Friss Ujság, 1901. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

Német kémek Oroszországban. — Távirat. — Varsó, decz. 31. A napokban több gyanús személyt Né­metországnak teljesített kémszolgálat miatt itt elfogtak. A letartóztatottak közt van két orosz közigazgatási tisztviselőt több lengyel és egynéhány­­német alat való. Hogy a nemzetközi BurVi-lám-K-i ••p­. rm­ek » foglyokat egyszerűen - --..........­­.u...­ m­ásodik kiadás« V­. évfolyam, I. szám. Budapest, 190­. kedd, január 1.____________1 krajez r. (2 fillér.) POLITIKAI NAPH.AP BT Megjeleaik min dann»p fcotin ......... _____ __ ___ ____ _ “_ ___ reggel. tonte» alkalommal sápon­ Előfizetési ára: ilplfei §§| 119 ff? fS«| “«* «*»·•‡«■**• »*«» †• «■»•»«• ■elyben t hésnioi hordva. Ingyené« í!üs§ íÉMj Sí). faJK jjÉSf Mg&fBí SBfg/g *“*“ kölcsönteönyvtár használattal Ül­if­io Szarknirtóeée, kiadóhivatal ée a? együtt egy hónapra 80 kr. (1 koren« \ tójiii jísiii sfe; sfjjjisj 8|||j aleflaetók ohméra ingyen»» kői «. 80 miért lH III ^ ||§| fH* Jll Égig ifi EE SmWi otönkönyvtárt Vidékent portai nélküldéart érj föl ||g W&BIM *• “•*■« Honvért­atoa» M. u. hónapra 80 fcn Q koronáé« 30 miéri -S* H9 föl ^-----Säßs»' Fiók-kiadóhivatal­i Kerspeal­ at 84. -------------------.___|____- -----.............—-------------------------------------------------------------------------------. ■ -------- Hétszázezer lalos Budapesten. ICassár simából ellopott Weasheim-szekrény. — Hatott a kövezeten. Hétszázezer lakos Budapesten. A Magyar Hírlap már ma közli a hivatalosan csak most kezdődő budapesti népszámlálás eredményét. Közli ezt a próba-népszámlálás alapján, amelyet dec­ember hónap első napjaiban végeztetett a fő­városi statisztikai hivatal, akkép, hogy a kerületi elöljáróságok útján a házmesterek között kérdőívet osztatott ki, amelyen csak két kér­désre kellett felelni: 1. hány lakás van a házban? 2. hány lakó van a házban? Ez a próbanépszámlálás azért volt szükséges, hogy lehet­ségessé váljék annak kiszámítása, hány népszámlálóbiztosra van szük­ség a népszámlálás munkájának a tör­vényben megszabott idő alatt való el­végzésére. A házmesterek ezt a próba­népszámlálást, mely legegyszerűbben csak számokról áll, feltehetőleg ponto­san végezhették el, úgy hogy a próbanépszámlálás adatai meg fog­nak egyezni a hivatalosan most folyó népszámlálálással. Eltérés csakis a kültelki, szétszórtan fekvő házakra nézve lehet, amelyekben erdőkerülők végezték az előleges népösszeírást. A Magyar Hírlapnak ezen az alapon való számítása szerint a magyar fővárosnak most 679,366 polgári s 14,126 főnyi katonai la­kosa van, az összes tényleges népes­ség tehát 693,492. Ha az utóbbi időben nem követ­kezett volna be a nagy üzleti pan­gás s ennek következtében a gyá­rak munkásait nem apasztották volna s nem hagyták volna el a fővárost, azok, akik a most megszűnt épít­kezéseknél találtak kenyeret, Buda­pest lakosainak száma jóval meg­haladta volna a hétszázezret, így is Budapest népességének emelkedése valóban meglepő nagy arányú. A 19-ik század elején a mai Bu­dapestet alkotó Pestnek, Budának és Ó-Budának tényleges lakossága 54.176 volt. Azóta az emelkedés a következő: 1901-ben 693,492 Budapest lakosságának szaporo­dása tehát az utóbbi tíz év alatt 187,108. 1810-ben 60,259 1821-ben 78,599 1831-ben 102,702 1841-ben 107,240 1851-ben 178,062 1870-ben 280,349 1881-ben 370,767 1886-ban 422,557 1891-ben 506,384 bányákba szállították, ahol mint munká­sok fogják bevégezni pályafutásukat. Betöri-e ? A mai postával a kő-, v­tkező sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Becses lapjában közzétett «Betörők és detektívek« czimű közleményre bátor vagyok mint érdekelt fél az alábbiakat megjegyezni: Alulirt a tett színhelyén ott sem voltam és csak akkor érkeztem oda, midőn Kriesz György detektív a lapban jelzett Bldzin­­gert kétszer egy kenyérvágó késel fejbe ütötte. Látva a helyzet kritikus voltát, jónak lát­tam elmenni. Alig, hogy az ajtóból eltávoztam, láttam, hogy a lapban jelzett Nagy Vilmos kiszaba­dult a vendéglőből és közvetlen utána egy lövés dördült el. Ez az igazság! Ami pedig a hangoztatok betöréseket illeti, először is daczára, hogy múltam nem állja ki minden tekintetben a tű­zpróbát, betörésben részt nem vettem, de még gyanúban sem voltam, a nevezett két egyénnel pedig semmi nemű­sszeköttetésb­en nem állok. Taschner György: Közöltük ezt a nyilatkozatot külö­nösségénél fogva. Különös, mert a nyi­latkozót a rendőrség keresi s a követ­kező személyleirást adta ki róla: Taschner 152 cm. magas, sovány, széles arcza, barna haja s fekete bajsza van. Nyaka hátsó részén szemölcs, bal tenyerén a hüvelykujja irányában torradás van. Kaszárnyából ellopott Wertheim­­szekrény. — Saját tudósítónktól. — A betörések krónikájában nagyon elő­kelő hely illeti meg azt a betörést, amely ma éjjel történt Székesfejérvárott. Hihetet­len vakmerőséggel betörtek a József főher­­czeg lovassági kaszárnya irodájába és olyan munka után, amely hosszabb ideig tarthatott, elvitték a nehéz Wertheim-kasz­­szát, amelynek közelében pedig őrség van. A párját ritkító esetről székesf­ejér­vári tudósítónk ezt jelenti: Székesfejérvárott a budai uton van a József főherczeg lovassági kaszárnya, egy igen nagy kiterjedésű épülettömeg, amely­nek területét magas kőfal veszi körül. A kaszárnyában ez idő szerint a 12. számú ulánus-ezred van elhelyezve, amelynek Onori Lyro Emil ezredes a parancsnoka. A kétemeletes főépület földszintjén van­nak az irodahelyiségek, az első emeleten pedig az ezredes lakása. Ma éjjel betörők jártak a főépületben és behatoltak a földszinti élelmező irodába, a­hová a folyosóról üvegajtós előszoba nyí­lik. Az előszobából jut azután az ember az irodába. A betörők a folyosón állandóan égő lámpát eloltották, azután mun­kához fogtak és elvitték az irodából a pénztárt, amelyben húszezer korona volt. " Fuchs Ernő közlegény, amikor reggel a bezárt irodába ment, hogy takarítson, ré­mülve látta, hogy az irodában minden ösz­­sze-vissza van hányva és hogy a vasszek­rény, amelynek az ablak mellett van a helye, hiányzik. Fölfedezését azonnal jelen­tette Nyáry báró főhadnagynak, aki viszont Lyro ezredest értesítette a dologról. Nyom­ban értesítették a rendőrséget, ahonnan Lolczer kapitány a kaszárnyába ment és a katonai hatósággal megkezdte a vizsgálatot, amely a következőket derítette ki: A nyolc­van c­entiméter magas erős szerkezetű vasszekrény félméteres faállvá­nyon állt és vaspántokkal volt a falhoz erősítve. A betörők a vaspontokat leverték a kasszát az ajtón kivittték, azután bezár­ták az ajtót. A betörők legalább négyen­­ tehettek, hogy a kasszát a százötven lépés­nyíre levő kapuhoz tudták vinni. A vas­rácsos kaput álkulcscsal kinyitották, az utczán a kasszát kocsira tették és elhaj­tattak vele. A betörés hajnali három órakor történ­­hetett, akkor ugyanis az ezredes inasa valami neszt hallott, de nem törődött vele. Az inspekc­iós szobaőrség, amely az ezredkasszára vigyáz, mintegy kétszáz lé­pésnyire a betörés helyétől semmi neszt sem hallott. Tegnap az ezredkasszából harminczkét­­ezer koronát hoztak át az ellopott pénz­tárba, de a pénz nagyobb részét még teg­nap délután Tolnára küldték. A pénztárban maradt tizenkétezer ko­rona készpénz, két takarékkönyv nyolcz­­ezer koronáról, egy Herényi Mór­né nevére szóló hatszáz koronás takarékkönyv és többféle kisebb értéktárgy. Ezeket a betéte­ket idejében letiltották. Lyro ezredes állítása szerint a betörést csak a helyi viszonyokat nagyon jól ismerő emberek követhették el. Az ezredparancsnokság a betörésről táv­iratban értesítette fölöttes hatóságát. A rendőrség és csendőrség átkutatta a környékbeli erdőségeket, de sehol sem akadt a pénzszekrény nyomára. Eddig nem fog­tak el senkit A gárdisták. E prímmel a Magyar Hírlap mai számá­ban Molnár Márton, aki a lapot Sándor király lakodalma alkalmával Belgrádban képviselte, a következő érdekes ezreket írja: . . . Este vacsoránál ültünk a fogadóban. Éjfél körül odajön a pinczér és átad egy vizitkártyát. Ez a név volt rajta: Mark, Markovics, colonel aux gardes du corps de La Majesté. Kéreti az urakat — mondja a garszon — hogy kaczintsanak vele egy pohárt. Bemegyünk a belső szobába. És ott ülnek vagy öten, gárdatisztek, középütt meg és derült ábrázattal — ami délelőtti mord csendőrparancsnokunk. És no, hiszen tud ez más nyelven is, föláll és hajlongva köszönt — francziául, ,meg németül, ma­gyarul is, ha tetszik. És ezerszer bocsána­tot kér a délelőttért, de ő már ilyen, mi­kor szolgálatban van. És kezdi ömlengve dicsőíteni a gárda nagy feladatait. Belgrád­ban a csendőr és gárdista a királyra ügyel. Itt aztán hirtelen abbahagyta. Valami furcsa kaczagás tört ki belőle: — A király egészségére. Összezörrentek a poharak. Mark Markovics nagyot ivott, újra meg újra. És beszélt. Egyre a királyról, meg az udvarról. A rajongó hódolás lassanként el­fogyott belőle. Mark Markovicsból kitört az igazi ember­ , — A király! — rikácsolta. A fejünkre hoz egy asszonyt, aki szobaleány volt az anyjánál. És ez parancsoljon nekünk! Tudja-e uram, hogy mit kivánnak! Hogy fordítsunk egyet a lelkünkön és ahol ro­­konszenv volt eddig, oda gyűlölet kerüljön, kergessük el Milánt és fogadjunk a czíme­­rünkbe egy alsószoknyáját. Csak így, má­ról holnapra, új rendszer és uj emberek alá kerüljünk, a miniszterelnöktől a lámpa­­gyújtóig elcsapjanak és be is csukjanak tán­k mindenkit, aki Draga Masinnak nem tetszik! Ivott megint. A többiek hallgatták és bólingattak neki. Kegyetlen durvasággal be­szélt tovább s legyalázott mindent, ami az udvar körébe tartozik, frivolan adott elő intimitásokat s kíméletlenül szólt a feje­delmi­ család legbelső titkairól. És eldicse­­kedett: — Így van ez, csak mi tudjuk, a sze­­­­münk láttára történik! ... De tagadom,­­ hogy máskép lesz. És az asztalra csapott. Hajnalban, az augusztusi és hús szürkü­letén arra mentem a konok felé. És — is­tenemre — sajnáltam azt a koronás urat, aki benne lakik s akikre, olyanok vigyáz­nak, mint Markovics-Czinczár. Egy orvos balesete. — Saját tudósítónkról. — Egy fiatal fővárosi orvos áldozata lett hivatásának. Ziffer Hugó dr., aki Vetrik Ottó egyetemi tanár oldala mellett a kór­­boncttani tanszéknél volt gyakornok, mint­egy három héttel ezelőtt bonczolás közben jobb kezét megsértette, amit csakhamar vér­mérgezés tünetei követtek. A rögtön alkalmazott orvosi segély da­czára a baj tovaharapódzott, s így állapota komoly aggodalomra ad okot. Bár kezelő­orvosai bíznak, hogy a fiatal orvos mégis meg lesz menthető. A beteget apjának la­kásán ápolják. A népszámlálás halottja. — Saját tudósítónktól. — A népszámlálás, a jámbor, az ártatlan, amelyből még csak az adókivetésre való adatokat sem szabad kiszedni, megölt egy­em­bert. A Ferencz József hidon hagyta szegény a kabátját és a kalapját, minden hagyaté­kát. Ő maga nyilván a Dunába ugrott s felesége, két kis gyereke már há­rom nap óta hiába keresi. Hasztalan kutatás után most már illő jutalmat is igér annak, aki az urát megta­lálja. A szegény embert Zajos Ferencznere hívták, mesterségére nézve fővárosi kézbe­sítő volt s az utóbbi időben sokat keser­gett. Kesergett pedig azon, hogy ő hordta szét a népszámlálási blanketták tenger so­kaságát, ami kegyetlen, fárasztó munka le­hetett ebben a nagy sarat eresztett időben. Útközben valahol elfoghatta a pihenés vá­gya s mert jól, sokáig a szegény ember csak a halálban pihenhet meg, szépen le­rakta a hidra a ruháit. Halott a kövezeten. — Saját tudósítónktól. — A rendőrség krónikája az uj században egy rejtélyes halállal kezdődött. Telefonon jelentették a főkapitányságnak, hogy a Kemnitzer-utcra 19. számú ház előtt egy ismeretlen asszony fekszik eszméletlenül a kövezeten. A testen erőszak nyomai lát­szottak. Lenke Ferencz vizsgálóbíró vezetésével azonnal kiment egy bizottság az eset szín­helyére. Mint aztán kiderült, a rejtélyes halott Lipták Mari 52 éves napszámosnő volt A hivatalos vizsgálat a halál okául elvérzést konstatált A napszámosnő jobb lábán, a térdén, egy 6 c­entiméter hosszú seb volt. Az asszonyt, mint említettük, az utczán találták meg, de a vér nyomai a szomszéd­­os ház belsejéig vezethetők vissza. A vizsgálat folyik. A hullát a halottas kamrába szállították. Kitüntetések. A hivatalos lap közlése szerint a király Liptay Kornél budapesti ítélőtáblás bíró­nak, saját kérésére tett nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hit és buzgó szolgálata elismeréséül, a harmadosztályú vaskorona­­rendet, Tankó József borbereki evangélikus református lelkésznek, az egyház és köz­ügyek terén szerzett érdemei elisme­réséül, a koronás arany ér­demkeresztet, Horváth Sándor főerdőtanácsosnak a miniszteri tanácsosi czimet. Lapp Bagday István dr. miniszteri segédtitkárnak a minisz­teri titkári és Koós Mihály dr. miniszteri foga­lmazónak a miniszteri segédtitkári czimet adományozta.

Next