Földrajzi közlemények 2011.
2011 / 1. szám - Michalkó Gábor: Előszó
Földrajzi Közlemények 2011.135. 1.1 p. Előszó A 135. évfolyamába lépett Földrajzi Közlemények mint az anyanyelvű tudományművelés, a földrajzi gondolatok és kutatási eredmények közreadásának fóruma, továbbra is a mindenkori szerkesztőségtől elvárt konzervatív, ugyanakkor haladó elvek mentén kívánja küldetését betölteni. Ez természetesen nem jelentheti a változatlanság fenntartását, miként az élő klasszikus, Woody Allen fogalmaz: „a hagyomány az állandóság illúziója”. Ahogyan a Földrajzi Közlemények eddigi történetében előfordultak kisebbnagyobb személyi és formai változások, úgy ezúttal is a szakmai színvonal megtartása és a kor követelményeihez való alkalmazkodás lebegett a szemünk előtt, amikor újabb változtatásokra szántuk el magunkat. Örömmel jelentem, hogy a Tudományos Tanácsadó Testület és a Szerkesztőbizottság egyaránt kibővült: előbbi munkáját Kocsis Károly, utóbbiét Illés Sándor és Fábián Szabolcs kollégák fogják segíteni a jövőben. A minőség kérlelhetetlen fenntartása előbbutóbb meghozza gyümölcsét, ebben a folyamatban a Földrajzi Közlemények invitálását elfogadó kiváló szakemberek - a csapat már meglévő jeles tagjaival együttműködve - garanciát jelentenek a szüretre. Egy tudományos folyóiratnál számos tényező jelezheti az eredményes betakarítást, esetünkben az EBSCO indexálása és az MTA X. Földtudományok Osztályától a „tudományos, lektorált folyóirat” besorolás elnyerése, továbbá a Nemzeti Kulturális Alap és az MTA X. Földtudományok Osztálya által évek óta folyamatosan biztosított anyagi támogatás a siker kézzelfogható mutatója. Ami a formai módosításokat illeti, szinte észrevétlenek lesznek: a szerző munkahelye és elektronikus elérhetősége a címoldali lábjegyzetből a tanulmány végére kerül, ugyancsak ott fogjuk szerepeltetni a köszönetnyilvánítást is, így egyrészt jobban alkalmazkodunk a mértékadó külföldi folyóiratok formai megjelenéséhez, másrészt elkerüljük, hogy a sokszerzős tanulmányok készítőinek adatai kevésbé elegáns nyitóoldalakat produkáljanak. A születésnapi megemlékezések esetében új elem, hogy az újabb évfordulós köszöntések ismétléseinek elkerülésére a 65 éves ünnepekről addigi életpályájának objektív bemutatásával emlékezünk meg, majd ezt követően ötévenként egy-egy pályatárs szubjektív hangvételű köszöntése következik. A régi-új szerkesztési elvek között szerepel, hogy az évfolyam 3. számában az adott év vándorgyűlésén elhangzott tudományos előadásokhoz kapcsolódó tanulmányokat közöljük. További célkitűzésünk, hogy a Földrajzi Közleményeknek minden évben legyen egy tematikus száma. Reményeink szerint a fenti változások hozzájárulnak ahhoz, hogy a tekintélyes múlttal rendelkező tudományos folyóirat presztízsét megőrizzük, elismertségét tovább növeljük, ezáltal a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen anyagi támogatások körét bővítsük. Michalkó Gábor