Földmívelő, 1965 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-04 / 1. szám

Mi újság a külpolitikában? A karácsonyi és újévi ünne­pek alatt — az eddigiektől el­térő módon —, élénk élet ala­kult ki a világpolitikában. Az ENSZ-ben az ilyenkor szoká­sos szünet helyett továbbra is ülésezett a közgyűlés és a Biz­tonsági Tanács. Kongóban és Dél-Vietnamban újabb esemé­nyek következtek be. Ami az ENSZ-et illeti, az Egyesült Államok kreálta úgy­nevezett „pénzügyi válság” akadályozza a szervezet haté­kony működését. Az idei ta­nácskozás buktatói már azzal kezdődtek, hogy a — minden év szeptember első keddjén esedékes — megnyitó ülést az amerikai elnökválasztás és az angol általános választások miatt december elejére halasz­tották. Ezt követték azután azok az amerikai manőverek, amelyeket „pénzügyi válság” ürügyén indítottak. Az Egye­sült Államok ugyanis azt akar­ta, hogy zárják ki az ENSZ- ből azokat az országokat, ame­lyek hátralékban vannak a vi­lágszervezetnek esedékes dí­jakkal. Ez a lépés elsősorban a Szovjetunió ellen, de ugyanak­kor, egyebek között, Franciaor­szág ellen is irányult. A Szov­jetunió úgynevezett „hátralé­ka” nem másból, mint abból adódott, hogy a szovjet kor­mány nem volt hajlandó hoz­zájárulni az amerikaiak sugal­mazta 1961—62-es kongói ENSZ-beavatkozás költségei­hez. Az Egyesült Államok most a világszervezet alapokmányá­ra hivatkozva akarja kenyér­törésre vinni a dolgot. A 19. paragrafus szerint ugyanis csak azok a tagok szavazhat­nak az ENSZ közgyűlésén, amelyeknek nincs hátralékuk. Csakhogy az alapokmánnyal ellentétes akciók költségei nyilvánvalóan nem képezhet­nek „hátralékot”. Márpedig a Kongóba bevetett csapatokat az alapokmány rendelkezései­vel ellentétben, a gyarmatosí­tók érdekében, a nép választot­ta vezető, Lumumba és kormá­nya ellen használták fel. A mostani közgyűlésen úgy akarták elkerülni a szavazást, hogy — U Thant indítványára — elhatározták: közfelkiáltás­sal jelölik ki a világszervezeti tisztségviselőket. (A funkcioná­riusok megválasztása a köz­gyűlés első feladatai közé tar­tozik.) Ilyen közfelkiáltással választották meg a mostani közgyűlés elnökét, a ghánai Alex Quaison-Lackey-t. Most került sor a 11 tagú Biztonsági Tanács négy új, nem állandó tagjának kijelölésére is. Ezek közül háromnak a személyében — Malaysia, Uruguay és Hol­landia delegátusa — egyhangú­lag megállapodtak. A negyedik helyre azonban két ország pá­lyázik: Mali és Jordánia. így állt azután elő az a helyzet, hogy — megint csak a formá­lis szavazás elkerülése végett — Quaison-Lackey­­javaslatá­ra közvéleménykutatással dön­tik el a negyedik jelölt szemé­lyét. Pedig az ENSZ-nek lenne mit tennie. Itt van mindjárt például a Kongó elleni belga— amerikai—angol agresszió ügye. Mint emlékezetes, az ősz folyamán Csembe katonái egy­más után szenvedtek vereséget a kongói partizánok — a Kon­gói Felszabadítási Bizottság — csapataitól. Az imperialisták ■ , ezért valami ürügyet kerestek arra, hogy megsegítsék Csom­­bét. Ekkor szálltak le — angol támaszpontról érkezett, ameri­kai repülőgépekkel odaszállí­­­­t­ott — belga ejtőernyősök a partizánok által felszabadított­­ terület fővárosában, Stanley­­­­ville-ben, és támadták a sza­badságharcosokat azon a cí­men, hogy a városban élő euró­­­­paiakat kell megvédeniük. Ezt a Kongó elleni imperialista ag­ressziót tárgyalja most a Biz­­tonsági Tanács. Közben Csem­be — aki a közelmúltban sorra került európai útján a Német Szövetségi Köztársaságot és Belgiumot is felkereste, hogy újabb pénzügyi segélyről tár­gyaljon —, egyre jobban fokoz­za terrorhadjáratait a kongói nép ellen. Amerikai gyártmá­nyú repülőgépekkel — ameri­kai—belga és disszidens kubai pilóták — barbár bombatáma­dásokat hajtanak végre szá­­­mos kongói város ellen. A­­ Biztonsági Tanácsban — a lap­zárta előtti utolsó jelentések szerint — Marokkó és Elefánt­csontpart képviselője azt java­solta, hogy a külföldi csapatok azonnal hagyják el Kongót, szüntessék be a hadművelete­ket és hívjanak fel minden or­szágot arra, hogy tartózkodjék a Kongó belügyeibe való be­avatkozástól. Ez a határozati javaslat azonban egy szóval sem tesz említést arról, hogy Kongót amerikai—belga—an­gol támadás érte, és el sem íté­li az agresszorokat. Dél-Vietnamban — ha egyál­talán lehet még fokozni —, minden eddiginél zavarosabb­­ helyzet alakult ki. Mialatt a­­ partizánok újabb és újabb si­­­­kereket érnek el — a harcok­­ színhelye már közvetlen a fő­­­­város, Saigon közelében van —, a diktatúra erői egyre jobban­­ megoszlanak. A december 20-­­ án fiatal tábornokok által vég­­­­rehajtott katonai puccs lénye­­­­gében az eddigi polgári kor­­­­mányzat ellen irányult. Az el­■ jó híreket követően azonban­­ kiderült, hogy a polgári kor­ I­mány tagjai nagyrészt hivatal­­á­ban maradtak, s Khan tábor­­i nok is támogatja a fiatal tisz­teket. Khan, az amerikaiak el­­­ső számú kedvence egyébként­­ — nem kis meglepetésre —,­­ heves amerika-ellenes kam­pányba kezdett. Kijelentette, hogy fegyveres erői semmiféle külföldi hatalom politikáját nem fogják végrehajtani, és nem ijednek meg attól a fe­nyegetéstől, hogy az ameri­kaiak megtorlásként be akar­ják szüntetni a Dél-Vietnam­­nak nyújtott katonai és pénz­ügyi segélyt. (Az Egyesült Ál­lamok az elmúlt 10 év alatt 7 milliárd dollárt költött Dél- Vietnamra, s 22 ezer főre emel­te a saigoni rendszert támoga­tó erőinek a létszámát.) Khan tábornok azonban — az előbbi kijelentései óta — már megint egyezkedik Taylor tábornok­kal, a saigoni amerikai nagykö­vettel. A sorozatos dél-vietna­mi kudarcok egyébként az­­ Egyesült Államok józanabb­­ politikusait is nyilatkozatokra­­ bírják, így például Wayne­­ Morse, valamint Frank Church­­ szenátor azt indítványozta, hogy adják fel az eddigi dél­vietnami politikát és semlege­sítsék egész Délkelet-Ázsiát.­ ­ Mócz Menyhért Mezőfalvi szocialista brigádok Dunaú­jváros­ban A Mezőfalvi Állami Gazdaság két szocialista brigádjával meglátogattuk a Dunai Vasművet. Vezetőnk beszélt a vasmű hatalmas méreteiről, termelési eredményeiről. Valamennyiünk számára tanulságos volt a vasgyártás folyamatát figyelemmel kísérni, az ércsilótól a hengerelt acéllemezig. A tűzfolyamként hömpölygő vas csa­polása, az acél öntése csodálatosan lenyűgöző látványt nyúj­tott. Megtekintettük az erőműtelepet is, ahol elkápráztatott bennünket a patika tisztaságú vezénylőterem, amely már a jövendő idők automata gyárainak képét vetítette elénk. Ez­után a hagyományos módszerekkel dolgozó meleghengermű­vet és az épülő modern, mintegy 600 méter hosszú hideghen­germű épületét néztük meg, ahol majd szovjet és német gé­pekkel hengerlik a hártyavékonyságú acéllemezeket. Legutol­jára a hozzánk legközelebb álló mechanikai részleget látogat­tuk meg. A jól sikerült kirándulásról sok-sok élménnyel, tapaszta­­lattal gazdagodva tértünk haza. Rézmann Mária Elfáradt gépek szanatóriuma A földeken befejeződött a­­ munka. Már csak néhány gép erőlködik a havas mezőn, fe­kete csíkot szántva a hóban. A Tolmácsi Gépállomás udva­rán minden talpalatnyi helyet gépek foglalnak el. Kopott, fáradt gépek. Megállás nélküli esztendős munka van mögöt­tük. Most gondozásba veszik őket, kijavítják a motorokat, a kopott alkatrészek helyére újakat tesznek, a megfakult színeket újra festik, hogy mire eljön a tavasz, felfrissülve, ki­csinosítva indulhassanak mun­kára. A téli gépjavításban nagy feladatot vállaltak a gépállo­más szakszervezeti aktivistái. Polgári Ferenc szb-titkár meg­beszélte Szőke Gyula igazgató­val a minőségi munkáért és a hatezer forintos első díj elnye­réséért indított verseny felté­teleit. A Tolmácsi Gépállomáson most olyjul a hangulat, mint a rajt előtt álló versenyzők kö­zött. Minden kész, várják az indítást Szőke Gyula igazgató így vélekedik: — Nagyszerű emberek a mi munkása­ik. Tudják a köteles­ségüket. Ebben az évben már mi is berendezkedtünk nagy­üzemi javításra. Szalagrend­szerben javítunk. Ezért is a nagy izgalom... A beszélgetésbe azután be­kapcsolódott Fecske László, Varga Márton technikus is, majd a szerelők, Szász István, Varényi Béla, a fiatalabb tech­nikusok közül ifj. Turcsányi János és Bircsek László gya­kornok. Ők dolgozták ki Tol­mácson az első szalagszerű ja­vítást. — Nem ez a teljes valóság — helyesbít Fecske László. — A tervei elkészítése előtt a szakszervezet segítségével ta­nácskoztunk a törzsgárdához tartozó traktorosokkal. Az ő véleményük nélkülözhetetlen az ilyen nagy feladat megszer­vezésénél. Ezeknek az embe­reknek igen nagy a gyakorla­tuk. Hogy csak Szász Istvánt, Polgári Ferencet, Féja Istvánt, Malovecz Lajost, Varényi Bé­lát, Horváth Józsefet, Gyuricza Vilmost említsem. Senki nem ismeri úgy a gépeket, mint ők. De a téli gépjavítás végleges tervének kidolgozása előtt hosszú tanácskozásokat foly­tattak a brigádvezetőkkel, kör­zeti szerelőkkel is. A javításra fordított 1 millió 455 ezer fo­rint a feladat nagyságát is szemlélteti. — Szeretném megőrizni a hírnevünket. Sem a múlt év­ben, sem az idén nem panasz­kodtak ránk a termelőszövet­kezetek — jegyzi meg az igaz­gat­ó. Fecske László lepedőnyi ív­papírokat terít az asztalra, amelyeken pontosan nyomon lehet követni, mi lesz a gép sorsa, amikor a gépállomás ka­puja bezárul mögötte. Jelzi, hogy a mosóból hogyan jut el teljesen kijavítva a festőkig. A falon pedig időgrafikon szem­lélteti, mettől meddig tart egy gép javítási ideje. Nincsen modern szerelőcsar­nokuk, régi istállóból alakí­tották, de olyan gonddal, sze­retettel, hogy a lehetőségekhez mérten a legjobb legyen. Kö­zépen szerszámasztalok, ezekre rakják az alkatrészeket. Tég­­lasorral választották le a mo­­torpróba-helyiséget.. Ez Szász István birodalma. Egymásután sorakoznak az állványok, amelyeken nagy gonddal vizs­gálják az alkatrészeket. Közben az udvarra újabb motor érkezik. Rekedt, fáradt a hangja. — Holnap reggel bonckés alá! — kiáltja valaki, mint­egy üdvözletképpen. Bobai Gyula Juhász szakmunkásképző is­kolát hoztak létre a Bakony vidéki állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. A Ba­­konyban évszázados hagyomá­nya van a juhtenyésztésnek. Jelenleg is mindegyik állami gazdaság és termelőszövetkezet tart juhokat ezen a vidéken, csupán a Városlődi Állami Gazdaságban 14 000 birkát őriznek. A juhásziskolán most 24 bakonyi juhász kezdte meg tanulmányait. A Munka Törvé egyes rendelkezéseinek módosításáról Az Elnöki Tanács 1964 de­­­­cember havi ülésén törvény-­­ erejű rendeletet fogadott el, mely a Munka Törvénykönyve­­ néhány paragrafusát módosít­va szabályozta a munkaviszony egyes kérdéseit. Ezekről a vál­­­­toztatásokról az alábbiakban tájékoztatjuk lapunk olva­sóit. A népgazdaság előtt álló ha­­­­talmas feladatok megvalósítá­sa egyre inkább előtérbe he­lyezi a vállalatoknál, gazdasá­goknál a törzsgárda kialakulá­sát, szerepét és jelentőségét. Az új módosításnak éppen az az egyik célja, hogy a törzsgárda kialakulását elősegítse és a dolgozók munkahelyüket tekintsék állandó jellegűnek. Az új rendelkezés ezt úgy se­gíti elő, hogy a munkaviszony alapján járó juttatások nagy­részét, elsősorban a pótszabad­ságot, a vállalati üdülésben való részvételt, a munkaruha­juttatást, a jutalmazást az azo­nos munkahelyen maradáshoz fűzi. Magához a kilépéshez ezen­túl nem kell a vállalat, gazda­ság igazgatójának hozzájárulá­sát megszerezni, azonban aki nyomós indok nélkül lép ki munkahelyéről, az elveszti a fent említett kedvezményeken felül azt a jogát is, hogy az új munkahelyén fél évig maga­sabb bért kapjon, sőt, mint új dolgozónak, egy évig munkavi­szonyát minden indokolás nél­kül — a szakszervezeti bizott­ság véleménye kikérése után — meg is lehet szüntetni. Azért mondjuk, hogy a ked­vezmények elvesztése, a nyo­mós ok nélkül kilépőket sújt­ja, mert amikor egy dolgozó a Munka Törvénykönyvében elismert fontos ok miatt lép ki, akkor nem a módosított, új szabályok vonatkoznak reá. A szigorított rendelkezé­sek tehát csak azokat a dolgozókat kíván­ják rendszabályozni, akik munkahelyüket átjáróház­nak tekintik, azt évente többször is, önszán­tukból változtatják. Fentieknél még súlyosabb­­ hátrányok érik a fegyelmileg­ elbocsátottakat, akiknek az új munkahelyen egy évig nem nö­vekedhet a keresete, két évig nem kaphatnak nyereségrésze­sedést stb. Az a fegyelmileg elbocsátott dolgozó, aki tovább tanul, nem részesülhet a to­vábbtanulás esetére biztosított útiköltség-térítésben, illetőleg a tanulmányi munkaidőkedvez­mény és tanulmányi szabadság idejére járó munkabérben. Megemlítjük, hogy a felmon­dással kapcsolatos nehézségek megszüntetése érdekében is van változás a régi szabályok­tól. Lesz ugyanis erre lehető­ség létszámfelesleg esetén is. A régi, legalább 15 éve ugyan­azon vállalatnál dolgozóknak azonban átszervezés, vagy lét­számfelesleg címén csak külö­nösen indokolt esetben lehet felmondani. E rendelkezés cél­ja ismét nyilvánvalóan az, hogy a törzsgárda fokozott megbecsülésben részesüljön. Lényeges azonban, hogy a munkahelyéről kilépő dolgozó­tól nem végleg vonják meg a juttatásokat, mert azok vissza­szerzésére van lehetőség. A módosított rendelkezés szerint minden olyan dolgozó, aki va­lamilyen ok következtében megszakította munkaviszonyát, az a későbbi fegyelmezett, pél­damutató munkájával megsze­rezheti a folyamatosságot. A módosítás szerint a korábban megszakítás miatt elvesztett idő beszá­mításának feltétele 2 évi egyhelyben végzett munka. Annak a dolgozónak, aki egy évben legalább kétszer változ­tatja munkahelyét, vagy akit fegyelmileg bocsátanak el, vagy aki felmondás nélkül lép ki. 3 évig kell egyhelyben dol­goznia, hogy visszaszerezze az elvesztett kedvezményeket. Figyelemre méltó, hogy a Munka Törvénykönyve fegyel­mi felelősségre vonatkozó új rendelkezései szerint a vállala­tok, gazdaságok vezetői részé­re lényegesen több lehetőség nyílik a fegyelmi büntetésre azokkal szemben, akik károsít­ják a társadalmi tulajdont, és vétenek a közösség érdekei el­len. A jelenleg alkalmazott rendszabályokon kívül például a vállalat, gazdaság vezetője fegyelmi büntetésként is meg­vonhatja a prémiumot és a nyereségrészesedést. Az igaz­gató fegyelmileg át is helyez­het dolgozókat, mégpedig a ré­gebbi gyakorlattól eltérően, Visszahelyezési kötelezettség nélkül. A fegyelmileg megbün­tetett dolgozó nem részesülhet béremelésben, jutalomban, vál­lalati üdültetésben. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a fegyelmi büntetésnél, mint eddig, a jövőben sem a büntetés a fő cél, hanem a nevelés. A megtévedt, fegyelmezetlen ember jóváteheti, helyrehoz­hatja, amit az állami fegyelem­ vagy a közösség jó híre, becsü­lete ellen vétett. Éppen fentiek alapján van olyan része is az új rendelkezésnek, amely mó­dot ad a mentesítésre. A mun­káját a fegyelmi büntetést kö­vetően szorgalmasan végző dol­gozó a büntetés súlyától füg­gően, egy-három évi jó munka után, mentesül a fegyelmivel járó hátrányok alól. Sőt, a ki­emelkedően jó munka esetén az illető az előírt időnél koráb­ban is mentesíthető. Figyelemre méltó a törvény­­erejű rendelet azon része, amely a munkaügyi viták jö­vőbeni intézését szabályozza. E téren az volt az egyik fon­tos feladat, hogy a korábban gyakori szavazategyenlőséggel történt panaszelintézés helyett, valójában már az elsőfokú tár­gyaláson megnyugtatóan ren­deződjék a vitatott ügy. Fen­tiek érdekében az Elnöki Ta­nács az eddigi egyeztető bizott­ság helyett munkaügyi döntő­­bizottság megszervezését írja elő, melynek szervezetében igen lényeges változtatás, hogy az eddigi négy tag helyett a munkaügyi döntőbizottságban csak három fő működik majd. Ez a körülmény eleve ki­zárja a szavazategyenlőség lehetőségét és így bizonyá­ra hozzájárul majd a kü­lönböző panaszos ügyek gyors elintézéséhez. A szervezeti változtatással együtt — az egyeztető bizottsá­gok eddigi tapasztalataira épít­ve —, lehetővé vált a munka­ügyi döntőbizottságok hatáskö­rének bővítése olyan formá­­­­ban, hogy ezentúl minden munkaügyi vita elbírálására el­sőfokon a munkaügyi döntőbi­zottság az illetékes. A Munka Törvénykönyve 1965 január elsejével életbe lé­pő módosító rendelkezései igen nagy jelentőségűek, és éppen ezért nagyon fontos, hogy azo­kat a dolgozók mielőbb meg­ismerjék. E téren nagy felada­tok várnak a társadalmi szer­vekre, elsősorban a szakszer­vezeti bizottságokra, melyek az új rendelkezések magyará­zásánál, szerepük, tartalmuk megismertetésénél nagyon so­kat tehetnek. Mindekinek vi­lágosan meg kell értenie, hogy a rendelkezések a becsületes, jó munkát végző, fegyelmezett dolgozók érdekét szolgálják, ez bizonyára egyetértésükkel fog majd találkozni. A nyughatat­lan, vándorló dolgozókat, a társadalmi tulajdon megkáro­sítóit, a hanyagokat és a fe­gyelmezetleneket viszont hát­rányok sújtják. Ez így helyes, így igazságos. Ezzel együtt re­méljük, hogy az új rendelkezé­sek és a szakszervezetek ne­velőmunkája együtt hozzák majd meg a kívánt eredménye­ket Dr. Gojdár László SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐK TANÁCSKOZÁSA December 19-én Debrecenben első ízben ültek össze Haj­­dú-Bihar megye termelőszövetkezeti szocialista brigádvezetői. Vitaindító előadást Tóth Imre, a megyei Tanács vb mezőgaz­dasági osztályának helyettes vezetője tartott. — A szocialista munkaversenynek éppen olyan nagy szerepe van a mezőgaz­daságban — mondotta —, mint az iparban. A munkaverseny a szocializmus építésének egyik igen fontos hajtóereje. A munkaversenyben dolgozókat közvetlenül anyagilag és erköl­csileg is érdekeltté kell tenni a magasabb terméseredmények elérésében, a munkaidő jó kihasználásában, az anyagtakaré­kosságban és a költségek csökkentésében. Elmondotta, hogy összesen 517 taggal 15 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért, a magasabb terméseredménye­kért. A jövőben az a feladat, hogy a brigádok ne csak teljesít­sék, hanem túl is teljesítsék a termelési tervet. Ennek alap­­feltétele: az új termelési eljárások bevezetése és alkalmazása, a gépek megfelelő kihasználása, a járási és városi verseny­­bizottságok munkájának megjavítása, s az, hogy minden szövetkezeti vezető tudja, mi a feladata a versenymozgalom fellendítésében. Az előadást vita követte, s az összegyűlt szocialista brigád­vezetők kicserélték tapasztalataikat. A tanácskozás Bartha János, a megyei tanács elnökhelyettesének zárszavával ért véget. Dénes Géza Cikkeink visszhangja Az alábbiakat rendeltem el... Lapunk 1964. december 15-i számában szóvá tettük a Gor­­zsai Állami Gazdaság munkás­­szállójában tapasztalt hibákat. Cikkünkre a Békés és Csong­­rád megyei Állami Gazdaságok igazgatója az alábbiakat vála­szolta: „A Gorzsai Állami Gazdaság vezetősége a munkásszállás kö­rülményeinek megjavítására ez ideig érdemi intézkedést nem tett, jóllehet, arra az Igazgató­ság már májusban felhívta fi­gyelmét. A Földmívelőben megjelent cikkben feltárt hiá­nyosságok megszüntetése ügyé­ben sem intézkedett. Ezért vizsgálatom alapján elrendel­tem az alábbiak végrehajtását azzal, hogy amennyiben az el­­rendelteket a gazdaság vezető­sége az utóellenőrzésig nem hajtja végre, fegyelmileg te­szem felelőssé a vezetőséget. A függetlenített egészségügyi felelős köteles a munkásszállás rendjét biztosítani. December 31-ig üzemelnie kell a most épült két fürdő- és mosdóhe­lyiségnek. Az egyes szobákból hiányzó ivóedény, tüzelőtáro­lásra alkalmas láda, megfele­lő füstcsövek pótlásának ha­tárideje szintén december 31. Utasítottam a gazdaság vezető­ségét, hogy 1965. január 15-ig valamennyi szobát meszeljék ki, és az ablakokat javítsák meg. Gondoskodnia kell a gaz­daság vezetőségének megfelelő paplanhuzatokról is. Elrendel­tem, hogy legalább kétheten­ként cseréljék az ágyneműket. A szalmazsákokat friss szalmá­val kell megtölteni, és el kell készülnie január 15-ig a szoba­rendnek, azokat ki kell füg­geszteni a szobákban, és ki kell épülnie a szobabizalmi­ háló­­zatnak. Utasításaimat írásban közöl­tem a gazdaság vezetőségével azzal, hogy január 15-én felül­vizsgálom, mennyiben hajtot­ták végre azokat, s amennyi­ben ennek nem tettek eleget, a vezetőséget fegyelmileg vonom felelősségre.” Zsibók András igazgató FÖLDMÍVELŐ­K

Next