Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-10-18 / 20. szám

2 Fontos kérdésekről központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról) Ez az egészségtelen mód­szer és politikailag káros szemlélet nemcsak a dolgo­zók demokratikus jogait sér­ti, hanem megfosztja a veze­tő szerveket a gazdasági és a társadalmi élet egyik legfon­tosabb erőforrásától, a szer­vezett munkások aktivitásá­tól, kezdeményezésétől. A dolgozók aktív közreműködése A hiányosságok mellett azonban látnunk kell a fej­lődés egészséges tendenciáit is. Egyre több vezető saját tapasztalatai alapján győző­dik meg arról, hogy elsősor­ban neki van szüksége a dol­gozók aktív, cselekvő közre­működésére a termelés és a gazdálkodás­ különböző kérdé­seinek megvitatásában. A vszb-k és a vszt-k több­ségének vezető, irányító és szervező munkája is egyre inkább ebbe az irányba hat. A feladatok megoldásában egyre hatékonyabban támasz­kodnak a tagság, a dolgozók bevonására. Az utóbbi időben jelentős mértékben növekszik a vezető szervek önállósága, a testületekben dolgozó tisztség­­viselők politikai bátorsága, fejlődik munkamódszerük. Eredményesen szervezik a taggyűlések és a felsőbb szer­vek határozatainak végrehaj­tását Az oszb-k és a munkahelyi bizottságok tevékenységében viszont az a legnagyobb hiá­nyosság, hogy nem irányítják folyamatosan a bizalmiak és a szakszervezeti csoportok munkáját, szervezeti életét. Ennek tulajdonítható, hogy az elmúlt évben és az idén is az alapszervezetek több mint felében nem tartották meg — alapszabály szerint — negyed­évenként a taggyűléseket Van olyan alapszervezet is, ahol egész évben csak egy alka­lommal tanácskoztak a szer­vezett dolgozókkal. A legszo­morúbb ebben az, hogy ezt a megyei, budapesti bizottságok nem kérik számon a vszb-k­­től, szb-ktől. Ez az alapszer­vi önállóság igen helytelen értelmezése. A megtartott tag­gyűlések hiányossága viszont, hogy a beszámoló legtöbbször nem kollektív munka ered­ménye, így nem mindig veszi figyelembe a tagság vélemé­nyét és javaslatait, és ezáltal gyakran nem is ad választ a dolgozók által felvetett kér­désekre, így a taggyűlések feladatmeghatározó és ellen­őrző szerepe nem tud meg­felelően érvényesülni­­nek. Jóllehet az egyetértési gyakorlat sem aszerint törté­nik sokszor, mint azt az ide­vonatkozó elvek előírják. Jellemző, hogy azok a ha­táskörök, amelyeknek a gya­korlásához nagyobb politikai bátorságra és kezdeményező­készségre van szükség — mint pl. a megítélési, a véleménye­zési, a kifogásolási hatás­körök — tartalmilag kisebb hatékonysággal érvényesül­nek. Általános tapasztalat, hogy ezeket az új jogokat az vszb-k, a munkahelyi és osz­tálybizottságok tartalmilag­ ki­sebb hatékonysággal gyako­rolják, mint a tanácsok és a vszb-k. Még nem alakult ki a hatáskör alkalmazásának módszere sem. együttműködés a gazdasági és a szakszervezeti szervek kö­zött, s a hatás- és jogkör gya­korlásának máris érezni lehet pozitív hatását. Ő is hang­súlyozta, hogy a gazdasági ve­zetők az eddiginél következe­tesebben kérjék számon be­osztottjaiktól a jog- és hatás­kör érvényesítését. Nagyon fontos — mondotta —, hogy a szakszervezeti tanács elé utalt kérdésben is kikérték az alap­­szervezetek véleményét RESPERGER JÁNOS, a MEDOSZ Győr megyei Bi­zottságának titkára hozzászó­lásában megemlítette, hogy az utóbbi időben igen sok hatá­rozattal kellett megismerked­ni a szakszervezeti aktíváknak, ezért nem helyes az a türel­metlenség, melyet egyes válla­latoknál tapasztalunk. Több időre van szükség, hogy meg­ismerve az új hatás- és jog­köröket a gyakorlatban is megfelelően alkalmazzák. Töpper Pál (Fejér megye) ugyancsak a hatás- és jogkör alkalmazásának gyakorlati ta­pasztalatairól szólt. A vitát dr. Dobi Ferenc tit­kár foglalta össze. A központi vezetőség ezután elfogadta az elnökség beszámolóját és ha­tározatot hozott a további feladatokra. Felhívta továbbá a szakszervezeti és gazdasági vezetők figyelmét a kormány és a Hazafias Népfront felsza­badulásunk 25. évfordulójával kapcsolatos felhívásának tá­mogatására. A második napirendi pont keretében dr. Soós Gábor mi­niszterhelyettes tájékoztatta a központi vezetőség tagjait az időszerű mezőgazdasági mun­kák állásáról. A bizalmiak és a dolgozók folyamatos tájékoztatása A feladatok végrehajtásá­val kapcsolatban elismeréssel kell szólnunk a bizalmiak te­vékenységéről. Ahhoz, hogy még jobban megfeleljenek a rájuk háruló feladatok ellá­tásának, az vszb-k és a vszb-k rendszeres segítségére van szükségük, mert csak így tud­ják biztosítani a dolgozók fo­lyamatos tájékoztatását, az üzemi közvélemény befolyá­solását, a politikai hangulat irányítását. A gazdasági vezetők helytelen magatartása A szakszervezeti vezető szervek növekvő hatékonyság­gal szervezik a dolgozókat a vállalati tervek megvalósítá­sával az új gazdasági mecha­nizmus feladatainak és célki­tűzéseinek elérésére. A szo­cialista munkaversenyben, a brigádmozgalomban rejlő gaz­dasági és politikai lehetőségek azonban még egyetlen válla­latnál sincsenek kimerítve. Az 1031-es MTI SZOT-hatá­­rozat tartalmi realizálása nem megfelelő ütemben történik. A dolgozók alkotó kezdemé­nyezéseit az egyes gazdasági és termelési feladatok megol­dásánál még csak részben veszik igénybe. Jellemző pél­dája ennek az újítási tevé­kenység helyzete is. A szakszervezeti munka fo­gyatékosságain kívül a hiá­nyosságok nagyobbrészt az üzemi gazdasági vezetők mun­kájában, illetve magatartásá­ban jelentkeznek. A helyzet megváltoztatásához szükséges intézkedéseken a felsőbb gaz­dasági vezetőknek is gondol­kodniuk kell. Erre annál is inkább szükség van, mert ilyen negatív tapasztalatok nemcsak a versenyszervező munkával kapcsolatban van­nak. Szerénytelenség nélkül emlékeztetni lehet arra, hogy­ a múlt év végén és már ez, év elején a kollektív szerződé­sek kidolgozásában és a mun­kaidőcsökkentés bevezetésé­ben is a szakszervezeti szer­vek bizonyultak kezdeménye­zőbbnek. Pedig a feladatok megoldásáért elsősorban a vállalatok és üzemek gazda­sági vezetői a felelősek. A szakszervezeti szervek egyre következetesebben és újszerűbben segítik a terve­ző és termelő munkát, az ösztönző bérezési formák fej­lesztését, a bérgazdálkodást és a bérfelhasználást, a mun­kaerőgazdálkodást. Esetenként azonban tapasztalni lehet, hogy a gazdasági vezetők egyike-másika nem veszi ezt szívesen. Ez gyakran kedvét szegi a tisztségviselőknek, és egy részük visszahúzódik. A hatáskörök tisztázatlansága A XXII. kongresszus hatá­rozata is rögzítette, hogy „a gazdaságirányítás új rendsze­rében különösen megnő az alapszervezetek önállósága és felelőssége. A szakszervezeti mozgalom továbbfejlődésének egyik döntő láncszeme a vál­lalati, az üzemi szakszerve­zeti munka színvonalának to­vábbi javítása, mivel a na­gyobb önállóság és a megnö­vekedett hatáskörből adódó tennivalók főként az alap­szervezeteknél jelentkeznek.” Az elnökségi határozat — az alapszabállyal összhang­ban — és az új gazdasági mechanizmus követelményei­nek megfelelően határozta meg az alapszervezetek és a vezető testületek szervezeti és mozgalmi önállóságát, politi­kai felelősségét. Biztosította a jog- és hatáskörök gyakor­lásának szervezeti feltételeit is. A szervezeti és mozgalmi önállóság — a határozat meg­jelenése óta — erősebb ütem­ben fejlődik. Ha a szakszervezeti jog- és hatásköröket elemenként, ága­zatonként vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az elért eredmények igen változato­sak. Leggyakoribb, hogy fel­cserélik egymással a külön­böző jog- és hatáskörökbe tartozó feladatokat, például a döntési hatáskörben foglal­koznak egyetértési vagy véle­ményezési, illetve jóváhagyá­si hatáskörökbe tartozó fel­adatokkal. Vagy fordítva: egyetértési vagy jóváhagyási hatáskörbe tartozó feladato­kat döntési hatáskörbe utal­nak. Az is előfordul, hogy a tanácsok és a vszb vagy vszb és a vszb feladatait cserélik fel egymással. Legtöbbször az történik, hogy a vszb­­ olyan feladatokat is ellát, amelye­ket az vszb-k gyorsabban és sokszor jobban tudnának el­végezni, mert jobban isme­rik a helyzetet. A hatáskörök gyakorlati ér­telmezésében is igen sok probléma adódik. Bizonyítja ezt például, hogy a kollektív szerződéseket egész sor jog­szabályellenesség és érdekvé­delmi hiányosság ellenére kötötték meg. A hatáskörök gyakorlati alkalmazásának leggyakrab­ban előforduló hiányossága, hogy nem a dolgozók széles körű meghallgatásával és vé­leményük figyelembevételével gyakorolják a testületek, ha­nem a titkárok egyszemélyben érvényesítik. Leginkább a jogszabályok­ban biztosított egyetértési és jóváhagyási hatáskörökkel él­ A vétójog és a gazdasági vezetők megítélésének joga külön figyelmet érdemel a szakszervezetek új joga, a vé­tójog és a gazdasági vezetők szakszervezeti megítélésének joga. A kifogásolási jog al­kalmazására eddig csak né­hány esetben került sor. Az a tapasztalatunk, hogy külön­böző okokból mind a gazda­sági vezetők, mind a­­tisztség­­viselők igyekeznek alkalma­zását valamilyen egyeztetési vagy egyezkedési módszerrel elkerülni. Ez még önmagában nem tekinthető hibának, csak ha elvtelenségből mulasztják el indokolt esetben a vétójog alkalmazását. A bizonytalanságnak és a tartózkodásnak van azonban egy — elméletileg és politi­kailag — téves értelmezésben rejlő oka is. A vétójogot so­kan azonosítják a tőkés rend­szerben élő munkások sztrájk­jogával. Pedig ez tartalmilag és politikailag is más, mert csak a kifogásolt intézkedés bevezetését akadályozza meg a dolgozók és a termelés za­vartalansága érdekében. A gazdasági vezetők szak­­szervezeti megítélésének joga gyakorlatával üzemi szinten még nagyon a kezdet kezde­tén vagyunk, jóllehet a ME­­DOSZ elnökségi és miniszteri közös megállapodás rögzíti az ezzel kapcsolatos teendőket. Tapasztalataink szerint az il­letékes gazdasági vezetők nem igénylik, a szakszervezeti szervek pedig nem kezdemé­nyezik a vezetők szakszerve­zeti megítélését. A vállalatoknál gyakorlati­lag aszerint alakul a hely­zet, hogy ahol megfelelő te­kintélye van az szb-nek, ott igénylik véleményüket ebben a kérdésben is. Ellenkező esetben már csak hiányosan érvényesül a gazdasági veze­tők véleményezésének joga. Álláspontunk szerint az alapszervezeti vezető szervek­nek a jövőben nem szabad várni a megítélési jog alkal­mazásával az illetékes felet­tes gazdasági szerv felkéré­sére, hanem önállóan, bátran kell kezdeményezni a hatás­körükbe tartozó gazdasági ve­zetők megítélését minden esetben, ha a vezető szerv ezt indokoltnak tartja. Hangsúlyozzuk, hogy a töb­bi szakszervezeti joghoz ha­sonlóan, a vezetők megítélé­sének joga is testületi jog, és nem az egyes tisztségviselők­nek, illetve az szb-titkárok­­nak személyes joga. Ezeken túlmenően a dolgo­zók érdekében a szakszerve­zetnek joga, de kötelessége is a szocialista erkölcs alapve­tő normáit sorozatosan meg­sértő vezetők magatartásának bírálata, szakszervezeti tag­gyűléseken, csoportértekezle­teken, termelési tanácskozá­sokon is. Ugyanakkor a tiszt­ségviselőknek is­ példásan kell élni és dolgozni, hogy erköl­csi alapjuk legyen e jogok gyakorlására. Bátrabban kell élni a szakszervezeti jogokkal Befejezésül hangsúlyozta a beszámoló, hogy az alapszer­vezeti jog- és hatásköröket sem tartalmilag, sem formai­lag nem szabad egyszers min­­denkorra érvényes, változha­­tatlan doktrínának tekinteni. A fejlődéssel, az élet új kö­rülményeivel és követelmé­nyeivel összhangban, folya­matosan tovább kell fejlesz­teni. A beszámolóban feltárt hiányosságok ellenére is az eredmények növekedése, a munka tartalmi fejlődése a jellemző az alapszervezetek többségének munkájára. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy nem a jogok továb­bi bővítése, hanem a megle­vőknek a gyakorlatban való jobb alkalmazása a fő fel­adat. Bátrabban kell élni el­lenőrzési, véleményezési, dön­tési, egyetértési, képviseleti, kifogásolási és megítélési jo­gainkkal, mert mindennek még csak a kezdetén vagyunk. .. vita A MEDOSZ-elnökség beszá­molóját élénk vita követte. BELETÁR JÓZSEF, a Mezőhegyesi Állami Gazda­ság vszb-titkára kért szót első­nek. A többi között elmondta, hogy a szakszervezeti hatás- és jogkörről szóló irányelv sok segítséget adott, gondot okoz azonban, hogy a gazdasági ve­zetők nem adták le mindenütt a hatás- és jogkört, illetve az ügyrend hiányában nincs part­nere a szakszervezeti bizalmá­nak és az tiszb-titkárnak. SZABÓ FERENC, a MEDOSZ Bács megyei titká­ra, a felszabadul­ásunk 25 év­fordulója tiszteletére indított kezdeményezésekről szólt. Megemlítette, hogy a gazdasági vezetők a dolgozók törekvéseit nem támogatják eléggé. GULYÁS ANDRÁS (Fejér megye) elmondta, hogy húsz vállalatnál vizsgál­ta­k, hogyan érvényesül gya­korlatban a joggyakorlás. Az a tapsztalatuk, hogy több­­helyütt fölcserélik a különbö­ző jogokat. Tapasztalták azt is, hogy a szakszervezeti tag­gyűlések nem mindenütt töltik be szerepüket, s nem kielégítő a dolgozók tájékoztatása,, a szakszervezeti tisztségviselők oktatása sem. , SZTREHOVSZKY GYÖRGY (Mezőg. Mérnöktovábbképző Intézet) a többi között arról szólt, hogy különböző fórumo­kon több szó esik az üzemi demokráciáról, mint ami a gyakorlatban megvalósul. Hangsúlyozta a szakszervezeti bizalmiak rendszeres és jobb tájékoztatását és bátorításának szükségességét. SZILÁGYI GÁBOR (Békés megyei vízügy) is a bizalmiak tevékenységének ja­vításáról szólt Megemlítette továbbá, hogy sok még a kívánnivaló a jog- és hatáskör gyakorlati megvalósításában, különösen üzemi szinten. DELI ISTVÁN, a MEDOSZ Heves megyei tit­kára ismertette, hogy minden vállalatnál elkészítették a sa­ját jog- és hatásköröket, s a megyebizottság észrevételezte is őket. A gondot az ügyrend hiánya okozza, ezért sürgette, hogy a gazdasági vezetők pó­tolják az e téren tapasztalható hiányosságokat. Tapasztalták azt is, hogy néhány vállalat­nál egyszerűen lemásolták az elnökség határozatát. Ezután arról szólt, hogy a szakszerve­zeti taggyűlések témája nem mindig megfelelő, több helyütt azonos a termelési tanácskozá­­sok­éval. CSÁNYI CSABA (KISZ KB) a szakszervezet és a KISZ együttműködéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy az üzemi demokrácia gyakorlására meg kell tanítani a fiatalokat, s ehhez a szakszervezettől vár­nak elsősorban segítséget. Kér­te, hogy a felszabadulás 25. év­fordulója tiszteletére indult — és a fiatalok által kezdemé­nyezett — mozgalmakat a szakszervezettel együtt a gaz­dasági vezetők is támogassák. KÁLDI KATALIN, a MEDOSZ Budapesti Bizott­ságának titkára hozzászólása elején elmondta, hogy az utób­bi időiben tervszerűbbé és rendszeresebbé vált a szak­szervezeti élet, javult az Épül a Hortobágy A kies pusztaságot a Hortobágyi Állami Gazdaság kor­szerű nagyüzemmé alakítja át. A köpont a gólyatanyás csár­dával és kilenclyukú hídjával ma már nagyközséggé lépett elő. 32 ház épült ki egészen a vasútállomásig, 15-höz most kezdtek hozzá. Az egyéni lakásépítkezést a gazdaság anyagilag támo­gatja, a törzsgardatagokat külön kedvezményben részesíti. 40 ezer forint kölcsönt ad a gazdaság házépítésre, s ha a dolgozó öt évet egyfolytában helyben dolgozik, hatezer, ha tíz évet dolgozik, tízezer forintot elengednek a kölcsönből. A gazdaság eseményeinek publikálásához már nem ele­gendő a faliújság, falitábla, „Hortobágy” címmel új lapot ind­­sítottak. D. G. Erdészeti gépek bemutatója Egerben Rendkívül nagy érdeklődés kísérte a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala műszaki fej­lesztési főosztálya és a Nyu­gatbükki Erdőgazdaság rende­zésében lezajlott erdészeti gép­bemutatót A több mint két­száz résztvevőt vonzó bemuta­tó beszédes bizonyítéka­­volt annak, hogy a kérgezés és az aprítás gépesítése az erdőgaz­dálkodás legégetőbb kérdésévé vált. Mint Schmal Ferenc fő­osztályvezet­ő hangsúlyozta a bemutatót bevezető szavaiban: különösen „a­ kérgezés­ és a ha­sítás gépesítése elmaradt a fa­­használati munkák általános gépesítési színvonalától, s ez a körülmény kedvezőtlenül utat az egész ágazat fejlődésére. A növekvő kérgezési feladat meg­haladja a 700 ezer köbmétert, s a papír- és farostfa választé­kok rohamos növekedésével rövidesen eléri az egymillió köbmétert. Hasonló probléma a kisméretű faanyagok ipari felhasználása, amelynek leg­célszerűbb módja az apríték­­termelés. A bemutató közönsége há­rom kérgezőgép-típust, egy fa­aprítógépet, s végül a P.CS.J. típusú, kétdobos csörlőt lát­hatta működés közben. A kér­­gezőgépek közül a legrégebben használatos és legismertebb az egri kérgezőgép, amely rugal­mas verőeszköz — kalapácsok — alkalmazásával világvi­szonylatban is egyedülálló, fa­veszteség nélküli kérgezést vé­gez. Gyártja az Egri Mező­­gazdasági Gépjavító Vállalat. Két forgógyűrűs rendszerű kérgezőgépet is bemutattak. Az égfük az egri automata kér­­gezőgép, amely 4—20 cm át­mérőjű nyár, cser, fenyő, bükk, éger stb. papírfa és fa­rosttó minőségi feérgezésére alkalmas. Ez a típus a kérgező késeken kívül speciális huzal­seprős megoldással is rendel­kezik, a fehérre kérgezés köve­telményeinek kielégítésére. Traktorral és villanymotorral egyaránt meghajtható, telje­sítménye 8 órás műszakban 30—50 m 3. Gyártja a Nyugat­bükki Erdőgazdaság műszaki erdészete. A KG-0—1 típusú kérgezőgép mintapéldányát a Mezőgazdasági és Élelmiszer­­ipari Gépesítési Vállalat és a Cserkúti Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat alakította ki, s az utóbbi gyártja. 100—400 cm hosszú, 6—35 cm átmérőjű, kü­lönböző papír- és farostfal­szabvány minőségű kérgezésé­re alkalmas, óránkénti teljesít­ménye 6—8 m3. Az egri faaprító gép vala­mennyi falfaj aprítására alkal­mas, teljesítménye óránként 5—20 m 3. A bemutatott min­tapéldány a vékony ágfa­anyag aprításának megoldá­sára, behúzó hengerek felsze­relésével, nagyobb fordulat­számú motorral még tovább­fejlesztésre szorul. Gyártja az Egri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. A P. CS. J. típusú kétdobos csőr­ének a kísérleti példá­nyát láthatta a bemutató kö­zönsége, a kétéves tapasztala­tok alapján 1970-ben kezdik meg az új típus sorozatgyár­tását, szintén az Egri Mező­­gazdasági Gépjavító Vállalat­nál. A könnyen, gyorsan moz­gatható géppel a közelítés — akár a hegymenti, akár a völgymenti — mintegy 20—30 százalékkal olcsóbb, mint a fogatos közelítés. A gép vonó­ereje 2 tonna, teljesítménye 8 órás műszakban 25—40 m3. Az egri aprítógép üzemben az egri automata kérgezőgép

Next