Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)
1921-10-14 / 43. szám
kérdés, hogy bizonyos helyreállítási munkálatok költségeit milyen arányban köteles fizetni a főváros és milyenben a vállalat. Például bizonyos téli rekonstrukcióknak kihatásuk van a nyári használatra is. E tekintetben a társaság is kénytelen helyzetben van a fővárossal szemben. A tervezett hosszabb megállapodásokra nézve arra gondolnak, hogy talán a megtett kocsikilométerek arányában, a szükséges korrekciók mellett történjék a participálás. Ebben az irányban le fogják folytatni a tárgyalásokat a vasúttársasággal. A tisztán retúrjegyek bevezetése financiális érdek, másrészt kezelési célszerűség. A hegypályáknál általában ez a rendszer s főleg a téli időben alig állhat meg a rendes kifogás, mert a havas, csúszós utak mellett majdnem kivétel nélkül lefelé is a vasutat használják. Általában a lefelé nem utazók száma alig tíz százaléka a forgalomnak, de ha emellett megokoltnak találják, fentarthatják az egyes jegyek kiadását is. Wolff Károly: Eddig hogy van ? Valtinyi József műszaki főtanácsos: Vannak egyes jegyek. Wolff Károly: Szóval újítás in pero. Valtinyi József műszaki főtanácsos: Ha súlyt helyeznek rá, megmaradhat az egyes jegy is a huszonötszázalékos emeléssel. Gordon Róbert: Azoknál, akik gyalog sétálnak lefelé, alig játszik szerepet a tízkoronás különbség. Proponálná mégis, hogy a retúrjegyek érvényességét három napban állapítsák meg. (Helyeslés.) Kricsfalussy Mihály: A hegyi pályáknál a retúrjegyek kiadása elsőrendű financiális kérdés, elengedhetetlen feltétel. A vasút nagyobb és igazi munkája tulajdonképen a felvitelnél van s ennek a nagyobb költségeit ellensúlyozza a lefelé utazásért fizetett viteldíj. Ez a rendszer mindenesetre bizonyos kényszerítő hatással van a lefelé utazásra, de külföldön is mindenütt ez van érvényben. Ennek elhagyása előreláthatatlan financiális következményekkel járhat. Dr. Jaczkó Pál: Aggodalmai vannak, hogy a mostani idő hosszabb időre kiható tárgyalásokra alkalmas lenne, mert ez könnyen a főváros jövőbeli károsodására vezethet. Ha ezt a veszedelmet ki lehetne zárni, úgy mindenesetre jobb lenne a hosszabb megállapodás. A retúrjegy kérdését illetőleg Kricsfalussy biz. tag felvilágosításai nyomán az egyes jegyek kiadása esetleg a felfelé menő jegyek díjának felemelését tenné megokolttá. Már korábban felvetődött a szerződés tartama revideálásának a gondolata, különösen az évszakonkint és az időszakonkint való beszüntetés joga között fennálló differencia szempontjából. Lehet, hogy itt más a jogi helyzet, mint amit a társaság a koncesszionális levélből eddig a maga javára kimagyarázott. Ez direkt a szövegezésből lenne megállapítandó. Kricsfalussy Mihály: Jaczkó biz. tag szavaira megjegyzi, hogy az engedélyokiratban nincsen semmiféle intézkedés arra vonatkozóan, mikor tartozik a vasútat a vállalat üzemben tartani. Ellenben a területhasználati szerződés világosan megmondja, hogy a vasútat április 15-től október 15-ig köteles üzemben tartani, azontúl teljesen a társaságra van bízva, üzemben tartja-e vagy sem. Ezt sem a pótszerződés, sem a pótengedélyokirat nem változtatta meg. A Széchenyi-hegyi koncesszió tárgyalásakor a fővárosnak módjában lett volna a forgalom igényeit itt megfelelően kielégíteni. Ránk nézve a területhasználati szerződés kötelező erővel bír és már precedens alkotása okából sem szabad ettől eltérni. A területhasználati szerződés kimondja, hogy április 15-től október 15-ig tartozik üzemben tartani, azontúl tetszésére van bízva. Ez a kereskedelemügyi miniszter álláspontja is s mint illetékes hatóságnak a magyarázatát, ezt el kell fogadni. Elnök: Valtinyi műszaki főtanácsos reflektált a kérdésre és kifejtette, hogy a kereskedelemügyi miniszternek erre vonatkozó kijelentését tudomásul kell venni. Fel fogja olvasni a leiratot. Valtinyi József műszaki főtanácsos felolvassa a kereskedelemügyi miniszter következő leiratát: „A svábhegyi fogaskerekű vasút téli üzeme tárgyában f. évi március 10-én 22.091/1921—V. sz. és f. évi augusztus 31-én 100.941/1921—V. számok alatt kell felterjesztéseire értesítem a tanácsot, hogy a fogaskerekű vasútra vonatkozólag fennálló rendelkezések alapján újabban előterjesztett kérelme dacára sem találtam a svábhegyi fogaskerekű vasút részvénytársaságot arra kötelezhetőnek, hogy vasútját a téli idény alatt is saját költségén üzemben tartsa. Amint a székesfőváros tanácsa előtt is ismeretes, a szóbanforgó vasút annak idején mint turistavasút létesült, amelynek egész éven át való forgalomban tartása nem lett volna gazdaságos és annak kikötése esetleg a vasút létesítését akadályozta volna meg. Éppen erre való tekintettel Buda szabad királyi város közönsége és engedélyesek között létrejött területhasználati szerződés az üzemben tartásra vonatkozólag csupán azt tette a társaság kötelességévé, hogy a közlekedést általában csak április 15-től október 15-ig terjedő időszakban tartozik fentartani, míg az év többi részében teljesen a vállalat szabadságában áll a közlekedést nyitvatartani vagy tetszése szerint megszüntetni. A területhasználati szerződés ezen rendelkezése a várható forgalom igényeit annak idején teljesen kielégítvén, az engedélyokiratban az üzemben tartásra vonatkozólag külön intézkedés nem létezett, kimondatott azonban az engedélyokirat 15. pontjában, hogy engedélyesek kötelesek a területhasználati szerződés feltételeinek pontosan eleget tenni. A vasútnak a Svábhegy végállomásától a Széchenyi-hegyig való meghosszabbítása idején a vasútnak turista-vasút jellege még nem változott meg és így nem is merült fel annak szükségessége, hogy a vállalat a vasútnak egész éven át való üzembentartására köteleztessék, sőt ellenkezőleg, miután ezen pótlólag engedélyezett vonalnak az üzembentartása még arra az időszakra sem mutatkozott gazdaságosnak, amelyet a területhasználati szerződés az eredeti vonalra előír, az engedélyokirati függelék első pontjában az a könnyítés engedélyeztetett a vállalatnak, hogy ezen meghosszabbított vonalrészt még a fővonalra megállapított üzembentartási idő alatt sem tartozik feltétlenül üzembentartani, hanem a kereskedelemügyi miniszter a főváros tanácsának javaslata alapján fogja évről-évre megállapítani azokat az időszakokat, amely időszakokban a szóbanforgó vonalrész a személy- és teherforgalom céljaira üzemben tartandó. Az engedélyokirati függeléknek az a rendelkezése tehát, amelyre a tanács érvelését alapítja, nem a vasút üzembentartási idejét akarta kiterjeszteni, hanem éppen ellenkezőleg, ezen új vonalra vonatkozólag könnyítést akart nyújtani a társaságnak.