Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-10-30 / 45. szám

hozni, hanem vegyük elő az autonómia, a pártok embereit is. Talán nem kell emlékeztetnem Földes bizottsági tag­társamat arra, hogy ez a pár héttel ezelőtt a polgármester úr szájából elhangzott javaslat félelmetesen hasonlít ahhoz a javaslathoz, amelyet­ most Földes bizottsági tagtársam tett. Földes Mihály: Mindig állandó bizottságról beszélt. Révész Mihály : Véleményem szerint nem jó, ha állandónak szánta volna, mert hiszen állandóvá vált volna abban a percben, amint feladatának megfelel. A szavamba való közbevágás azért történt, mert ama bizottságnak a léte­sítése olyan pártközi bizottsági tagok részvételén hiúsult meg, akik — talán nem árulok el titkot­­— nagyon közel állnak Földes bizottsági tag úrhoz. De visszatérek arra, hogy elevenére tapintott a bizott­sági tagtársam, amidőn a kemény, komoly cselekvés szüksé­gességét hangoztatta a suttogó propaganda emberei ellen ; az ellen a politikai hadjárat ellen, amely komor képek, aggasztó jelenségek hangoztatásával és súgásával, suttogá­sával meg akarja akadályozni a demokráciának az országban és a fővárosban alkotó, konstruktív szellemben való dolgo­zását. Ezeket az elvi és gyakorlati kérdéseket, amelyeket a bizottsági tagtársam beszédében elmondott, az emberek valóban beszélik is. A pártoknak valóban közeledniök kell egymáshoz. Valóban fel kell göngyölíteni az egész kérdést. Valóban egységes állásfoglalást kell kialakítani és erősíteni kell a fővárosi koalíciót. Én még abban is benne vagyok, hogy ebből az alkotó, gyakorlati munkasorozatból távoztassuk el a zavaró momen­tumokat. Felfogásom változatlanul tartásával hajlandó vagyok arra is, hogy az autonómia kérdését egyelőre ne vegyük elő. Golyó van a főváros közönségének a hasában — majdnem azt mondottam: semmi sincs egy pár hét múla a főváros közönségének a hasában — ne folytassunk most elméleti vitatkozásokat, hanem keressük meg azokat az eszközöket, amelyek segítségével meg tudjuk erősíteni a koalíciót és amelynek segítségével a következő nehéz hetekben rendelkezésre tudunk állani a főváros lakos­ságának. Szó esett a státusrendezés kérdéséről is. Rá kell mutatnom arra, hogy ez a kérdés nem intéződött eddig olyan szociális szellemben, mint amilyenben ezt az erős, szük­ségesen erős koalíció megkívánta volna. Földes bizottsági tagtársam azt­­ mondotta, hogy a státusrendezés ügyét a reakció ügynökei állandóan napirenden tartják, hogy nincs népszerűbb a reakció ez ügynökei számára, mint a státus­rendezés ügyének napirenden tartása, plusz még azokkal a tömegével jelentkező momentumokkal, amelyek direkte zavart keltőek : az alkalmazottak B-listájával, az alkal­mottaknak a pártokhoz való viszonyával, a munkaidő meg­hosszabbításával, a túlmunka-díjazás beszüntetésével stb. Ha szabad jelentkeznem, akár saját csekély szemé­lyemben, akár pedig pártom képviseletében, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a státusrendezés ügyének napi­renden tartása nem feltétlenül a reakció műve. Talán emlé­keztetnem szabad a közigazgatási bizottságot arra, hogy a Szociáldemokrata Párt megbízásából a most felszólalónak, csekélységemnek kellett amaz expozét tartania a pártok előzetes megbeszélése után, amelyben a státusrendezés­­szükségességét hangoztatta egy beszédben, amely azután alapjává lett a pártok nagyon alapos előkészítésének, a közgyűlés nagyon alapos tárgyalásainak. Emlékszem arra, hogy nem csak az­ illetékes hivatal, hanem a törvényhatóság pártjai is tettek módosító indítványokat. Talán arra is emlékeztethetem a bizottsági tagtársaimat, hogy a státus­rendezés dolgában a közgyűlésnek egyhangú határozata is volt. (Úgy van ! Úgy van!) Talán nem a pikantéria-keresés mondatja velem az arra való emlékezést, hogy ennek az épületnek a kapujában, decemberben a Fali Újságon szerepeltettek egy angyalt és ez az angyal a­ munkáspártok sorába tartozott, de nem ama párt tagjainak sorába, amelyhez tartozni nekem szerencsém van. Ez az angyal azzal a megjelöléssel láttatott el a Fali Újság eme plakátján — nevet nem mondok —, hogy az illető hozza a státusrendezést. Mármost : koalíció van a fővárosban, a koalíciós közgyűlés egyhangú határozatot hozott . .. Kabakovits József: Az »angyal« nem volt benne! Révész Mihály : . . .amely az előírás szabályainak megfelelően felkerült a felügyeleti hatósághoz és a felügyeleti hatóság ugyanannak a koalíciónak az embereiből áll . . Mih­ók Sándor : Egyik angyala! Révész Mihály : ... a felügyeleti hatóság értesítette a főváros közönségét, hogy a státusrendezésre vonatkozó egyhangú határozatot érdemi felülvizsgálat alá nem veheti, mert a pénzügyminisztérium véleménye szerint ez a mi határozati javaslatunk ellentétben áll a 2500/1945-ös miniszterelnökségi rendelettel, amely e kérdéssel foglalkozott. A főváros nem léptethette életbe eme koalíció kormányának a tiltó, érdemi tárgyalás alá nem is vevő magatartása miatt azt a státusrendezést, amelynek a reciprokját az állam 1945 óta életben lévőnek tartja és amelynek a folytatásait a posta, a vasút, a pedagógia és — ha nem csalódom — az államrendőrség területén kétszer is életbe léptette. Kérem, jól kormányozni —többször szoktam mondani — annyit tesz, mint jól előrelátni. A koalíciónak azon kellett volna dolgoznia — erre egyébként az országgyűlésen fel­hívtam a kormánynak és a belügyminiszternek is a figyel­mét —, hogy érdemi tárgyalás alá vette volna ezt a kérdést, ennek a mi nagy közületünknek a kérdését, mert hiszen, kormányozni annyit tesz, mint előrelátni, megakadályozni a reakciónak ezt a berzenkedését és jelentkezését. Nemcsak arról van szó, hogy ez a koalíció, a koalíciónak ez a végre­hajtó szerve negligálta a közgyűlés egyik pártjának, a Városháza tisztviselői, alkalmazottai sorában, legerősebb pártjának ezt a kérését. Nemcsak arról van szó, hogy neg­ligálta az érdemi tárgyalás alá nem vételével ennek a hatal­mas alkalmazotti tábornak a kívánságát, a jelentkezését, hanem ez a koalíció, ez a felügyeleti hatóság az ország első törvényhatóságának — talán egy szóval rámutathatok erre : »minőségbeli« legelső törvényhatóságának — ezt az egy­öntetű határozatát. Amikor tehát a státusrendezésről­ beszélünk, nem fejezhetem ki a megnyugvás szavait — ahogyan Földes bizottsági tagtársam tette — a polgármester úr elé, amidőn ő bejelentette, hogy a jövő héten majd megindulnak a tárgya­lások. Mert én, ha Földes Mihály bizottsági tagtársamnak lettem volna, már egy héttel ezelőtt noszogattam volna a polgármester urat , annyival is inkább indítsa meg ezeket a tárgyalásokat, mert érthetetlennek látjuk azt, hogy a törvényhatóságnak ez egyhangú határozata még mindig valamelyik referensnek a fiókjában hever, illetve annál is inkább, mert — és ezt Földes bizottsági tagtársam velem együtt bölcsen tudja — hogy ha a kormányprogramban nem is szerepel, a Szabad Népben és a Népszavában egy napon közölt munkáspárti közös programban expressis verbis benne van az, hogy a státusrendezést 1948 január 1-ig az egész országban át kell vinni a gyakorlati életbe. Budapest történetírója majd egy pár nemzedék múltán rámutathat arra, hogy amikor a státusrendezésről volt szó, akkor a főváros tisztviselőkara és a főváros közönsége volt az, amely — a két munkáspárt erős és egységes fellépésére — legutoljára jut el majd a státusrendezés elintézéséhez. És ha már a státusrendezés kérdésénél, tehát az I. ügyosztálynál tartok, rámutatok arra, hogy az ügyek intézé­sében általában nincsen szerencsém a teljes megnyugtatás alapjait megtalálni. Itt vannak például az I. ügyosztály dolgai. Nagyon sajnálom, hogy Bechtler barátom, akinek — úgy tudom — felügyeleti hatáskörébe tartozik az I. ügy­osztály dolgainak az átnézése, most nincsen jelen, valószí­nűleg hivatali elfoglaltsága akadályozza az ittlétben. Legyen szabad egy példát felhoznom. (Halljuk, Halljuk­) A köz­igazgatás 75 státusembert, mint felesleges munkaerőt bizonytalan időre kirendelt az élelmiszerjegy-központba. Ennek az élelmiszerjegy-központnak 1200 főre van kontin­gense óradíjasok felvétele tekintetében. Óradíjasainak lét­száma jelenleg 960 fő. Most kirendeltünk 75 embert, mint felesleges munkaerőt"a közigazgatástól. Célszerűbb lett volna 100 óradíjast — amire lehetőség van a költségvetés köz­ellátási fejezetének terhére — felvenni és a feleslegesnek minősített 75 státusembert — ha feleslegesek ebben­ az épületben és általában a közigazgatásban, mégpedig köz­ponti vonatkozásban — tessék a kerületi közigazgatásnak kiadni, mert ott —­ közigazgatási emberek előtt nem kell erről a kérdésről részletesen beszélnem — nagy közigazgatási munkaerőhiány van.­­ Ezután szólnom kell arról, hogy a kerületi közmunka­hivatalok túlméretezettek. Ez a túlméretezettség annál is inkább figyelmet érdemel, mert az előbb majdnem minden felszólaló kitért erre, mert hiszen a közmunkaváltságot is elvették a óvárostól. A harmadik megjegyzésem az I. ügyosztályra : kívá­natos és szükséges volna, hogy az áthelyezések, amelyeknek száma szeptemberben 65, a szabályokban pontosan meg­határozott fórumokon menjenek végig. Például soha ne kerüljék el — ezért sajnálom, hogy Bechtler alpolgármester úr nincs itt — Bechtler alpolgármester úr hivatalát sem

Next