Fővárosi Lapok 1882. március (49-74. szám)

1882-03-01 / 49. szám

Fővárosi hírek. * Nagy munkán dolgozik gróf Széchenyi Béla. Kelet-ázsiai útjának leírását készíti, annak más oldalait rajzolva, mint úti társai. Térképek is lesz­nek a műhöz csatolva. Az eredeti mű magyarul készül de angol fordításban is meg fog jelenni. * Akadémiai tagok számos aláírással ellátott üdvözlő iratot küldenek az akadémia Nesztorának, az Egerben lakó Tidvardi Cherna János mérnök­nek. Ő ugyanis e hó 9-én éri meg annak f­é­l­s­z­á­z­a­­dos évfordulóját, hogy akadémiánk levelező tagjának választották meg. * A képviselőház tegnap is majdnem kizárólag a Rohonczy által fölvetett kérdéssel foglalkozott. A közlekedésügyi budget egyéb részeihez kevesen szól­tak, nevezetesen Vucsetics István a vizi utakra hívta fel a kormány figyelmét s a Kulpa szabályozását sür­gette . Simonyi Iván a Dunának Pozsony és Gönyő közti szabályozását hozta szóba, élénken ecsetelvén a bajokat, melyekkel itt a hajózás küzdeni kénytelen. Dobránszky Péter a keleti vasúti csatlakozásra, főkép a Jassy és Odessza felé vezető vonalokra figyelmeztető a kormányt. Az ülés többi részét a közlekedésügyi minisztériumnál állítólag történt visszaélések fölötti vita törté be s nem kevesebb mint három új határozati javaslatot nyújtottak be. Széll György a szélsőbalról kijelente, hogy elfogadná ugyan a Rohonczy határozati javaslatát is, de a harmadik pont kivételével, mert a kiküldendő bizottság feladata csak az érdekelt vidékek izgatottságának lecsillapítása, nem pedig a még be nem bizonyított visszaélések üldözése lehet; ő tehát ily értel­mű javaslatot nyújt be. A másodikat Baross Gábor a maga és még vagy ötven kormánypárti képviselő nevé­ben nyújta be, oly tartalommal, hogy miután Rohonczy Gedeon nem hozott fel oly adatokat, melyek rendkívüli intézkedést tennének szükségessé , miután a kormány­elnöknek ez ügyben tett nyilatkozata teljesen meg­nyugtathat­óat, tehát a ház térjen napi­rendre a Ro­honczy indítványa fölött. Végre Pázmándy Dénes is nyújtott be határozati javaslatot, hogy a ház küldjön ki tizenöttagú bizottságot, mely azonban egyelőre csak a panaszokat hallgassa meg s a háznak az iránt adjon véleményt, szükséges-e parlamenti vizsgálóbi­zottság kiküldése. Rohonczy indítványát Szalay Imre és Verbovay Gyula pártolták. Végül Ordódy Pál köz­lekedésügyi miniszter szólalt fel, válaszolva a közle­kedésügyi budget ellen eddig felhozott vádakra, meg­említő, hogy a Duna szabályozása ügyében már leg­közelebb jelentést fog tenni. Rohonczy beszédére pe­dig azt felelte, hogy mint miniszter, ő volna első­sor­ban hivatva a vizsgálat megindítására, ha alapos pa­naszt hallana, de ilyennel Rohonczy még nem állt elő. A vitát még nem fejezték be, még vagy nyolc szónok van följegyezve. * Liszt legújabb műve,­ »A budapesti Mun­­kácsy-ünnepélyekhez« címmel Táborszky és Porsch műkereskedők kiadásában fog megjelenni. Magyar rhapsodia ez, zongorára írva. A buzgó kiadók rajta vannak, hogy néhány nap múlva már kapható legyen. * A Krisztus-kép hatása némely nőre oly nagy, hogy már nem egy hangos zokogásban tört ki. Volt, a­kit a folyosóra kellett kivezetni. Egy izraelita csalá­dot pedig a Megváltó szelíd fensége oly mélyen meg­hatott, hogy a műcsarnokból távozva, elhatározták át­térni Krisztus vallására s magát Munkácsy Mihályt kérni föl keresztszülőnek. Ezt tréfásan előre megjó­solta a »Borsszem Jankó«, s inne­n tény lett belőle. * „A lakodalmi tragédiát“ Jankó János ké­pét, melyről már többször tettünk említést, a művész ifjúkori barátja Munkácsy Mihály kedden délután megnézte s nem bókból, hanem őszinte meggyőződés­ből nagyon dicsérte a jeles művet, mely kompozícióban már be van fejezve s minden részében alá festve. Mun­kácsy a színezésre nézve tett néhány megjegyzést, a melyeknek Jankó hasznát is fogja venni. A képet tudvalevőkép az állam rendelte meg művészünknél, ki nyáron teljesen elkészül vele. * A régészeti társulat tegnapi felolvasó ülé­sén, melyre nagyszámú hölgyközönség is jelent meg, Pulszky Ferenc elnökölt s báró Radvánszky Béla, az ősmagyar szokások buzgó kutatója, tartott érdekes elő­adást a régi magyar ivóeszközökről. Az ivó­edények leginkább ezüstből készültek s belől aranyozva voltak, tiszta arany pohár ritkán fordult elő. Ismertette aztán a régi világ kedvenc serlegeit, a födeles, a talpas poharakat, a fortélyos serleget, melyet megtöltve nem lehetett letenni. Őseink igen változatos alakú pohara­kat készíttettek ötvöseikkel; voltak alma-, kürte-, szőlőfü­rt-alakúak, továbbá elefántcsontból, gyöngy­házból, szerecsendióból készült és ezüstbe foglalt ser­legek. A parcellán és kristály pohár, mely szintén ezüstbe volt foglalva, csak a tizenhetedik században terjedt el. Ezután ismertette az erdélyi kupákat, a csészéket s érdekes előadásával kapcsolatban bemuta­tott több serleget, csészét sat. a nemzeti múzeum gazdag kincstárából.­­ Utána Pulszky tartott előadást a 12—16-dik századból való magyar kéziratokról és diszítéseikről, a küszöbön levő országos könyvkiállí­tásra érkezett régi könyvekben előforduló képeket és iniciálékat ismertetvén s azokat be is mutatván. A Pray-kódexben öt tollrajz látható 1227-ből; a gyula­­fehérvári misés könyv 1377-ből való, az egri érseki könyvtár missaleja 1394-ből. Legérdekesebb két anti­­fonale, melyek egyike az esztergomi, másika a győri székesegyházé. Ez utóbbiról bizonyosan tudjuk, hogy magyar munka s kötése valódi remekmű. Az elmés megjegyzésekkel kisért felolvasást a közönség meg­éljenezte. Ezután zárt ülés következett, melyben folyó ügyeket intéztek el. * Személyi h­írek. A király őfelsége Bellus községnek tűzoltó szerek vételére száz forintot, az ó­stuzsicai görög kath. hitközségnek pedig iskola­­építésre szintén száz forintot adott segélyül, magán­pénztárából. — Kruesz Krizosztom pannon­halmi főapát betegsége, mint írják, igen aggasztó. B. Lipthay Béla és neje tegnapelőtt este nagy ebédet adtak Munkácsy Mihály és neje tiszteletére; az ünnepelt vendégeket nagyon meglepte az a sok mű­vészeti szép mű és ízléses díszítés, mely a b. Lipthay budai palotáját a fővárosban páratlanná emeli; tegnap a művész és neje Tisza Kálmán kormány elnök vendégei voltak ebéden. — Gróf Szécsen Antal Pozsonyból ismét fővárosunkba érkezett. — Gr. A­n­d­­rássy Gyula, midőn a »Harmonia« által kiállí­tott vázlatokat megnézte, megvette a Karlovszky Berci »Középkori lovag« című, sok tehetségre valló képét. — Ordódy Pálról az a hir, hogy a költ­ségvetési vita befejezése után lemond miniszteri tár­cájáról. — Abonyi Emil orsz. képviselő, mint írják, Bereg megye közelebbi gyűlésén indítványozni fogja, hogy e megye járuljon ezer forinttal a Krisztus­kép megvételéhez. — Medgyaszay István öz­vegye hálás köszönetet mond ama részvétért, mely feledhetetlen férje temetésén nyilvánult. ■ Barber Izidor dragonyos kapitány esküvője tegnap délután volt Brachfeld Cezarin kisasszonynyal, a dúsgazdag Brachfeld Adolf leányával. — Garai Aranka kisasszonyt, Garai Károly váltóügyvéd kedves leányát, eljegyezte Ertner Arthur helybeli terménykereskedő. — Dr.Hoffmann Károly főgeolog s Telegdi La­jos osztálygeolog tegnap Marseillebe utaztak, átvenni a Coquard-féle becses kövült ostriga-gyüjteményt, melyet Semsey Andor vett meg a földtani intézet számára. — Állaga Géza tegnapelőtt átnyujtá Lisztnek a a maga uj szerzeményének : »Magyar szerenád« kéz­iratát s a mester kivonatára vasárnap délelőtt e művet zenekari tagok játékában is be fogja neki mutatni. * A „Nemzeti Nőnevelés“ folyóirat februári füzete élén Sebestyén Gyula »Leányiskoláink és a felnőttek oktatása« című cikkben azt a fontos kér­dést fejtegeti, mily módon lehetne segíteni azon az érezhető bajon, hogy az elemi iskolába járó leánynö­vendékek közül csak elenyésző csekély töredék, ezer közül átlag csak hét megy át a felső nép- vagy pol­gári iskolákba, mig a többi megint hazakerül s a házi munka mellett sokat felejtve, keveset tanulva, évek múltával mind inkább fogynak elméj eb­ből a gyökeret nem vert ismeretek. A baj orvoslására a törvény által is rendelt ismétlő iskolák volnának hivatva, de ez in­tézmény nem bir meggyökerezni s a tanítónők volná­nak hivatva, hogy az ismétlő iskolák iránt az érdek­lődést fölkeltsék. Most pedig alkalom volna, hogy ezt jótékonysággal egybekapcsolva tegyék. A vörös­ kereszt egylet felhívást intézett az ország hölgyeihez, hogy a lázadók ellen küzdő katonáink számára meleg kézelő­ket, gyapjú harisnyákat készítsenek. A tanítónők a hét egy-két napján gyűjtsék maguk köré nagyobb tanítvá­nyaikat, volt­ növendékeiket, a szülőket s a munka közben folytatott értekezletekben terjeszszék az üdvös eszmét. E korszerű felszólalást követi Bánóczy József cikke »Nőnevelés és női olvasmányok e század elején«, továbbá »Hogyan neveljük kisdedeinket,« levél egy anyához; »A gyermeki szem«, dr. Szili Adolftól; »Egy kép a régi könyvek állatvilágából« dr. Daday Jenőtől; »Egy német könyv a nőről«, Harrer Paulá­tól ; végül kisebb vegyes közlések. •­­ Csepregh­y Ferenc özvegye a népszínház igazgatója útján tegnapelőtt átnyujtatá elhalt férje műveinek díszpéldányát Munkácsy Mihálynak, levél kíséretében. E levélben el van mondva, hogy négy év előtt a népszínházban, a »Piros bugyelláris« előadása alkalmával, Munkácsynak bemutatták Csepreghyt, kinek a művész akkor meg is küldte saját aláírású arcképét. Ezt Csepreghy később szintén arckép kül­désével óhajta viszonozni, s meg is kezdé írni a leve­let, de félbe kellett hagynia az Írást szívbaja miatt. E félbemaradt levelet, az elhunyt iró özvegye most az átnyújtott kötetek elsejének címlapja és az arckép közé tétett. Munkácsyt meghatotta a levél látása s az özvegy kegyeletének e bizonysága. * Az ünnepélyességek folyamában, melyek a múlt héten egymást érték, Munkácsy Mihály azt a kel­lemetlen fölfedezést tette, hogy gyémántba foglalt mi­niature rendjelei elvesztek. Ezek: a becsületrend, a vaskorona-rend és a Ferenc József-rend. Már kérte is, hogy a­ki megtalálja, szíveskedjék azokat visszaszol­gáltatni ; tegnap azonban a munkácsi útra tett némi előkészülés közben ráakadt az elveszettnek hitt rend­jelekre s ezeket mellére tűzve jelent meg a Tisza Kálmán kormányelnök ebédjén. A nap folyamában Liszt Ferenc, gróf Apponyi Albert, gróf Forgách­­ Antal s még többen látogatták meg a művészt, kinél tegnap tisztelgett a rajztanárjelöltek és művésznöven­dékek küldöttsége is. Munkácsy igen szívesen fogadta a küldöttséget, élénken tudakozódott a rajztanár-isko­láról s a létesítendő mesteriskoláról, végül pedig meg­ígérte, hogy ma, szerdán, délután meglátogatja a rajz­­tanárképző-intézetet. * Piknik volt keddre virradó éjjel a Frohner­­vendéglő termében, hol a főváros előbbkelő polgári osztályának szép és kiváló képviselői gyűltek össze. Olyan »revanche-piknik«-féle volt, min­t újabban a fiatalság, mint mondja, hálából rendez, a farsangi mu­latságokért. Meg is hálálták ezúttal is derekasan, per­sze saját jól felfogott érdekükben is. A háziasszony tisztét Gagerné úrhölgy viselő s rendezők Ybl Bódog, Saxlehner Árpád és Walter Béla voltak. A tánc ke­délyesen és reggelig tartott, s a táncosnők közt voltak : Dell’ Adamy Rezsőné, Karwinsky bárónő, Kellner Jánosné, Kratzmanné, Wesselyné urhölgyek ; továbbá Saxlehner Jolán, Gager Antonia, Weber Guszti, Ba­rabás Ilonka, Küttl Lenke, Török Sarolta, Kheyll nő­vérek, Muhr Hermin, Wagner Hortense, Hetyey An­na, Balogh Irén, Totis Gizela kisasszonyok s még többen. * Magyar festmények a bécsi nemzetközi kiállításon. A képzőművészeti társulat igazgatósága legutóbb megtartott ülésében már kijelölte a bécsi nemzetközi tárlaton kiállítandó festményeket s azokat már el is küldötte. E művek a következők: Munkácsy Mihálytól az »Ujoncozás« ; Zichy Mihálytól »A bor hatalma« ; Gyárfás Jenőtől »Tetemre hívás« ; Wag­ner Sándortól »A debreceni ménes« ; Vágó Páltól »A jár a baba« ; Valentiny Jánostól a »Haldokló cigány« és »Capris naplopó« ; Temple Jánostól a »Választási értekezlet« (Rákossy Jenő tulajdona) ; Pállik Bélától az »Etetés a szabadban« (a királyné tulajdona), és »Liba család«; Ligeti Antaltól a »Bukar­i öböl,« »Retna« és »Betlehem« ; Than Mórtól »Hunyady és Vitéz«; »Alföld« (új kép) és »Tanulmányfej«; Lotz Károlytól a »Kisbéri ménes,« »Hunyady halála« és »Kapisztrán« ; Baditz Ottótól az »Angyalcsináló« ; Feszty Árpádtól a »Golgotha« ; Szoldatics Ferenctől a »Krisztus tagadása« ; Spányi Bélától a »Reggeli szürkület,« »Utolsó gólya« és »Esthangulat«; Mé­szöly Gézától a »Majorudvar« és »Vadászat« ; az el­hunyt Pál Lászlótól két kis »tájkép« ; Feledi Tiva­dartól az »Ökör-istálló« és a »Lovagló iskola« ; Ebner Lajostól a »Vásári jelenet« ; Tölgyessy Arthurtól az »Idill« és »Alföld« ; Peske Gézától a »Sváb paraszt« Brodszky Sándortól a »Tarvölgyi zuhatag« és »Ober­see« ; Molnár Józseftől,a »Közép­orom a Kárpátok­ban« ; Mannheimer Ágostontól »Tanulmányfej«; Vágó Páltól »Tanulmányfej« ; Miskovszky Viktortól huszonhat aquarell; Strobl Alajostól »Perzeus« és »Arckép«; Mednyánszkytól, Markótól és Vébertől tájképek ; Vastagh Györgytől egy arckép; Böhm Pál­tól a »Tiszai halászok« ; Benczúrtól a »Bad­ansnő« és Spitzertől két életkép. * A filharmonikusok mai hangversenyén Co­­wen Fridisk londoni zeneszerző maga fogja igazgatni »Skandináv szinfonia«-jának előadását. Leschetitzky, a kitűnő zongoraművész pedig, két ízben is játszván, a mai zeneestének két érdekes külföldi vendége is lesz. A filharmonikusok gondoskodtak arról is, hogy második hangversenyüknek, márc. 15-én, szintén legyen külföl­di vendége. Ez Grützmacher Frigyes szász kir. kama­raművész, ki Raff d-moll gordonka-hangversenyét, a »Romanesca« című 16-dik századi olasz dallamát, Padre Martini egy »gavotte«-ját s Weber »Perpe­tuum mobile«-jét fogja gordonkán előadni. * N­­ázi estélyek. Odescalchi Gyula her­ceg házánál hétfőn este díszes estély volt, zene és tánc nélkül. A háziasszony kelleme és szívélyessége minden vendéget elbájolt. A vendégek közt voltak: gróf And­­rássy Aladár és neje, Tisza Kálmánné és lánya, gr. Zichy Ferenc volt­ nagykövet,, Majláth György, gróf Festetich György, gr. Zichy Ágost és fiatal neje, sat. — Vasárnap magyaros jellegű házi mulatság volt dr. Hauser Adorjános neje vendégszerető házánál, hol a vidám tánc reggeli hét óráig tartott. * Adakozások a képre. Újabban a »Pesti Nap­ló« szerkesztőségéhez a szekszárdi takarékpénztár száz forintot, Thébusz János négyet, Balog István s családja hat forintot, Brettner Miksa berladi gyógy­szerész (Romániából) pedig kétszáz frankot küldöttek be. Ezekkel együtt összesen 8426 ft 36 kr­s 2750 frank van együtt, nagyobbára ajánlatokban. Brettner gyógy­szerész azt írá küldeményéhez, hogy ha a kép megvé­tele nem sikerülne, az ő összege a magyar írók segély­egyletéé legyen. De bármily buzgó barátai vagyunk is a segélyegyletnek, ez egyszer óhajtanunk kell, hogy ez összeget ne kaphassa meg, mert a Krisztus-kép megszerzése valódi nemzeti érdek. Ehhez azonban az eddiginél tizenkétszerte több adakozási készség kell. Sedlmayer azt írta Treforthoz intézett sürgönyében, hogy »az eladás iránt magával a művésszel akar elébb értekezni«. E szavak reményt keltők, mert Munkácsy bizonyára annak szószólója lesz, hogy képe Magyar­­országé legyen. * A jelmez­albumra nézve Kiesz György fény­képész abban az álomban révedez, hogy a­mit ő készít. — B18 —

Next