Forum, 1949 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-15 / 4. szám
A MARXISTA KRITIKA FELADATAI Az itt következő megjegyzések nem vetik fel a kritika legáltalánossabb művészetfilozófiai kérdéseit; ezeket más alkalommal részletesen tárgyaltam a Realizmus problémái című könyvemben. Itt kizárólag a kritika aktuális, gyakorlati kérdéseiről lesz szó. Ámde ez a kérdésfeltevés — marxisták számára — nem zárja ki, sőt egyenesen megköveteli e feladatok gondos elméleti meghatározását. 1. Kiindulási pontunk nem lehet más, mint Marx kettős kérdésfeltevése az Adalékok a közgazdaságtan bírálatához című művének bevezetéséből. Marx itt mindenekelőtt felveti a műalkotások társadalmi genezisének kérdését. Ez minden marxista kritika alapja. Ha nem tudjuk, hogy valamely mű mely osztály talaján nőtt, mely osztály ideológiáját fejezi ki, semmit sem tudunk róla. Azonban már ennél a legáltalánosabb kérdésfeltevésnél felmerülnek a dialektikus módszer alkalmazásának összes nehézségei, a dialektika mechanikus eltorzításának összes veszélyei. Ezek külön-külön és együtt minduntalan megnyilvánulnak a mi kritikai irodalmunkban is. Az első veszély abban áll, hogy az osztályalapot izolálják a társadalom egészétől. Nem egy magát marxistának tekintő kritikus van, aki az osztályanalízist úgy képzeli el, hogy felszeleteli a társadalmat osztályokra, az osztályokat rétegekre, és mindegyiket valami metafizikáikig önállónak tekinti. Burzsoáziának, proletariátusnak stb. így teljesen önálló és független lét jut, oly kevéssé függnek össze, mint teszem egy felszeletelt sonka egyes darabjai. Ezzel szemben a társadalmi valóság igazi képe azt mutatja, hogy minden osztály szakadatlan kölcsönhatásban áll valamennyivel. Valamely osztály gazdasági lényegét, ideológiájának tartalmát és formáját csak akkor ismerhetjük meg, ha a társadalom egészét ebben az eleven kölcsönhatásban tanulmányozzuk. De ehhez még hozzá kell tennünk, hogy ez az egész, ez a totalitás maga sem állandó valami, hanem szakadatlan mozgásban, átalakulásban van. Ez a mozgás pedig megváltoztatja a mennyiséget, a minőséget, az arányokat, a szerkezetet. Nem elég tehát valamely társadalmi jelenségnek — bármilyen jól — a helyét meghatározni, e meghatározás igen könnyen hamissá válik, ha nem tudjuk megállapítani a mozgás irányát, ha nem tudjuk, honnan jön és hová megy. Az irodalom számára itt még egy döntő jelentőségű probléma merül fel: az egyén viszonya az osztályhoz. A történelmi materializmus ezt a viszonyt sohasem fogja fel mechanikusan és fatalisztikusan. Különösen nem, hogyha a kapitalizmusról van szó, amelynek sajátossága Marx szerint: „A különbség személyes egyén és osztályegyén között, az egyén életfeltételeinek véletlen volta..Ennek megfelelően az igazi nagy realista művészek, legelsősorban Gorkij, nem annyira azt ábrázolják, hogy például milyen egy burzsoá vagy egy kispolgár, hanem inkább azt, hogyan válik valaki fejlődése során burzsoává vagy kispolgárrá. Végül a társadalmi alap és a művészi teljesítmény dialektikájának egyik legfontosabb problémája az, amit Engels „a realizmus győzelmének“ nevezett, az a — különösen kiváló realista polgári íróknál —• gyak-