Földrajzi közlemények 1976

In memoriam - Dr. Karlócai János (Dezsényi János dr.)

kötet tizenkét szerzője MARKOS tanítványa volt a Közgazdasági Egyetemen az 1940-es évek végén—1950-es évek elején. MARKOS GYÖRGY 1948-ban került az újjászervezett egyetem Gazdaságföldrajzi Tanszéke élére. Már hosszú és érdemes pályafutás állt mögötte: első könyve 1937-ben, franciaországi emigráció­jában jelent meg (a l'Humanité kiadásában), hazatérte után, 1940-ben a szovjet ipar fejlődését bemutató könyve aratott átütő sikert. 1941-ben egyik szerzője volt a Népszava híres, az antifa­siszta népfront megalakítására jelt adó karácsonyi számának. 1942-ben A magyar ipar 100 éve c. könyve hónapok alatt négy kiadást ért meg. 1943-ban a Népszavában egy nyolcrészes cikksoro­zatban fejtette ki az eljövendő szocialista tervgazdaság céljait. Közismert bátor helytállása és jelentős szerepe a háború alatti antifasiszta harcban. MARKOS GY. úttörő szerepet vállalt a hazai marxista gazdaságföldrajz megteremtésében. Az ezerkilencszáznegyvenes—ötvenes évek heves ideológiai összecsapásaiban élénken részt vett: szin­te egymagában rohamozta a polgári földrajz hadállásait, melyeket nem ismert jól. Nem csoda, hogy nem mindig volt egészen igazságos, a polgári földrajz értékes hagyományait is elvetette. Rendkívül gyorsan alakította ki Magyarország és a világ gazdaságföldrajzának marxista értel­mezésű tananyagát. 1950-ben már megjelent első egyetemi jegyzete, melyet 1965-ig további nyolc követett. MAKKOS GY. tudományos munkájában a szocialista gazdaságépítés közvetlen szolgálatát ke­reste; így jutott el a gazdaságföldrajzi kutatások és a területi tervezés összekapcsolásához. Ennek első tudományos megfogalmazását 1951-ben publikálta (A területi tervezés gazdasági földrajzi megalapozása címmel, a Magyar—Szovjet Közgazdasági Szemlében). Ezután évekig egyetlen szorgalmazója maradt a tudományosan megalapozott területfejlesztésnek. Ez a célkitűzés — me­lyet később tanítványai is követtek — átalakította az egész kutatási szemléletet: a leíró jellegű gazdaságföldrajztól elvezetett a társadalom és a gazdaság térbeli folyamatainak felismeréséhez, prognosztizálásához. Átalakult a kutatás módszertani apparátusa: fokozatosan elterjedt a kor­szerű közgazdasági és matematikai statisztikai elemzések módszere. Ha ma az elismert társadal­mi fontosságú területfejlesztésnek jelentős tapasztalatú vezető tudós- és tervezőgárdája van, ez is jórészt MARKOS GY. érdeme, aki 10—15 évvel korábban képezte ki ezeket a szakembereket, mi­előtt égető szükség mutatkozott irántuk. Az 1960-as években — az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet főmunkatársaként — sokat utazott és publikált külföldön. Hazai munkásságából ebben az időszakban kiemelkedik „Magyar­ország gazdasági földrajza" c., csaknem 75 éves monográfiája (1962). Utolsó tudományos könyve 1971-ben, Bécsben jelent meg (Ungarn, Land, Volk, Wirtschaft in Stichworten). MARKOS GYÖRGY mindössze kilenc évet tanított egyetemen, mégis ma is élő iskolát teremtett, egy tudományág vezető gárdáját nevelte ki. Tanítványait nagy feladatok vállalására ösztönözte, becsvágyat, felelősségtudatot, politikai elkötelezettséget ébresztett bennük. Roppant műveltsége, szelleme, megalkuvást, óvatos méricskélést nem ismerő magatartása nagy hatást gyakorolt. MARKOS GYÖRGY halálával a felszabadulás utáni gazdaságföldrajz legnagyobb formátumú egyé­nisége távozott közülünk. ENYEDI GYÖRGY DR. KARLÓCAI JÁNOS 1920-1976 Nincs még egy esztendeje, hogy KARLÓCAI JÁNOS a magyar hegymászók akkori nesztorát, DR. KOMARNICKI GYULÁt búcsúztatta. A­ róla írt nekrológját a Földrajzi Közlemények jelen száma hozza. Most pedig már Tőle is búcsúzunk. Kolozsváron született, Kecskeméten érettségizett, Budapesten avatták aranygyűrűs doktorrá a jogi karon. Tanulmányait azonban szüntelenül folytatta. Az ügyvédi-bírói vizsga letétele után, 1953-ban angol és magyar nyelvtanári diplomát, majd 1974-ben állam- és jogtudományok kan­didátusi fokozatot szerezett. Rendkívüli nyelvtudása — hét idegen nyelvet beszélt — párosult nagyszerű jogi felkészültsé­gével. Kezdetben tanársegéd volt az egyetem Kisebbségjogi Intézetében, azután rövidebb ideig külügyi szolgálatban tevékenykedett, majd a Ruhagyárak jogtanácsosa lett. Közben a Magyar Jogászszövetség Nemzetközi Magánjogi Szakosztályának titkára és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Védjegy Szakosztályának vezetőségi tagja. Legutóbb a budapesti Francia Nagykövet­ség hívta meg jogtanácsosnak. Számos külföldön rendezett jogi konferencián kérték fel előadónak. Sokoldalú elfoglaltságában a kikapcsolódást a természet szépségei, a gyalog-, vízi, sí- és barlang­túrák változatossága biztosította. Legjobban azonban a magashegyekhez vonzódott.

Next