Fővárosi Lapok 1896. október (270-300. szám)

1896-10-01 / 270. szám

1896. október 1. Csütörtök. FŐVÁROSI LAPOK.____________ _______ ._________ » Az első szónok Erdély Sándor igazságügy­miniszter volt. A kormány álláspontját jelezte e javaslatra nézve s főleg két kérdésről szólott. Az első a javaslatba foglalt bifurkáczió elve. Hangsúlyozta azokat a fontos adatokat, melyek ezt az elvet szükségessé teszik. A tudomány és a gyakorlati élet tapasztalatai egyaránt igazol­ják azt az elvet és ennek hatása alatt fogadta el a képviselőház a javaslatot úgy, a­mint most a főrendek előtt áll. A másik, a­mit különö­sebben és szintén igen szépen védett, a javas­lat 169. és 170. szakaszainak intézkedései. Félre­értés lehet csak, hogy e szakaszok intézkedéseit a katholikus klérus ellen való támadásnak ma­gyarázzák. Annál is inkább, mert e szakaszok­ból nyilvánvaló, hogy azoknak intézkedései illet­nek felekezeti különbség nélkül minden papot. Nem tesz egyebet e javaslat, mint eltiltja a vallás profanálását. Ezért egész nyugodtan kéri a főrendeket: fogadják el ezt a javaslatot. Samassa József egri érsek a népképviselet mellett mondott theoretikus plaidoyert, s ezt a kontinens parlamenti viszonyainak kritikájával egészítette ki. A javaslatot, mint határozott lépést a javulás felé, elfogadja, ámbátor jelzi előre, hogy a javaslat egyes intézkedéseit preczizebb körülírással óhajtja meghatározni. Az általános vita utolsó szónoka Keglevich István gróf volt, a­ki a javaslatot általánosság­ban elfogadta, mert ő is jelentékeny haladást lát abban; előre jelezte azonban, hogy egyes intéz­kedéseket nem fog a részleteknél megszavazni. A javaslatot általában egyhangúlag megsza­vazták. A részletes tárgyalás során Zichy Nán­dor gr. a 3. §-hoz azt a módosítást ajánlja elfogadásra, hogy e szakasz 7. és 8. pontja helyébe illeszszék be az 1878. t.-cz. 171—174. §§. megfelelő intézkedéseit. Ezzel szemben Erdély igazságügyminiszter indokolta a szakaszt s kimutatta, hogy Zichy az idézett szakaszokat nem alkalmazta helyesen. Gáli József előadó megmagyarázta, hogy Zichy indítványa a javas­latot alapjából forgatja ki. Hiába magyarázta ő és hiába c­áfolta Erdély miniszter Zichynek a szakasz 9. pontja ellen való kirohanását, a mó­dosításokat elfogadták. A 9. pont kihagyása mel­lett szólott egyébként Schlauch Lőrincz bíbornok is, ellene pedig még Szász Károly püspök. A kilenczedik paragrafusnál Zichy Nándor kihagyási indítványát elfogadták, s ugyancsak el­fogadták azt az indítványát is, hogy a 169. és 170. szakasz kihagyassék és a többi szakasz számozása e szerint kijavítassék. Szóval: a papok ellen irányuló intézkedéseket egyszerűen kiam­putálták a javakat a testéből. Ennek daczára jó kedvűen oszlott szét a Ház, s azzal a tudattal, hogy már csak a fel­oszlatás híre fogja őket még egyszer össze­hozni. A főrendiház­ ülése. Elnök: Báró Vay Béla. Jegyzők: Gáli József, Gyulai Pál, Cziráky Antal gróf. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Dániel Ernő, Erdély Sándor, Perczel Dezső, Wlassics Gyula, Lukács László, Da­rányi Ignácz. A király névnapja: Császka György kalocsai érsek indítványozza. Keressék fel a nagyméltóságú elnök úr, hogy ő felségének dicső névünnepe alkalmából mely ezred­év­ ünnepségeink közepette kétszeres örömre han­golja a hálás honfiúi kebleket, tántoríthatlan hűsé­günkből eredő üdv- és szerencsekivánatainkat alatt­valói legbensőbb ragaszkodásunk érzelmeit a legma­gasabb királyi trón előtt kifejezésre juttatni méltóz­­tassék. Éljen ő felsége a király! (Élénk helyeslés. A Pláz tagjai felállanak.) Elnök: Úgy látom, hogy a kalocsai érsek ő ex­­czellencziájának indítványa általános helyesléssel talál­kozott és igy kimondhatom, hogy ő felsége legmaga­sabb névnapja alkalmából a mélt. főrendek üdv- és szerencsekivonatai az elnökség utján ő felsége kegyes színe elé juttattatnak. (Helyeslés.) Vécsey József b. alkalmat vesz magának a mai napon kétrendbeli interpellácziót intézni a miniszté­riumhoz és pedig első­sorban a miniszterelnökhöz in­tézi a következő interpellácziót: » Tekintettel a szállongó hírekre, kérdem ő nagyméltóságától: való-e, hogy a nagyméltó kor­mány az országgyűlést legközelebb feloszlatni szán­dékozik?« Ezen interpelláczió indokolására egy pár szót óhajt szólani. (Halljuk!) Ő. részéről és vele együtt bizonyosan a fő­rendiház legtöbb tagja, legjobban fájlalják azt, hogy az ülésezési rendük nagyon szaggatott és minden plauzibilis ok nélkül sokszor tárgyalásaik függőben maradnak, azután megint egy bizonyos rohamossággal inszczonáltatnak, úgy, hogy sokan nincsenek is abban a helyzetben, hogy a tárgyakkal kellőleg megismerkedhessenek, ismét máskor né­mely tárgyak csaknem idejüket múlták már akkor, midőn hozzájuk jönnek. Ezen sérelmet ő is, mások is már régebben elpanaszolták az elnöknek, de meg kellett sajnosan győződniük arról, hogy ház­szabályaink e részben igen hiányosak és mindaddig, míg a házszabályokon valami lényeges változtatás nem fog sikerülni, ezt az állapotot kénytelenek tűrni. Most azonban egy igen momentuozus időszak­ban vagyunk, úgy látszik, t. i., hogy a közvélemény a dolgok folyása iránt meglehessen izgatott álla­potban van és oly hírek terjednek el, hogy az or­szággyűlés ezután ideje előtt fogna feloszlattatni, a­mi természetesen a főrendek tárgyalásaira, tör­vényhozási működésére is erős visszahatással van és lesz. Ennélfogva tisztelettel felkéri a miniszterelnö­köt, hogy eziránt a mélt. főrendeknek felvilágosítást adni kegyeskednék. Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Nagymél­tóságu elnök ur, mélt. főrendek! A mélt. fő­rendiházi tag úr által elmondott indokolás, megvallom őszintén, olyan, a­mit én nem ér­tek. Mert nem tudom, hogyan hozza kapcso­latba az országgyűlés feloszlásának kérdését a főrendiház tárgyalásainak rendszertelenségével, — a­mint ő mondja — a­mennyiben én ilyen rendszertelenséget egyáltalán nem ismerek, mert a gyakorlatnak megfelelően úgy van, mint volt a múltban is és azt hiszem, a­mint kizárólag csak lehet, hogy bizonyos sorban, ha a kész tárgyalandó ügyek összegyűlnek, lesz a főrendiház ülésre összehíva. Ha azt az eljárást követnők, a­melyet talán következtet­nem lehet abból, a­mit méltóztatott mondani, hogy a­mint egy törvényjavaslat a képviselő­­házban le van tárgyalva s ide átküldetik, hogy azután itt nyilvános ülésben azonnal tárgyal­­tatnék, akkor, azt hiszem, lehetne joggal, mint sérelmet, felhozni, hogy igen sűrűn fe­leslegesen vétetik igénybe a m­éltóságos főren­dek ülésezése. Nem is gondolom, hogy az eddigi rendszer hátrányos lett volna, sőt most, ezen konkrét eset alkalmából, még az esetben is, ha az or­szággyűlés fel lesz oszlatva, semmi visszaesést, vagy a­mint magát kifejezni méltóztatott, semmi visszahatást a főrendiházra nézve nem látok, mert a képviselőház által letárgyalt összes törvényjavaslatok és jelentések ma a méltóságos főrendiház előtt állanak, követke­zőleg semmi visszahatás, vagy visszamaradás veszélye, vagy eshetősége fenn nem forog, ha az országgyűlés feloszlattatik. (Helyeslés, ügy van­ balfelől.) Magára a kérdésre vonatkozólag válaszol­hatom, miszerint igenis a kormány azon né­zetben van, hogy ezen országgyűlést legköze­lebb feloszlathassa, illetőleg ez iránt a felsé­ges urnák határozását kérje ki. Ebből követ­kezik, méltóságos főrendek, hogy igenis lehe­tőnek tartom, hogy érdemleges ülést a mást­ főrendek ezen országgyűlés folyama alatt többé tartani nem fognak. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk mozgás.) Vécsey József b. és a főrendek a választ tudo­másul veszik. A választási visszaélések. Vécsey József b. interpellálta a kormányelnököt és a belügyminisztert a véderőnek a választások al­kalmával leendő alkalmazása tárgyában s a választói névjegyzékek kiigazításánál előfordult visszaélések miként leendő orvoslása tárgyában. Interpelláczióját hosszas indokolással és számos meggyőző érvekkel támogatja, sürgős intézkedést kérve a visszaélések megszüntetésére nézve. Perczel Dezső belügyminiszter válaszol az inter­­pelláczióra. A választásoknál a közbiztonság fentartása czéljából a karhatalmat mindenkoron igénybe vették. Igénybe fogják venni ezután is, azon keretek között, a­melyek között azt a törvények megengedik, sőt el­rendelik.­­ A­mi az állítólagos visszaéléseket illeti, elismeri, hogy egyes helyeken fordultak elő kisebb helytelen­ségek, de a kormány mindent elkövet, hogy azokat korrigálja. A tiszta választások elérése czéljából terjesztette be a kormány a mai napirenden levő törvényjavas­latot is, ő meg van győződve, hogy a választói név­jegyzékek összeállításánál felmerült panaszokat, az erre hivatott legfelsőbb bíróság, a Kúria a legnagyobb pártatlansággal bírálta el, tehát semmi spec­iális intéz­kedésre szükség nincs. Vécsey József b. csak sajnálattal hallhatta a bel­ügyminiszter válaszát. Mindjárt eleve kijelenti, hogy ő a válaszszal legkevésbbé sincs megelégedve s azt nem is veheti tuomásul. Perczel Dezső belügyminiszter ismétli, hogy a karhatalmat mindenkoron csak a legvégsőbb esetek­ben veszik igényben. Ismételten kéri a főrendeket, vegyék válaszát tudomásul. Elnök elrendeli a szavazást, hogy tudomásul veszik-e a főrendek a belügyminiszteri választ, vagy nem ? A többség nem vette tudomásul. (Derültség bal­­étól.) A főrendek azután minden felszólalás nélkül megszavazták a képviselőház által legutóbb elfogadott apróbb törvényjavaslatokat. A kúriai bíráskodás. Erdély Sándor igazságügyminiszter ismertette ezután a törvényjavaslat intenczióit s tiltakozott azon »vádak« ellen, mintha a törvényjavaslat némely szakasza sértené a hitfelekezetek érdekeit. Ezek a szakaszok nem zárják ki azt, hogy a papság agitáljon a megengedett törvényes eszközökkel az egyházpoli­tikai törvények revíziója mellett; csupán csak azt tiltják meg, hogy az Isten házát kortesházzá ne ala­­csonyitsák s hogy az Örökkévaló nevét korteshar­­czokba vonják bele. E szakaszok intézkedéseit tehát nem lehet üldö­zésnek minősíteni, kéri a főrendeket, fogadják el e törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Samassa József egri érsek egyetért az igazság­­ügyminiszterrel abban,­ hogy a szőnyegen forgó tör­vényjavaslat sok üdvös intézkedést foglal magá­ban, de vannak a törvényjavaslatnak kifogás alá vonható részletei is. De erről majd a részletes tár­gyalás során. Megengedi, hogy bizonyos aggodalommal lehet nézni bizonyos politikai gyülekezéseket, de ő azt tartja, hogy ezeket tűrni kell; nem szabad elnyomni bármely képtelen eszmének propagálását sem, hanem küzdeni kell ellene nem paragrafussal, hanem szóval, írásban, mindaddig, míg a törvényes keretek között végzik agi­­tácziójukat. Engedni kell, hogy bejöjjenek a parla­mentbe is, hadd ébredjenek itt azután képtelenségük tudatára. De a kormány nem így fogja fel a helyzetet — pedig ez volna kötelessége — hanem, mihelyt vala­mely irányzat nem kvadrál az ő czéljaival, azt nem leküzdeni, hanem elnyomni akarja. A szabadságnak nem felel meg az, ha nem akarják meghallgatni az ellenvéleményen levőket, ha elnyomják őket, mert épen ez vezet a végtelen elkeseredett harczra. Nagy elfogultság, nagy vakság s önámitás volna észre nem venni saját hibánkat s ilyen végtelen vi­szályokba dönteni az országot. Nem elég egy reformot kikiáltani vagy azt erő­szakkal fentartani, hanem annak jóságáról meg is kell győzni az ellenfelet. Mire való volna a parlament is, ha nem arra, hogy ott megvitassák, mi a jó és mi a helyes. De hogy lehessen vitatkozni akkor, ha egyik féltől a szabadságot megvonják? A törvényjavaslat, ismétli, sok üdvös intézkedést tartalmaz s épen azért azt általánosságban elfogadja azon reményben, hogy a részletes tárgyalás során, azon szakaszok, melyek neki aggályosaknak tűnnek föl, módosíttatni fognak. Részint azért, mert azon szakaszokat végrehajtani nem lehet, részint azért, mert ha végrehajthatók vol­nának is, nem volna sikerük, csupán csak a szabad­ságot korlátoznák. (Helyeslés és éljenzés.) Kleglevich­ István gróf szólalt föl ezután. Ő nem tud liberális lenni csupán egyik-másik felekezettel szemben, vagy a nemzetiségekkel szemben igen, de ugyanakkor a felekezetekkel nem. Épen ezen okból, mivel úgy látja, hogy a törvényjavaslatnak némely sza­kaszai zaklatást involválnak magukban, a törvény­­javaslatot általánosságban elfogadja ugyan, de a sérel­mes szakaszokat nem. A javaslatot általánosságban elfogadták. A részletes tárgyalás során a 3. §-nál Zichy Nándor gróf a 7. és 8-ik ponthoz egy új 7-ik pontot ajánl. E módosítás szerint a házasság jogintézménye elleni izgatás kihagyatik és az 1878­.V. t.-cz. II. feje­zetének azon rendelkezései léteznek, melyek az izgatás bűntettének kritériumát képezik. Itt többek között fel akarja, vétetni, hogy az Ausztriával kötött kapocs ellen ne lehessen izgatni. Erdély Sándor igazságügyminiszter kéri, hogy e módosítás mellőztessék, mely ha elfogadtatnék, az előző pontokra is vissza kellene menni és ott is idézni kellene az 1878. V. t.-cz. megfelelő rendel­kezéseit. Az Ausztriával való kapocs elleni izgatást érvénytelenítési oknak fel nem veheti, mert hisz ez esetben 48-as programmal nem lehetne fellépni sen­

Next