Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)
1895-12-31 / 359. szám
1895. deczember 31. Kedd, JöyAtlosz lapok — Korcsolyázók szerencsétlensége Soproni levelezőnk telegrafálja, hogy Czinfalván a czukor gyár mellett elterülő korcsolyapályán a jég tegnap beszakadt; két gyári tisztviselő Steiner Imre és Brauner Ferencz a jég alá került s ott meg is húladtak. Steiner csak 19 éves volt, Brauner 23 éves, mind a kettő előkelő családból való. — Hymen. .Termy Sándor kir. mérnök a lőcsei államépítészeti hivatalban jegyet váltott Gruber Margit kisasszonynyal, Gruber Károly főerdész leányával Csütörtökhelyen, Szepes megyében. —Dávid Samu kiskunfélegyházi járásbirósági aljegyző e hó 28-án jegyezte el Wallerstei Laura kisasszonyt. — Arany Béla győri tisztviselő f. hó 27-én váltott jegyet Politzer Dávid leányával, Arankával. — Lichtmann Miksa fővárosi mérnök karácsony estéjén jegyet váltott Reiner Mariska kisasszonnyal. — Kovács Samu polgári iskolai tanár eljegyezte Buchwald Ernesztin kiasszonyt Baján. — Beregszászy Kálmán Sztrinovich Flóra kisasszonynyal január hó 8-án tartja esküvőjét. — Puszky Géza cs. és kir. kamarás ma tartotta esküvőjét Hódossy Imre orsz. képviselő leányával, Annával. Násznagyok voltak lipoczi Keezer Miklós cs. és kir. kamarás és báró Gi 1ányi Imre földbirtokos. — A vasút ellenségei. E hó 27-én Palota és Nagylak között a Szeged felé menő reggeli vonat elé 6 darab hídgerendát rakott valami gonosztevő. Szerencsére a mozdonyvezető jó távolságból észrevette a síneken fekvő fákat, a vonatot megállította s nem is történt semmi baj. A vizsgálat kiderítette, hogy a vaspálya töltését átszelő élővízcsatorna hídjának parancsait szedték fel: ha a vonat a hídra érkezik, menthetetlenül a csatornába fordul. A csendőrség erélyesen nyomoz a tettesek után. — Gyújtogatás. Tyirilla Pável barakanyi (Arad megyei) lakos régibb idő óta feszült viszonyban élt valami peres ügyből kifolyólag Bandár Jván ugyanottani lakossal. Tyirilla tegnapelőtt felbérelte Buntyestyán Stefán nevű szomszédját, hogy gyújtaná fel Bandár házát, illő jutalmat kap érte. Buntyestyán még aznap éjszakáján tüzes taplót dugott a szalmafedelű ház ereszébe; a háztető és a ház padlásán levő több mint 200 frt értékű élelmiszer elégett. Buntyestyánt és Tybrikát a csendőrség letartóztatta. — Halálozás. Schmiedt Katalin meghalt Ruszkinóczon élete 67. évében. — Mauritz Emilia elhunyt Gölniczen élete 20 ik évében. — Way and Géza dr. budapest-terézvárosi káplán, főgymnasiumi hittan tanár, a Fehér Kereszt egyesület pénztárosa ma hajnalban 38 éves korában meghalt. — Stirling Károlyné szül. Hets Anna meghalt tegnap Győrött életének 30-ik évében. MŰVÉSZETEK. * Operaház. Szilágyi Bella csakugyan hagyott maga után űrt, amelyet sikerül igen jól betölteni. Tegnapelőtt Vasquez grófné volt az, aki mint Donna Anna fényes, zománczos hangjával és nőies varázsával jóval több élvezetet szerzett nekünk Szilágyi Bellánál, ma pedig ennek az énekesnőnek egy másik szerepe: Anita, a »Navarrai lány«, szakadt D. Handel Berta fiatalabb vállaira. Massenete dalművének soha sem éreztük szükségét a repertoireon. a tolmácsolásában ami értékes volt, azt Nikisch úgy is magával vitte,és senki vissza nem hozta. Maga a czímszerep azok közé tartozik, amelyeket az énekesnők elvállalnak, de nem ambicionálnak. A legnagyobb mértékben fárasztó és kényes, így aztán D. Handel Berta, mint előrelátható volt, nem csekély elfogultsággal küzdött. Hangja minden esetre üdébb és áivatagabb elődjeénél. A Szilágyi Bella szopránja minden melodikus báj nélkül lévén, kizárólag dinamikai hatásokra volt alkalmas. De fölfogásban is — mint annak idején kifejtettük — Anitája hamis nyomokon járt. Mert a navarrai nő is, mint a legfőbb nő, alaptónusában lírai. Csak egy esetleg következtében válik tragikus hősnővé, így is azonban megmarad nőnek, szerelmesnek és nyomorultnak. A drámai elemeket fokozatosan veszi föl, anélkül, hogy bennök teljesen felolvadna. Hisz ép ebben a fokozatosságban rejlik a művészet, rejlik egy jellem kidolgozása. Ezt Szilágyi Bella — bár színjátszó talentumának akadtak naiv bámulói — soha sem tudta, Ő mindig és minden szerepében egyformán görgette az ő drámai kavicsait. Anitája meg épen, kisded korában, vért szívott anyatej helyet, és bilbaói puskatusákon ringott, jóllehet erre Massenet sehol sem czéloz. D. Handel Berta asszony mai énekére és játékára mint sürü ködfátyol borult a lámpaláz. Technikai és előadásbeli fogyatékait — amikben különben elődje sem szűkölködött , így nem róhatjuk fel neki szigorúan. Az intonáczió körül is több rendbeli baleset érte, azonban a disztonálások tömegében amúgy sem fogja soha utolérhetni Szilágyi Bellát. Egyebekben azt tartjuk, hogy e szerep mély is neki. A további előadásokon lehet, hogy többre megy szép hangjával; ha pedig Anitát soha sem is fogja úgy énekelni, mint egy Krupp-ágyu, az nem lesz baj. (m.g) * A fiatal leányoknak, Clarette úrhoz, a párisi Comédie igazgatójához, néhány fiatal leány levelet intézett, arra kérve őt, hogy játszasson már a Comédieben a számukra is. És ime az udvarias franczia teljesíti a kívánságot. Előadatja a „Fritz barátunk“-at és a „Makranczos hölgy“-et, ezt a két erkölcsös — és bizonyára nem is rossz — darabot. * Fővárosi művészek Debreczenben. A debreczeni színházban több fővárosi művész és művésznő fog vendégszerepelni. Blaha Lujzán kívül, aki egyúttal el is búcsúzik Debreczentől, az ő legelső diadalainak színhelyétől, fel fognak lépni: R. Schiff Etel, Komáromy Mariska, K. Hegyessy Mari, Küry Klára, Lánczy Ilka, Gerő Lina, továbbá Vizváry Gyula, Ujházy Ede és Náday. * A Hubay Popper kvartett január 3-án, pénteken tartandó második bérleti kamara-estélyének a műsora a következő: I. Volkmann: Es-moll vonósnégyes. II. Nagy ária a „Hamleti ből. Énekli Marcella Lindh asszony, a „Metropolitan operahous“ tagja. III. Zongoraötös. Szerzette Bátor Izidor. A zongorarészt játszó Adler-Goldstein Vilma asszony. IV. Corelli: „La folia“ előadja Hubay Jenő. V. a) Angol ballada „God bye“, b) Bohm: „Zwei Herzen voll Liebe“, c) Eva Dell Aqua: Villanella. Énekli Lindh asszony. * Duse Amerikában. Duse Eleonóra január 27-én indul el Hamburgból Amerikába. Ott harmadfél hónapon keresztül fog vendégszerepelni. * Dumas utódja. A párisi drámaírók egylete Dumas utódjává, elnökké megválasztotta Sardou Viktort, az eddigi alelnököt, míg ez utóbbinak a helyébe Chner Györgyöt ültették. * A főherczeg köszönete. József főherczeg nevében báró Vécsey Sándor főudvarmester meleg hangú köszönő levelet intézett id. Ábrányi Kornélhoz, aki Ábrányi Emilnek László főherczeg halálára irt költeményét megzenésítette. * A Bartay jubileum. Bartay Edének, a nemzeti zenede igazgatójának, 20 éves direktori jubileuma alkalmából, ma este díszhangverseny volt a Vigadó nagytermében. Az előkelő közönség soraiban láttuk Zsilinszky Mihály államtitkárt, Szmrecsányi Miklós osztálytanácsost, Ger-óczy Károly alpolgármestert, Kády Gyula igazgatót, Hubay Jenőt és a művészvilág számos képviselőit. Wassics miniszter levélben mentette ki távolmaradását. Először az ünnepeltnek négy művét, a »Királyhimnusz« -t, »Elégiá«-t, »Scherzo«-t és »A hős halálá«-t adta elő a nemzeti zenede orkhesztruma és a zenekedvelők énekkara, Gobbi Alajos jeles vezénylete mellett. A közönség valamennyit lelkesen fogadta és Bartayt zajosan hívta. Erre az emléktárgyak átnyújtása következett. Zimay László, a kitűnő zeneköltő, az intézet tanárainak ezüstkoszorúját nyújtotta át, ékes szavak kíséretében, míg a növendékek, akiknek Gobbi Károly volt a szónokuk, két ezüst karos gyertyatartóval lepték meg a jubilánst. Babérkoszorúkat adtak át; Siposs Antal az orsz. daláregylet, Szentirmay Elemér a Liszt Ferencz-zeneművészkör és Mészáros Imre a fullarmonikusok nevében. Az est zenei részének a piece de resistance-a most következett. Ez Zichy Géza grófnak »A zene« czimü vegyes ének- és zenekarra irt műve volt. Végtelenül bájos, friss és lendületes. Az alapjául szolgáló költemény is Zichy gróf munkája ; tárgya az, hogy a zene a bölcsőtől a a koporsóig kiséri az embert. A melodikus, finom bölcsődalt Artois Margit énekelte kellemes hangon; a brilliánsul hangszerelt Diákok karát a közönség viharos tapsaira meg kellett ismételni; a Szerenádot, amelyet Szabó Imre adott elő ügyesen, ugyancsak megujrázták. Óriási hatást keltett a népdal és táncz, a mely minden izében nemzeti, magyaros és csupa szilajság, tűz. íme egy részlet a poémából: IRODALOM. Bársony István könyve. („Csend.“ Neogrády Antal rajzaival. Kiadják a Légrády-Testvérek. Budapest 1896.) Megszoktuk, hogy Bársony István évről-évre egy pompás kötettel lepi meg a természetért rajongók nagy számát. Akik a magyarliteraturát irányok és ismusok szerint osztályozzák, Bársony István számára is találtak egy »iskolát«, amelyben azonban csak mester van — tanítványok nélkül. Bársony István önálló, érdekes egyéniségét nem utánozzák annyian, mint más felkapott nagyságot, mivel a legnehezebb művészi feladatokkal kell megküzdenie a tollnak, amikor minden poézis kutforrását, magát a természetet akarja lefotografálni. Kisebb kaliberű tehetség nem lát egyebet erdőn és mezőn — mint a mennyit már ő előtte láttak s nem képes többet mondani róluk, mint a menynyit egy közönséges lélek, a mikor ihlet szállja meg. Ha túlságos részletezéssel bonczolja azt, amit lát, plagizálja a természetrajzot, a botanikát, ha felemelkedik az általánosságokba, émelygős lesz s nem fog kibontakozni a tartalom nélkül való frázisok és közhelyek tömkelegéből. Bársony, mint a természet modern festője, mint a leírások művésze csakugyan egyedül áll az újabb magyar literaturában. Mindegyike azoknak a finom rajzoknak, a melyeket »Csend« czímmel kötetbe foglalt, tanúságot tesz erős költői individualitásáról, mely »ott lebeg a vizek felett.« A vadság és a báj, a fenség és az egyszerűség egyformán megragadja, de extázisában sohasem veszti el magastól a talajt — mint ahogy igazi vadász ember a süppedékes lápokon ép olyan biztossággal halad, mint a gavallér a pesti aszfalton. Bársony István szenvedélyes vadász s azzal a szeretettel csüng ezen a nemes férfi-sporton, amelyet mi elkényeztetett idegzetű fővárosiak alig tudunk megérteni. Csak azt látjuk és érezzük, olvasván a »Csend« et, hogy csodálatos hatalma van a természetnek az emberi szív felett, amely még így közvetve is, gyönyörűséggel merül el pompájába és folyton váltakozó, folyton megújhodó, de folytonérdekes szépségeibe. Egy-egy költemény prózában elmondva: így jellemezhetjük legtalálóbban Bársony István rajzait, amelyeknek legjavát foglalja magában a »Csend.« Eszünkbe sem jut mesét keresni ezekben a rajzokban, a minthogy szinte bántó, ha lírai költeményekben a poéta elbeszélő hanggal keveri össze érzéseit és hangulatait. Pedig Bársony azonfelül hegy a természetbe elmélyed, mesélni is tud annyi finomsággal és invenczióval, amennyivel kevés novellistánk dicsekedhetik. De a mesehang csak éppen arra szolgál nála, hogy megfigyelései és érzései arra tapadjanak és azon jegeczesedjernek meg. A magyar olvasóközönség régóta szereti Bársonyt és így felmentve érezzük magunkat attól, hogy egyenként ismertessük bájos rajzait, amelyeket új könyvében nagy élvezettel olvastunk. Ennek a kötetnek is bizonyára az lesz a sorsa, mint elődeinek. Mert hál’istennek még mindig nagy azok száma, akik gyönyörködni tudnak a szabad természet leghivatottabb poétájában. xy. 3463 No ne, no ne, No ne izélj édes kévés galambom, Hiszen, hiszen Derekad csak félkezemmel karolom. Csókot adj a legjavából, Nem vonok le kamatjából; No ne izélj, ne izélj hát tubiczám, Szomjas vagyok s jaj de csókra áll aszám. Az ódaszerű magaslatra emelkedő Búcsút Sondegg Adolf énekelte jó basszushangon A nagyhatású művet egy Himnusz rekeszti be. Föltünést keltett Zichy Géza gróf elegáns, bravúros dirigálása is. Ez idő szerint — sajnos — nem bővelkedünk sem formás, sem tartalmas karnagyokban. Az illusztris szerzőt a közönség nagy ovácziókban részesítette. Hangverseny után Bartay tiszteletére lakoma volt. * Rika. A bécsi Carl-színház igazgatója, Jauner, a jövő héten Budapestre jön, hogy megnézze a népszínházban Szabados Béla és Márkus József sikert aratott operettjét, a „Biká“-t, amely esetleg Bécsben is színre kerül. * A budai zeneakadémia ma este tartotta ez idei második házi hangversenyét, amelyen nagy közönség volt jelen. A változatos műsort Haydnnek egy vonós négyesével nyitották meg, amelyet Gorigh L, Eberling J, Maroscher E. és Bálványi Gy. adták elő. Majd Erdődy Elza úrnő énekelt Brahmstól és Schuberttól egy egy dalt. Erdélyi Dezső, a zeneakadémiának új czimbalomtanára saját szerzeményű népdalait játszotta.