Fővárosi Lapok 1871. július (148-173. szám)

1871-07-07 / 153. szám

előtt játszák. — A Hegyessy állatkerti igazgató pe­rében (Czappel ellen) hozott sajtóbirósági ítéletet a semmitőszék megsemmisité, mivel nem volt föltéve ,e kérdés : a hivatalos ügyiratokat Czappel hiven tü­k­­rözé-e vissza? — Panner miniszter száz forintot küldött a jogász-segély egyletnek. — Lisztnek újab­ban is fényes állomásokat ajánltak Németországban, mire ő azt felelte: „Nem vagyok már oly fiatal, hogy éveim lennének a külföld számára, s még nem oly öreg, hogy hazámban hazám ügyeiért mit sem tehet­nék.“ — Pest városa a katonai barak-kórház építé­sére a 6,000 négy­szeg­ölhöz még kétezret ad, hogy a Ludoviceumot mielőbb meg lehessen nyitni, továbbá cselédhivatalt állít, s azt is megengedte, hogy a hat­vani­ utcában és barátok terén próbakövezést tegye­nek svájci asphalttal.­­ A „Haza“ életbiztosító bank­nál múlt hóban 518,747 frtnyi új bevallást állítottak ki. — Gr. Széchenyi Ödön a kormányhoz kizáróla­gos szabadalomért folyamodott, hogy az úti gőzmoz­donyokat az egész országban meghonosíthassa. — A „politikai rögeszmék“-ről szóló túlconservativ röp­­iratot, mint egy lap állítja, Apponyi Albert irta (György gróf fia), a kin meglátszik, hogy a kalksbur­­gi jezsuiták nevelték. — Egy pesti kereskedés Ber­linből oly zsebkendőket kapott, melyekre a metzi po­rosz táborban tartott zsidó istentisztelet van festve. — A honvédség őszi gyakorlatai Csákován, Nagy- Szebenben, Miskolcon, Varasdon és Vác táján lesznek. — A honvédek golyószórós nagy gyakorlata hétfőn kezdődik el a keresztúri pusztán, Bulyovszky tüzér­kapitány parancsnoksága alatt. — Budán Cserny Anna tót napszámosnő a Dunába ugrott s odaveszett. — A zöldfa- és mészáros-utcák sarkán épülő új ház telkén tegnap reggel egy legördült nagy kő agyon­ütött egy szegény napszámost. — A közlekedési miniszter, ünnepnapok kivételével, naponta délután 2—3 óra közt fogadja a magánfeleket. Vidék, Sárospatak, julius 1-jén. (F. L.) Tegnapelőtt Sárospataknak tiszteletbeli virágvasárnapja volt. A főiskola imatermében a szé­pészeti műgyűjtemény javára hangversenyt adtunk. Ha a műsorozatról és a valóban díszes közönségről ítélünk, büszkén mondhatjuk, hogy „szépeink“ leg­inkább lelkesülnek a szépért; az egész hangverseny­ről pedig állíthatjuk, hogy az egy szép gyakorlati aesthetikai előadás volt. Mindjárt elöl a főiskolai ének­kar a „hajósdal“-t amaz igazi összhangzattal adta elő, minőt hazánk egyik elsőrendű énekkarától várhat­tunk és már meg is szoktunk. Őszintén sajnáljuk, hogy a rendezőség, tapasztalathiányból, az énekkart nem más helyen, illetőleg később szerepeltető, midőn a közönség nagyobb mérvben tanúsíthatta volna teljes elismerését. Az est fénypontját kétségkívül Tarnóczy Tivadarné úrhölgy éneke (kettős dal „A kunok“-ból és „Grande-valse“ Venzanótól),és Nagy József zeneta­nár zongorajátéka képezték. Tarnóczyné úrhölgyet a terembe léptekor tapsviharral üdvözölte a közönség. A valódi szépség bájai, párosultan azzal a biztosság­gal, melylyel rendesen csak gyakorlott előadók bír­nak, előre is megnyerte a hallgatóság tetszését. Majd kitűnően iskolázott éneke, azokkal a könnyűd hang­futamokkal, lepte meg a közönséget, mely ez ének ismétlését kérte. Kálniczkyné úrhölgy zongorakísé­­rete méltó kiegészítője volt ez éneknek, s csak azt sajnáltuk, hogy e bájos nő nem mutatta be egyszer­smind szép althangj­át. Kaczvinszky Jánosnak, a nem­zeti színház érdemes tagjának erős bariton hangja azt a népdalt juttatta eszünkbe: „Kicsiny nekem ez a ház!“ Nagy József zongorajátéka is igen tetszett, s tán Székely Imre sem játsza több bensőséggel „Honi emlékeim“ című darabját, mint azt e kiváló szerény­­ségű zenetanártól hallottuk. Valóban a helybeli és vidéki szépségek nem ok nélkül hozták el magukkal kertjüknek szebb részét koszorú alakjában. Az ifjú­sági zenekar szintén érzéssel játszott, s az említett műkedvelő urak és hölgyek „virág-aratása“ után a ze­nekarnak is jutott egy gordonkára való koszorú. Fogadják a kiváló élvezetért a t. közreműködők, a szépészeti múzeum nevében, legmélyebb köszöne­­tünket! Bennünk bizonyosan soká fönmarad még a pataki „tiszteletbeli“ virágvasárnapi hangverseny emléke. ** Maros-Vásárhelyről írja tudósítónk : „Tavaly a Szerdahelyi-, az idén a Feleki-pár vendégszereplé­se nyújtott közönségünknek igazi művészeti érveket. A Feleki-pár m. hó 24-kén „Lecouvreur Adrienne“­­ben kezdé meg vendégszereplését. Láttuk továbbá tőlük: „IV. László“-t, „Közönyt közönynyel,“ „Nő­uralom,“ „Howard Katalin,“ „Egy szegény ifjú törté­nete,“ „Az erdő szépe“ című jeles színműveket. Bár a nyári színkör jó távol fekszik, az „Elba-sziget“-en, s az esőzés is folyvást akadályozó a színház látogatá­sát, mégis (a „Nőuralom“ kivételével) mindig szép számú közönségük volt, s egy párszor a nézőtér szo­rongásig megtelt. Szóval Maros-Vásárhely sokkal na­gyobb részvéttel fogadá őket, mint Kolozsvár, s ennél­fogva tán mégis fogják változtatni ama,Kolozsvárit föltett szándékukat, hogy t. i. „Erdélybe többé nem jőnek!“, a­mi ha nem is lenne valami országos csa­pás, mégis sajnos volna, miután a Feleki-pár játéka mindig sok műelvet képes nyújtani. A kolozsvári ho­nit azonban hihetőleg máris eloszlatá náluk a maros­vásárhelyi derű, miután itt a fölemelt belépti díjak mellett is (földszinti ülőhely 1 frt 40 kr.) egyre na­gyobb közönségük van, s sok tapsban, kihívásban, sőt virágokban is részesülnek.“ ** Még egyszer a bajai lövészünnepélyről. Az ünnep három napja alatt közel tízezer lövés tör­tént. A főbb nyerőket már tegnap közöltük. Megem­lítjük még, hogy a pénzbeli jutalmak mellé Türr altábornagy egy értékes rajtpipát és egy szivarszip­kát tűzött ki; az elsőt Becker Hermann, az utób­bit M­a 11 a 1 A. úr nyerte el, mind a kettő pécsi lövész. ** Vidéki rövid hírek. Kolozsvár ref. főta­nodája egymásután három derék tanárt veszíte el: e hó 3­kán Fekete Mihály húnyt el, a latin nyelv és magyar irodalom érdemes tanára, ki egykor az irodalom terén is tehetséggel működött. — A szerb­­­lászlói tűzkárvallottak javára a kolozsvári „Hilaria“ és „dalkör“ holnap (szombaton) együtt rendeznek dal- és táncestélyt. — Az Érmelléken a vizbőség igen megszaporítá a vizi madarakat, különösen tőke­ruca van roppant számban; a Balaton környékén is sok a vadkacsa. — B.­Füreden a szeretetházra hang­versenyt rendeznek, melyben Toperczer Ilka k. a. is közreműködik. Prielle Kornélia szintén föl fog lépni Szerdahelyivel, egy jótékony célra. — A perbáli földek bérbeadásánál Farkas János, ó-budai korona­uradalmi igazgató, részint az árverelőktől, részint gyűjtés útján 66 frtot szerzett az ottani népiskola be­szerzendő tanszereire. — Szentesen báró Tomasich László aradmegyei földbirtokos a múlt hó végén Hán-Kis Vilma kisasszonynyal kelt össze. — A Kő­szegről Pécsre áthelyezett Titteldorf honvéd-alez­redestől fáklyás­ zenével búcsúzott el a legénység. — A bécsi hitelsorsjegyek 200,000 frtos főnyeremé­nyét Francz N. temesvári hivatalnok özvegye nyerte meg, ki a sorsjegyet hat év előtt elhúnyt fivérétől kapta ajándékban. *** Bécsi rövid hírek. A koronaherceget Prágában csehül üdvözlé a polgármester, s ő is cse­hül felelt. — Bécsben föltűnő alak most a krimi kar­­diták főnöke , a 85 éves Tivkovics Ábrahám, ki festői öltözékben jár s ama zsidó felekezethez tartozik, mely nem a Talmud, hanem a szentírás parancsait követi, s Galíciában is van egy községük.— Albrecht főherceg szerdán Grácban nagy katonai szemlét tartott. K­üi 1 f­ö 1 d. A wiesbadeni „Rheinischer Kurier“ június 25-diki száma ezeket írja Pauline asszonyról: „Noha a bécsi udv. dalszínházban tett többszöri sikerteljes vendégszereplés által nevet szerzett magának, most (jan. 23-kan) először történt, hogy Németországban föllépett, és pedig határozott szerencsével. Verdi „Traviatá“-jából a Violetta nagy áriáját, „Dinorah“ árnyéktánc-dalát s Kéler Béla keringőjét éneklé, s ha nem is mondhatunk bókot a merő táncénekek válasz­tásáért, de azok virtuóz kivitelét el kell ismernünk. Pauliné asszony nem igen erőteljes, de tiszta, lágy, rendkívül folyékony soprán­hanggal s a kissé köny­­nyedén vett trillák kivételével teljesen ragyogó tech­nikával bír. Érdekes volna e derék énekesnőt egyszer a színpadon is hallani, s vájjon nincs-e rá lehetőség ?“ Ugyane hangversenyben a nálunk is ismert Fichtner Pauline, a bájos bécsi zongoraművésznő, Scania, a drezdai színház erőshangú énekese, s Montardon he­gedűművész s a strassburgi conservatórium tanára tartottak előadásokat. A bajor király elismerő levelet intéztetett titkára által dr. Klein Gyula Berlinben élő hazánk­fiához, ki mint drámaíró és irodalomtörténész, bokros érdemeket szerzett a német irodalomban. E levél sze­rint a bajor király nagy élvezettel olvasta Klein „Hercegnő“ című drámáját ,s rendeletet adott ki, hogy azt rögtön betanulják. Óhajtja továbbá, hogy a költő mielőbb befejezze ama drámai trilógiáját, mely­nek harmadik része Richelieut és korát tárgyazza. Nem ismeretlen a bajor király előtt az sem, hogy Klein a dráma történetén dolgozik, de sajnálná, ha e mű drámaírói működésében megakadályozná, s „ter­vével — a német irodalom sajnos veszteségére — föl kellene hagynia.“ *% Külföldi rövid hírek. A párisi város­házat régi alakjában fogják újra fölépíteni, csak ün­nepi termeit változtatják át hivatalhelyekké.­­ A német fogságból hazamenő francia katonák egy része ólomgyűrűt visel, melyet Poroszországgal vál­tott jegygyűrűnek neveznek, s azzal kecsegtetik ma­gukat, hogy megérik az esküvőt is: a vérnászt.­­ A „Times“ azt írja, hogy a lefolyt év meglepő csodái közt legmeglepőbb a francia kölcsön fényes sikere, mert csodálni lehet, hogy egy iparában megrontott, nagy részében földúlt nemzet a maga tőkéiből oly kölcsönt bír létrehozni a Thiers-kormány számára, mint még királyoknak és császároknak sem sikerült soha, s valószínű, hogy Bismarck nagyon sajnálja, miképp elállt első szándékától, nyolc milliárd köve­telésétől. — Párisban három elzászit választottak meg képviselőnek: Kellert, Kerbnert és Freppelt, kik az elszakítás ellen folyvást tiltakozni fognak. — Francia lapok szerint, az új választások következ­tében a köztársasági forma megállapitottnak tekint­hető. — A nápolyi semmi­tő törvényszék a kath. pa­pok házasságát érvénytelennek nyilvánitá. — A pápa, hir szerint, Thiers egy irata következtében maradt Rómában. — Szent-Pétervártt még mindig dühöng a kholera. Egyveleg. Csokonai Mihály lak- és halálozási helyéről hosszabb leírást olvasunk a „Tiszavidék“ egyik köze­­lebbi számában. A debreceni főiskola mellett nyílik be a darabos­ utca, ez utca közepetáján van az egyszerű nádas ház, szerény külsejével vonja magára a figyel­met, s ódon födele inkább valami kunyhócskára emlé­keztet. Életének legnagyobb részét itt tölte el a híres költő. A lakosztály következőleg tüntethető föl: elől, mint ez a régi építkezésnél szokásban volt, egy kis szoba van, mely mellett egy nagyobb szobát látunk. Ez volt a költő szobája. Azon öreg emberek, kik szent pietással gondolnak vissza egykori tanítójukra, még most is tisztán emlékeznek: hol volt a költő ágya, a szobába lépve jobbfelől, az ablak mellett íróasz­tala, melyen kedvenc olvasmányai feküdtek. E na­gyobb szobából kilátás volt a kis kertre. Az épület most másként van rendezve, de azért még minden vonás a múltra emlékeztet. A kis kert lugasos sétány­nyal volt ellátva, körül has fák árnyai borultak alá, melyek alatt a költő sokat sétálgatott. Itt, e kis kert­ben irta halhatatlan dalait. Baloldalon egy öreg bod­zafa virult, melynek ifjú hajtásai még most is zöldel­nek s a szemtanúk leírása szerint, e fa alatt volt egy szép gyepágy, a hol a költő pihenni szokott. Csoko­nainak kedvenc mulatsága volt a fuvola, s ez okból egy eredeti szerkezetű sípot készíttetett vagy készí­tett magának, melyen dalait szokta játszani. A költő fuvolája, vagy helyesebben sípja, mint tudjuk, Csoko­nai egyik tisztelőjének ajándékából jelenleg a debre­ceni főiskolai múzeumban őriztetik, mint drága erek­lye, mely tanúja volt ama szenvedéseknek, melyek a költő életében leviharzottak. Az egyszerű, nádas ház most is áll, éppen olyan alakkal és kinézéssel, mint ezelőtt csaknem egy századdal. A költő egyik tiszte­lője, Kulini Nagy Benő márványlapot tétetett a ház utca felől eső homlokára, e fölírással: „Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozási helye.“ Az épületet jelenleg igen tisztán tartják. Félni lehet azonban, hogy egy későbbi tulajdonos nem fogja-e leromboltatni, azért legjobb lenne, ha Debrecen város közönsége meg­vásárolná, s örök emlékképen föntartanák. Szerkesztői üzenetek. T —­­ Lajosnak. Köszönet a küldeményekért! Mielőtt válaszolhatnánk, el kell járnunk a kérdéses ügyben. V. E.-n­ek. „P — től Z— ig.“ Van benne egy pár érdekes részlet, de cikkeink halmaza miatt nem találunk tert közlésére. Kérjük tehát a kézirat visszavételét. P. Gy.-nak. „A nyelv eredeté“-t köszönjük. Igye­kezni fogunk mielőbb kiadni. Felelős szerkesztő : Vadnai Károly. Folyékony Clycerin-Créme több év óta hatályos szerek bizonyult szeplő, napsütés, folt, bőrbaj és kelések ellen. Ez egy igen sikerült egyesítése a legár­tatlanabb szereknek, melyek a bőrt nem csak simábbá és fino­mabbá teszik, hanem annak fiatalsági frisseségét tartják fenn.­­ A folyékony glycerin­ ereme eltér az eddig közönségesen használt glycerin illatszerektől, melyek a glycerin­en kívül sem­minemű hatályos részeket nem tartalmaznak. Egy üveg ára 1 frt 20 kr., postán 20 krral több. Legfinomabb glycerin szappan glycerin és illatos növényekből, kitűnően tisztít és élénkíti a bőrt, és egy finom pipere-szappan minden kivánt előnyeivel bír. Ára 35 kr. Párisi hölgy­por (legfinomabb Poudre de riz) a bőrnek a leggyöngédebb fehér szint adja, és ártatlansága mellett mégis a bőrt simán és szárazon tartja. Hölgyeknél, úgy férfiaknál is, borotválás után, nagy kedveltségnek örvend. Egy doboz ára 50 kr. Szétküldési raktár : Kielhauser H. oklevél, gyógy­szerárus- és vegyésznél Grazban. Főraktár Magyarország­­ra nézve : TÖRÖK JÓZSEF úr gyógyszertárában, Pest, Ki­rály­ utca 7. sz. Győrött : Tropper József gyógyszerésznél, Nagyvárad : Molnár, Eszék : Deszáthi, M.­Berény : Nárciss, Debrecen : Borsos, Léva : Bolemann, Kolozsvár : Wolff, Lőcse : Szelczer, Szeged : Aigner uraknál. 121 Tulajdonos: Tóth Kálmán, nyomatja és kiadja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvénytársulat, 1871.

Next