FourFourTwo, 2018 (1-12. szám)
2018-09-01 / 9. szám
bizonyítani, mint amikor egyszer egy Dorog-Bp. Honvéd mérkőzés közvetítése közben azt találta mondani: „Hallgatóim, a Dorog remek balöszszekötőjénél, Kertesnél van a labda, aki a félpálya környékén, de még a dorogi térfélen kezeli le, kicsit elpattan tőle, talán azért, mert egész héten egy kis sérüléssel bajlódott, még hétfőn, az első edzésén meghúzódott a közelítő izom a bal lábában, és bizony nem makkegészséges még most sem...”, szóval attól a pillanattól kezdve, amikor újra azt mondta, hogy Kertesnél a labda, nagyapám állítása szerint önkénytelenül rántottam egyet a bal lábamon, mint ami még hétfőn meghúzódott. Amiről itt és most halála okán talán egy kicsit szokatlan módon beszélek, azt Hobó két zseniális sorban foglalta össze: „Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme / a rádió mellett együtt éltünk vele”. Kár ezt tagadni, és ha lehet még nagyobb kár mindenféle, a riporteri kvalitásaihoz egyáltalán nem tartozó háttérügyekkel összekenni a személyét, bepiszkolni, mert ezt azok akarnák (akarták) a legkevésbé, akik a „dolgozatai” érintettjei voltak, ők viszont halálukig valamennyien kivétel nélkül a legjobb barátjukként kezelték, a nevükben pedig senki se vegye a bátorságot, hogy haragszik, ítél, kijelent és megbélyegez. Az az életmű, amelyet a futballszerető emberekre hagyott, olyan, mint egy sokezer oldalas regény, amelynek két vagy három lapja „kávéfortos” ugyan, de a többi makulátlan, és az, aki „írta", méltán emelhető a zsenik kategóriájába. Szepesi Györgynek óriási szerencséje volt, hogy neki riporterként a valaha volt legjobb magyar futballcsapat jutott. Annak a bizonyos futballcsapatnak viszont legalább akkora szerencséje volt azzal, hogy egy Szepesi-lelkületű, egy Szepesi-habitusú (a keretes szerkezet jegyében), a hangjával festeni tudó ember legyen a 12. játékosuk, ha úgy tetszik, fantasztikus utazásuk állandó idegenvezetője. Aki „pontosan” tudta, hogy a dorogi Kertes a hétfői edzésen sérült rá egy kicsit a bal lábára, miközben mindenki pontosan tudta azt is, hogy hétfőn nem sérülhetett meg a derék dorogi 10-es, mert abban a korban a hétfő a legszigorúbban szünnap (fürdés, gyúrás) volt az NB I-es futballisták számára. Mégis elhittük valamennyien, hogy az eset hétfőn történt Hogyne hittük volna! Hiszen a Szepesi Gyuri mondta... Lakat T. Károly SZEPESI GYÖRGY Született Budapest, 1922. február 5., Friedländer György néven Meghalt Budapest, 2018. július 25. 1945-2012: Magyar Rádió, riporter (1948-tól 2012-ig közvetített olimpiákról, labdarúgó-világbajnokságokról pedig 1954-től 2010-ig), bonni tudósító, főosztályvezető 1979-1985: MLSZ, elnök, haláláig tiszteletbeli elnök 1982-1994: Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, vbtag, haláláig tiszteletbeli FIFA-tag 2015-től haláláig a FourFourTwo magyar kiadásának tiszteletbeli főszerkesztője 1982-ben doktorált a TF-en sporttörténelemből (1954-ben ott szerzett tanári diplomát) Legrangosabb kitüntetései: NOB Olimpiai Érdemrend, ezüst fokozat (1995), Pulitzer-emlékdíj (2002), Prima Primissima-díj (2004), Magyar Sportújságírók Szövetsége-életműdíj (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt, polgári tagozat (2005), Budapest díszpolgára (2005), Fair Play-életműdíj (2011), FIFA-érdemrend (2012), MLSZ-életműdíj (2016) A Puskás Ferencné által létrehozott Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány 2015-ben díjat nevezett el róla, amelyet minden évben egy magyar sportújságíró kap meg. A rádiós legendát a Magyar Sportújságírók Szövetsége, az MLSZ és a fővárosi önkormányzat is saját halottjának tekintette. FourFourTwo.hu 2018. szeptember 41 JATÉKOSKIJÁRD