Fővárosi Lapok 1879. április (75-99. szám)

1879-04-01 / 75. szám

halmoz, majdnem enyhület nélkül tombol. Saját nővé­rét, Irént is, ki Fedor cár neje, de Lobanoff Ivánt szereti, szerencsétlenné teszi, ez Ivánt rendelve a cár testőrévé, hogy Irén ki ne kerülhesse bukását s Fedor meggyilkolásának gyanúja Ivánra essék, mint In ági hercegre a Dimitrié. A dikció rendkívül túlterhelt és semmi költői színe. Itt-ott nyilatkozik némi erő benne, de sohasem új, meglepő gondolatok. Nem épen száraz, de mintha már minden szava el lenne csépelve. Ahol érzelmes vagy elmés akar lenni, ott épen ügyefogyott. Egy rövid, szerelmes dialógban Iván és Irén között képekért minden kigondolható világító szerhez folya­modik : csillag, sugár, lámpa, máglyatűz, halotti fáklya. Borisz meg, mikor Ivánt a cár mellé rendeli, e szavakkal jelenti be, mily sokat vár tervétől: Fedor test­őre Irén kedvese... A t­ő­r a szóba van már. Igazi költői lélek sehol sem mutatkozik benne. C­a­t­i­­­i­n­a a római történetből vette tárgyát. Hősének pártja az éhes, rongyos csőcselék, s Sulla ve­teránjai korhely lovagok, kiknek segítségével konzullá szeretne lenni Cicero ellen, ki tavaly is megbuktatta. A senatus mindent elkövet ellene s egyik párthive, Lentu­­lus, hirűl hozza, hogy a választást elhalasztották. Ca­­tilina felkeresi Cicerót s szemrehányást tesz neki, hogy alacsony származású létére az urakhoz szegődött. Kiegyenlítés nélkül válnak el s otthon felesége, Ores­­tilla feddezésekkel várja, hogy már nem szereti, mert éjjeleit távol tölti. Férjének egykori kedvese, Fulvia hetaera, rajtuk tör, Catilina szerelméért esedezik; de ez, hogy Orestillát megnyugtassa, durván utasítja el. A boszútól lihegve távozó leányt megpillantja Curius, ki hasztalan eped értté s szive gyanút fog Catilina el­len, melyet ennek intései, hogy hagyjon fel Fulviával, csak növelnek. A választáson a nép­párt megbukik s a bősz Catilina egy titkos összejövetelen forradalom tervét készíti el. Manlius Etruriából hadsereget hoz a városra, melyet felgyújtanak s Cicerót meggyilkol­ják. Azután kezdődik Catilina uralma. A terv azon­ban dugába dűl. A boszúvágyó Fulvia kicsalja a sze­relmes Curiusból s hirűl viszi Cicerónak. De szerelme gyorsan fölébred benne s cselekedni kezd Catilina éle­téért ; majd a mámorából kijózanodott Curius jó, szé­gyenében leszúrja Fulviát, azután magát. A lázadás nem sikerült s Cicero a tanácsban száműzeti Catili­­nát. Ez haddal akar visszatérni s csak jelre vár. De párthive, Lentulus, a maga kezére köt odabenn szö­vetséget az allobrog-gallokkal, kik árulói lesznek. Az összeesküdteket elfogják, kivégzik s Antonius haddal indul Catilina ellen. Nincs menekvése többé. Beszé­det tart seregéhez s hős módjára harcolva esik el. — Mivelt ész, komoly tanulmány és nem ügyetlen irói kéz munkája. Méltán emelhetni ki benne sikerült kor­festő részjeleket, minő a felforgató párt zagyva ele­meinek bemutatása az első felvonásban, s egy-két ha­tásosan kombinált jelenetet, minő Fulvia és Curius találkozása Cicerónál, s Catilina száműzetése a Jupi­ter Stator templomában. De igazi tragikai felfogás­nak nem sok nyoma van benne. Mily halvány, szin és erő nélkül való alak e Catilina, kinek csak fondorla­tait ismerjük, rugóit és végcéljait soha! Sohasem tud­juk, csupán Cicero elleni személyes gyűlölete, vagy egyéb is sarkalja , csak az-e a vágya, hogy a zavaros­ban halászhasson, vagy valami magasabb eszme csa­logatja. Halála előtt ezt mondja ugyan: Mért akartam A koldusok s a dúsak közt levő Szörnyű mélységet betemetni? — Most Saját testemmel tölthetem be azt; azonban a drámahősök ritkán tesznek halálos ágyukon magukról igaz vallást. Catilina egyéniségének ép oly kevés realitása, tartalma, igazi súlya van, mint az eszmének, melyet állítólag képvisel. Pályája is, me­lyet megfut, nem a tragikus hősöké. Neki voltaképen soha sincs alkalma belekapni a sors kerekébe, mindig csak az akarásnál marad. Tettekre már nem jut ideje, csak a terveknél kénytelen megállapodni, melyeknek aztán egyike a másik után dugába dűl, így egész élete nem egyéb a felsülések sorozatánál, mely egyál­talában nem tesz tragikus hatást. Ez a darabnak a legfőbb baja, meg ezenkívűl cselekményének kétfelé szakadása. Az első mese Fulvia és Curius halálával s Catilina száműzetésével véget ér, a második Len­­tulussal kezdődik. S még, szerencsétlenségre, az első sokkal jobb és érdekesebb a másodiknál. Különben sok fölösleg is csúszott be azon a réven, hogy a kor állapotait fesse, így Cicero családjának teljesen szük­ségtelen szereplése. Shakspeare-reminiscencia is talál­kozik, mint Catilina és Orestilla első jelenete, azután a Mars-mezei népjelenetek. A nép fogatagsága meg­lenne, de Antonius beszéde nincs meg, a kettőnek pedig épen annyi köze van egymáshoz, a­mennyi különbség van Bestia tribün és Antonius között. C­a­t­i­­­i­n­á­ban minden tisztán van dolgozva, de len­dület és költői erő híján. A dikció elég szabatos, nem áradozó, nem túlterhelt, nem világos, de e negatív előnyein túl kevés pozitív érdeme van. Mindezek alapján — minthogy a pályaművek valamennyien a koncepció tisztasága, az alkotás biz­tossága s az előadás költőisége tekintetében nagyon fogyatékosak s drámai, színi és nyelvi tekintetben becsesnek egyik sem mondható — a bíráló bizottság­nak a döntő ülésben részt vett négy tagja egyhangú­lag azt javasolja, hogy a kitűzött jutalom ez idén ne adassék ki. Az összes ülés helybehagyta a bizottság ítéletét. Fővárosi hírek. * Az első magyar biztosító társulat befizette értékpapírokban a tudományos akadémia pénztárába azt a tízezer forint alapítványt, melynek évi kamatait mindig statisztikai vagy nemzetgazdasági munkákra pályadíjat tűzik ki.­­ A magyar delegáció tegnap tartotta meg utolsó ülését. A szentesített határozatokat hirdették ki, s az ülés inkább csak formai volt. A végén Szlávy József elnök mondta el zárbeszédét. Ebben a delegá­ciók külpolitikai működéséről áttért a külföld rokon­­szenvére és áldozatkészségére, melyet a szegedi vesze­delem alkalmával tanúsított hazánk iránt, s emelke­dett szavakban köszönte meg Európa nyugati és déli népeinek, hogy nemeslelkü részvétüknek s ezáltal ve­lünk való összetartozásuk érzetének oly fényes bizo­nyítékát adták. * A „vörös kereszt“ nőegylet vasárnap meg­alakult, gr. Teleki Sándorné elnöklete alatt. Ivánka Imre mondott megnyitó beszédet, jelentve, hogy ki­rálynénk kegyes volt a védnökséget elfogadni s fejte­getve e segélyegylet hatáskörét. A megalakulás kije­lentése után a választmányt választék meg huszonöt ügybuzgó úrhölgyből és nyolc férfiból. Egésségügyi tanácsos dr. Korányi Frigyes tanár lett. * Kossuth Lajos, mint mint már írtuk, a sze­gediek részére 350 arany frankot küldött Bakay Nán­dor képviselőhöz. Ez összegből ő maga adott százat, két fia is százat-százat, Ihász Dániel pedig ötvenet. A levél, melylyel ez összeget elküldte, vasárnap je­lent meg. Ily percekben érzi — úgy mond — keser­ves dolognak azt, hogy nem vagyonos ember s többet nem küldhet. A levél legfontosabb része az, melyet Szeged szétszéledő népéhez intéz. Fájó szívvel olvasta — úgy­mond — hogy sokan akadnak, kik potom áron kínálják vízzel borított telkeiket, mert ők szü­lővárosuk jövendője fölött kétségbeesve, máshová akarják elköltöztetni házi isteneiket. Ha eme két­ségbeesés gőzét a visszatérő lelki csilapodás sugara el nem oszlatná, akkor Szegednek csak egy kisvárosi rengést lehetne ígérni, egy virágzó nagy­város vndo­­ran pezsgő élete helyett. Ennek azonban nem szabad megtörténni. Ne csökkenjen az erély, ne csüggedjen az önbizalom az újjáalkotás hivatásánál. Mutassa meg a nemzedék, hogy mire képes a szegedi magyar! Kossuth e buzdítása bizonyára hatással lesz a fsüg­­gedőkre is. Ő szerinte: Szegedet Szeged népe tá­maszthatja föl, az újon alkotandónak biztosítása pe­dig országos föladat. Nagyon érdekesek a levélnek e pontjai: »Szeged habsirja felett, a jelen szenve­déseinek keresztje mellett, a jövendőnek nagy kérdő­jele is emelkedik. E kérdőjelre nemzetünk már adott feleletet, midőn a szegedi katasztrófa hírére nyom­ban egyhangúlag kitört ajkairól a kiáltás: »Szeged­nek élni kell! Szegednek nem szabad elveszni!« E kiáltással a magyar nemzet isten és világ előtt foga­dást ten, hogy uj, szebb életre fogja Szegedet kiszó­lítani hullámsírjából, miként az Írás szerint Lázárt kiszólitá koporsójából az, a ki mondá: »Én vagyok a feltámadás és az élet.« És ama kérdőjelre hasonló választ adott a szerencsétlenség terjedelme felől sze­mélyes meggyőződést szerezni sietett uralkodó is, a­mint könyező szemekkel széttekintett az iszonyú pusz­tulás romokkal, tömött ársiklán. A­mi szívből jő, az a szívre hat. Ép, ki nem hódolok önök királya ha­talmának, s ki a biborfényt indifferens látványnak tartom, a tisztelet adójával hajlok meg ama látvány előtt, midőn király szemében az emberi részvét könye ragyog. Legyen e köny Szeged feltámadásának for­rása egy szebb életre, és az engesztelődésnek egy fény sugárává lehet a múltak emlékének sötétsége felé«. * A főváros részvéte. A belügyminisz­tériumhoz eddigelé körülbelől hétszázezer forint folyt be, de e nagy összegben természetesen igen sok oly nagyobb adomány van, melyek a hazai, külföldi és bécsi részvét adatai közt már külön fel voltak sorolva. — A kegyesrendiek budapesti főgimnáziuma által a szegedi árvízkárosultak javára e hó 25-én rendezett hangverseny 204 forintot jövedelmezett; fölülfizettek Kőnigseggné Csáky grófnő 10 ft, Blas­­kovits B. 3 ft, Lyka J. 4 ft, a gimnázium negyedik osztályi ifjúsága 12 ft 80 kr, Venczel G. 50 kr, Beökönyi Z. 1 ft, Kállay 0. 5 ft.— Az ó­budai »dalkoszorú« szombaton jósikerű dalestélyt rendezett a »Korona« termében, a szegediek javára; mind a karénekek, mind a magándalok (főleg a Stacke Etelka k. a. és a szép baritonhangú Mellyei Károly dalai,) tapsokban részesültek; volt műkedvelői elő­adás is (német,) később pedig tánc, Csaplovics Paula, Szabar Rózsika, Clemens Anna, Nants Margit, Meyer és Kronstein nővérek, Mellyesné, Hirschecker és Liedlné részvételével.­­ Az angol társalgó kör csütörtöki estélyén Deutsch Vili is zongorázni fog. Helvey Laura k. a. angol dalait dr. Harrach József gordonkán, Helvey Irén k. a. zongorán kisérik; az angol vígjátékban Mrs Mary Henderson is közre­működik, a néger kar pedig énekdarabokat mutat be.­­ A megyei központi tisztviselők vasárnapi hangversenye, a megyeház termében, szép részvéttel találkozott; nagy közönség volt jelen, (többi közt Pauler miniszter is,) s a bevétel szép összeggel fogja gyarapítani a szegediek segélyalapját; a közreműkö­dők sok tapsot kaptak, kivált Katona k. a., Huber Zsófi k. a., ki igen szépen citeráz, s Igercsics Katalin k. a., ki a Sziklai Emilia elmaradt népdalait is pótolni szíveskedett, továbbá Székely István. * Az „eszte“-iek fogadtatása szombaton dél­után egész ünnep volt a budai kőparton. Tele volt az várakozó néppel. Agg apát és fiatal testvért, úri nőt és munkás asszonyt, budakeszi svábot és budai tekin­télyes polgárt vegyesen lehetett látni. Mind vágyva várták az érkező testvért, fiút, férjet vagy vőlegényt. A kikötőnél tábornokok és polgári tisztviselők álltak, köztük a hadparancsnok és főpolgármester. Hat óra felé járt az idő, midőn a gőzös két uszályhajóval ki­kötött s a tömeg harsány éljenzése fölhangzott. Kato­nai zenekar pedig a néphimnuszt játszá. A tartalék­ezred három százada (329 legény) jött meg Kratky százados vezénylete alatt. Edelsheim-Gyulay báró a helyőrség, Ráth főpolgármester pedig a város nevé­ben üdvözlé őket. Különösen ez utóbbinak magyar beszédére a hazaérkezett katonák igen lelkesen élje­neztek. Kratky százados tolmácsolta mindnyájuk kö­szönetét. Azután zeneszó mellett vonultak a nyúl­­kaszárnya udvarára, a­hol járta a viszonlátás csókja, ölelése. A­ város bőkezűségéből ott jó étel is várta a hazatérteket, a budai polgárok ajándékából pedig nyolc akó bor és szivar. A másnap elbocsátottak mindegyike egy-egy ezüst forintot kapott a hatóságtól. Az ezred nagyobb része szombaton vagy vasárnap érkezik meg s akkor még ünnepélyes­ lesz a fogadta­tás. A város nemcsak a legénységet vendégeli meg, hanem a tiszti karnak is lakomát ad. * A Liszt tiszteletére rendezett »európai« matiné­nak nagy közönsége volt. Sipos Antal tanít­ványai a mester műveiből szép sikerrel zongoráztak s voltak köztetszést nyert énekrészek is. Az előadást vidám lakoma követte, melyben gr. Zichy Géza ékes szavakban köszönte fel Lisztet s mivel nálunk olyan­kor is, midőn valamely kitűnőség tiszteletére rendez­nek banketet, szokás másokra szintén emelni poharat, a fiatal grófot is megéljenezte egy melegen mondott toaszt. * A ph­ilologiai társaság holnap (szerdán) d. u. öt órakor érdekes előadásokkal tartja meg havi ülését az akadémiai teremben. Értekezni fognak : Thallóczy Lajos a régi hivatalos latin nyelvről Ma­gyarországon, Kont Ignác vallási szempontból Euri­­pidesről s P. Thewrewk Emil egy eddig ismeretlen latin szóról. * A f­ormányelnökről a »Nemzeti Hírlap«-ban érdekes régi adat került nyilvánosságra. Nem­rég egy fiatal képviselő azt a vádat hozta föl ellene, hogy a szabadságharcban nem vett részt. Most Marzsó Jó­zsef, ki akkor a Miklós huszároknál századparancs­nok volt, nyilatkozik, hogy miután Tisza László, a Miklós-huszárok egyik tisztje, a moóri csatában hu­szonegy sebet kapva harcképtelenné lett, Tisza Kál­mán ő hozzá fordult, hogy bátyja helyett vegye föl századába. De az akkor alig 18 éves ifjú oly gyönge­­ testalkatú volt, hogy a századparancsnok kénytelen­­ való kérését megtagadni. * Borzasztó gyilkosság izgatta fel ismét a­­ főváros lakosságát. Martonfalvy Izidor fiatal ügyvé­det, gazdag izraelita szülők gyermekét, meggyilkolva­­ találták józsef téri lakásán. Anyját sem szombaton,­­ sem vasárnap nem látogatta meg, s az nagyon aggó­­­­dott szokatlan kimaradásán. Vasárnap délután Szabó­­ rendőrbiztos jelent meg nála, s tudatta vele, hogy fiának inasa gyanús a rendőrség előtt, mert a múlt éjjel a »Zrínyi« kávéházban dőzsölt, szórva a pénzt. Az anya ekkor már rosszat sejtett s elájult.­­ Magához térve, Armin fiát küldte Izidor laká­­­­sára. Ez zárva találta az ajtót. A házmester­­ azt mondá neki, hogy mint az inas beszélte, eluta­­­­zott. Ez hihetetlennek látszott a testvér előtt, mert­­ erről bizonyára értesítette volna családját. Rendőr­­­­séggel nyittatá tehát föl az ajtót s a szerencsétlen­­ ifjút ágya mellett a padlaton vérében fekve találták. Keze mellére volt kulcsolva, fején öt halálos seb volt. Az első csapást valószínűleg alva kapta. Több jel arra mutat, hogy kétségbeesve védelmezhette magát. E gonoszság pénteken este tíz és tizenegy óra közt lehetett elkövetve, miután az ifjú ügyvéd haza­tért édes­anyjától, a­hol vacsoráit. A gyanú Mada­­­­rász József szolgát egy 18 éves legényt terhelt, ki uráról azt mondta, hogy elutazott, két éjen különféle helyeken pazarul költött, aztán Nagyváradra utazott. Ékszereken kívül vagy tizenkétezer forintnyi készpénzt rablott el. Az ékszerek közül néhány már megkerült az inas kedvesénél. * Jókai új néplapjainak mutatványszámai megjelentek. Egyik a »Magyar népvilág« képes nép­lap, másik a »Nagy tükör« szatirikus lap. Mind a * 365

Next