Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)
1948-12-04 / 49. szám
Az ő magatartása akadályozta meg azt is, hogy a katolikus egyház legfontosabb iskoláit saját kezelésében megtarthassa. Mindszenty magatartása hozta nehéz helyzetbe a katolikus szerzetes tanárokat: amíg kifelé a katolikus valláserkölcsi nevelésről beszél, addig a szerzeteseknek megtiltotta, hogy a katolikus gyermekeket tanítsák. Mindszenty magatartása ezenkívül az egyház belső békéjét is veszélyezteti, mert lelkiismereti válságba sodorja azokat a katolikus hívőket, akik látják, hogy a demokrácia jó munkát végez ; akik látják, hogy itt az elesetteket segítik, támogatják és hogy itt valóban a dolgozó osztályok felszabadításáról van szó. Lelkiismereti válságba sodorja őket, mert minderről azt mondja, hogy nem jó, hogy mindez Isten elleni cselekedet. Mindszenty tehát az egyház belső békéjét is veszélyezteti. Ha Mindszenty hisz valamiben, akkor véleményem szerint a háborúban hisz. Háborút akar, mert a háborútól politikai és gazdasági hatalmának visszaállítását várja. Nem a lelkiekkel törődik tehát, hiszen a lelki hatalom kérdése nem a fegyverek dolga. A lelkiekkel való törődést éppen az egyház intézményeinek a rendbehozatala, az oktatótevékenység folytatása, a szerzetes tanítók sorsának javítása és a hívek lelki békéjének helyreállítása jelentené. Mindszenty ezzel általában nem törődik. Ezen túlmenőleg pedig egyre nyíltabban akadályozza országunk politikai, társadalmi és gazdasági rendjének megszilárdítását, a dolgozó osztályok életszínvonalának felemelkedését. Mayer Béla: Ügy van! Kéry János: A magyar demokrácia kormánya türelmes volt a katolikus egyház reakciós vezetőivel szemben. Nem azért, mintha befolyásuktól és a nép felett gyakorolt hatalmuktól tartott volna, hanem azért, mert a katolikus hívek legteljesebb lelki békéjének megőrzésével akarta megoldani ezt a kérdést. A türelemnek azonban ma már nagyon a végén járunk. Az ország egész népe felemeli tiltakozó szavát. Javasolom, hogy a közigazgatási bizottság a főváros dolgozó népe nevében határozottan és keményen ítélje el Mindszenty reakciós ellenforradalmi és politikai magatartását és kérje fel a kormányt, hogy ennek a működésnek a dolgozó osztályok érdekében mielőbb vessen véget. (Helyeslés és taps.) Ezek után pár szót arról, amiről a polgármester úr bevezetőjében megemlékezett. Elmondotta, hogy egyes alkalmazottakat elbocsátottak, rendelkezési állományba helyeztek. Kétségtelen, hogy közigazgatásunkban és azon belül itt a fővárosnál is mutatkoztak még olyan jelek, amelyek arra vallottak, hogy egyeseknek a közigazgatás apparátusán belül nem fekszik szívükön a demokrácia sorsa, a közigazgatás zavartalan vitele, a város dolgozói ügyeinek zavartalan lebonyolítása. Éppen ezért nagyon helyesnek tartom, hogy a város vezetősége kellő gondossággal és alapos megfontoltsággal cselekedve, még egyszer körülnézett és ezzel az intézkedésével talán lehetővé tette, hogy a város dolgai, a fővárosi dolgozók ügyei a Városházán ezután rendben, pontosan és lelkiismeretesen folyjanak. Legalább is szeretném, ha ennek az intézkedésnek ez lenne az eredménye. Szeretnénk, ha a város valamennyi dolgozó munkása és tisztviselője egyaránt látná, hogy itt nem a mindenáron való elbocsátani akarás a főszempont. A főszempont az, hogy a főváros dolgozóinak ügyeit becsületesen és lelkiismeretesen végezzék. Szeretnénk, ha a város valamennyi dolgozója felismerné ezt és utána nézne, hogy vájjon nincs-e még valami javítani való saját munkaterületén is? Szeretnénk, ha ez az intézkedés is arra késztetné a főváros valamennyi dolgozóját, hogy ezentúl még becsületesebben, még lelkiismeretesebben, még odaadóbban, valóban a főváros dolgozói érdekeinek szem előtt tartásával végezzék munkájukat azért, hogy a továbbiakban ilyesfajta intézkedésekre ne legyen szükség. Szeretnénk, ha ez az intézkedés is közigazgatásunk jobbátételét eredményezné. Nem kívánok a polgármester úr jelentésével részleteiben is foglalkozni, mert azt áttanulmányozva ismét komoly javulásról szerezhettem tudomást és a polgármester úr jelentését így csak örömmel tudom fogadni. A polgármester úr azonban jelentésében arról is megemlékezik, hogy a jövőben megváltozik a közigazgatási bizottság tárgyalási módja. Elvi kérdésekről, komolyabb elvi kérdésekről is szó lesz a bizottság ülésén. Mivel máshol nem tudtam ezt megmondani, itt vetem fel azt a gondolatot, hogy a szakbizottságok pedig emellett havonként rendszeresen ülésezzenek. Azokat a részletes jelentéseket, amelyeket itt kellett volna letárgyalnunk, vitassák meg az egyes szakbizottságok ezért, hogy a közigazgatási bizottság napirendjéről lekerült kérdések ne tűnjenek el teljesen, hanem az arra hivatott szakbizottságok tárgyalják meg őket. A közigazgatási bizottságnak így módja nyílik komoly elvi kérdésekkel foglalkozni, viszont az egyéb ügyek sem rövidülnek meg, hanem az illetékes szakbizottságok, havonként rendszeresen ülésezve, megtárgyalhatják az egyre sűrűsbödő problémákat. A népi demokrácia kiterjeszti a szociális és igazgatás ténykedéseket. Ma már nemcsak nyilvántart, nemcsak fékentart, hanem minden munkájában segíti az ország dolgozó népét, munkája szaporodik, jó tehát, ha a szakbizottságok a szaporodó munkának megfelelően sokkal gyakrabban ülnek össze, — havonta legalább is egyszer — azért, hogy e problémákat mind meg tudják tárgyalni. Végül pedig szót kell ejtenem a Nemzeti Parasztpárt városházi szervezete vezetőségének felfüggesztéséről, mivel ez a kérdés nem tekinthető csupán a párt belső kérdésének. Városházi szervezetünk vezetésében súlyos politikai és szervezési hibák mutatkoztak. Szervezetünk sokat foglalkozott a tagok érdekvédelmi ügyeivel, de a tagok politikai nevelését, öntudatosítását elhanyagolta. Természetesen együttjárt ezzel, hogy pártunk városházi szervezete nem tudta betölteni hivatását, nem tudta a pártunkhoz tartozó tisztviselőket szervezetten mozgósítani a hivatali munka jobbá tételére, a bürokrácia, a korrupció és a protekcionizmus tervszerűen határozott kiirtására, a hivatali munkát gátló kísérletek, a szándékos aktatologatások, a szabotások és a sikkasztások leleplezésére. Párttagjaink jórésze munkahelyén külön-külön természetesen kivette részét ebből a munkából, a nemzeti parasztpárti fővárosi alkalmazottak tehát jószándékú demokratáknak bizonyultak. Ez a ténykedésük azonban egyéni becsületérzésükön és munkakészségükön alapult, a párt városházi szervezete nem fejtett ki nevelő hatást ezen a téren. A volt jobboldali szociáldemokrata városházi vezetők is hibásak voltak persze ebben. Ténykedésükkel azt a látszatot keltették a széles rétegek előtt, hogy a pártok szerepe itt a Városházán : a torzsalkodás, a személyi érdekvédelem és a pozícióhajhászás. A torzsalkodásból adódott azután, hogy városházi pártszervezetünk vezetősége, valamint a Magyar Dolgozók Pártja és a Független Kisgazdapárt között nem alakult ki szilárd politikai alapon nyugvó baráti kapcsolat, hanem az érintkezés csupán egyes személyi kérdések megtárgyalására terjedt ki. Éppen ez az, ami ezt a látszólag belső pártügyet általános érdekű demokratikus üggyé teszi. A fővárosi alkalmazottak jó része tömörül a Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt szervezeteibe. Valamennyi párt városházi vezetőségének és ezen túlmenőleg valamennyi párttagnak a figyelmét fel kell hívni arra, hogy a pártok városházi szervezeteinek működése nem válhat öncélúvá. Ez a működés is csak arra irányulhat, hogy a pártcélokon túlmenőleg az egész demokrácia fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését szolgálja. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az egyes városházi pártok vezetői párttagjaikat szervezetten nevelik jobb demokratákká, jobb munkásokká, jobb tisztviselőkké , ha nevelőmunkájuk nemcsak nem gátolja, hanem egyenesen megkívánja és elősegíti a szakmunka még lelkiismeretesebb elvégzését és ezzel közigazgatásunk megjavítását. A Nemzeti Parasztpárt törvényhatósági csoportja már régen észrevette, hogy városházi szervezetünkben nem végzik eléggé komolyan ezt a munkát. Még inkább növelte a hibák javításának szükségességét, hogy 1947 végén és 1948 elején ismét sokan csatlakoztak hozzánk. Ezek nevelése érdekében 1948 tavaszán maga a törvényhatósági csoport rendezett előadássorozatot, egyúttal figyelmeztette a városházi szervezet vezetőit a hiányosságokra. A hibák azonban ennek ellenére sem tűntek el. Pártunk országos vezetőségének szeptember 14-i határozata alapján nagybudapesti összvezetőségünk foglalkozott a közigazgatásban dolgozó párttagjaink ügyével. Ennek alapján nagybudapesti központi titkárságunk megindította az alkalmazottak felülvizsgálatát. Törvényhatósági csoportunk jelentése alapján azután a párt nagybudapesti intézőbizottsága október 12-én felfüggesztette a vezetőség működését. A határozat nyilvánosságra hozatalával kettős a célunk : egyrészt figyelmeztetni akarjuk valamennyi parasztpárti tagtársunkat, hogy az öncélú pártoskodásnak helye nincsen, hogy városházi vezetőségünk munkájának csak akkor van haszna, ha a reá háruló politikai és szervezési munkát hiánytalanul elvégzi, hiszen ezenkívül a munka jobbá tételére is szervezetten kell mozgósítani tagtársainkat; másrészt pedig politikai partnereinket is emlékeztetni akarjuk arra, hogy az öncélú pártoskodásnak nincsen helye. Valamennyi párt városházi szervezet munkájának csak akkor van igazi jelentősége, ha politikai nevelő munkájában a hivatali munka javítását is elősegíti és ha a demokratikus fejlődés előbbrevitele és a városigazgatás jobbátétele céljából kimélyíti a többi párttal való őszinte baráti kapcsolatot. Itt a Városházán is meg kell teremtenünk az új Függetlenségi Front szilárdabb egységét, hogy városigazgatásunk az egyre inkább kiéleződő osztályharc keretén belül minden esetben ingadozás nélkül és a legteljesebb egységben álljon a dolgozó osztályok oldalán. Bízunk abban, hogy dr Újhegyi Gyula bizottsági tagtársam, dr Votisky Antal főjegyző és dr Szerdahelyi Elek tanácsjegyző vezetésével a Magyar Dolgozók Pártja