Fővárosi Lapok 1895. március (60-89. szám)
1895-03-01 / 60. szám
674 nek hitbéli buzgóságáról. 1848. decz. 2-a óta soha sem adta semmihez császári avagy királyi beleegyezését, amit gondosan meg nem vizsgált volna, vajon nem ellenkezik-e katholikus alattvalóinak lelki érdekeivel. Lelkiismeretességéről ebben a tekintetben Magyarország legújabban meggyőződhetett az egyházpolitikai javaslatok napirendre kerülése alkalmából, úgy hogy a magyar katholikusoknak épen az szolgálhatott legnagyobb lelki megnyugvásukra, hogy Ferencz József a katholikus király megadta beleegyezését azokhoz. Ferencz József azonban még mindezzel meg nem elégszik. Az egyház látható feje, a pápa iránt olyan körültekintő és mély tiszteletet, olyan gyöngéd figyelmet tanúsít, hogy ez a magatartása egymagában elég lehetne a Kúria minden jóakaratának megszerzésére. Hiszen ő fölsége odáig megy ebben a tekintetben, hogy vissza nem adja szövetségesének, az olasz királynak látogatását szék- és fővárosában, csak azért, mert megjelenése a Quirinálban bántólag hatna a Vatikánban. Pedig elégszer történt kísérlet olasz részről arra, hogy ő felsége megváltoztassa ezt az elhatározását, elégszer használták föl ezt a körülményt ürügyül az olasz-osztrák-magyar szövetség megtámadására. Mind hiába. Királyunk nem akar fájdalmat okozni a pápának!* És mivel viszonozza a Kúria Ferencz Józsefnek ezt a királyi magatartását? Azzal, hogy Rampolla kardinális államtitkár tőle telhetőleg dolgozik a hármasszövetség megrontásán. Erre a czélra szolgál neki eszközül feltűnő barátkozása a francziákkal, akik a szövetségnek engesztelhetetlen ellenségei, és az oroszokkal, akik ugyancsak nem mondhatók a szövetség barátainak. Mert Bampolla sokkal élesebb eszű államférfiig semhogy ne tudná, hogy a mind inkább a radikalizmus felé hajló franczia respublikától az egyház épen olyan keveset várhat, mint az orthodoxiát barbár erőszakoskodással terjesztő Oroszországtól. Azzal, hogy Bampolla kardinális államtitkár úgy az Ausztria,mint Magyarország beléletében mutatkozó nehézségeket, és zavarokat titkos kárörömmel nézi és ugyancsak körmére kell égnie a bajnak, ha már rászánja magát arra, hogy a Kúria közbelépésével megorvosolja azt. Természetes, mert úgy számít, hogy az is csak a hármasszövetségnek a kárára szolgálhat,ha Ausztriát és Magyarországot minél inkább elfoglalják házi gondjai. Schönborn kardinális missziójának eddigi története különösen alkalmas Rampolla magatartásának illustrálására. Schönborn ugyanis az osztrák püspöki kar megbízásából azért ment Rómába, hogy XIII. Leó nyilatkozatát kieszközölje az osztrák antiszemiták és ú. n. keresztényszoczialisták ellen, az episkopátus tekintélyének megvédelmezésére. Az egyház hierarkhikus elve forog tehát szóban, és Schönbornnak mégis a legnagyobb nehézségekkel kell küzdenie a Vatikánban. Eddig csak odáig sem jutott, hogy átadja a pápának az osztrák püspöki kar emlékiratát. Persze, mert a bíboros államtitkár most a botrányhajhászó, a gyűlölködést terjesztő, üzelmeikkel a társadalom békéjét és nyugalmát megbontó antiszemiták és keresztény szoczialisták pártján áll. Hiszen ezek az üzelmek nagyon alkalmatosak Ausztria úgyis elég belső nehézségeinek szaporítására és súlyosbítására!* E mellett, úgy látszik, elfeledik a Vatikánban, hogy Ausztriának a császára, Magyarországnak a királya, a hármasszövetségnek oszlopa Ferencz József, az egyház leghívebb fia, a pápa leglovagiasabb barátja. XIII. Leó pápa gyöngéd lelkületével, fenkölt gondolkozásával és nemes szívével valóban nem áll harmóniában államtitkárának politikája. Diplomata, hogy miért nem volt ő is lehangolt, mint a többi. — Mert neki soha sincs pénze. * Haza ment, nagy gonddal öltözködött és fellátogatott Birikéékhez. Még nem volt soha náluk, de tegnap este nagyon hívták. A szalonban Birikének a húga fogadta, a többiek még öltözködtek. Pista soha se tudta, hogy Birikének ilyen nagy és ilyen szép bugocskája van. A beszélgetés közben Pista azt kezdte tapasztalni, hogy a bugocska sokkal szebb, sokkal kedvesebb és főleg sokkal fiatalabb, mint Birike. — Hogy van az, hogy nagysád nem bálozik ? — Hát tudja... é. .. még — Nem bálozik? Hogy lehet az? Hiszen már nagy lány? — Igen, de még nem bálozom. — Talán nem szeret tánczolni? — Dehogy nem szeretek. Oh! csak látna engem tánczolni. Szenvedélyes tánczos vagyok, de a mama nem akar addig bálba vinni, míg a Birike férjhez nem megy. Pista rögtön átlátta, hogy a kedves leánykát csak azért nem viszik bálba, hogy a nénjének ne csináljon konkurrencziát. Mert bármennyire tetszett is Pistának Birike, észre vette, hogy hugocskája bízvást kiállaná vele a versenyt, sőt mi több, kezdett Bitikéből kiábrándulni s pár percz alatt már fülig szerelmes volt az eldugott kis hugocskába. Birike sokáig öltözött, nagyon szép akart lenni. Pista, meg a kis hugocska ez alatt sok zöldséget, sok csacskaságot összebeszélt. Pár perc alatt olyan jó barátok lettek, hogy a kedves hugocska megengedte Pistának, hogy a czipője kioldódzott zsinórját megkösse. Azután előhozta a maga meg a nénje emlékkönyvét. Azt nem gondolta meg a kicsike, hogy az utóbbiban milyen compromittáló dátumok fordulnak elő, mit törődött ő ezzel, Pista azonban észre vette azokat. Végre megjelent Birike a mamájával. Pista a sok marasztalások daczára is, csakhamar távozott. Otthon ismét a tükör elé állt. Tetszett magának. Kihúzta a kabátja alól a mansétáját, pattintot egyet az ujjával s igy szólt: — Hátha?... Az egész napot izgatottságban töltötte, lázasan járt föl-alá szobájában, czigarettát czigaretta után szitt, meg-megállt az ablaknál s ujjaival idegesen dobolt az üvegen, érthetetlen szavakat mondogatott maga elé s az éjjel álmatlanul töltötte. Másnap délben frakkott húzott s e közben ismét igy szólt: — Hátha ?... Ez a »hátha« t. i. annyit jelentett, hogy talán oda adják neki a hugocskát. Istenem, de nagy balek a Pista! Az öregebbre azt mondja, hogy »mindhiába«, nem kapja meg, a fiatalra meg, hogy »hátha«? Hozománya is van, fiatal is és majd feleségül adják neki, akinek nincs egy garasa. Furcsa gyerek az a Pista, de vannak eredeti gondolatai. Fölment Birikéékhez és megkérte a hugocska kezét. A mama egy napi meggondolási időt kért. Pista haza ment s egész nap a hugocskára gondolva azt mondogatta, hogy »hátha ?« ... Másnap a mama levélben tudatta, hogy hugocska »még fiatal«, annak a kezét nem kapja meg; de ha épen nősülni akar, tessék elvenni a nénjét. Pista kétségbe volt esve. Leroskadt a divánra. Elmerengett szerte-szórt ábrándjain s egy könyet törött ki szemeiből. Pár percz múlva azonban fölemelkedett, a tükör elé állt s sodorhatott egyet a bajuszán. — Az ördögbe is! Hatvanezer forint hozomány ! Hátha?... fogadási lapok 1895. márczius 1. Péntek. BELFÖLD. Az Eötvös-párt búcsúja. Az országos függetlenségi párt a mai nappal egyesült a függetlenségi és 48-as párttal. A számra kicsiny, de erejében nagy párt dicsőséggel tekinthet rövid pályájára. Elszánt had volt, a mely elveinek védelméért lépett ki az úgynevezett anyapártból, s most, hogy ez a párt megtisztult a klerikális salaktól, megtér oda újra. Az, aki a legújabb kor s kiváltképen az egyházpolitikai reformok korának történetét fogja írni, lehetetlen, hogy fukarul osztaná az elismerést ennek a kicsi csapatnak, amely lelkesedéssel segítette a liberalizmusnak veszélyeztetett ügyét. A párt tagjai holnap tisztelegnek Madarász Józsefnél, a párt elnökénél és Eötvös Károlynál a párvezérnél, hogy köszönetet mondjanak a párt bölcs vezetéséért. Nagy ováczióban részesítik Károlyi Gábor grófot is, akinek vendégszerető hajléka volt a párt hadiszállása. Minisztertanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt. Az Ugrón-Polónyi párt holnap délután 4 órakor tartandó értekezletén mindenekelőtt meg fogja választani az elnökséget és a jegyzőket és azután meg fogja állapítani a pártkörből kilépettek ma elhatározott manifestumára adandó válasz szövegét, melyben nem csak a kilépés által teremtett helyzettel, hanem jövőben követendő magatartásával is behatóan fog foglalkozni. Tóth Ernő kijelentette, hogy egyelőre nem csatlakozik a függetlenségi párt egy árnyalatához sem úgy, hogy ma a Justh és Eötvös párt fúziója után a pártok aránya a következő: Ugron - párt: 48, Justh- párt: 49. Ezeken a pártokon kívül állanak: Szalay Imre, Lits Gyula és Tóth Ernő. A közjogi ellenzék híveinek összes száma tehát 100, jóllehet az általános választásoknál 103 szélsőbali képviselő nyert mandátumot, időközben azonban Remete Géza csatlakozott a nemzeti párthoz, Győrffy Gyula a Szapáry-csoporthoz, Zichy Hermann gróf pedig kivándorolt Amerikába. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház. (Az uj mundus. — Az öreg Petur öröme. — Vietorisz Miklós. — A hires Szacsvayak unokája. — Egy volt főispán. — Szónokok, a kik elállnak. — A zágrábi érseki titkár szomorú eltolonczolása. — Néppárti vezérek és katonák a jövőben. — Amikor Vajay beszél. — Tisza István. — Egy másik volt főispán. — Tempora mutantur...) Madarász apó, amióta képviselő, talán először sétált végig a folyosókon ilyen nagy megelégedéssel, mint ma. Csaknem könybe lábadt szemeit boldogon legeltette a nyüzsgő-forgó szolgahadra, mely a reggeli teendőket darálta le egymásután. — Így, így ... — monologizált az öreg úr. — Most már nemcsak érzi, de látja is az ember, hogy Magyarországon van . . . És boldogan, megelégedetten folytatta sétáját tovább. Az első futólagos tekintetre nem nagyon értette meg az ember ennek a rendkívüli boldogságnak az okát. Ha jobban körülnézett azonban, megvilágosodott minden. A szolgák uj egyenruhája, az a jó magyaros viselet, az derítette fel az öreg Madarászt ilyen mértéktelenül. Szó, ami szó, de szemrevaló újítás. Kifogástalan magyar styl a szolgák uj toiletteje tetőtől talpig. A stylizált borjuszás ott lóg az ujjakon; zsinórral körül van teremtettezve az egész attila; feketesárga jelvények helyett a gallérokon, ott fénylik a miniatűr magyar czimer; feszes magyar nadrág, amely — s ez az újítás legmerészebb része — végül beleszalad egy-egy pár ékes sárga szattyán csizmába. Az emberek, amint egymásután gyülekeznek, megállnak a szolgák láttára. — Adta Bánffyra, de alaposan megcselekedte! — jegyzi meg az egyik. — De legalább okosan! — feleli a másik. Thaly boldogan imbolygatja bozontos üstökét: — Az én terveim szerint! Azoknak a képviselőknek egyike, akik hajlandók minden dolgot a gyakorlati végénél megfogni, igy kedélyeskedett: — Csak aztán igy kiöltöztetne a miniszterelnök Bánffy minket is . . . Hiszen csak bizd, jó magyar, Bánffyra magad. Majd fölöltözteti az, hogy belepirulsz! Perczel Dezső, amint végig méri a czifra szolgát, aki lesegíti róla a miniszteri tekintély egyik attribútumát, a tekintélyes téli kabátot, oda szól az öreg Madarászhoz: — No, öreg Petur, most már csak jól érzed magad ? Madarász megpillantja oldalt Ugrón Gábort, aki épen most taktikázta magát agyon a függetlenségi párttal s hangosan, hogy Ugrón is hallja, elkiáltja magát: — Hogy jól-e? kétszeren! Ugrón okvetlenül visszavág a czélzásra, csakhogy abban a pillanatban Szilágyi belülről megkezdi a csöngetést és ezzel szétválasztja az összekerült „megkülönbözött“ függetlenségieket. Benn Vietorisz Miklós volt az első, aki tovább szőtte a költségvetési vita elejtett fonalát. Bizalmát