Fővárosi Lapok 1896. október (270-300. szám)
1896-10-01 / 270. szám
1896. október 1. Csütörtök. FŐVÁROSI LAPOK.____________ _______ ._________ » Az első szónok Erdély Sándor igazságügyminiszter volt. A kormány álláspontját jelezte e javaslatra nézve s főleg két kérdésről szólott. Az első a javaslatba foglalt bifurkáczió elve. Hangsúlyozta azokat a fontos adatokat, melyek ezt az elvet szükségessé teszik. A tudomány és a gyakorlati élet tapasztalatai egyaránt igazolják azt az elvet és ennek hatása alatt fogadta el a képviselőház a javaslatot úgy, amint most a főrendek előtt áll. A másik, amit különösebben és szintén igen szépen védett, a javaslat 169. és 170. szakaszainak intézkedései. Félreértés lehet csak, hogy e szakaszok intézkedéseit a katholikus klérus ellen való támadásnak magyarázzák. Annál is inkább, mert e szakaszokból nyilvánvaló, hogy azoknak intézkedései illetnek felekezeti különbség nélkül minden papot. Nem tesz egyebet e javaslat, mint eltiltja a vallás profanálását. Ezért egész nyugodtan kéri a főrendeket: fogadják el ezt a javaslatot. Samassa József egri érsek a népképviselet mellett mondott theoretikus plaidoyert, s ezt a kontinens parlamenti viszonyainak kritikájával egészítette ki. A javaslatot, mint határozott lépést a javulás felé, elfogadja, ámbátor jelzi előre, hogy a javaslat egyes intézkedéseit preczizebb körülírással óhajtja meghatározni. Az általános vita utolsó szónoka Keglevich István gróf volt, aki a javaslatot általánosságban elfogadta, mert ő is jelentékeny haladást lát abban; előre jelezte azonban, hogy egyes intézkedéseket nem fog a részleteknél megszavazni. A javaslatot általában egyhangúlag megszavazták. A részletes tárgyalás során Zichy Nándor gr. a 3. §-hoz azt a módosítást ajánlja elfogadásra, hogy e szakasz 7. és 8. pontja helyébe illeszszék be az 1878. t.-cz. 171—174. §§. megfelelő intézkedéseit. Ezzel szemben Erdély igazságügyminiszter indokolta a szakaszt s kimutatta, hogy Zichy az idézett szakaszokat nem alkalmazta helyesen. Gáli József előadó megmagyarázta, hogy Zichy indítványa a javaslatot alapjából forgatja ki. Hiába magyarázta ő és hiába cáfolta Erdély miniszter Zichynek a szakasz 9. pontja ellen való kirohanását, a módosításokat elfogadták. A 9. pont kihagyása mellett szólott egyébként Schlauch Lőrincz bíbornok is, ellene pedig még Szász Károly püspök. A kilenczedik paragrafusnál Zichy Nándor kihagyási indítványát elfogadták, s ugyancsak elfogadták azt az indítványát is, hogy a 169. és 170. szakasz kihagyassék és a többi szakasz számozása e szerint kijavítassék. Szóval: a papok ellen irányuló intézkedéseket egyszerűen kiamputálták a javakat a testéből. Ennek daczára jó kedvűen oszlott szét a Ház, s azzal a tudattal, hogy már csak a feloszlatás híre fogja őket még egyszer összehozni. A főrendiház ülése. Elnök: Báró Vay Béla. Jegyzők: Gáli József, Gyulai Pál, Cziráky Antal gróf. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső báró miniszterelnök, Dániel Ernő, Erdély Sándor, Perczel Dezső, Wlassics Gyula, Lukács László, Darányi Ignácz. A király névnapja: Császka György kalocsai érsek indítványozza. Keressék fel a nagyméltóságú elnök úr, hogy ő felségének dicső névünnepe alkalmából mely ezredév ünnepségeink közepette kétszeres örömre hangolja a hálás honfiúi kebleket, tántoríthatlan hűségünkből eredő üdv- és szerencsekivánatainkat alattvalói legbensőbb ragaszkodásunk érzelmeit a legmagasabb királyi trón előtt kifejezésre juttatni méltóztassék. Éljen ő felsége a király! (Élénk helyeslés. A Pláz tagjai felállanak.) Elnök: Úgy látom, hogy a kalocsai érsek ő exczellencziájának indítványa általános helyesléssel találkozott és igy kimondhatom, hogy ő felsége legmagasabb névnapja alkalmából a mélt. főrendek üdv- és szerencsekivonatai az elnökség utján ő felsége kegyes színe elé juttattatnak. (Helyeslés.) Vécsey József b. alkalmat vesz magának a mai napon kétrendbeli interpellácziót intézni a minisztériumhoz és pedig elsősorban a miniszterelnökhöz intézi a következő interpellácziót: » Tekintettel a szállongó hírekre, kérdem ő nagyméltóságától: való-e, hogy a nagyméltó kormány az országgyűlést legközelebb feloszlatni szándékozik?« Ezen interpelláczió indokolására egy pár szót óhajt szólani. (Halljuk!) Ő. részéről és vele együtt bizonyosan a főrendiház legtöbb tagja, legjobban fájlalják azt, hogy az ülésezési rendük nagyon szaggatott és minden plauzibilis ok nélkül sokszor tárgyalásaik függőben maradnak, azután megint egy bizonyos rohamossággal inszczonáltatnak, úgy, hogy sokan nincsenek is abban a helyzetben, hogy a tárgyakkal kellőleg megismerkedhessenek, ismét máskor némely tárgyak csaknem idejüket múlták már akkor, midőn hozzájuk jönnek. Ezen sérelmet ő is, mások is már régebben elpanaszolták az elnöknek, de meg kellett sajnosan győződniük arról, hogy házszabályaink e részben igen hiányosak és mindaddig, míg a házszabályokon valami lényeges változtatás nem fog sikerülni, ezt az állapotot kénytelenek tűrni. Most azonban egy igen momentuozus időszakban vagyunk, úgy látszik, t. i., hogy a közvélemény a dolgok folyása iránt meglehessen izgatott állapotban van és oly hírek terjednek el, hogy az országgyűlés ezután ideje előtt fogna feloszlattatni, ami természetesen a főrendek tárgyalásaira, törvényhozási működésére is erős visszahatással van és lesz. Ennélfogva tisztelettel felkéri a miniszterelnököt, hogy eziránt a mélt. főrendeknek felvilágosítást adni kegyeskednék. Bánffy Dezső b. miniszterelnök: Nagyméltóságu elnök ur, mélt. főrendek! A mélt. főrendiházi tag úr által elmondott indokolás, megvallom őszintén, olyan, amit én nem értek. Mert nem tudom, hogyan hozza kapcsolatba az országgyűlés feloszlásának kérdését a főrendiház tárgyalásainak rendszertelenségével, — amint ő mondja — amennyiben én ilyen rendszertelenséget egyáltalán nem ismerek, mert a gyakorlatnak megfelelően úgy van, mint volt a múltban is és azt hiszem, amint kizárólag csak lehet, hogy bizonyos sorban, ha a kész tárgyalandó ügyek összegyűlnek, lesz a főrendiház ülésre összehíva. Ha azt az eljárást követnők, amelyet talán következtetnem lehet abból, amit méltóztatott mondani, hogy amint egy törvényjavaslat a képviselőházban le van tárgyalva s ide átküldetik, hogy azután itt nyilvános ülésben azonnal tárgyaltatnék, akkor, azt hiszem, lehetne joggal, mint sérelmet, felhozni, hogy igen sűrűn feleslegesen vétetik igénybe a méltóságos főrendek ülésezése. Nem is gondolom, hogy az eddigi rendszer hátrányos lett volna, sőt most, ezen konkrét eset alkalmából, még az esetben is, ha az országgyűlés fel lesz oszlatva, semmi visszaesést, vagy amint magát kifejezni méltóztatott, semmi visszahatást a főrendiházra nézve nem látok, mert a képviselőház által letárgyalt összes törvényjavaslatok és jelentések ma a méltóságos főrendiház előtt állanak, következőleg semmi visszahatás, vagy visszamaradás veszélye, vagy eshetősége fenn nem forog, ha az országgyűlés feloszlattatik. (Helyeslés, ügy van balfelől.) Magára a kérdésre vonatkozólag válaszolhatom, miszerint igenis a kormány azon nézetben van, hogy ezen országgyűlést legközelebb feloszlathassa, illetőleg ez iránt a felséges urnák határozását kérje ki. Ebből következik, méltóságos főrendek, hogy igenis lehetőnek tartom, hogy érdemleges ülést a mást főrendek ezen országgyűlés folyama alatt többé tartani nem fognak. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk mozgás.) Vécsey József b. és a főrendek a választ tudomásul veszik. A választási visszaélések. Vécsey József b. interpellálta a kormányelnököt és a belügyminisztert a véderőnek a választások alkalmával leendő alkalmazása tárgyában s a választói névjegyzékek kiigazításánál előfordult visszaélések miként leendő orvoslása tárgyában. Interpelláczióját hosszas indokolással és számos meggyőző érvekkel támogatja, sürgős intézkedést kérve a visszaélések megszüntetésére nézve. Perczel Dezső belügyminiszter válaszol az interpelláczióra. A választásoknál a közbiztonság fentartása czéljából a karhatalmat mindenkoron igénybe vették. Igénybe fogják venni ezután is, azon keretek között, amelyek között azt a törvények megengedik, sőt elrendelik. Ami az állítólagos visszaéléseket illeti, elismeri, hogy egyes helyeken fordultak elő kisebb helytelenségek, de a kormány mindent elkövet, hogy azokat korrigálja. A tiszta választások elérése czéljából terjesztette be a kormány a mai napirenden levő törvényjavaslatot is, ő meg van győződve, hogy a választói névjegyzékek összeállításánál felmerült panaszokat, az erre hivatott legfelsőbb bíróság, a Kúria a legnagyobb pártatlansággal bírálta el, tehát semmi speciális intézkedésre szükség nincs. Vécsey József b. csak sajnálattal hallhatta a belügyminiszter válaszát. Mindjárt eleve kijelenti, hogy ő a válaszszal legkevésbbé sincs megelégedve s azt nem is veheti tuomásul. Perczel Dezső belügyminiszter ismétli, hogy a karhatalmat mindenkoron csak a legvégsőbb esetekben veszik igényben. Ismételten kéri a főrendeket, vegyék válaszát tudomásul. Elnök elrendeli a szavazást, hogy tudomásul veszik-e a főrendek a belügyminiszteri választ, vagy nem ? A többség nem vette tudomásul. (Derültség balétól.) A főrendek azután minden felszólalás nélkül megszavazták a képviselőház által legutóbb elfogadott apróbb törvényjavaslatokat. A kúriai bíráskodás. Erdély Sándor igazságügyminiszter ismertette ezután a törvényjavaslat intenczióit s tiltakozott azon »vádak« ellen, mintha a törvényjavaslat némely szakasza sértené a hitfelekezetek érdekeit. Ezek a szakaszok nem zárják ki azt, hogy a papság agitáljon a megengedett törvényes eszközökkel az egyházpolitikai törvények revíziója mellett; csupán csak azt tiltják meg, hogy az Isten házát kortesházzá ne alacsonyitsák s hogy az Örökkévaló nevét kortesharczokba vonják bele. E szakaszok intézkedéseit tehát nem lehet üldözésnek minősíteni, kéri a főrendeket, fogadják el e törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Samassa József egri érsek egyetért az igazságügyminiszterrel abban, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslat sok üdvös intézkedést foglal magában, de vannak a törvényjavaslatnak kifogás alá vonható részletei is. De erről majd a részletes tárgyalás során. Megengedi, hogy bizonyos aggodalommal lehet nézni bizonyos politikai gyülekezéseket, de ő azt tartja, hogy ezeket tűrni kell; nem szabad elnyomni bármely képtelen eszmének propagálását sem, hanem küzdeni kell ellene nem paragrafussal, hanem szóval, írásban, mindaddig, míg a törvényes keretek között végzik agitácziójukat. Engedni kell, hogy bejöjjenek a parlamentbe is, hadd ébredjenek itt azután képtelenségük tudatára. De a kormány nem így fogja fel a helyzetet — pedig ez volna kötelessége — hanem, mihelyt valamely irányzat nem kvadrál az ő czéljaival, azt nem leküzdeni, hanem elnyomni akarja. A szabadságnak nem felel meg az, ha nem akarják meghallgatni az ellenvéleményen levőket, ha elnyomják őket, mert épen ez vezet a végtelen elkeseredett harczra. Nagy elfogultság, nagy vakság s önámitás volna észre nem venni saját hibánkat s ilyen végtelen viszályokba dönteni az országot. Nem elég egy reformot kikiáltani vagy azt erőszakkal fentartani, hanem annak jóságáról meg is kell győzni az ellenfelet. Mire való volna a parlament is, ha nem arra, hogy ott megvitassák, mi a jó és mi a helyes. De hogy lehessen vitatkozni akkor, ha egyik féltől a szabadságot megvonják? A törvényjavaslat, ismétli, sok üdvös intézkedést tartalmaz s épen azért azt általánosságban elfogadja azon reményben, hogy a részletes tárgyalás során, azon szakaszok, melyek neki aggályosaknak tűnnek föl, módosíttatni fognak. Részint azért, mert azon szakaszokat végrehajtani nem lehet, részint azért, mert ha végrehajthatók volnának is, nem volna sikerük, csupán csak a szabadságot korlátoznák. (Helyeslés és éljenzés.) Kleglevich István gróf szólalt föl ezután. Ő nem tud liberális lenni csupán egyik-másik felekezettel szemben, vagy a nemzetiségekkel szemben igen, de ugyanakkor a felekezetekkel nem. Épen ezen okból, mivel úgy látja, hogy a törvényjavaslatnak némely szakaszai zaklatást involválnak magukban, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja ugyan, de a sérelmes szakaszokat nem. A javaslatot általánosságban elfogadták. A részletes tárgyalás során a 3. §-nál Zichy Nándor gróf a 7. és 8-ik ponthoz egy új 7-ik pontot ajánl. E módosítás szerint a házasság jogintézménye elleni izgatás kihagyatik és az 1878.V. t.-cz. II. fejezetének azon rendelkezései léteznek, melyek az izgatás bűntettének kritériumát képezik. Itt többek között fel akarja, vétetni, hogy az Ausztriával kötött kapocs ellen ne lehessen izgatni. Erdély Sándor igazságügyminiszter kéri, hogy e módosítás mellőztessék, mely ha elfogadtatnék, az előző pontokra is vissza kellene menni és ott is idézni kellene az 1878. V. t.-cz. megfelelő rendelkezéseit. Az Ausztriával való kapocs elleni izgatást érvénytelenítési oknak fel nem veheti, mert hisz ez esetben 48-as programmal nem lehetne fellépni sen