Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1946-08-24 / 1. szám
Gondolatok a kötségvetésrőől írta: dr. Gyömrey Sándor A mostani költségvetésnek nem egészen egynegyed milliárd forint a kerete. 1909-ig kell visszamennünk, a Bárczy-korszak indulásáig, hogy ugyanezt a kis végösszeget megtaláljuk. Akkor azonban maga az adminisztráció sokkal kisebb volt és így ugyanilyen keretben sokkal több kulturális és szociális feladatot lehetett végezni. Ha tisztán ezeket vesszük, a múlt század végén lehettek ilyen kisméretűek a főváros jóléti és művelődési teljesítményei. Egy félszázaddal estünk tehát vissza, abba az időbe, amikor a főváros lakossága a félmilliót sem érte el. A felhatalmazási vitában én neveztem el ezt a budget-et a lemondások költségvetésének. A lemondások keserű érzésének hordozója a polgármester úr. A lemondások hordozója továbbá a mi kitűnő tisztviselőgárdánk, amelynek olyan fizetéseket lehet csak adni, hogy a saját cipőjét talpaló tanácsjegyző már csak azért sem képzelhető el, mert illetményéből nemcsak hogy suszterre, de talpra sem telik. Az igazságtevésnek nem szabad elmaradnia. A költségvetés dologi kiadásait támadás érte a sajtó egy részéről. Diadallal fedeztek fel egy-egy nélkülözhető kiadást, olyant is, ami nincs is bent. Bennünket nem kell kioktatni a takarékosságról. Nem azáltal takarékoskodunk, ha a dologi kiadásokból törlünk egy-egy tételt, amelynek a szükségességét a kívülálló nem tudja megítélni, hanem azzal, ha a felesleges intézményeket, pl. a házbizalmi testületet és a tüzelőanyag, hivatalt és a haszontalan üzemeket, pl. a javítóműhelyt, a Takarékpénztár lóüzemét beszüntetjük. De legfőképpen azzal takarékoskodunk, ha odahatunk, hogy a hatóság ne avatkozzék be fölösleges módon a polgárság dolgaiba. Ne kelljen többet járnunk az elöljáróságra, mint a városi könyvtárba. Ha az ember végignézi mindazokat az agendákat, amikkel a főváros nem a saját szabályrendeleteit, hanem a kormányintézkedéseket hajtja végre, ha számbaveszi azt a tömérdek munka- és papírpazarlást, amivel ma egy iparengedély, vagy egy tanonciskola mulasztás kimentése jár a hivatalokban, akkor rá kell jönni arra, hogy azok pocsékolják legjobban a közpénzt, akik mindig és mindenért folyton újabb és fölöslegesrendeletieket provokálnak ki. Fitymálják a költségvetést, hogy szociális, kulturális és közegészségügyi célra keveset juttat. Valóban kevesebbet, mint szeretnénk és kevesebbet, mint régebben. Csakhogy nem szabad feledni, hogy amíg 1938-ban mindezekre a célokra 77 millió pengő, azaz 231 millió forint állt rendelkezésre, ma az öszszes kiadásokra csak 225 millió jut. Tehát e három nagy cél önmagában szétrepesztené a költségvetési keretet. Hogy lehetne ebből a szűk keretből kijutni a szélesebb, levegősebb mezőkre? Nézzük, milyen lehetőségek vannak a bevételek fokozása felé? Növeljük az adókat? Először is tudomásul kell vennünk, hogy adózási autonómiánk megszűnt. Az autonómia állapota helyetti a heteronómia állapotában vagyunk. Nem mi szabunk törvényt magunknak, hanem mások nekünk. Дг állam szerény kosztosaivá váltunk, rá vagyünk szorítva arra, amit a fiskus juttat nekünk. Itt valóban nem lehet csinálni mást, minthogy kérjük részesedésünknek 40%-ra való felemelését. Aztán tudomásul kell venni a meglévő adók amúgy is elviselhetetlen voltát. Új adót illetően — főképpen a hirdetési adót említi az előterjesztés, de örülünk, hogy ez egyelőre nem kerül elénk, sőt szeretném remélni, hogy soha sem. Anyagi eszközeink fokozásának egyik járható útja lenne a kölcsönpolitika. Rendkívül sajnálom, hogy a polgármester úr eredeti szándékának megfelelően nem állíthatta be a külföldi kölcsöneink törlesztésére szolgáló összeget. Ez a magatartás talán nem is reális, hiszen elképzelhetőnek tartom, hogy a költségvetési év lejárta előtt kénytelenek leszünk adósságszolgálatunkat megkezdeni. Helyesebb lett volna legalább szimbolikus összeget beállítani erre a célra, a főváros jó adósi erényének dokumentálására. Budapest mindig nagyrabecsült adós volt a külföldi pénzpiacokon, ezt mutatta kölcsönkötvényeink árfolyamainak alakulása. A Székesfőváros, mint rohamosan fejlődő metropolis, mindig rá volt utalva a külföldi kölcsönökre. A Bárczy-korszak alatt 1910—13-as évek átlagában 48 millió aranykorona, tehát évenként 166 millió forint kölcsönpénz járultak hozzá a város kiadásaihoz, tehát a mai költségvetésünk 75%-ára rúgó hányadot fizethettünk kölcsönbevételből. A főváros mai eladósodottsága nem túlzottan nagy. Svájci frankban számítva 120 millió, kevesebb, mint a fele Bázel város adósságának. Az első világháború előtt majdnem háromszor ennyit tett külföldi kötelezettségünk. Normális mértéket véve tehát szinte tehermentesek vagyunk. A másik párhuzamos út, a főváros polgársága adófizető képességének emelése. Ez már nem a főváros tulajdonképpeni feladata, hanem az országos gazdaságpolitikáé. Budapest fő jövedelmi forrásai: mezőgazdasági exportunk közvetítéséből, az exportiparból és az idegenforgalomból állanak. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezek a jövedelmi források kiadósabbak legyenek, akkor nekünk arra kell törekednünk, hogy minél hamarabb elháruljanak az akadályok az elől, hogy kivitelünk teljes lendületet vegyen. Az akadályok között azonban fel kell egyet sorolni. Fájdalmasan tapasztalom mindennapi munkámban, hogy a külkereskedelmi tevékenységet mindjobban kisajátítják a teljesen feleslegesen beavatkozó egyhezek és más üzleti jellegű, magán- vagy pártszínezetű monopolisztikus alakulatok. Sajnálatos dolog, hogy míg a debreceni kormány azt az elhatározását nyilvánította, hogy felszámolja az egykezeket, ma több monopólium van, mint bármikor az utolsó három évtizedben. Budapest legjobb adófizetői a kereskedők és ezért fővárosi pénzügyi érdekből is fájdalmasan hatott rám a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úrnak többször megismételt kijelentése, hogy a kereskedelem helyét át kell venniük a szövetkezeteknek. A fővárosi kereskedők — ellentétben a bécsiek letargiájával — olyan, lendülettel, sőt kezdeményező erővel vettek részt az ostrom utáni élet megindításában és Budapest városképének helyreállításában, hogy nemcsak minden elismerésünket, hanem minden jövőbeli támogatásunkat is megérdemlik. A kereskedelem a főváros egyik életereje és ezt meg fogjuk védeni, már csak Budapest szociális és kulturális haladásának pénzügyi alátámasztásának érdekében is. A közüzemi kérdés — ellentétben a kereskedelemmel és az iparral — a főváros passzívumaihoz tartozik. Az a személyzeti politika, amit a múlt évben csinált a főváros, elkerülhetetlenül sodor az állandósított deficit, vagy a magas tarifa, vagy a technikai leromlás felé. Ne tegyük a közüzemeket azzá, amivé Tisza Kálmán tette a vármegyét. Ne politikai dogmaként, hanem józan kommerciális kérdésként kezeljük az üzemeket. A Magyar terem! Egyesület 1000 m. kerületű vjzaplííja KínÉrvÉZéSÉl esti versenyek tartásához való rendbehozására árlejtést hirdet. Árajánlatot zárt borítékban 1946. évi augusztus 31. déli 12 óráig kell az Egyesület irodájában benyújtani. Az árlejtés eredményének, hivatalos közlése szeptember 4-én az Egyesület irodájában fog megtörténni.___________ Versenytárgyalási hirdetmény A Budapest Rt. nyilvános 4500 téli 1600 téli kiszabására és Az ajánlatok 1946 augusztus Az ajánlati Anyagbeszerző Akácfa utca 15. hetek be. Székesfővárosi Közlekedési versenytárgyalást hirdet posztóegyenruha és posztóköpeny megvarrására, benyújtásának határideje 28-án 9 óra. feltételek a BESZKÁRT Szakosztályánál (VII. ker., , IV. em. 438. sz.) szerez- A Budapesti Házmegbízott Testületek Központi Vezetőségének I. sz. hirdetménye. Felhívás Budapest lakosságához A forint első két hete beigazolta hozzá fűzött reményeinket, a piacokra özönlő áru, a csökkenő ipari árak, bizalommal törik el a dolgozókat. Nincs még tejjel-mézzel f0lyó Kánaán, vannak még apróbb, nagyobb hibák, de mindenki látja és érzi, hogy elindultunk a felemelkedés útján és biztos léptekkel haladunk felfelé. Ezt az alkallmat használjuk fel, hogy köszönetet mondjunk vezetőinknek, akiknek céltudatos munkája hozta számunkra a jó forintot. Itt mondunk köszönetet Budapest lakosságának, ház- és tömbmegbízottainak, a forint-bizottságok létrehozásáért. Ennek a pompás népi mozgalomnak hibái ellenére is (ezeket le kell faragni) nagy szerepe van az elért eredményekben. Támogassuk továbbra is a forint-bizottságokat. Utasítás a forint-bizottságokhoz, Budapest ház- és tömbmegbizottaihoz. A bizottságok eddigi jó eredményeit akkor fogják újabbak követni, ha eddigi működésük során felmerült hibákat kiküszöbölik, körültekintőbben, de törhetetlen harci kedvvel folytatják a munkájukat. A bizottságok harcoljanak az árdrágítási, áruelrejtési kísérletek ellen, de fogjanak össze a becsületes kereskedőkkel és irányítsák a lakókat azokhoz a kereskedőkhöz, akik olcsóbban árusítanak. A forintbizottság nem hatóság. Hatósági intézkedéseket nem tehet. (Pl. nem árusíthat ki, nem szabhat meg árakat stb.) A bizottságok feladatai: 1. Ügyelni arra a lakóházakban, hogy senki árut ne halmozhasson, ne rejtegethessen és ne csempészhessen. 2. Ügyelni arra, hogy senki a megengedettnél magasabb áron ne árulhasson és ne is vásároljon. 3. Ügyelni általában a gazdasági rendelkezések betartására. Az észlelt szabálytalanságokat jelentsük a két, elöljáróságokon működő forintbizottságoknak, súlyosabb eseteket, közvetlenül a következő címre: Belkereskedelmi Igazgatóság, Bajcsy Zs.út 72. 4. Ügyeljünk arra, hogy az állammal és fővárossal szemben fennálló kötelezettségeit (pl.: adó, közmunkaváltság) mindenki becsülettel teljesítse. 5. A bizottságok feladata még a lakosság takarékosságra intése. Meg kell magyarázni, hogy azért a forintért, melyet ma nem adunk ki, 3—4 hét múlva többet tudunk vásárolni. Ennek megbeszélésére a házmegbizottak lakóértekezleteket, hívjanak össze, amelyen a forintbizottságok is beszámolnak eddigi munkájukról. 6. A forintbizottságok tagjai általában segítsenek a házmegbizottaknak, pl.: most indult gyűjtés a házakban újjáépítésünk élgárdája, a hídépítő munkások számára. A bizottságok tagjai segítsenek egyenként felkeresni a lakókat és megértetni velük (ha ugyanez szükséges), hogy mennyire megérdemlik ezek a munkahősök a támogatásukat. 7. A lakbérek kiszámításánál a háztulajdonosok sok helyütt viszszaéltek azzal, hogy a lakók egy része nem értette meg a rendelet nyakatekert fogalmazását és magasabb számlákat nyújtottak be. A házmegbizottók legyenek éberek és világosítsák fel a lakókat a házbér kiszámításának módjáról. A kerületi házmegbízott-testületekben egyébként mindenki pontos felvilágosítást nyerhet. A Budapesti Házmegbizott Testületek Központi Vezetősége, Bors Jenő elnök Klein Miklós és Gondos Ernő titkárok. Versenytárgyalási hirdetmény. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési RT. nyilvános versenytárgyalást hirdet elektromos szigetelési célt szolgáló alábbi mennyiségű és méretű prespánlemez szállítására. 150 kg 0.1 mm vastagságú 300 „ 0.2 „ 500 „ 0.3 „ 500 „ 0.4 „ 600 „ 0.5 „ „ 500 „ 1.— „ „ Az ajánlatok legkésőbb folyó hó 28-án déli 12 óráig VII., Akácfautca 15—17. IV. 427. sz. alá nyújtandók be. Яш' Ш ' kávéláb, énЦ-6 Hahn Sándor tanácsnok hazahozza a főváros kincseit Csütörtökön — rövid ideig tartó budapesti időzés után — ismét elutazott a Majna melletti Frankfurtba dr. Hahn Sándor tanácsnok. Ez alkalommal azért, hogy ott az amerikaiaktól átvegye azt a 27 ládát, amelyek a főváros gyámpénztárának letétjét tartalmazzák. Az árvaszék gyámoltjainak, a gondnokság alá helyezetteknek letétjeit a központi pénztár páncéltermében őrizték. Onnan szállították el a főváros nyilas vezetőinek rendelkezésére nyugatra. A 27 láda szerencsére megkerült, most még a frankfurti Reichhsbank pincéjében vigyáznak rá géppisztolyos amerikai katonák, néhány nap múlva azonban a főváros nevében átveszi a kincseket tartalmazó ládákat Hahn tanácsnok és a felbecsülhetetlen értékű gyámpénztári letét rövidesen visszakerül a központi városháza acélfalú, pénzszekrény ajtajú trezorjába, a főváros kincseskamrájába. A 27 láda egyike rejti a Zichy Jenő-múzeum letétjét. A letét annak idején azért került a főváros páncéltermébe, mert a múzeum fel nem becsülhető ékszereit nem merték kiállítani. Az ékszerek aranyértéke nem olyan nagy, viszont muzeális értéküket talán ki sem lehet számítani. Övék, forgók, násfák, nyakláncok vannak a letétben a XVI., XVII. és XVIII. századból. A gyűjtemény legérdekesebb darabja egy 303 gramm súlyú arany nyaklánc. Valamelyik hún vitéz viselte a népvándorlás korában. 1870-ben találták Pusztahatvanon. A kincsek közt van két római korból származó arany karperec. Az egyiknek 108 gramm, a másiknak 46 gramm a súlya. És közte vannak rubinnal, gránáttal, gyöngygyel, almadinkővel díszített násfák, középkori kínai öntött és vésett aranyosatok, kincsek, amelyek a londoni British Múzeumnak is büszkeségei lennének. A többi ládában kiskorúak gondosan leltározott ékszerei, gondnokság alá helyezettek értékei vannak. A 27 ládával egyidejűleg visszakapja a főváros a levéltár öt ládáját. Az egykori budai,pesti és óbudai, 1687 óta gyűjtött levéltári iratokat, várostörténeti szempontból nagyfontosságú okmányokat tartalmaz ez az öt láda. Az egyikben Corvinák is vannak. Hahn Sándor tanácsnok a főváros eme letétjeivel együtt alighanem átveszi és Budapestre szállítja azt az öt bőröndöt is, amelybe a posta bélyegmúzeumának anyagát csomagolták. A következő transzporttal várható a fővárosi tűzoltószerelvényeknek, az autóbuszpark egy részének s a fővárosi üzemek teher- és személygépkocsijainak hazakerülése. Számíthatunk arra, hogy rövid időn belül visszakapjuk a kiharcolt mentőkocsik nagy részét, visszakapunk továbbá kórházi felszereléseket, orvosi műszereket, gyógyszereket, kötszereket. Az autók részére számos kisebb javítóműhelyt állítottak fel Ausztriában, egy nagyobb javítóműhelyt Linzben. Bécs városa nagy előzékenységgel a hazajövő magyar gépjárművek rendelkezésére bocsátotta a bécsi tűzoltógarázsok negyedrészét. Ezekben a garázsokban nemcsak lehetővé tették a bizony meglehetősen rossz állapotban lévő autóbuszok, autók kijavítását, hanem a javításukhoz alkatrészeket, továbbmenetelükkor üzemanyagot engednek át kölcsönképpen. A kocsikísérő személyzet pedig szállást és élelmet is kap. (dts.) Megnyílt Balatonkenese Kölcsönt keresnek a fürdőtelep teljes helyreállítására A Székesfővárosi Alkalmazottak Segítőalapja kezelésében lévő balatonkenesei üdülőtelepet az ostrom óta katonai csapatok vették igénybe. Az elmúlt hetekben az üdülőtelepet a Segítőalap visszakapta és megkezdték a helyreállítási munkálatot. A háború következtében az értékes berendezés majdnem teljesen elpusztult, a bútorok nagy részét a környék lakossága hordta el. Tönkrementek a közművek és a szállodaépületek is alaposan megrongálódtak. A Segítőalapnak nem volt anyagi eszköze a nagy befektetéseket igénylő helyreállítás végrehajtására, de segítségül ajánlkoztak a főváros közművei, melyeknek munkássága készséggel vállalkozott arra, hogy a telep részbeni használhatóvá tételéhez (Szükséges helyreállítási munkákat saját erejéből elvégzi. Az üzemi munkások áldozatkészségével Balatonkenese rövid néhány nap alatt olyan állapotba került, hogy az intézmény igazgatósága mintegy 20 szobát berendezhetett és ebben a szerény keretben az üdülőtelep megkezdheti működését. Az ágyakat és az ágyfelszerelést a honvédelmi miniszter minden megtérítés nélkül díjmentesen bocsátotta a Segítőalap rendelkezésére. Ez csupán az első lépés a régi népszerű Balatonkenese feltámasztására. Még nagy, költséges munka van hátra, hogy a közkedvelt üdülőtelep ismét a régi keretekben tölthesse be hivatását. Miután a főváros jó ideig nem lesz abban a helyzetben, hogy anyagi támogatást nyújtson a telep újjáépítése céljára, más forrásból igyekeznek a szükséges tőkét előteremteni. Megkeresték a Balatoni Újjáépítési Szövetkezetet, hajlandó-e és milyen feltételekkel a Segítőalapnak kölcsönt adni. De felmerültaz a gondolat is, hogy esetleg külföldi kölcsönt vegyenek igénybe, miután a külföld részéről korábban is megvolt a hajlandóság a balatoni fürdőtelepek fejlesztésébe való bekapcsolódásra. apaa. Az évtizedes óhaj, a vurstli kitelepítése a ligetből, felmerült a felszabadulás utáni időkben is. Szerencsére ezúttal is elvetették. Semmit nem szabad lebontani, amíg helyette az új fel nem épült. Szomorú igazolása ennek a Nemzeti Színház és a Budai Színkör. A vurstlit tehát, igen helyesen, nem bontották le, mert új úgy se teremtődhetett volna, amikor még lakóházak sem épülnek. Ellenben kibővítették. Az ostrom alatt elpusztult Műszínkör romjait eltávolították és úgy ennek területét, mint a vurstli meghosszabbításaként az Andrássy-út tengelyéig húzódó útig terjedő szakaszt, felparcellázták és kiadták mutatványosoknak, hogy ott újabb játékbódékat állítsanak fel. A boldog új telekbérlők közül egyesek éltek is a lehetőséggel, akadtak jócskán azonban, akik annak ellenére sem fogtak hozzá mutatványaik építéséhez, hogy a bérleti szerződés értelmében megszűnik a telekbérlet, ha azt 1948. július 7-ig be nem építik. Már hat hét telt el a terminus óta és a bérleti feltételeket semmibe vevő bérlőktől ennek ellenére sem vették el a telket, holott bőven akadtak a szezonvég ellenére pályázók, akik vállalkoztak volna azonnali beruházásra. A döntéssel még várnak. Várjon miért és kinek érdekében? Ebben a csekély jelentőségű kérdésben is nem a magánérdekeltek szempontjait tekintjük, hanem a fővárosét. A mutatványosok jövedelméből a főváros is részesedik, de nem jut a főváros amúgy is kiapadt kaszszájába pénz, ha az olyan telken nem játszanak, amelyet azért adtak bérbe, hogy az ott alakul vállalatból a fővárosnak is legyen haszna. Miért mondanak le erről a jövedelemről, amikor biztosíthatnák, hogy ennek révén megszüntessék vagy csökkentsék , az állat nélküli Állatkert“ deficitjét, amelyért nem is indokoltan ■ támadták a polgármestert és pénzügyi tanácsnokot?