hogy 1965. január 15-ig valamennyi szobát meszeljék ki, és az ablakokat javítsák meg. Gondoskodnia kell a gazdaság vezetőségének megfelelő paplanhuzatokról is. Elrendeltem, hogy legalább kéthetenként cseréljék az ágyneműket. A szalmazsákokat friss szalmával kell megtölteni, és el kell készülnie január 15-ig a szobarendnek, azokat ki kell függeszteni a szobákban, és ki kell épülnie a szobabizalmi hálózatnak. Utasításaimat írásban közöltem a gazdaság vezetőségével azzal, hogy január 15-én felülvizsgálom, mennyiben hajtották végre azokat, s amennyiben ennek nem tettek eleget, a vezetőséget fegyelmileg vonom felelősségre.” Zsibók András igazgató FÖLDMÍVELŐK