Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 18-28. szám)
1926-04-30 / 18. szám
Azután itt van a második dolog, a közvágóhídon a marhavásár átalakítása ugyancsak nagyon sürgős és kell a húscsarnok is. Ma istállókban, páratelt levegőben dolgozzák fel az árut, ez nem alkalmas arra, hogy kifogástalan munkát lehessen végezni. Itt van az új vágócsarnok, elkészült, vágányok is vannak, ellenben hiányzik a hűtőház. Exportálni akarunk, azt az elvet valljuk, hogy az állatot nem élve, hanem feldolgozva kell külföldre vinni. Ha ezt az exportot jól akarjuk elvégezni, akkor a hűtő elkerülhetetlen és nélkülözhetlen. Nélkülözhetlen azért elsősorban, mert a levágott árút tárolni kell, hogy azután megfelelően lehessen szállítani, mert hogyha az a tárolás elmarad, akkor az árú nyirkos lesz és a vállalkozó és az ország közgazdasága kárát látja. A borjúvásárcsarnokkal ugyanúgy vagyunk, istállóban van ez a csarnok, mihamarább ezt is meg kell változtatni. Itt van a vesztegvásár megépítése. Erre azért van szükség, hogy Budapest részére jó, kifogástalan árat tudjunk a vesztegvásár révén olcsóbban juttatni, mint ahogy ezt a nagyvásárnál lehet tenni, mert a vesztegvásáron csak budapesti mészárosok, illetve kereskedők vehetnek árat. Azután a legjellemzőbb ennél a kérdésnél a sertésközvágóhíd ügye. Az előirányzat erre az évre 37.761.000.000 korona bevétel. A kiadás 26.819.000.000 korona. A pénztár, a város pénztára kapott volna 5.942.000.000 koronát, a kiadások között több mint tízmilliárd építésekre van kontemplálva. A pénzügyi ügyosztály azt mondja, rendben van, a költségelőirányzatot tudomásul veszem, hogy közel hatmilliárdot kap a város, ellenben a beruházásoknál nem engedem azt a tízmilliárdot, hanem ugyancsak a város pénztárába kívánom beszolgáltatni. Hát, tisztelt közgyűlés, így odakinn a vágóhídon nem lehet dolgozni, így nem lehet Budapest élelmezését ellátni. Felújításokat kell odakinn eszközölni, az üzemet kell fejleszteni és ha ezt komolyan akarjuk venni, akkor nincs más mód, mint az előterjesztett javaslatokat megszavazni. Az illetékes albizottság, a közélelmezési bizottság megtárgyalták ezt a javaslatot. Komoly testületek komoly formában tárgyalták és a hozott határozatoknál a fedezetről is gondoskodtak. A fedezetet azonban részben törölték, részben más célra fordították és akkor a pénzügyi bizottság ülésén egyszerűen azt mondják, a kérdés nincs előkészítve. Hát én, igen tisztelt közgyűlés ilyen játékhoz nem adom magam oda és azt hiszem, a közgyűlésen még vannak bizottsági tagok, akik ugyancsak nem kaphatók ilyen munkához. (Ellenmondások jobbról.) Ugyancsak felhatalmazásom van arra is a pártom részéről, hogy az ilyen eljárás ellen a leghatározottabban és a legélesebben tiltakozzam. A pénzügyi ügyosztálynak nincs joga a közélelmezési bizottság rovására ilyen játékot csinálni. Éber Antal: A pénzügyi bizottságban hozzájárultak. (Úgy van! — jobbról.) Deutsch Jenő: Ha az előterjesztésben kivetni valót talált az ügyosztály, akkor tetszett volna a közélelmezési bizottsággal előzően összeülni, azokat a szempontokat vita tárgyává tenni és akkor azután kicseréltük volna a szempontokat és közmegelégedésre lehetett volna az ügyet elintézni. De itt még egy kérdést szóvá kell tennem, a húszmillió dollár kölcsön ügyét. Meg akarjuk építeni, sürgősen meg kell építeni a Garay téri és a Ferdinánd-téri vásárcsarnokokat. Kisebb csarnokokra is szükség van, a Lövölde-téren, a Széna-téren, a Krisztina-téren. Rendezni kell az óbudai, Mester-utcai, Teleki-téri és Hungária-körúti piacokat. A húszmillió dollárból erre a célra egy fillér sincs előirányozva. Csarnokok építése közegészségügyi, közgazdasági, közélelmezési szempontból nagyon fontos és amit Éber biz.tag úr állandóan reklamált, az is azzal van, megvan a rentabilitásuk is a csarnokoknak, sőt egzisztenciákat is tudunk teremteni a csarnokok építésével. Igaz, hogy volt egy idő Budapesten a város életében, amikor nem az egzisztenciák teremtése, hanem az egzisztenciák elpusztítása volt napirenden. (Zaj.) Ha most mi az ellenkezőjét akarjuk és csináljuk, akkor a pénzügyi bizottság és ügyosztály ebben a dologban ne akadályozzon minket, hanem támogasson bennünket. (Élénk helyeslés a balról.) A nyílt piac hátrányban van a csarnokkal szemben, ha embert, árut, egészséget védeni akarunk, akkor csarnokokra van szükségünk. Meg kell akadályozni, hogy télen, nyáron, hidegben, melegben, esőben, fagyban, porban ott álljon vevő, elárusító és pusztuljon ember, egészség, áru. És végeredményben a piaci árusnak is joga van arra, ha szegény ember is, hogy azt mondja, a város védje meg az én érdekemet is. Budapesti lakos vagyok, adót fizetek, de helypénzt is fizetek, hátha azt a helypénzt elveszik a piaci árusítótól, akkor azzal szemben ellenszolgáltatást kell adni a piaci árusoknak. A csarnoképítéssel olyan beruházást eszközlünk, amely amortizálódik és rentábilis és ezért követeljük, hogy a húszmillió dolláros kölcsönből a csarnokok építésére is kapjunk pénzt. Ilyen nagy horderejű kérdéseket, tisztelt közgyűlés, azt hiszem, nem lehet oly módon kezelni, ahogy ezt a pénzügyi ügyosztály részéről tapasztaltuk. Ha az a felfogás, hogy közélelmezési intézményekre nincs pénz, hogy a közélelmezésügyi intézményeket nem kell megbecsülni, akkor ezt meg is kell nyíltan mondani. De tiltakozom az ellen minden komoly ember nevében, aki ehhez a munkához hozzájárul, hogy ennek a közélelmezési bizottságnak és az albizottságnak a javaslatait a pénzügyi bizottságnál ilyen módon kezeljék. Nem akarok semmi mást, azt szeretném, hogy hasonló dolgok a pénzügyi ügyosztályban elő ne forduljanak és hiszem azt, hogy ez a mai felszólalásom nem a pusztába kiáltott szó volt. (Helyeslés balról.) Szémann Mihály: Csalódni fog! (Derültség. Felkiáltások balról. Jellemző! Zaj.) Hegedűs József: Tisztelt Közgyűlés! Egy pillanatig sem kívánom kétségbe vonni, hogy az adott szomorú gazdasági viszonyok között a főváros törvényhatóságának is hozzá kell járulnia a szörnyű mértékben emelkedett munkanélküliség lehető likvidálásához. Azt sem veszem tagadásba, hogy amennyiben az ehhez szükséges anyagi erők nem állanak rendelkezésére, mondhatnám, még kölcsön árán is megszerzett összeggel és anyagi erővel is kívánnia kell a székesfőváros törvényhatósági bizottságának, hogy a szörnyű bajokon segítsen. Ezek az alaptételek és ténymegállapítások azonban nem jelentik és nem jelenthetik azt, hogy Budapest székesfőváros minden körülmények között és minden kölcsönt felvehet. Talán egy kis sorrendet kellene tartani. A pénzügyi bizottságnak kikorrigált javaslata szerint a közgyűlés elé azt a javaslatot terjesztik, határozza el a közgyűlés azt, hogy a tanács által előterjesztett beruházóprogramm első részének végrehajtására, értve a közgyűlés által megállapítandó munkák költségeinek fedezésére, húszmillió dollárig terjedhető kölcsönt vesz fel.