Fővárosi Lapok 1888. szeptember (242-270. szám)
1888-09-01 / 242. szám
réz határozottan. — Leó, én örülök, hogy ezt önnek egyszer mindenkorra megmondhatom. Én soha sem bátorítottam fel önt arra, hogy értem ily életet folytasson, sem önt, sem mást. Amit atyámmond vagy tesz, a felett én ítéletet nem vonhatok. Egyet azonban bizonyosan tudok s ezt ön könnyen elgondolhatta volna, hogy én valaha a Szilfa-udvar tulajdonosa leszek, de ott soha sem lesz ön az úr. — Majd meglátjuk ! — dörmögte a fiatalember. — No, csakhogy valahára megérkeztek! — kiáltó valaki a fiatalok felé. — Eddig nem volt szokásodban, Leó, a lakomáról elkésni! Ma azonban csigapostán érkeztél. Nem csuda, ha még az is nagyon gyorsnak tetszik neked, mikor Teréz kisasszony van melletted! — mondta Blanquet Viktor, kit a vőlegényi boldogság beszédessé tett. A közelben emelkedő lakodalmasház ablakai oly fényesen ki voltak világítva, hogy az utca is némi világosságot nyert. A fehér függönyök között sötét árnyak hullámzottak. A ház kapuja fölött vastag virágfűzér függött, az udvaron pedig vidám mozgalom keletkezett. Több kocsi érkezett épen, gömbölyded mamákkal s fiatal leányokkal. Utóbbiak a kocsi hágcsóját sehogy sem lelték meg a lábokkal s igy engedték, hogy a fiatal legények emeljék őket le; aztán változatosság kedvéért újra bátortalanok lettek; szóval fölhasználták a kacérkodásnak mind amaz apró fogásait, melyek Éva anyánk előtt ismeretlenek voltak ugyan, de leányai nagy száma által eléggé alkalmaztatnak. — Kérem, lépjenek be! — kiálta Blanquet Viktor. — Először is táncolunk kissé, hogy étvágyat kapjunk, de a zenekarunk még nincs kiegészítve. Margit a nyoszolyólányokkal a nagy szobában van, várja Teréz kisasszonyt, úgy látszik, sok titkos közleni valója van önnel. Midőn Teréz a tágas, alacsony helyiségbe lépett, melyben számos fagygyu-gyertya égett s egész sereg szép fiatal leány hullámzott világos ruhában, egyszerre a legmélyebb csönd állt be. A szőke menyasszony a szoba közepén állt s piros arcához nagyon illett a narancsvirágkoszorú; két-három legjobb barátnője állt mellette, kik fejüket összedugva susogtak. — Csak ne hagyjátok magatokat legkevésbbé is zavartatni, — szólt Teréz, mikor belépett. — Ugye, épen felőlem beszéltetek ? Valóban szép képet nyújtott mindemez apró csoportozat, amint a tévés szobában szétoszolva állt, részint az ablakfülkében, részint a falak mellett; mind üde arcú fiatal, mosolygó leányok. S középen, éppen a függő lámpa alatt, állt a szőke Margit, meg Hazai irodalom, művészet. * Színműi pályázatok. Az idei év igen kecsegtető drámaíróinkra nézve. Öt pályázaton vehetnek részt. Szept. 15-én járt le a százaranyos kolozsvári pályázat társadalmi drámákra. Aztán következnek a népszínműi pályázat, az akadémiánál a Kóczán- és a Teleki-díj. Mindezek a díjak okvetetten kijárnak az aránylag legjobb munkáknak. Most kerül eldöntésre az utolsó Péceli-díj 1000 írtja is. A szerzők tehát ezúttal alig panaszkodhatnak. Remélhetőleg a pályázatok színirodalmi szempontból sem maradnak meddők és a színházak eredeti műsora is nyerni fog általuk. * A Kelemen-ünnepély végleges programját a rendező bizottság a következőleg állapította meg: szeptember 8-án Csanád-Palotán, reggel 9 órakor Kelemen László síremlékének megkoszorúzása, fél 16-kor ünnepélyes szentmise a róm. kath. egyházban, 10 órakor az emlékszobor fölavatása, »Himnusz« eléneklése, Bercsényi Béla nemzeti színházi tag emlékbeszéde és a szobor átadása, a »Szózat« eléneklése mellett, 11 órakor indulás Makóra. Makón, dísz-előadás, a »Himnusz«-szal, Kelemen László életrajzával Váry Bélától, fölolvassa Bercsényi Béla, opera-áriákkal énekli Rotter Gizella operaházi tag. »Egy kis vihar«, jelenet a házaséletből, Dreyfusstól, előadják Márkus Emilia és Náday Ferenc, a nemzeti színház tagjai. »Románc és népdalok«, énekli Pálmai Ilka asszony, a népszínház tagja. »Két év múltán«, vígjáték egy felvonásban, előadják Náday Ferenc és P. Márkus Emilia asszony. Költemény, dr. Váradi Antaltól, szavalja Feleky Miklós, a színész-egylet elnöke. * Két tankönyv. A Stampfel Károly pozsonyi kiadásában ismét két hézagpótló tankönyv jelent meg. E cég derék vállalatát, a »Kereskedelmi szakkönyvtár«-t folytatják s a kereskedelmi akadémiák számára készültek. Egyiket a pozsonyi kereskedelmi akadémia ügybuzgó s tevékeny igazgatója, Jónás János irta megkezdett munkájának folytatásául, mint »A kereskedelmi levelezés kézikönyve« második részét. A váltók és folyószámlák ügyében előfordulható leveleket tárgyalja s bőven nyújt példát is, minden esetre. A példák közt van német s francia szövegű is, a legtöbb azonban magyar s irályuk határozottan megcáfolja ama konzervatív németesítő felfogást, hogy a magyar nyelv kereskedelmi irályra nem alkalmas. Alkalmas lesz az, csak tudni kell vele bánni. A derék könyv nemcsak iskolai, magánhasználatban is igen jó szolgálatot tehet. Ára két forint. A másik könyv szerzője Havas Miksa pozsonyi kereskedelmi akadémiai tanár, címe »Kereskedelmi s politikai számtan« első rész. A kereskedelmi akadémia alsó osztályának tananyagát tárgyalja. Mindenütt figyelembe veszi a hazai viszonyokat, az üzleti élet gyakorlati köreiből mintegy ezer példát közöl s fejt meg, úgy hogy a tankönyv egyúttal változatos példatár is. Magyarázó iránya világos, értelmes. A 196 lapra terjedő kötet ára 1 írt 60 krajcár. * Művészeti körút: Zsadányi Armand fiatal hegedűs és Gaál Ferenc a szabadkai zenede igazgatója, a »Jó szív« javára művészeti körútra indulnak. Tervbe van véve: Aszód, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Félegyháza, Szeged, Szabadka, Újverbász, Újvidék, Zombor, Mohács, Baja, Szegszárd, Kalocsa, Kis-Kőrös, Szabadszállás és Lacháza. Mindenütt magyar és többnyire saját szerzeményű műveiket fogják előadni, de Kavotta, Bihari, Bóka és Bogáni is fel vannak véve műsorukba. — Szakáll Antal Shakespeare-recitator szept. 3-án Pozsonyt látogatja meg. * Népies előadások. A budai színkör igazgatója, a saison hátralevő részében, népies előadásokat fog rendezni. Egyelőre pénteki napokon rég nem látott népszínművek, hazafias drámák: »Az igmándi kispap,« »Falu rossza,« »Csikós,« »Szt. István király,« »Zrínyi a költő,» »Anka« sat. adatik elő, hogy a drámai személyzet ne legyen kénytelen mindig pihenni. Ez előadásokra, melyekkel a budai polgárságnak akar kedveskedni Krecsányi igazgató, s ennyire szállítja le a helyárakat. * Vidéki színpad. Egerben Aradi Gerő színtársulata szeptember 20-dikáig marad. Változó szerencsével működik és inkább csak az operetteknek van közönsége. A személyzet most a »Peking rózsájá«-ra készül, mely a jövő héten kerül színre. — Esztergomban nem pártolják Csóka Sándor társulatát, még a jutalomjátékokra sincs közönség. Az igazgató a jövő héten Dévára készül. — Kaposvár 11 mindig nagy közönség előtt játszik Somogyi Károly színtársulata. A műsor élénk, változatos. — Kézdivásárhelytt Völgyi O. József társulatánál vendégszerepel Egri Kálmán népszínmű-énekes. — Nyitra város színházára a télire két igazgató reflektált. De a színügyi bizottság nem adhat szubvenciót, mire visszaléptek. * Mesterházy Kálmán festőnk festő- és rajziskoláját szeptember hó elsején újra megnyitja tanítványok számára. Jelentkezők bármikor elfogadtatnak, a tanórák szabadon választhatók. A műterem az üllői út 24. sz. alatt van, ahol hölgyek rendelkezésére külön műterem van berendezve. * Apróbb hírek. A népszínház a »Rip van Winkle« jövő heti századik előadásához két jó hangú énekelni tudó gyermeket keres. — Komáromi Alajos, a nemzeti színház nyugalmazott tagja, kedden a »Szegény ifjú története« című színműben búcsúzik Nagyváradtól, hol a 40-es években színészi pályáját megkezdte, kába. Övvel köríti, derekát, mely mint a kardkötő egyszerre nemesít. Ő már a fölmenő osztálymozgalomban van és nyitva áll előtte az út, hogy egész az uralkodó hercegek rangjáig emelkedjék. Az egyház élete fogytáig gondját viseli. Körülveszi javakkal, amilyenekről azelőtt nem is álmodhatott, családjában addig ismeretlen tisztelettel, költészettel és tudománynyal virágozza föl útját. És ha le is kell mondania a családról, kárpótlásul oly javak birtokába jut, melyeknek értéke rá nézve csaknem egy. Ez neveléstani szempontból is alig mellőzhető fontos körülmény. A gazdag, ha megy, a színházból megy az oltárhoz. Ismeri a bálokat, a nagyvilágot, az élet keresett örömeit, még tán imádottjai is voltak már. Ha beleunt ez örömekbe, eltelt az élettel, akkor sivár kedélye nélkülözi azt az egyszerű, természetes derültséget, jóságot, mely a »via sacra«-n oly lényeges. Ha nem unt bele, csak magasabbaknak, nemesebbeknek tartja az egyházi feladatokat, akkor áldozatai tudatában, könnyen a farizeussal együtt imádkozik: »Uram, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek.« Az ilyet nehéz nevelni, nehéz vezetni és még nehezebb vigasztalni. Bölcs volt a megváltó, mondván a tanítványoknak : »Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába.« Ezeken kívül egy-egy pap által egész családok emelkednek magasabb társadalmi osztályba, ami a társadalmi állapotok egészséges alakulására vezet. Mindig jó hatással van ugyanis, ha a szegény nyitva látja az utat maga előtt, hogy a jólét magasabb régióiba emelkedjék. Mindez áll a szegény mágnásokra is, akik tehát a papi pályára szintén alkalmasak, bár a közönséges s szegény embereknél kevésbbé, mert nevök jogán mindig igényekkel lépnek az egyházba. Dr. Esterházy Sándor: 1773 a barna Teréz, szemközt egymással. Mindenik szép vala, de különböző szépség, melyeknél az ellentétet a menyasszony fehér s Teréznek nehéz fekete selyem ruhája még inkább feltüntette. — Mi csak azt mondtuk, — szólt Margit kissé zavarosan, — azt mondtuk épen . . . oh, beszéld el inkább te, Mariette. Mariette az a kis göndörhaju szőke volt, akit már ismerünk s ha valaki szőke, göndör hajú nőt lát, előre is meg lehet felőle győződve, hogy a hallgatagság nem tartozik az erényei közé. (Folyt. köv.) Levél Barlangligetről. (T. K.) A szép Tátravidék egyik legkiesebb nyaralóhelye, a festői fekvésű szepes-bélai Barlangliget, noha még csak hat éves múlttal bir, máris közkedveltté s mindinkább keresetté vált. Az idén is, noha a nyári saison a legmostohábbak egyike volt, az egész telep megtelt vendégekkel, s még többen is sereglettek volna ide nyaralni, ha van elegendő lakás. S valóban festői szép fekvése, — egy vadregényes völgy ölében, ősfenyvesek között, — üde levegője és a jutányos árak, a bélai Barlangligetet azon kevés nyaralóhelyek egyikévé avatták föl, ahol örömest keres üdülést mindenki, a ki a természet szépségei iránt érzékkel bír, s a városi zajos életet a nyári hőségben kellemes mulatóval fölváltva, csak nyugalmas szórakozást óhajt, de a feszességben és fényűzésben, vagy a nagyzás hóbortjában élvezetet nem talál. Barlangliget vendégközönsége leginkább Budapestről kerül össze, s távol minden keresettségtől, igen kellemes, majdnem házias társasélet uralkodik itt. Nagy előnye ezen nyaralóhelynek, hogy a többi szepességi fürdőkéhez képest, úgy a lakások, mint az étkezés árai itt elég mérsékeltek, s hogy innen szép kirándulásokat is lehet tenni. Az idei nyár mostoha időjárása, a folytonos esőzésekkel majdnem egész júliuson át és agusztus hó egy részében is, nem igen volt ugyan kedvező a nagyobb kirándulásokra, de Barlangligetnek sok kellemes sétahelyei lévén, nyaraló közönségünk elegendő szórakozást talált. Azonkívül társas szórakozás, tánc és egyéb mulatság is volt gyakrabban, úgy hogy az idén itt nyaralt vendégek, habár a rosz időjárás miatt sokszor keserű panaszra is fakadtak, lehetőleg elégülten és kellemes emlékekkel fognak innen távozni. S e távozás annál nehezebbé válik, mert épen most jobb napok köszöntöttek be, s néhány nap óta oly szép idő jár, hogy az embernek szinte nem akaródzik innen elmennie. Az itteni nyaralás különösen az iskolás gyermekekre nézve valódi jótétemény. Az itteni jó levegő úgy testileg, mint szellemileg is, megerősíti és felvillanyozza őket. E gyermekek s az itt most nagyobb számban volt leánykák, oly jól érezték magukat, hogy két ízben műkedvelő előadást is rendeztek maguk közt. Első ízben Genersich Irén kisasszony lőcsei leányiskolái tanítónő vezetése alatt a »Rózsa tavaszi ünnepét adták elő jelmezekben, elég sikerülten; a múlt héten pedig, Ribiczey Kornélné úrnő felügyelete alatt egy kis gyermekszinjáték töredéket adtak elő, szavalattal, zongorajátékkal s énekkel. Igazi öröm volt látni e gyermekleánykákat, mint ügyeskedtek s mily ambícióval oldották meg feladataikat. Nemcsak maguk mulattak, hanem felnőtt hallgatóikat is mulattatták. A leánykák közül, különösen Rainer Hona tűnt ki zongorajátékával és szavalatával. A szepes-bélai Barlangliget Béla városa közönségének tulajdona lévén, e város tanácsa dicséretes buzgalommal igyekszik nemcsak a vendégközönség igényeit lehetőleg kielégíteni, de a nyaralóhely látogatottságát s fejlődését is emelni. Most is két új nagyobb épületet emel, lakszobákkal s egy nagyszerű vendéglőt is építtet, melyben étkező és mulatóhelyiségeken kívül nagy kúrszalon is lesz. Azonfelül több díszes magánnyaraló is fog épülni legközelebb. Úgy, hogy Barlangliget néhány év múlva nemcsak egyik leglátogatottabb, hanem jelentékenyebb nyaralóhelye is lesz a Szepességnek.*