Friss Ujság, 1906. július (11. évfolyam, 181-211. szám)
1906-07-01 / 181. szám
X., w.ueyaa? IBi. szám Budapest, 1906, Julius I, Vasárnap Ara 2 fillér (I kr.) . .... . . _ —POLITIKAI NAPILAP. rrazKE A H El M ® dBfr ü£ fontos alkalommal naponkint többször előfizetési ára: |§ Wm 1 mii FB II m mm fm mm hétfőné* 30.. fa |lK|XX II |X|I| AÄ ht4”? i iii U w.—IMP Isi w HÉ IS * egy hónapra 50 kr. (I korona). TM lv- Kecstceméti-utcza s. -————éáisiH' —--------------* Revolvermerénffet a feleség ellen« A férjgyilkos uriasszony a törvény előtt. Barabás lemond a képviselőségről. A hatóság pártatlansága. iTjeg kellene lenni, hogy amig az arat'* ideje be nem következik, addig ézzenek egymásal szembe a m nr.k- s és a munkaadó. Addig alkudozhanak, addig heveskedhetnek, a rint, ahogy ezt jónak találj. L, d e amint az aratás ideje ^■következik, akkorra kell, hogy íx-ke legyen és egyetértve induljon életmunkája. Hogy ez igy •, (i kellene a hlatságok közbenjárása. Itt és csakis itt lehetne a hatóságoknak szerepet adni a munkaadó és a muniáis között való ellentéthím. JDe ennek a szerepnek egészen sajára..’lyennek kell lennie, mint amilyen a mostani aratómunkásmozgalomban a hatóságé. A hatóságnak az alkudozó és egymással nőiben álló nurriíáá és mrunikuadó között egyenlő távolságban kell maradnia. A hatóságnak minden részrelvilágtól* a legnagyobb igyekezettel kellene tartózkodni e a legféltékenyebben kellene óvakodnia annak a látszatától is, mint hogy la a ■, egy ik vagy másik félnek kedvellkodni akarna. A hatóság csak így remélhetne a maga beleavatkozásától sikert, de semmiesetre nem számíthat erre, ha a munkaadó egyszerű szervének, eszközeinek tekinti magát. .Az ár , ’a sztrájk ellen működésbe hozták a hatóságokat. És binn ettől a kisérlettől nem a sztrájknak van félnivalója, hanem a hatóságoknak. A sztrájknak csak a mnegyezés vetheti véget, a hatóság sohasem, de a hatóságnak a legféktelenebb izgatásnál is inkább árt az, hogy hatalmas néptömegek tapasztalják, hogy pártatlanságra tova tett hatóságok pártját fogják a munkaadóknak. Hogy, végzetes hiba az ilyen, mert tönkreteszi, megsemmisíti a hatóságba vetett hitet, bizalmat ődzetl a hatóságnak a fogalmát, a telyébe kerül az a tudat, hogy a hatóság' nem egyéb, mint az urak- Pal. '■ váltságos jogkörrel és hatalommal felruházott alkalmazottai. Hiszen meglehet, hogy ez nem ismét, őnség következménye. A hatóágak embereinek mostani viselkedéseők minden körülménynyel magyarázhatók, de leginkább azzal körüi érvényyel, hogy a közigazgatás embereit a munkaadók kiváltsága választja és hogy ebbe a választába semmiképpen nem folyhatnak bele a munkások milliói. A hatóságok annak a kedvében járnak el, aki őket megválasztja. Már ezért is várva-várjuk azt az időt, amikor a hatósági közegeket mindenki, a nép milliói fogják választani, ami a legjobban fog biztosítani a hatóságok pártatlanságát. De amig ez bekövetkezik, óvják, mentsék meg a pártatlanság fogalmát addig, amig a tömegek még hisznek a pártatlanságban és nem vallják azt, hogy mihelyt övék lesz a döntő szó, az ő javukra érvényesüljön a részrehajlás. Bolosseur Síky Petre bitipre, — Saját tudósítónktól. — Szenzácziós ügy foglalkoztatta ma a budapesti királyi törvényszéket, mint esküdtbiróságot. Ma vonták felelősségre Bieloskurszky Pálnét, aki féltékenységében, konyhakéssel leszúrta a férjét, Bieloskurszky Pált, egy fővárosi gyógyszernagykereskedés üzletvezetőjét. . A tárgyalást Zsitvay Leó kúriai bíró vezette. A vádhatóságot Bodány Antal királyi ügyész képviselte, a vádlottat Soós Béla dr. ügyvéd védte. A nővér vétke. Az elnök mindenekelőtt az általános kérdésekre hallgatta ki a vádlott asszonyt, aki fekete ruhában, sápadt arczczal, megtörten lépett bírái elé. Kendőjével eltakarta arczát. Alacsony, csúnya asszony. Zokog. Előadta, hogy 44 éves, római katolikus, Podolinban,Szepes vármegyében született. Először 24 éves korában ment férjhez Conrád Ferencihez, aki azonban házasságuk első hónapjában tüdőgyulladásban meghalt. Porszász hentes üzletében volt alkalmazva mint elárusítóim. Itt ismerkedett meg Bieloskurszky Pál lovaggal. 1892. szeptember hónap 12-én esküdtek meg. Az elnök: Gyermekük volt? — Nem. — Hát az Ödön gyerek hogy került oda? — 1895-ben a húgom nálam lakott. Az ő törvénytelen gyermeke. Azt hiszem, a férjem a gyermek apja. — Honnan gondolja? — Igen szerette a testvéremet, de én nem gyanakodtam. Mikor húgom elutazott, sírva mondta, hogy bocsássák meg neki azért, amit ellenem vétett. Nem tudtam, mit akar vele mondani. Kínozta a hűtlenségével. Ezután megalakították az esküdtbíróságot, majd pedig felolvasták a vádirat rendelkező részét, amelyben az ügyészség házastárson elkövetett, előre megfontolt szándékos emberölés büntete miatt emelt vádat Bieloskurszky I Pálné ellen. Az elnök most a vádlottat hallgatta ki. — Megértette a vádat? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Nem. — Ön megölte az urát, mondja el, miért s hogyan tette? —• Nem tudom, mit cselekedtem- Nagyon szerettem a férjemet mindig. Ezelőtt 14 évvel, mikor megismertem az utamat, ő járt utánam s kért, hogy legyek a felesége. Ö akkor 24 éves volt, én pedig 30. Ezt meg is mondtam neki. Ennek daczára mégis elvett. Mindig szerettem az uramat, kifizettem adósságait. Ö azonban néhány hónapi házaséletünk után már más nők után járt. Ezt úgy tudtam meg, hogy egy napon számlát hoztak egy női arany óráról. Megtudtam, hogy férjem azt az órát egy kaszinnőnek vette, akivel viszonya volt. Később egy király utczai leánynyal is volt viszonya. Emiatt még lovagias ügye is támadt. De én mindezeket megbocsátottam neki. Egy alkalommal a férjem zsebében égy női hajfürtöt és egy levelet találtam. A levélben egy Róza nevű nő légyottra hívta a férjemet s a levelét így végezte: „Csókol számtalanszor örökké hű Rózád!“ — Midőn ezért kérdőre vontam s szemrehányást tettem neki, azt felelte, ha nem tetszik, könnyen segíthetünk rajta: váljunk el! A gyilkosság éjszakája. Márczius 14-én este a sógorom nálunk vacsoráit s sógorom előtt férjem újra hangoztatta, hogy elválik tőlem. Vacsora után férjem lefeküdt, én segítettem neki a vétkezésnél, azután oda ültem az ágya szélére s kérlelni kezdtem, ne hagyjon el engem s a gyermeket, hiszen rajta kívül nincsen senkink se. A férjem durván ellökött magától. Ezután kifutottam a konyhába s behoztam a kést. Azután ismét kérlelni kezdtem férjemet. — Miért hozta be a kést? — Magamat akartam elpusztítani. — Mégis a férjét ölte meg? — Mikor kérésemre azt mondtam: Még ha a fejed tetejére állsz is, akkor is elválok tőled, — akkor támadtam meg, hogy mit tettem, magam sem tudom. — Miért oltotta el a lámpát? — Mert már le voltam vetkőzve s feküdni akartam én is. — Miért követte el ezt a tettet? — Együtt akartam halni férjemmel . . . Berger Jozefin cselédleány az első tanú. Az elnök: Ismeri a vádlottat? — Igen. Márczius 17-én délután felkereste őt Bieloskurszkyné. Megkérdezte, igaz-e, hogy, férjének viszonya van az ott szolgáló rokonával, Miner Rózával. Bieloskurszkyné kétségbe volt esve. Többször mondta: Imádom, istenítem az én szép emberemet, túl nem érem, ha elhagy. A Róza arczképe. Mander Emilia tizenhatéve® leány egy emeleten lakott Bieloskurszkyékkal. Elmondta, hogy a vádlott aszszony igen szorgalmas, dobos asszony volt. Az utóbbi időben szomorkodott, mert féltékeny volt az urára. — Tud arról, hogy Bieloskurszkyné le akarta magát vetni az emeletről? — Igen. Egyser meghívott bennünket uzsonnára. Igen izgatott és ideges volt. Hirtelen kiszaladt a szobaból a folyosóra. Utána mentünk. Már akkor keresztül akarta magát vetni a rácson. Nagy nehezen visszahúztuk. Kérdeztük mi baja. Azt mondta: Szivó görcsöm van . . . Beteg vagyok . . . Soós Béla dr. védő: Nem emlékszik arra, hogy Bieloskurszkyné egyszer a konyhakéssel szíven akarta magát szúrni. — Igen. — Mutogatta magának Bieloskurszky a Róza arczképét? — Igen. Azt mondta,, hogy ez a női az ő élete boldogsága, mindene. Meg meg kell jegyeznem, hogy néhány nappal az eset előtt azt mondta Bieloskurszky, hogy a lány elutazott, feleségének most már nincs oka feltétkénynek lenni. „Pál, én szép Pálom .. .* Ajtay Sándor dr. törvényszéki orvos szakértő terjesztette elő ezek ,után véleményét, amelyben megállapítja, hogy tíz szúrás érte a meggyilkoltat, amelyek közül négy halálos volt. Mikor a bonczolási jegyzőkönyvet folytatólagosan olvasták, Bieloskurszkyné csukló zokogásba tört ki. Az elnök (a vádlotthoz): Hallotta, mit mondott az orvos úr! — Igen. — Tíz sebzése van. Mit mond erre? A vádlott (zokog): Pál, én szép Pálom . . . — Az a gyanú, Hogy hátulról szúrta le először! — Nem ... nem ... ■— Hányszor szúrt ? — Nem tudom, semmit sem tudok. — Ha valaki önkívületi állapotban van, nem tud tízszer szúrni. . A vádlott nem felel. — Leült az ágyra, tpve, szembe a férjével ? A vádlottnő nem felel. Hangosan zokog. Az orvosszakértő: Valószínű, hogy az első szúrás után önkívületi állapotban volt. Nem tagadja . . . A vádlott: Nem tagadok semmit. Mín/tanb ^*.1 —— A». —