Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)

1921-10-14 / 43. szám

kérdés, hogy bizonyos helyreállítási munkálatok költségeit milyen arányban köteles fizetni a főváros és milyenben a vállalat. Például bizonyos téli rekon­strukcióknak kihatásuk van a nyári használatra is. E tekintetben a társaság is kénytelen helyzetben van a fővárossal szemben. A tervezett hosszabb meg­állapodásokra nézve arra gondolnak, hogy talán a megtett kocsikilométerek arányában, a szükséges korrekciók mellett történjék a participálás. Ebben az irányban le fogják folytatni a tárgyalásokat a vasút­társasággal. A tisztán retúrjegyek bevezetése financiális érdek, másrészt kezelési célszerűség. A hegypályáknál általában ez a rendszer s főleg a téli időben alig állhat meg a rendes kifogás, mert a havas, csúszós utak mellett majdnem kivétel nélkül lefelé is a vasutat használják. Általában a lefelé nem utazók száma alig tíz százaléka a forgalomnak, de ha emellett meg­okoltnak találják, fentarthatják az egyes jegyek kiadását is. Wolff Károly: Eddig hogy van ? Valtinyi József műszaki főtanácsos: Vannak­­ egyes jegyek. Wolff Károly: Szóval újítás in pero. Valtinyi József műszaki főtanácsos: Ha súlyt helyeznek rá, megmaradhat az egyes jegy is a huszonötszázalékos emeléssel. Gordon Róbert: Azoknál, akik gyalog sétálnak lefelé, alig játszik szerepet a tízkoronás különbség. Proponálná mégis, hogy a retúrjegyek érvényességét három napban állapítsák meg. (Helyeslés.) Kricsfalussy Mihály: A hegyi pályáknál a retúr­jegyek kiadása elsőrendű financiális kérdés, elenged­hetetlen feltétel. A vasút nagyobb és igazi munkája tulajdonképen a felvitelnél van s ennek a nagyobb költségeit ellensúlyozza a lefelé utazásért fizetett viteldíj. Ez a rendszer mindenesetre bizonyos kény­szerítő hatással van a lefelé utazásra, de külföldön is mindenütt ez van érvényben. Ennek elhagyása előreláthatatlan financiális következményekkel járhat. Dr. Jaczkó Pál: Aggodalmai vannak, hogy a mostani idő hosszabb időre kiható tárgyalásokra alkalmas lenne, mert ez könnyen a főváros jövőbeli károsodására vezethet. Ha ezt a veszedelmet ki lehetne zárni, úgy mindenesetre jobb lenne a hosszabb meg­állapodás. A retúrjegy kérdését illetőleg Kricsfalussy biz. tag felvilágosításai nyomán az egyes jegyek kiadása esetleg a felfelé menő jegyek díjának felemelését tenné megokolttá. Már korábban felvetődött a szerződés tartama revideálásának a gondolata, különösen az évszakon­kint és az időszakonkint való beszüntetés joga között fennálló differencia szempontjából. Lehet, hogy itt más a jogi helyzet, mint amit a társaság a koncesszio­nális levélből eddig a maga javára kimagyarázott. Ez direkt a szövegezésből lenne megállapítandó. Kricsfalussy Mihály: Jaczkó biz. tag szavaira megjegyzi, hogy az engedélyokiratban nincsen semmi­féle intézkedés arra vonatkozóan, mikor tartozik a vasútat a vállalat üzemben tartani. Ellenben a terület­használati szerződés világosan megmondja, hogy a vasútat április 15-től október 15-ig köteles üzemben tartani, azontúl teljesen a társaságra van bízva, üzemben tartja-e vagy sem. Ezt sem a pótszerződés, sem a pótengedélyokirat nem változtatta meg. A Széchenyi-hegyi koncesszió tárgyalásakor a főváros­nak módjában lett volna a forgalom igényeit itt meg­felelően kielégíteni. Ránk nézve a területhasználati szerződés kötelező erővel bír és már precedens alkotása okából sem szabad ettől eltérni. A terület­használati szerződés kimondja, hogy április 15-től október 15-ig tartozik üzemben tartani, azontúl tetszésére van bízva. Ez a kereskedelemügyi miniszter álláspontja is s mint illetékes hatóságnak a magya­rázatát, ezt el kell fogadni. Elnök: Valtinyi műszaki főtanácsos reflektált a kérdésre és kifejtette, hogy a kereskedelemügyi miniszternek erre vonatkozó kijelentését tudomásul kell venni. Fel fogja olvasni a leiratot. Valtinyi József műszaki főtanácsos felolvassa a kereskedelemügyi miniszter következő leiratát: „A svábhegyi fogaskerekű vasút téli üzeme tárgyában f. évi március 10-én 22.091/1921—V. sz. és f. évi augusztus 31-én 100.941/1921—V. számok alatt kell felterjesztéseire értesítem a tanácsot, hogy a fogaskerekű vasútra vonatkozólag fennálló rendel­kezések alapján újabban előterjesztett kérelme dacára sem találtam a svábhegyi fogaskerekű vasút részvénytársaságot arra kötelezhetőnek, hogy vasútját a téli idény alatt is saját költségén üzemben tartsa. Amint a székesfőváros tanácsa előtt is isme­retes, a szóbanforgó vasút annak idején mint turista­vasút létesült, amelynek egész éven át való forgalomban tartása nem lett volna gazdaságos és annak kikötése esetleg a vasút létesítését akadá­lyozta volna meg. Éppen erre való tekintettel Buda szabad királyi város közönsége és engedélyesek között létrejött területhasználati szerződés az üzemben tartásra vonatkozólag csupán azt tette a társaság kötelességévé, hogy a közlekedést általában csak április 15-től október 15-ig terjedő időszakban tartozik fentartani, míg az év többi részében teljesen a vállalat szabadságában áll a közlekedést nyitvatartani vagy tetszése szerint megszüntetni. A területhasználati szerződés ezen rendelkezése a várható forgalom igényeit annak idején teljesen kielégítvén, az engedélyokiratban az üzemben tartásra vonatkozólag külön intézkedés nem létezett, kimondatott azonban az engedélyokirat 15. pontjá­ban, hogy engedélyesek kötelesek a területhasználati szerződés feltételeinek pontosan eleget tenni. A vasútnak a Svábhegy végállomásától a Széchenyi-hegyig való meghosszabbítása idején a vasútnak turista-vasút jellege még nem változott meg és így nem is merült fel annak szükségessége, hogy a vállalat a vasútnak egész éven át való üzembentartására köteleztessék, sőt ellenkezőleg, miután ezen pótlólag engedélyezett vonalnak az üzembentartása még arra az időszakra sem mutat­kozott gazdaságosnak, amelyet a területhasználati szerződés az eredeti vonalra előír, az engedély­okirati függelék első pontjában az a könnyítés engedélyeztetett a vállalatnak, hogy ezen meg­hosszabbított vonalrészt még a fővonalra meg­állapított üzembentartási idő alatt sem tartozik feltétlenül üzembentartani, hanem a kereskedelem­ügyi miniszter a főváros tanácsának javaslata alapján fogja évről-évre megállapítani azokat az időszakokat, amely időszakokban a szóbanforgó vonal­rész a személy- és teherforgalom céljaira üzemben tartandó. Az engedélyokirati függeléknek az a rendel­kezése tehát, amelyre a tanács érvelését alapítja, nem a vasút üzembentartási idejét akarta kiterjesz­teni, hanem éppen ellenkezőleg, ezen új vonalra vonatkozólag könnyítést akart nyújtani a társaságnak.

Next