Fővárosi Közlöny, 1912 (23. évfolyam, 70-93. szám)
1912-10-11 / 70. szám
elégtelensége és az egyfogatú bérkocsik használhatatlansága ügyében, Szigeti János biz. tat az építési engedélyek és szállítási szerződések ügyében két interpellációt, végül dr. Pető Sándor az óbudai főgyűjtő csatorna munkáinak és a III. ker. Bécsi úti közmunkák ügyében. Ezek az interpellációk az ügyrend szerinti időben fognak előterjesztetni. Buzay Károly tanácsnok-főjegyző bemutatja a m. kir. belügyminiszternek több közgyűlési határozat jóváhagyására vonatkozó leiratait, melyek tudomásul vétetvén, további intézkedés végett kiadatnak a tanácsnak. Következik a napirend tárgyalása. Dr. Harrer Ferenc tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a X. ker. Delej utcai 23. sz. ingatlan értékesítése ügyében. Dr. Földes Árpád utal arra, hogy mily káros befolyással van egyáltalában a közerkölcsökre a mozi. (Ellenmondások.) Tudják azt, hogy különösen a gyermekeknek sokkal fogékonyabb lelkületére azok az előadások, amelyek a budapesti mozikban láthatók, milyen károsan hatnak. Saját tapasztalatából tudja ezt. Nem régen két rablással vádolt gyermeket védett mint hivatalból kirendelt védő és ezek a gyermekek ott az esküdtszék előtt elmondották, hogy valamelyik mozi sötét termében látták, hogy hogyan kell a rablást csinálni és ez annyira hatott rájuk, hogy ennek folytán így próbáltak híresekké lenni. Az egész világon szabályozzák a mozikat. Ausztriában pl. a kormány egy olyan rendeletet adott ki, mely szerint egészen 10 óráig csak oly darabokat szabad mozikban előadni, amelyek tanulságosak és amelyek nem bírnak olyan hatással, mint a „Bukott nő szerencséje" vagy a „Demimonde hálószobája" és más hasonlók. Nálunk sajnálattal tapasztalják, hogy úton-útfélen rikító plakátok vannak, amelyek mindenről beszélnek, csak erkölcsről nem és most épen egy ilyen mozi támogatását ajánlja a közgyűlésnek a tanács, hogy erre a célra a Tisztviselőtelep egyik telkét adják át. Ha visszaemlékeznek, vagy visszalapoznak az annalesekben, megállapíthatják, hogy milyen célra alapították a Tisztviselőtelepet, ezzel teljesen ellenkezik a tanács előterjesztése. A Tisztviselőtelep építési rendjétől eltérőleg kell itt építeni, hogy ez a mozi ott lehessen és mégis a tanács azt ajánlja, hogy csakis mozit lehessen építeni ezen a telken. Azt hiszi, hogy Budapesten igazán nincs szükség, vagy legalább nincs égető szükség egy újabb mozira, minden utca sarkán vannak már mozik és a rendőrség nem tudja kellőkép megakadályozni a moziengedélyekre vonatkozó kérelmeket. Azt hiszi, hogy nincs olyan sürgős szükség arra, hogy a Tisztviselőtelepen végleges mozit csináljanak és azért indítványozza, hogy ezt a tárgyat vegyék le a napirendről, illetve adassék vissza az ügy a tanácsnak azzal, hogy majd annak idején, amikor a telekeladási árak javulnak, nyilvános árlejtésre bocsássa, azonban minden mozikikötés nélkül. Földváry Imre nagyon csodálkozik Földes biz. tagnak ezen felszólalásán. Elsősorban hálás köszönettel tartozik a tanácsnak ezért a javaslatért és ahhoz mindenben hozzájárul. A tanács igen bölcsen cselekedett javaslatával, mert amint Földes biz. tag előadta, a Tisztviselőtelepen ki van zárva annak a lehetősége, hogy ott mozi létesüljön, tekintettel arra, hogy a házakat úgy kell építeni ott, hogy egy házban csak két lakás legyen; a tanács jóakarata nélkül tehát ki van zárva, hogy ott mozit létesíthessenek. Nem szabad feltételezni azt, hogy a tanács olyan zúgmozira ad engedelmet, ahol a „Kéjhölgy boudoárja" vagy hasonló darabokat adnak elő. Mint mindennek, ennek is két éle van, lehetnek az előadások erkölcsrontók, de lehetnek tanulságosak is, a garanciát a tanács mindenesetre annak a személyében látja, aki meg akarja vásárolni a telket. Az sem áll, hogy tisztán mozi lesz ezen a telken, hanem egy 3 szobás lakás is lesz. Egy szegény özvegyasszony akar itt egy kisebbszerű mozit létesíteni és a mellé egy 3 szobás lakásra kért engedélyt. Megjegyzi, hogy nem ismeri ezt az özvegyasszonyt. Szóló ugyan nincs felhatalmazva a tisztviselőtelepi lakosság részéről, hogy pártolja az ügyet, de azt hiszi, hogy ha illetékes helyen bejelenti felszólalását, csak köszönetet mondhatnak a tanácsnak azért, hogy kegyes volt a tisztviselőtelepről is gondoskodni, hogy ott egy ilyen csekély közművelődési eszköz létesíttessék. Elnök a vitát bezárja és szavazásra bocsátja a kérdést. A közgyűlés többsége dr. Földes Árpád biz. tag halasztó indítványának mellőzésével a tanács javaslatát fogadja el. Antal Gyula tanácsnok ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a közkórházak 1913. évi költségelőirányzatának megállapítása ügyében. Dr. Meissels Vilmos a tételt tárgyalás alapjául elfogadja, látván abban nagy haladást s törekvést, hogy a kórházak berendezésén s igazgatásán észlelt, hiányokon valamit javítsanak s a kívánalmaknak megfeleljenek, így nagy haladást észlelnek ezen előterjesztésben, hogy a kórházak az assepticának megfelelő berendezéseket, műszereket és röntgenlaboratóriumokat s gyógyszereket kapnak (90 000 és 36.000 K), melyben a kornak megfelelő vizsgálatokat s kiterjedt nagyobb műtéteket végezhetnek, mely busásan meghozza a nagy hasznot a közegészségre, az emberiségre, a gyógykezelésben gyorsabb gyógyulást eredményezve, s a kórházi kezelési napokat leszállítja, mi ismét nagy hasznára szolgál a kórházi költségeknek. Szép eredmény látszik abban is, hogy a többszöri felszólalásnak eredménye van, amennyiben nagyobb összeg állíttatott be a jobb élelmezést illetőleg úgy, hogy jobb tejjel lássák el a balparti közkórházakat. Látva ezen törekvést, nem hiszi, hogy ezen csekélység segíteni fog a kórházak élelmezésének mizériáin, mit a balparti kórház igazgatója silánynak nevezett, ő pedig rossznak. Ennek csak úgy lehet elejét venni, ha az ételek és italok rendszeresen nem a konyhában vagy pincében vizsgáltatnak meg, hanem a kórtermekben, mert azok mérhetelen nagy utat tesznek meg, mire a kórtermekben elfogyasztatnak. De nem csupán erre, hanem a készítés módjára is figyelemmel kell lenni s ezen csak egy gyökeres rendszerváltozás segíthet. De rosszak a viszonyok az ápolószemélyzet tekintetében is. Silány az anyag, nincs kiképezve, nincs is remény, hogy ez javuljon, hiszen nincs felvéve semmi összeg azok iskolázására, sőt mi több, a dr. báró Müller Kálmán alatt létesített volt iskolát, horribile: egy iskolát állítólag azon a címen, hogy hallgató nem jelentkezett — beszüntették, nagy kárára a betegápolásnak, melynek következtében e téren külföldről történik az import, a benszülöttek kiszorításával, nem lévén kiképezve, maguk felismerik ezen hiányt, mit privát iskolákkal vélnek pótolni. Úgy vagyunk ezen ápolók iskolájával, mint a köz-