Fővárosi Lapok 1871. február (26-48. szám)
1871-02-10 / 33. szám
magyarországi reformátusok, és templomaikra a francia nemzetnek s az éberségnek régi madárjelvényét, a kakast tűzték föl. Reméljük, hogy az egyházautonómiai mozgalom, mely katholikus és más felekezeti hazánkfiai közt mostanában megindult, szintazon irányt veendi, melyet a háromszáz évig gyűlölt s üldözött Kálvin indita meg. És a politikai szabadság, az egyenlőség és testvériség szent eszméi, melyeket a francia nemzet ezelőtt nyolcvan évvel szóval, majd az értetleneknek fegyverrel is hirdetett, melyekkel Európát elárasztá, s miként a Nílus árja a maga völgyét megtermékenyíti, s melyek nálunk csak később, 1848 ban megértve, életbe léptetve, egyszerre tízmillió földesúri jobbágyot tettek szabad emberré ; a szép, a kellemes, a társasélet örömei iránti fogékonyság, melyeket e magát hiún úgy nevezett, de mások által is úgy nézett „grand nation“ modorában, könyveiben tanított, szóval: mindenben a civilizáció zászlóját magasan lobogtatta, s ezt más népek is készséggel követék: mindezek elgondolása nem érdemli-e a jelenleg szenvedő franciák iránti őszinte részvétünket ? Még egy pár visszaemlékezés 1849-ből. Lamoriciére tábornok a francia respublika nevében óvást tett Pétervárott Miklós császárnak Magyarországbani intervenciója ellen. A minden oroszok cárja erre azt válaszolta: „Én most Magyarországba 200,000 embert küldök, a határon ugyanannyit állítok föl, s készletben harmadik 200,000-et tartok, és ha ez sem elég, bevégzi majd a porosz!“ Ha 1849 július 13- kán Cavaignac a Ledru Rollin sociáldemokráciáját 10,000 ember vérében Páris utcaharcain nem fojtja el, az orosz aligha fog békén kivonulni Magyarországból, mert bizonyára a francia is interveniált volna. Fővárosi hírek. * B. Eötvös Józsefért tegnap délelőtt tartották a gyászmisét az egyetemi templomban. A szertartást Ipolyi Arnold kanonok és papnöveldei igazgató végezte. Zene- és énekkarok Mozart megrendítő „Requiem“-jét adták elő, melynek magánrészeit Istvánffy k. a. és Kovaltsikné asszony, Ellinger és Kőszeghy urak énekelték. A sanctuariumban egyik oldalon a gyászoló család foglalt helyet; a másik oldal a miniszterek számára volt föntartva, kik közül Andrássy gróf jelent meg. A templom közepén emelkedett az egyszerű ravatal, melynek oldalain a családi címerek függtek és egy babérkoszorú. A ravatal mellett gyászzászlóval az egyetemi ifjúság képviselői foglaltak helyet. A padokban egyik felől Cziráky János s Károlyi György grófok és Somssich Pál a törvényhozó testületet képviselték, s az akadémia és Kisfaludy Társaság küldöttei foglaltak helyet. A másik oldal az egyetemi tanács, tanári kar és a kultusz- s többi minisztérium hivatalnokai számára tartatott fönn. A tűzoltók is képviseltették magukat. A többi padot az a közönség foglalta el, melyet csak a tisztelet kapcsa fűzött a nagy halotthoz. Megindítóan komoly és bánatos szertartás volt ez. Minden arcon látszott az óriási veszteség érzése és egy borongó sejtelem, mely rendesen elfogja a sokaságot, mikor vezérei dőlnek ki soraiból. * A képviselőház tegnapi ülésen. Eötvös requieme miatt tizenegy óra után kezdődött. Mindenekelőtt Gorove miniszter felel a temes- és torontálmegyei árvizek ügyében Vukovics és Huszár Imre által beadott interpellációkra. Megnyugtató választ ad, miben az interpellálók megnyugosznak s alkalmilag Huszár Imre egy vizrendőrségi törvény beterjesztését sürgeti . Ezután a ház az igazságügyminiszter költségvetésére tér át. Az átalános tárgyalásnál szólottak : H o d o s s y (Ditrichet cáfolgatva), Vajda János, Stanescu Imre, Borba, Tisza Kálmán (Hodossy beszédét veszi bonckés alá) és Horváth Boldizsár miniszter. * A böjti idényben két vagy három philharmóniai hangversenyünk is lesz. Liszt, Erkel és Volkmann egyesültek, hogy azokat rendezzék és igazgassák. Három ilyen zeneköltő kevés városban van most együtt, s együttműködésüktől a legkitűnőbb eredményeket lehet várni. * Király Ő Felsége, ki — bécsi lapok szerint — e napokban Prágát készül meglátogatni, a hozzá Budán közelebb pénzsegélyért folyamodott szűkölködők érdemesbjei számára ötszáz forintot hagyott hátra magánpénztárából. — Elutazása előtt a budai polgármesternek azt mondá, hogy nem sokára (talán egy hó múlva) visszatér a királynéval együtt, s akkor huzamos időt fognak Budán és Gödöllőn tölteni. Beszélik, hogy a múlt héten egy este Ő Felsége oly sokáig időzött szárnysegédjével a várkertben, hogy a felügyelőodazárta őket. Dörömböztek aztán az ajtón, de nem hallá senki. Végre észrevettek egy szintén bezárt kis kertészfiút, kinek ő Felsége mondá, hogy ha van bátorsága, ugorjék le az alacsony falról s nyittassa ki az ajtót. A kis fiú szívesen megtette, s a várnagy nem sokára ezer bocsánatkérés közt nyitá ki az ajtót. Ő Felsége, természetesen, királyilag jutalmazta meg a kisfiú ugrását. * Az Eszterházy-képtár megvételével két nemzeti képtárunk lesz: egyik ez, másik a múzeumi. Igen célszerű lenne e kettőt egy nagy nemzeti képtárban egyesíteni, mely az új sugárúton e végett építendő palotában lenne elhelyezendő. A nemzeti múzeum régiségi-, természeti- és könyvtára annyira szaporodik évről-évre, hogy a helyiség innen onnan szűk lesz, s így a képtár helyiségeit kell majd igénybe venni. A magyar akadémia palotájában pedig az ott elhelyezett Eszterházy-képtárért és képtárőri szállásért az akadémia szállásbért követel, s méltán. Ennélfogva egy új képtár, egyszersmind képzőművészeti palotának építési szüksége föntorogván : a Pest városa által fölajánlott 60.000 forintot egy telekvételre, egyszersmind a palotaépítési költségekre a legcélszerűebben lehetne fordítani. A sugárút kezdetén a dalszínházat fogják építeni, az átellenes szögleten pedig mily szép lenne a művészeti akadémia és képtár palotája! * A „Századok“ január havi füzetében olvassuk, hogy Horváth Mihálytól „Magyarország történetének harmadik kiadása sajtó alatt van, s a nyomtatás Zápolya János és I. Ferdinánd király koráig haladt, s hogy az egész munka egyszerre fog napvilágot látni. Üdvözöljük a köztiszteletű szerzőt e téren, de ha szabad őt s a kiadót kérnünk, szíveskednének a művet ne egyszerre, hanem mint az első és második kiadással történt, darabonkint közrebocsátani; egy az, hogy így a közönségnek több ideje lesz a műnek figyelemmel olvasására s tanulmányozására, mint ha egyszerre adják eléje a tömérdek szellemi eledelt; más meg az, hogy a kevésbé pénzes embernek évnegyedenkint vagy félévenkint könnyebb lesz e könyvekért részletekben öt öt forintot fizetni, mint ha egyszerre kívánnak az összes műért 20—25 forintot. A mű kelendősége mind a kiadónak, mint az olvasóközönségnek érdekében lévén, fölhívjuk a kiadót e két körülmény figyelembe vételére, s a jeles műnek részletenkint való közzétételére. * Pest városa — a főpolgármester indítványa folytán —jegyzőkönyvileg örökitél. Eötvös érdemeit, ki a városnak is képviselője volt. Továbbá egy meleg hangon irt részvétlevelet külde a bánatos özvegynek. Végül Királyi Pál lelkes indítványára a közgyűlés ötezer forintot szavazott meg K. Eötvös emlékszobrára, hogy — mint Királyi hangsúlyozá — „a főváros elől járjon a jó példával.“ * Karnevál. Vasárnap lesz a tornaegylet nagy bohócestélye sok vidámsággal a redoutban, a tornacsarnok javára. — A „pesti polgári kör“ is vasárnap este ad saját helyiségében s tagjai számára,egy jelenes táncestélyt,összekötve tréfás sorshúzással. — A pincérek beteg-egyletének táncvigalma a redout nagytermében igen jól sikerült; a jótékony célra ezer forinton fölül jövedelmezett; a háziasszony Emerlingné asszony, az „István főherceg“ szálloda vendéglősének neje volt; sok csinos hölgy jelent meg, kik medaillon-alakú táncrendet kaptak s egész szürkületileg vigan táncoltak. — A „Humor“ társas egyletf. é. febr. 15 kén a zenekedvelők egylete helyiségében (bálvány utca 10. sz.) táncvigalmat rendez, melyre személyjegyek két írtjával, családjegyek 3 és 5 írtjával naponkint estek 7—8 óra között a bálrendező bizottmány irodájában (zsibárus utca 1. sz.), továbbá következő uraknál : Táborszky és Parech, Szemek és Mayer, Gráf József (haltér 1. sz.), Wendler (szervita-tér), Profuma Vilmos (papnövelde-tér) és azEggenberger-féle kölcsönkönyvtárban kaphatók. * Boldog ország volna Magyarország, ha annyi igazi írója és művésze volna, mennyit a népszámlálás rovataiba bediktáltak azok, kik magukat íróknak és művészeknek hiszik. E szerint iró összesen 677 volna, Magyarországon 604, Erdélyben (szerényen) csak 73. Az összegben bizonyára nem egy író lesz, kinek irodalmi működése egy vidéki levél beküldésére szorítkozik. De mi ez a szám a művészekéhez képest! Összesen van 10,944 művész, köztük Magyarországon 9,815, Erdélyben 1,129. Hány „fáblyaművész“ lehet soraikban?! * Az újpesti önsegélyző-egylet műkedvelői vasárnap Szigligeti „Cigány“-át adták elő. A játék eléggé sikerült, s kivált Guttmann-Mikes Mária asszony igen kedvesen ábrázolta Rózsit, sok tapsban és kihívásban részesülve. * A Kisfaludy-Társaság holnaputáni nagygyűlése után a szokott diszebéd az idén is Frohner szállodájában fog megtartatni. A társulat tagjain kívül az alapítók s irodalmi férfiak vesznek benne részt. * Singer Ödön hegedűművész nem sokára körünkbe érkezik, s Pruckner tanárral — Liszt Ferenc egyik jeles tanítványával — fog néhány hangversenyt rendezni. * Budán az elhúnyt K. Eötvös helyére a köztiszteletben álló Ráth Károlyt kezdik emlegetni képviselőjelöltül. Felejtik, hogy ő, mint a semmitőszék bírája, nem lehet képviselő, csak abban az esetben, ha lemondana, amit pedig az igazságszolgáltatás érdekében nem lehet óhajtanunk. * A nőképző egylet fölszólítása folytán Bulyovszky Lilla asszony az egylet javára f. hó 14-kén fog a „Varietés“-színházban föllépni. A nemzeti színházban csak pár hó múlva léphetvén föl, addig is szives készséggel ajánlkozott a jótékony cél érdekében „Romeo és Julia“ nagy jelenetét magyar nyelven eljátszani Náday — a nemz. színház tagja — szives közreműködésével. Ezt fogja követni: „Der Frauenkrieg“ Scribetel, német nyelven, szintén Bulyovszky Lilla asszony közreműködésével. Jegyek mától kezdve a következő helyeken kaphatók: Kugler czukrásznál, Szemek és Mayer-nál stb., két nappal az előadás előtt pedig Monaszterly és Kuzmik, továbbá Oswald urak divatkereskedésében. * A pesti francia főkonzul az „Alföld“ szerkesztőségéhez, mely a francia sebesültek javára már tetemesebb összeget gyűjtött, köszönő-levelet intézett, mely levél végén a következő sorok is olvashatók : „Köszönetemet fejezve ki, még egy kérésem van önhöz, uram! A szerencsétlenségek, melyeket kényszerülünk szenvedni, borzasztóak. Kérem önt mindenre, tudassa azt azon nagylelkű magyarokkal, kik fájdalmaink iránt részvéttel vannak, és én meg vagyok győződve, hogy újabb segélyezések fognak önhöz érkezni, melyek által a mi szerencsétlen katonáink közül sokakat megmenthetünk a roppant szenvedések, s talán a haláltól is. Fogadja stb. Gróf Castellane, pesti francia főkonzul.“ * Tolvaj lás. Röhrich Hugó, a budai városi börtönből még nem rég elbocsátott ismeretes tolvaj, tegnapelőtt déli 1 órakor Mandl budai kereskedőiboltja kirakatából egy 60 frt értékű szőnyeget ellopott, a nélkül, hogy a boltbeliek észrevették volna. Röhrich a szőnyeget egy hordár által Pestre küldé feladatán írton. A tolvaj különben már kézre került. * Rövid hirek. Gr. Pejácsevics Pétert, mint mondják, legközelebb kinevezik horvátországi miniszterré. — József főherceg minden szerdán délben szokott magánkihallgatást adni. — A hivatalos lapban tegnap is voltak b. Eötvös ellenjegyzésével egyházi kinevezések: a Winkler János pécskai plébánosé címz apáttá, és a Musseli István szentszéki ülnöké veszprémi tiszt, kanonokká. — A franciák javára hazánkban már több gyűlt be hatvanezer franknál. — Pesten az újoncozás március elsején kezdődik. — Puszky Ágost száz frtot adott a budai hivatalnok-egyletnek, képviselővé választatása alkalmával. — Keve József visszalépett a korcsolya egylet alelnökségétől. — A korcsolya-egyletre különben ismét jó napok virradtak: kemény, hideg, fagyos idő, mely újra benépesítő a városliget jegét. — A ferenciek megnyerték pörüket az egyetem ellenében, s nagy házat akarnak építtetni a reál-utcai sarkon, mely romlatag nagy kőfalaival jelenleg a belváros egyik legcsúfabb pontját képezi. — Pest városa nem engedé meg, hogy a görög hitközség kápolnaszerü monumentumot emeltessen dunaparti temploma előtt, hanem kötelességévé tette a templom tornyainak újra kiépitését. — A budai királyi palota kiépítését arra az időre halaszták, midőn a Hentzi- és disztér közli házakat ki fogják sajátítani. — B. Lipthay Béla lemondott a bánsági vizszabályozás királyi biztosi állásáról, mivel ez ügyre vonatkozó terveit nem fogadák el. — Magyarország állami fegyházaiban dec. végén 2911 fegyenc volt. — Stern Manó, ki a honvédség felruházására kedvező ajánlatot tett, egy új találmányú löveget is mutatott be, mely öntvénynyel lévén belelve, a kardcsapást csak úgy fölfogja, mint a porosz sisak, de annál sokkal könnyebb. — Pest közgyűlése megszavazta a zenedének az évenkinti háromszáz írt segélyt három évre. — József főherceg és Kotild főhercegnő tegnap reggel Bécsbe utaztak, hogy Leopoldina Koburg hercegnő temetésén jelen legyenek. 157 Vidék. ** A vidék gyásza. Szabadkán múlt vasárnap, midőn b. Eötvös holttestét beszentelék, d. u. két órától háromig a város valamennyi harangja szólt, s szólni fognak holnap (szombaton) is, midőn három templomban tartják a requiemet, melyre a rendező bizottmány gyászszegélyü programmot nyomatott ; e napon a színház zárva lesz, s a boltokat és üzleteket is csukva tartják a szertartás ideje alatt. — A nagy-kállói alreáltanodában, mely b. Eötvös legutósó műveinek egyike, az igazgató és tanári kar méltó gyászszal fejezték ki mondhatlan fájdalmukat. — A pozsonyi koronázási templomban Mozart requiemjét adták elő, s a város hatósága jegyzőkönyvileg is kifejezést adott mély gyászának. — Borsod megye közgyűlése részvétiratot intézett az özvegyhez, s a megyeházon fekete lobogó leng.—• A szegedi főgymnázium tanári kara még vasárnap elküldé részvétiratát; hétfőn gyászmisék voltak; az „önképzőkör“ pedig márc. 18-dikán fog egy gyászünnepélyt rendezni. — Vasmegye is részvétiratot külde a gyászoló özvegyhez. — Tapolcán kedden volt a nagy gyász-istentisztelet ** D.Földváron e napokban egy olasz dalkamara, mint állítja, Konstantinápolyból jövet s néhai Miksa császártól ajándékba kapott udvari hintóban,a piacra