Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-08-16 / 16. szám

A jól végzett betakarítási munka öröme után és az őszi munka beindulása előtt or­szágszerte ezekben a hetek­ben rendezik meg a MEDOSZ megyebizottságai, gazdaságai, üzemei és vállalatai a­ szak­­szervezeti ünnepi sportnapo­kat. Ezek a napok valóban ün­nepeknek számítanak. A szak­­szervezeti tagok, családostól, barátokkal, ismerősökkel jön­nek össze, hogy szép és jó kultúrműsorban gyönyörköd­jenek, sportversenyeken ve­gyenek részt — versenyző­ként, vagy nézőként. Jó alka­lom ez az ünnepségsorozat arra is, hogy messzi vidék dolgozóival szót váltsanak, újabb barátokat találjanak. Hasznos kezdeményezés volt az ünnepi napok elindí­tása. Már sok éves múltra te­kint vissza, és évről évre na­gyobb szabású, színesebb, ele­venebb lesz. Örülünk az idén eddig megrendezett ünnepsé­geknek, és kellemes, felfrissí­tő szórakozást, jó részvételt kívánunk az ezutáni napok minden résztvevőjének, vezető dolgozók, a vendégeik magatartása ezúttal is biztosí­totta záróráig a jó hangulatot. Jellemző, hogy a több, mint tízezer ember kulturált szóra­kozása, gondtalan pihenése, sportolása alatt egyetlen egy baleset, vagy incidens nem történt. A kunfehértói táborozás — nyugodtan így is nevezhetjük — elérte célját. Sokezer ember közelebbről megismerkedett szakszervezeti mozgalmunk­kal, közelebb került egymás­hoz és azzal búcsúztak, hogy jövő nyáron a nehéz betaka­rítási munkák után ismét el­jönnek örülni az eredmények­nek, és megismerni a távolab­bi vidékek embereit. E rajzokat Dulity Tibor, a már sok sikert aratott festő­művész, Bács megyei bizottsá­gunk munkatársa készítette a kunfehértói megyei szakszer­vezeti nap résztvevőiről. Kunfehértón Másfél évtizede annak, hogy a MEDOSZ Bács-Kiskun me­gyei bizottsága először rendez­te meg Kunfehértón a megyei szakszervezeti napot és sport­­versenyt. Azóta minden évben a megye távoli vidékéről is el­jönnek a kunfehértói ünnep­ségre az állami gazdaságok, üzemek, vállalatok dolgozói családostól, hogy közösen, a szó szoros értelmében családi körben ünnepeljék meg a szakszervezeti napot. Augusztus 3-án több mint tízezer ember kereste fel a ro­mantikusan szép Kunfehértót, hallgatta meg a nagygyűlés szónokát, Szabó Ferencet, a megyei bizottság titkárát Utá­na nagyszabású sportverseny kezdődött délután pedig szín­vonalas kultúrműsor­ — a kecskeméti Katona József Színház művészei közreműkö­désével — szórakoztatta a megjelenteket. Bács megyében hagyomány, hogy a szakszervezeti napon minden gazdaság, üzem népes küldöttséggel jelenik meg. Több hónapos előkészítés után találkoztak a tó partján a me­gye üzemeinek MEDOSZ-tit­­kárai, bizalmiai, hogy baráti beszélgetés közben hasznos eszmecserét folytassanak. Szabó Ferenc titkár mondotta beszédében: a szakszervezeti nap megrendezésének éppen az a célja, hogy kötetlen be­szélgetés közben közelebb ke­­rüljenek egymáshoz nemcsak azok, akik a szakszervezet he­lyi vezetésében vesznek részt, hanem a dolgozók széles réte­ge és a hozzátartozók is érez­zék, a szakszervezet valameny­­nyi dolgozóé és egy nagy csa­ládot képez. A pesti Nagykörút csúcsfor­galmi időben mutat olyan ké­pet, mint amilyen a tóhoz ve­zető, ezerszínű virágokkal sze­gélyezett út volt. Autóbuszok, személykocsik, teherautók, motorkerékpárok és kerékpá­rok sokasága a reggeli órák­ban sokáig ontotta a vendé­geket. Hamarosan lobogott a láng a bográcsok alatt. Birka­­pörkölt, halászlé illata terjen­gett a levegőben. A „főhadi­szálláson”, a Kunfehértói ÁG pompás nyaralójának kertjé­ben a szervezők vezérkara in­tézkedett, a rend és a fegye­lem a nagy tömegben kifogás­talan volt. A part mentén épí­tett röplabda- és kézilabda­­pályákon Baja, Kiskőrös, Kúnfehértó, Városföld váloga­tottjai folytattak ádáz csatát az értékes díjakért, a labdarú­gók kissé távolabb döntötték el az elsőség kérdését. Valójában családi hangula­tú kirándulásnak voltak szem­tanú részvevői a megyei, já­rási és községi tanácsi, párt- és mozgalmi vezetők. A „házi­gazda” megyei MEDOSZ-mun­­katársai mellett a kunfehértói gazdaság vezetői Körmendi Géza igazgató vezetésével, a községi tanács vb-elnöke, Hepp József is alaposan ki­vette részét, hogy az idei szak­­szervezeti nap is olyan jól sikerüljön, mint az előző évek­ben. A szervezés, a szakszer­ Hőgyészen A MEDOSZ Tolna megyei Bizottsága augusztus 3-án Hő­­gyészen, a MEDOSZ sporttele­pén nagyszabású sportünne­pélyt rendezett, amelyen az állami gazdaságok, gépjavító vállalatok, az erdőgazdaság és egyéb intézmények több mint kétszáz sportolója vett részt. A MEDOSZ megyebizottság titkára Horváth Géza köszön­tötte a sportolókat és a meg­jelent vendégeket. Röviden méltatta a sportnap jelentősé­gét. Elmondotta, hogy a me­gye mezőgazdasági üzemeiben a testnevelésnek, a sportnak már két évtizedes hagyomá­nya van. A sportélet híven követte és lépést tartott a tár­sadalmi haladással. A sport Tolna megyében is nagy tömegeket magába fog­laló mozgalommá nőtt, mely mindinkább betölti hivatását. Elősegíti az egészséges, edzett, hazáját szerető ifjúság neve­lését. Nemes szórakozást nyújt nemcsak az aktívan sportolók­nak, hanem a sport iránt ér­deklődők széles táborának is. Ennek a sportünnepélynek éppen az adott nagy jelentő­séget, hogy a dolgozók köré­ből olyanok készültek fel, és olyanok versenyeztek — nők férfiak, fiatalok és középkorú­ak —, akik nem versenysze­rűen űzik a sportot, hanem szórakozásból, a sport iránti szeretetből, s növekvő szabad idejüket e nemes versenyre használják fel. Minden dicséretet megérde­melnek a sportnap szervezői, de különösen a Hőgyészi Ál­lami Gazdaság szakszervezeti bizottsága és titkára Danka Vilmos, aki igen aktívan, nagy lelkesedéssel működött közre a sportnap megrendezésében, s igen jól ellátta a házigazda tisztét is. A rendezőbizottság alapos és körültekintő mun­káját dicséri, hogy a sportün­nepély megnyitása, a spor­tolók felvonulása után azon­nal megkezdődhetettt a nemes vetélkedés, mely késő dél­utánig tartott és zökkenőmen­tesen, előzetes terv szerint folyt. A legjobb eredményt és így az első helyezést 71 ponttal az Iregszemcsei Kísérleti Intézet sportolói érték el, az ő birto­kukba került a MEDOSZ me­gyebizottsága vándorserlege is. A második helyezést 68 pont­tal a várdombiak, harmadik helyezést 65 ponttal a vendég­látó hőgyészi sportolók érték el. Következtetésként levon­hatjuk azt a tanulságot, hogy ha a rendezőbizottság és a szakszervezeti bizottságok ál­landóan és rendszeresen fog­lalkoznak a dolgozók felkészí­tésével, biztosítják a sporto­láshoz szükséges feltételeket, a gazdasági vezetők pedig se­gítik és támogatják a sportéle­tet, akkor az eredmény nem marad el. A verseny első napján osztrák és magyar lovasok mérték össze erejüket, ame­lyen a Szombathelyi Állami Tangazdaság lovasai becsület­tel helytálltak. 3-án reggel, 8 órakor a sportolók felvonulása után Kozma István megyei titkár tartott ünnepi megnyitót, majd az egyes sportágakban, a nagy meleg ellenére, igazi, sportszerű vetélkedő alakult ki.Nagypályás labdarúgásban: I. lett az Uraiújfalui Álla­mi Gazdaság, II. Csepregi ÁG., III. Szombathelyi ÁG. Kispályás labdarúgásban: I. Celldömölki Gépjavító Állomás, II. Vépi Szakiskola, III. Vízügyi Igazgatóság. Röplabdában: I. Szombathelyi Gépjavító Állomás, II. Kemenesaljai ÁG., III. Csepregi ÁG. Sakkban: I. Szombathelyi Gépjavító Állomás, II. Celldömölki Gép­javító Állomás, III. Szombat­­helyi Erdőgazdaság. Asztaliteniszben: I. Szombathelyi Gépjavító Állomás, II. Celldömölki Gép­javító Állomás, III. Sárvári Gépjavító Állomás. Tekében: I. Sárvári Gépjavító Állo­más, II. Szombathelyi Gépja­vító Állomás, III. Szombathe­lyi Erdőgazdaság. Az atlétikai eredményekben a Celldömölki Gépjavító Ál­lomás, a Szombathelyi ÁG. és a Kemenesaljai ÁG. verseny­zői jeleskedtek. A sportnapok legnépsze­rűbb versenye a lovaglás volt. Az ifjúsági díjugratás első he­lyezettje Horváth Zoltán (Szombathelyi Tangazdaság), Pityu nevű lován. A felnőtt díjugratást Büki Lajos (Keszt­helyi Mezőgazdasági Akadé­mia) nyerte, Leányálom nevű lován. Az összetett verseny egyéni győztese: Skublics Im­re (Sárvári ÁG.), Fomóza ne­vű lovon. Az összetett csapat­­versenyt a Szombathelyi Tan­gazdaság versenyzői, Szabó Zoltán és Endrődi Attila nyer­ték. A 110 cm-es díjugratást Jobbágyi József (Nagyvá­zsony), Szemtelen nevű lová­val nyerte, míg a 130 cm-es vadászugratásban Büki Lajos (Keszthely) győzött. A 110 cm-es szerencse­ugratás első­ helyezettje Baranyai Zoltán­­ (Szombathelyi Tangazdaság)­ lett, Savaria nevű lován. Az összesített verseny alap­ján a megyei bizottság ván­dorserlegét, a vele járó okle­velet és 5000 forint jutalmat a Szombathelyi Gépjavító Vállalat, 978 ponttal nyerte. A második helyre került Celldö­­mölki Gépjavító Állomás 615 pontot ért el, és 3000 Ft ju­talmat, valamint oklevelet ka­pott, míg a harmadik helye­zett Szombathelyi Tangazda­ság 2000 Ft jutalomban és ok­levélben részesült. A szombat­­helyiek eredménye 598 pont. E megyei sportnap bebizo­nyította, hogy a mezőgazdasá­gi, erdészeti és vízügyi dolgo­zók nemcsak a munkában, de a sportolásban is helytállnak. Az üzemi és megyei verseny elérte célját, és nagyban előse­gítette a tömegsport kialakulá­sát. Szombathelyen A MEDOSZ Vas megyei bi­zottsága 1969. augusztus 2-án és 3-án rendezte meg a tö­megsport megyei döntőit, amelyen 378 mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozó vett részt. A megyei döntőt megelőzően az elnökség 1968. szeptember 27-i határozata alapján a különböző sportágakban, üzemi verse­nyeken mintegy 1400 dolgozó küzdött a döntőkbe jutásért. Bátraid: bérgazdálkodás, több szociális beruházás és lakásépítés Vas megyében Amikor az országnak talán legváltozatosabb táján, a he­gyek, dombok, erdők, mezők között vezető vasi utakon já­runk, hajlamosak vagyunk arra a hiedelemre, hogy itt az emberek élete is változato­sabb és talán simább utakon gördül, mint másutt. Kísérőnk, régi szombathe­lyi, megjegyezte erre az ész­revételünkre: — Lehet, hogy változatosab­bak az utak — közvetlen és átvitt értelemben is —, de semmi esetre sem simábbak. Nemrégiben hallottam valaki­től, hogy Szombathelynek van a legolcsóbb villamosa és a legdrágább piaca. Hát ez a drága piac, ami a megye töb­bi városára is jellemző, ter­mészetszerűleg hatással van a vasi ember életére is. Ebből azt a távolabbi kö­vetkeztetést lehetne levonni, hogy a Vas megyei dolgozók talán anyagiasabbak. Ezért a MEDOSZ megyebizottságán először is az után érdeklőd­tünk, hogy az üzemek bér­­gazdálkodásának ellenőrzése milyen tapasztalatokkal járt.­­• A múlt évi ellenőrzése­ink tapasztalatait megyebi­zottsági ülésen vitattuk meg. Megállapítottuk, hogy a bér­rendezések során a fizikai és műszaki állománycsoportok között aránytalan eltolódás következett be,­­továbbá, hogy az üzemek vezetői a bérfel­használásban túlzottan óvato­sak, aminek a következménye tavaly több milliós bérmegta­karítás volt. 1968. első félévé­ben csak az állami gazdaságok bérmegtakarítása 2 millió 787 ezer Ft volt. A legtöbb üzem a pré­miumokkal is „takarékos­kodott”, csak az év utolsó hónapjaiban kezdtek pré­miumot adni. Nyomatékos figyelmezteté­sünkre a múlt év második fe­le sokkal kedvezőbb képet mutatott. Az üzemek nagyobb összegeket fordítottak bérfej­lesztésre, javult a premizálás, nőtt az átlagkereset. Az álla­mi gazdaságoknál 7,7 száza­lékkal, az erdőgazdaságnál 7 százalékkal emelkedett a dol­gozók éves átlagkeresete. A Gépjavító Vállalatnál 2 száza­lékos, a vízügynél 4,7 száza­lékos, a többi üzemnél álta­lában 1—2 százalékos átlag­kereset-emelkedés volt. Lé­nyeges előbbrelépés volt az idei bérfejlesztésben, amikor is a kollektív szerződésekben 7—11 százalékos átlagkereset­emelkedést irányoztak elő az üzemek, amelyek mindinkább tudomásul veszik, hogy bát­rabb bérgazdálkodás nélkül jó munkaerő-gazdálkodás sem lehetséges. A Szombathelyi Állami Tangazdaságban és az erdőgazdaságban például már az év első felében elérték a kollektív szerződésben vál­lalt 9 százalékos bérfejlesz­tést. A bérgazdálkodástól csak egy lépés — illetve még annyi sem — a béren kívüli szociális és egyéb juttatás. Az üzemek általában mind hatásosabban támogatják a lakásépítéseket. A Csepregi Állami Gazdaság például az idén 406 ezer, jövő­re 430 ezer Ft-ot fordít lakás­épületek építésére, ugyanakkor egyéb szociális beruházásokra két év alatt 1 millió 966 ezer forintot irányzott elő ez a kis gazdaság. A vépi Mezőgazdasá­gi Gépészképző Szakiskola 3,5 milliós költséggel egy 16 laká­sos épületet, 1,5 milliós költ­séggel új konyhát, 120 ezer forintos költséggel pe­dig klubhelyiséget épít­tet. A Szombathelyi Állami Tangazdaság a beruházási szer­ződés szerint az idén 1 millió 981 ezer forintot, jövőre már 4 millió 543 ezer forintot fordít szociális építkezésekre. Több esz közöt­ vállalkozás is kötött szociális beruházási szerződést, így például a jáki Gépjavító Közös Vállalkozás 94 ezer fo­rintért fürdőt és öltözőt épít. Az idei szerződésekben vállalt beruházások általában jól ha­ladnak. Biztató az előrelépés a mun­kaidő csökkentésében is. Az üzemek mindegyike meghatá­rozta a kollektív szerződésben a napi, a heti és a havi mun­­­kaidőt. A munkaszüneti napokon és a túlórában végzett­­ munkáért általában 100 százalékos díjazást állapí­tottak meg, egyedül a Sárvári Állami Gaz­daságnál, ahol egyébként is elég lassú a bérfejlesztés, 70 százalékos a díjazás. Az üze­mek vezetői azonban nagyon, meggondolják, érdemes-e va­sárnapi munkát elrendelni. Még az aratási időszakban is alig került sor vasárnapi túl­munkára, csupán a borsóarató kombájnok vasárnapi munká­jára volt szükség, mert a hirte­len beérett borsó már peregni kezdett. A munkaidő-csökkentés beve­zetéséhez és végrehajtásához a szakcsoportok különösen ala­pos segítséget adnak az üze­mek­nek. Az­­erdőgazdaságnál tavaly bevezetett nyolcórás munkaidő sikere igazolja, hogy helyes volt az erdészeti szak­csoport javaslata, amelyet a vállalati bér- és munkaügyi vezetőkkel, valamint a vízé­­vel közösen dolgozott ki. Az állami gazdaságok szakcso­portja minden ágazatra vonat­kozóan kidolgozta a munkaidő­csökkentés lehetőségeit, s eze­ket a gazdaságok a gyakorlat­ban fel is használták. A víz­ügyi szakcsoportok tervei alap­ján került sor a Vízügyi Igaz­gatóság területén a 44 órás munkahét bevezetésére, a gép­javító állomások szakcsoportja pedig most készíti elő a telje­sítménybér és a 44 órás mun­kahét bevezetését a Gépjavító Vállalatnál. Végezetül nem sikerült meg­győződnünk arról, vajon a va­si ember anyagiasabb szemlé­letű-e, mint mondjuk, a nyír­ségi, de tény, hogy Vas megye mezőgazdasági üzemei és in­tézményei az eddiginél bátrab­ban, a dolgozók és a termelés érdekeit jobban összehangolva, gazdálkodnak a bérekkel, nyúl­nak az anyagi ösztönzés esz­közeihez. Bi — „Az igazgatóság biztos támaszai ők... A Körö­s Vidéki Vízügyi Igazgatóság központjában Gyulán nagyszabású tanács­kozást rendeztek, amelyen az igazgatóság gazdasági, szak­mai, párt és szakszervezeti vezetői a szocialista brigád­­vezetőkkel tárgyalták meg a tennivalókat Medvegy Pál, az igazgatóság pártszervezetének csúcstitká­ra bevezetőül a nemzetközi és a belső helyzet időszerű kér­déseit ismertette. Ezután Szi­lágyi Gábor, a VÍZIG szb­­titkára emelkedett szólásra. Értékelte a szocialista bri­gádmozgalom eredményeit, az első félévi munkákat, s is­mertette a hátralevő feladato­kat. Hangsúlyozta, hogy mérföl­­des léptekkel haladt előre ná­luk a brigádmozgalom. Nyolc évvel ezelőtt még csak 9 kol­lektíva küzdött a megtisztelő címért, ma 93 kollektíva csak­nem 900 tagja. Számos brigád már többször elnyerte a cí­met. Ahhoz, hogy a homlokza­ton csillog a Kiváló Vállalat feliratú tábla, bizony sokat se­gítettek a mindig kezdeménye­ző, a munkafegyelemben helyt álló és példamutató szocialis­ta brigádok. Kiderült a tanácskozáson az is, hogy a Körös Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság 1969-re a tavalyinál 11 millió forinttal magasabb éves terv teljesíté­sére vállalkozott. Ha figye­lembe vesszük a sokrétű mun­kájukat: ár- és belvízvéde­lem, karbantartás, építkezés, öntözés, ivó- és szennyvízhá­lózat tervezése, építése, akkor látjuk igazán, milyen nehéz feladatra vállalkoztál­. A leg­jobban versenyzők jutal­mazására 829 ezer fo­rintot szavaztak meg az 1969-es évre. Ha azon­ban teljesítik a 4,8 millió fo­rint terven felüli nyereséget, újabb 630 ezer forint nyere­ségre számíthatnak a dolgo­zók. A tanácskozáson felszólalt Takács Lajos, a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnöke. Elmondotta, hogy a szocialista brigádok az igaz­gatóság biztos bázisai. Min­den időben számítanak rájuk, az ő kitartásukra, helytállá­sukra. Ezért voltak merészeb­bek a tervezésnél is. Ary Róza // 5

Next