Fővárosi Lapok 1876. július (148-173. szám)
1876-07-14 / 159. szám
sat., úgyhogy olyan esztendőt is emlegetnek, melyben a szeretetreméltó és kitűnő primadonna tizennyolcezer forintjáért mindössze tizennyolcszor lépett föl, így aztán egy-két szerénykébb Bretfeld kisasszony mindenesetre elkel. A Carl-színház legrégibb operettjeit és bohózatait koptatja még inkább, elég jók ezek az idegeneknek. Csak az egy Wien-szinháznak van érdekes új tüneménye, Wegner kisasszonyban, kit a bécsiek most látnak először, de csakhamar meg is kedvelték. E hölgy, kit berlini Gallmeyernek szoktak nevezni, eléggé jelentéktelen alak és épen nem szép. Véréből is hiányzik ama hév, mely a Gallmeyeréből egyre sziporkázik, úgyhogy a tespedő közönyt is képes fölgyújtani. De Wegner k. a. igen nagy színészi tehetség. Valami nyugtalan hideg gummielasztikum-elevenség feszeng benne folytonosan, mely e tehetséget kaleidoskopszerű tarkaságban keringeti szakadatlanul a néző előtt. Ő száz meg százféle furaságot tud, melylyel az unalmat még a legunalmasabb darabból is kiűzi. Parodisztikus tehetsége alig csekélyebb a Gallmeyerénél; egy rövid szerepben (»Mamsell Uebermuth«) énekel szopránt, altot, tenort és bassust, szerelmet vall német, angol, olasz és francia leány módjára, beszél öt nyelven, játsza az érett kisasszonyt s a tízéves leánykát, mely kurta viganóban és vesszőparipán lovagol be a színpadra; minden kigondolható csintalanságot elkövet, bábuzik, nevetgél, sir, szaval sat., mindezt pedig a gyermek természetének és szokásainak oly szellemdús megfigyelésével, hogy a ház csak úgy ropog nevettében. Mondják, hogy az operettében is igen eredeti; magam ily szerepben még nem láttam, de annyi bizonyos, hogy a bohózataiban előforduló couplet-kat rendkívül pikánsan és jellemzetesen adja elő. Véleményem szerint a Gallmeyer és Geistinger föltűnte óta a német soubrette-világban ilyen érdekes jelenség nem merült föl. Az igazgató nem csekély fájdalmára, a kisasszony nagy bánatpénzzel terhelt szerződéssel van Berlinhez láncolva, úgyhogy onnan most el nem lehet szakasztani, de azért tél folytán mégis hosszabb időre lejön Bécsbe vendégnek, mert most bizony, bármily elismerésre méltóan boszorkánykodik is a szipadon, a sugólyukon túl boszorkánysága véget ér s a színház csak nem akar megtelni. Hevesi Lajos: A modern francia dráma nőalakjai. III. (L. B.) A túl nőies uralma mindig figyelemreméltó irodalmi jelenség volt. Erős, erkölcsileg összetartó korszakokban mindig a férfi volt a drámai művészet főtárgya, s mellette a nő erkölcsileg szintén nagy és erélyes, így Aeschylósznál és Sophoklesnél, így Shakspearenél és még Corneille-nél is. Aeschylósz »Agamemnon«-jában Kassandra nagy látnoknő, Klytemnestra pedig a vétek hősnője ugyan, de mily nagyszerű antik lady Macbeth. Sophoklesnél is a nő lénye inkább tragikai szilárd akaraton, mint szenvedélyen és érzésen alapul. Gondoljunk csak Antigonére és Elektrára. Shakspearenél a nőnek ép oly szende mint erős lénye van, s elhatározottságánál, bátorságánál és fenkölt lelkénél fogva illik nagyszerű férfivilág közé, noha annak alárendeli magát. Gondoljunk csak Volumniára »Coriolan«-ban vagy Percy nejére és özvegyére, vagy Porzsa szellemileg biztos bájára és férfias elméjére. Júliánál sem merő érzelem és szenvedély a szerelem, hanem elszántság is. Mihelyt a társadalmi állapot szellemi számlája hibás, mihelyt a világot belül összetartó erkölcsi erők kifordulnak az egyensúlyból, a megzavarodás legelsőben is abban nyilvánul, amit túl nőiesnek nevezünk. A férfiúi jellem elszegényedik, elveszti önállóságát, a női pedig annak rovására fejlődik a színpadon és az életben. E jelenség mindig hanyatlást jelent. A görög színpadon Euripidessel kezdődött, habár ő e hanyatlás lángelméje. Ő már pathologikusan mélyed a nőiesség titkaiba, s a szenvedélytől felszántott természetekbe ; typusai Medeák, Phaedrák, Helénák, kik mellett a férfiak rövidebbet húztak. Már nála is látjuk a különös átmenetet a női lélek iránti érdeklődésből és részvétből a gyűlöletbe a miatt, amit a női természet fenekén talál. Hippolytusa, kit Phédra szerelmi őrültséggel üldöz, már pesszimisztikus nézetet táplál a nőről, ép oly elkeseredve, csakhogy kevesebb éllel, mint a »Férfi-nő« szerzője. Euripidest e nézetek miatt nevezte Aristophanes »nő-gyűlölőnek.« Íme már akkor volt laza erkölcsű idő, a hellén világban, s e lazaság erősen látszik a színpad nőalakjaiban. Térjünk azonban vissza a modern franciákhoz. Szemügyre vettük drámai erkölcsrajzuk kidomborodó jelenségeit, kápráztató tulajdonságaikkal és nagy tévedéseikkel együtt, most még a játékrend egyhangúságáról emlékezzünk meg. A napirenden még mindig a házasságtörés áll. Minden rangú szó a kitűnő tehetségtől a gyakorlottság emberéig, fáradhatlanul csépeli e tárgyat. A dramatizált házasságtörés esettana a francia színpadon nem kevésbbé egyhangú és csak a helyzetekben változatos, mint egykor a spanyol darabokban a becsületbeli ügyek és összeütköző lovagig.Újsági kötelességek kazuisztikája volt. Az ismeretes »szentimentális lopás,« a betörés éjjeli játéka és az arra következő megbánás, szerencsére már elavultak; az ötödik parancsolat tragikai súlyát, a hősies agyonütés vétkét is kerülni kezdik. De e helyett a francia drámairás nagy előszeretettel vétkezik a hatodik parancs ellen. A katasztrófában a maguk módja szerint járnak el a morállal, miután előbb a tévelygő szenvedély előtt, mint drámai kerítők, minden titkos ajtót feltártak. A mellett a bűnt oly érdekes vonásokkal ruházzák fel, hogy azt hiszszük: pártját fogják, és csak az utósó felvonásban fordítják ellenük a lakoltatás élét. A házasságtörési szofisztikának félig mentő okoskodása a francia drámairás közönséges oldala. Ez szentimentális irányú. Ezzel szembe száll a ledér házasságtörés esete, melyet a költő bizonyos ügyvédi mohósággal, a sértett fél védőjeként visz színre. Ezt főleg Dumas Sándor teszi, e szenvedélyes, a színi pártoskodás leghevesebb drámairója. Az ő darabjai dramatizált bűneseteknek látszanak, melyek polemikus élüket a törvényhozás ellen fordítják. A költő néha jogtudóst is küld a szereplők közé, mint Galauson jegyzőt a »Princesse Georges«-ban; ennek azután az összeütközés jogi oldalát kell magyaráznia, mikor a sértett fél védelmére elégtelen törvényt vállvonva ismeri el. Ismételten visszatér a költő arra, hogy a megcsalt férjnek, míg a házasság törvény szerint felbonthatatlan, nem marad egyéb hátra, mint hogy nevetséges legyen; a megsértett nőnek pedig visszaadja a törvény a hozományt, a család leánykori szobáját, de mást nem. Megjegyzendő, hogy vallás vagy törvény által követelt összeütközés nem tisztán drámai összeütközés, valamint hogy a színpad a törvényterem pótlékává lesz, ha drámai példálózgatás által a törvényhozás revízióját pengeti. A régibb naiv korban eljegyzés és házasság volt a darab legkielégítőbb vége; most a házasság a modern erkölcsrajz vészhozó, bajszerző alapja. Ez főkép a házas emberrel foglalkozik és mindig azt bizonyítgatja, mily törékeny az esküvőnél cserélt gyűrű és mily kevés képességgel bír a modern ember a házasságra. Nem mondhatni, hogy e műfaj átalában elítélendő, mert hisz a mód, melylyel a költészet az emberi szívvel és érzésekkel számol, egészen más, mint a morálé. Az old, hol ez szorosan köt; az egyenként indokol, igazol és magyaráz, hol ez összesen ítél; az minden esetet egyénileg fog fel, ez pedig átalános szabályokat alkot. Az erkölcsileg helyeshez nem köti magát mereven a költészet, és gyanús tévedést is jellemezhet, ha azt az érzés belső hatalma és erélye megnemesíti. A francia drámairásnál csak az izgató összeütközéssel való elbánás ledér és az ezzel összefüggésben álló eltompulás, melyet a közönségnél ugyanazon tárgy örökös ismétlésénél lehet észlelni. Ez a drámairás ismét csak kiválóan technikai feladattá lett, mint régebben a cselingjátékok fajtája. A kártyákat újra keverik, de a színpadi játszószabály mindig ugyanaz marad. Amire szükség volna, az valami egészen új játék, költőibb fölemelkedés amaz erkölcsrajzi fanyar tárgyakból, melyek hanyatlásra mutatnak a gondolkozásban és művészetben. Fővárosi hírek. * Deák Ferencről irt emlékiratait közelebb már sajtó alá adja Nedeczky István, ki — lányaival együtt — sok nyáron át ápolta a betegeskedő »öreg urat« s elég érdekest és újat beszélhet el róla. A munka sajtó alá rendezésében Zichy Antal is közreműködött. * A József-tér vasrácsozatát a Ganz-gyár, mint legolcsóbb ajánlkozó készíti, s augusztus 20-dikára el kell azzal készülnie. A kivitelre Andreanszky tanácsnok ügyel. Az emlékérem két lapján ez a fölirat lesz : »József főherceg, Magyarország nádora, született 1776.« a másik oldalon. »Emlékűr születése százados ünnepére Budapest főváros hálás közönsége 1876.« * A zeneakadémia utósó vizsgálata tegnap délelőtt volt. Az öszhangzattanból és ellenpontozatból tettek vizsgálatot az első és második osztály férfi-növendékei. Tanár: Volkmann Hóhért. Mindnyájan világos, értelmes előadás által adták bizonyságát készültségüknek. A zongora-osztályban Bachtól a »Preludium«-ot és »Fugá«-t, Mozarttól a »Fantasiá«-t, Joannovics Irén kisasszony, Beethoven »Sonatá«-ját (D-moll 2. és 3. tétel) Máday Gabriella kisasszony, a Liszt átiratát a »Próféta« dalműből Ravasz Ilona kisasszony, Liszt »Concert«-jét (Es—dur) két zongorán Aggházi Károly és Svoboda K. adták elő. Legtöbb ízlést, erőt, önállóságot s technikai ügyességet Aggházi mutatott be játékával, melynek valóban művészi részletei voltak. A közönség a jelestehetségű növendéket zajos tapsokkal tüntette ki. A zongora-osztály többi növendéke is szorgalmának s tehetségének adta tanújelét. A zongora-osztályban Erkel Ferenc volt a tanár. Az intézet negyedéves hallgatói (a Liszt-osztálybeliek) Feigler Janka, Knapp Ilka, Lépessy Ilona, Ravasz Ilona, Aggházi Károly, kik a mai zongora-hangversenyben mindnyájan közreműködnek. A tegnapi vizsgálaton is nagy közönség gyűlt össze. A kultuszminisztert Kárffy Titusz miniszteri tanácsos képviselte. * Hymen. A budai társaskör kedves szavalóját, Petrovics Mariska kisasszonyt, (Petrovics tanácsnok leányát) Szmik Lajos fővárosi ügyvéd jegyezte. * Dr. Orzovenszky Károly meghalt tegnapelőtt, hosszas betegeskedés után, 62 éves korában. Elhunyta igen széles körben kelt mély sajnálkozást, mert sokan ismerték és szerették mind a fővárosban, mind pedig Balaton-Füreden, melynek sok éven át főorvosa volt. Temetése ma délután hat órakor lesz váci utcai lakásáról. * Szlávy József, kit egy bécsi lap közös pénzügyérnek jelölt ki, (a nélkül hogy ő vagy más valaki tudomással bírna róla,) Svájcban, a ragatzi fürdőben van. A jövő hó elején északi Németországba s onnan Holland, Belgium és Párisba utazik. Szeptember elejét a biaritzi tengeri fürdőben tölti s ama hó végén érkezik haza. — Szilágyi Sándor jeles történettudósunk Aussee-ban időz s már egészen jobban van, mit múlt kedden lapunkban közölt érdekes tárcája is örvendetesen bizonyított. * A Scherzenldmer-féle malom utcai lányiskolában hétfőn és kedden voltak a zárvizsgálatok, főtiszt, Peller József tanfelügyelő elnöklete alatt. A növendékek jól feleltek s köztük számosan (Nilsen nővérek, Humayer k. a sat.,) minden tekintetben kitűntek. A tulajdonosnők ez intézetet a kor igényeinek megfelelőleg vezetik. Ki kell emelnünk mellettök Gerevich Emil fiatal tanárt, ki a mellett hogy a mennyiség- és természettant igen sikeresen tanítja, a növendékek magyarosodását is példásan előmozdítja. Számos ferencvárosi németajkú növendék van, ki az intézetben töltött egy-két év után hibátlanul beszéli a magyar nyelvet. * Siposs Antal felsőbb kiművelési zongora- és zenészeti tanfolyamának nyilvános vizsgálatai, e hó 15-én, 16-án reggel lesznek a redout kis termében. Szombaton lesz a zene-elmélet és öszhangzattanból, melynek tanára Ábrányi Kornél, vasárnap pedig következik a magán-zongorajáték. A magán-zongorajátékban Ravasz Ilonka, Romocsa Ilonka, Ziegler Anna, Keczer Ida, Almásy Miklós és Krisztinkovics Béla vesznek részt. Műveket adnak elő Chopintől, Liszttől, Taussigtól, Bülowtól, Beethoventől és Siposstól. * Tortúrát használnak Miletics ellen. Nem kap egyebet inni, mint budai fris vizet. »Túlzó szerb körökben — mondja a »Hon« apróság írója — azt hírlik, hogy ez erőszakos eszköz által remélik vallomásra bírhatni.« * Kredit. A szerb kormány egy helybeli cégnél megrendelt ötvenezer árpa- és lőporzsákot, Belgrádba küldendőt. A cég azt felelte: küldi azonnal, ha készpénzt lát, de nem Belgrádba, hanem közel hozzá egy dunaparti pontra. A szerb kormány panaszos választ külde e »megfoghatatlan bizalmatlanság« miatt, de készpénz-küldésről nem tett említést. A szállítás tehát abba maradt. Egy helybeli más cégtől vettek aztán a belgrádiak harmincezer zsákot. * A füvészkert. A »Magyarország és Nagyvilág« legutóbbi száma igen sikerülten mutatja be egyetemi füvészkertünk érdekesebb részleteit, két nagy oldalra terjedő lapon, tizenkét rajzban, melyek ízlésesen, arányosan vannak összeállítva. Szenes F. fiatal rajzoló készítette s maga is metszette, gondosan, tárgyszeretettel. A növénytani intézet épülete, mely harminc év előtt még a gróf Festetich-család nyaralója volt, a kertészek laka, háttérben a Ludoviceummal, az üvegházak kivűl, belől, a pálmaház egy részlete és forrása, a harasztház belseje, az üvegházi szökőkút; a három emlék, melyek egyike a Scitovszky prímásé, másika Endlicher és Unger híres szaktudósoké, a harmadik pedig Diószegi és Fazekas jeles magyar fűvészeké; a téli pince, a rom, a kerti híd, munkáslakók sat., oly csínnal vannak rajzolva, hogy fölkelthetik a vágyat eredetiben is nézni meg mindezt. Hányan mennek el az Orczy-kertbe járók naponkint e füvészkert mellett s mily kevesen ismerik! Pedig érdemes megnézni ezt is, mert folyvást gyarapodó intézet. Mikor 1847-ben megvették e kertet a Festetich-családtól, (kilencvenezer pengő forintért,) akkor már a régi füvészkert — a nemzeti színház mögött — igen hanyatlóban volt. Tíz év előtt még tízezer növényfa díszlett benne, míg akkor már csak ezer. Az új kert berendezését 1848-ban az első közoktatási miniszter, K. Eötvös rendelte el, s dr. Gerenday József akkori helyettes-növénytanár fogott hozzá. A Bach-kormány nem gyámolítá kellőleg s csak a koronázáskor viradt erre is jobb idő. Ekkor ellátták vízvezetékkel, szaporíták a növényeket s csereviszonyt kötöttek külföldi füvészkertekkel, (most nyolcvankettővel áll fen ily csereviszony,) úgyhogy most tizenkétezer növényfaj díszlik benne, ötezer az üvegházakban, a többi künn a kertben. Két egész s egy fél üvegháza van. Az utóbbi években sok pálmafajt, orchideákat, tropikus gyógynövényeket szereztek beléjök. A gyűjtemények átalában elég gazdagok. A könyvtár kétezer kötetre megy, a szárított növények száma 26,400-ra, a növényfejlődéstani viaszmintáké 124 * 747