Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)

1919-10-18 / 131. szám

2 a tanácsköztársaság kikiáltásában sem vehetett részt. A fővároshoz, mint az 5-ös tanács egyik tagja került és tévedés az, hogy ő ott elnöki teendőket végzett volna, mert ezekben az elnökségnek mind az öt tagja egyformán vett részt. Azokról a gyilkosságokról és rémtettekről, amelyet a tanácsköz­társaság idején elkövettek volna és amelyről a vezetőségnek tudomás­sal kellett bírnia, ő semmit sem tu­dott, mert nem törődött azokkal a dolgokkal, úgyszólván lapokat sem olvasott, annyira elfoglalták őt a városházi teendői. Hogy a népbiztosok és a vezető­ség tagjai milyen életet éltek, arról ő szintén nem tudott, mert a szov­jetházba hetenkint csak egyszer járt be, akkor is csak tanácskozni, ez pedig rendszerint különszobában tör­tént, ahol az ottani életből semmit sem látott. Arról hallott, hogy Haub­­rich részegeskedett volna. Ezt azon­ban addig, amíg egy esetben maga is meg nem győződött róla, nem hitte el. A kihallgatás folyik, előrántotta és Kriczlert le akarta lőni. A jelenlévők akadályozták meg szándéka végrehajtásában és lefegy­verezték. Mindez pedig augusztus 1-én történt, csaknem ugyanabban a pillanatban, amikor az új városháza gyűléstermében a szovjet kormány lemondott. Azóta Lakatos bujkált. Elfogták a Vörös Őrség egyik politikai biztosát. Tanúból vádlott lett. A főkapitányságon tegnap idézés­re mint tanú megjelent Lakatos Mi­hály huszonkét éves ember, aki a diktatúra idején a vörös őrségnek egyik politikai biztosa volt és akit­­­­már régebben kerestek a detektívek,­­­­de eddig megtalálni nem tudták­ Teg­nap, miután kihallgatását befejezték, ma már reá várakozó Kriczler detek­tívfőfelügyelő előállította Gágel Já­nos dr. rendőrtanácsoshoz, aki le­tartóztatta. Lakatos a Károlyi-kor­mány alatt egy autóosztag parancs­noka volt, a legveszedelmesebb em­berekkel vette körül magát és­­igy, amikor Cserny az első terrorcsa­­patját összeállította, Lakatoshoz for­dult segítségért s az első száz em­bert Lakatos szolgáltatta neki. Ezen érdemeiért nevezték ki a vörös őr­séghez­ politikai biztossá és így ke­rült az intellektuális bűnesetek (lo­pás, csalás, sikkasztás) tettesei után nyomozó detektivcsoprot élére. Lakatos a hivatalba úgy járt akár egy Lenin-fiú. Al­ig fel volt fegyver­kezve, még kézigránátot is hordott magánál. A csoportba beosztott tiszt­viselőket és detektiveket állandóan üldözte és minden alkalmat felhasz­nált, hogy kellemetlenkedjék nekik. Az ellenforradalom napján Jancsik szobájában tartózkodott és amikor a monitorok a szovjetházat lőtték, ő volt az, aki az erkélyről maga irányította a gépfegyvert a monitor felé és reátü­zeltetett. Ezzel váltig el is dicsekedett és elmondotta, hogy a vörös őrök a bútorok alá bújtak fé­lelmükben. Mikor a proletárdiktatúra már az utolsó perceit élte, Laura detektiv­­főfelügyelő nemzeti szalaggal gomb­lyukában, jelent meg a főkapitány­ságon, Lakatos meglátta, reátámadt, leszidta őt és a nemzeti jelvényt és másnapra a detektíveket és a cso­portokban működő tisztviselőket a főkapitányságra egy értekezletre be­rendelte. Ezen az értekezleten le­szidta a rendőrséget, hogy olyan emberekből áll, akik minden pilla­natban véleményt, elvet és meggyő­ződést változtatnak és köpenyegüket mindig a szél irányába forgatják. A jelen volt főtisztviselők erélyesen til­takoztak ez ellen a hang ellen és otthagyták az értekezletet. Kriczler detektívfőfelügyelő azon­ban ottmaradt és megjegyezte, hogy a rendőrség egyáltalában nem vál­toztatott véleményt, és rákényszerí­­tették arra, hogy a diktatúrának­­szolgáljon. Ezt csakis kényszer alatt tette, mert a rendőrség mindig ha­zafiigy érzelmű volt s most is az. Ez a kijelentés annyira dühbe hozta lakatost, hogy Browningra pisztolyát F­RIS S­U U S 5f1 G Merénylet egy detektiv-főfelügyelő ellen Csütörtökön éjjel fél 12 órakor a mentőket Bergendi Ágoston detek­tivfőfelügyelő Rózsa­ utca 18. szám alatti lakására hívták. Itt a mentők megállapították, hogy Bergendi több késszúrástól eredő sérülést szenve­dett, így a jobb hasfalán is több szúrt seb van. Súlyos állapotban a Rókus-kórházba szállították. Egyik hír szerint a detektivfőfelügyelő la­kására ismeretlen tettesek betörtek és ott Bergendit késekkel összeszur­kálták, azután elmenekültek. A rend­őrség félhivatalosa a következőkép adja elő a detektivfőfelügyelő elleni merényletet. Tegnap este Bergendi Ágoston de­tektivfőfelügyelő figyelőúton volt és bejutott egy Bosnyák­ utcai kávémé­résbe. Ez közvetlen üzletzárás előtt történt s a kávés felkérte a detektí­vet, hogy azt a fiatalembert, aki ott elaludt és nem akar elmenni, távo­lítsa el. Bergendi felköltötte a fia­talembert, ez azonban durván eluta­sította a detektív beavatkozását és újra visszatekü­dt az asztalra. A de­tektív újból felrázta, mire ez felug­­rott, felragadta a mellette lévő os­tort és a detektívnek támadt, aki az ostort kivette a támadó kezéből, mire az előkapta zsebkését és mielőtt a detektivfőfelügyelő a szándékát ész­revehette és védekezhetett volna, hasbaszúrta. Azután elmenekült. A detektivfőfelügyelőt a Rókus-kórház­ba vitték, ahol azonnal megoperál­ták. Az orvosok megállapítása sze­rint sérülése életveszélyes. Az elme­nekült tettesről a rendőrség megál­lapította, hogy Blaskó Ferenc ko­csissal azonos. Keresik. A mentők a titokzatos merénylet ügyében csak annyit tudnak, hogy amikor őket a Rózsa­ utcába (tehát nem a Bosnyák­ utcába) hívták, Ber­gendi Ágoston sebei már be voltak kötözve, ők nem bontották fel a kö­téseket, hanem — mivel a detektív­­főfelügyelő állapota súlyosnak lát­szott — azonnal bevitték a Rókus­­kórházba. Hogy hogyan került a sú­lyosan megsebesült detektív a Bos­­nyák­ utcából a Rózsa­ utcába és hogy ki kötözte be a sebeit, azt a vizsgálatnak kell kideríteni. A vizs­gálat lesz hivatva megállapítani azt is, hogy igaz-e az a feltevés, hogy Bergendit a lakásán támadták meg a késelő banditák, vagy pedig meg­­felel-e a tényeknek a félhivatalos közlemény előadása. Nehézségek a blokk körül. Szabó István a Dunántúl hangulatáról. A liberális blokk megalakulása körül — amint a csütörtöki és pén­teki tárgyalásokon kitűnt — bizo­nyos nehézségek vannak. Az Orszá­gos Nemzeti Párt, legalább volt pol­gári-párti részében, simulékonyságra törekszik a kormány iránt; tárgyal­ni kíván a párt a kormányt támo­gató pártokkal s a programm fő­pontjában, az államhatalmi szerv kérdésében, megegyezést remél. A Nemzeti Demokrata­ párt erélyesebb álláspontot foglal el a kormány po­litikájával szemben. Hangoztatják mindkét részről, hogy a két párt között felmerült nehézségek nem el­vi, hanem taktikai természetűek. A tárgyalások nem hiúsultak meg,­­ annyi azonban kétségtelen, hogy a kifejezésre jutott véleményeitől ezek nem szolgálják a blokk ü­gyét s nem növelik a két párt fellépésének sú­lyát. Nagyatádi Szabó Istvánnak a Nemzeti Párt elnökségével és Vá­­zsonyi Vilmossal folytatott tanács­kozásai tisztázták a helyzetet any­­nyiban, hogy a két polgári párt lát­ja, milyen támogatásra számíthat a kisgazdák részéről. A kisgazda­párt keresztény is, liberális is, demokra­tikus is, a blokkba azonban nem megy bele. Bizonyos azonban, hogy a Kisgazda­párt határozott — és talán leghatásosabb — ellenzéke a Friedrich-kormánynak. A­­szociáldemokrata­ párt inkább csak figyeli a polgári pártok tárgya­lásait, maga várakozó állásponton van. Garami­­Ernőt és Buchinger Manót szomb­atra várják Budapest­re. A két szociáldemokrata vezér feltűnően hosszú ideig időzött Bécs­iben. Hazaérkezésük elé érdeklődés­sel néznek.* Szabó István — természetesen az igazi s nem a sokorópátkai — ma a politikai élet egyik legjelentéke­nyebb tényezője. A Kisgazda­párt keveset politizál, nem „egyeztet" programmpontokat, nem „tisztáz" sem­".elvi, nem taktikai ellentéteket — viszont tömegei vannak s mégis­csak ez a legfontosabb. Tömegek nélkül nem lehet reális politikát csi­nálni, a tömegek pedig végül mégis csak érvényre juttatják a maguk po­litikáját, azaz egyszerűbben — aka­­­­ratát. Ezért nem hagyhatja Szabó­­ Istvánt és pártját tartósan semmifé­­­­le kormányzat sem számításon kívül. Sokorópátkaiakkal lehet ideig-óráig operálni, a humbug azonban kide­rül, levetkőzi magát. A kisgazdának is, zsellérnek is föld kell, a jelsza­vakkal ezt elütni nem lehet. Az Országos Kisgazda­pártnak nincs hatalmmi szervezete, nincsenek anyagi eszközei sem. A munka azon­ban teljes erővel folyik. Mindennek a középpontjában pedig Szabó Ist­ván személye áll. Munkatársunk felkereste Szabó Istvánt s kérdést intézett hozzá a párt legközelebbi magatartása felől,­­ továbbá, hogyan ítélik meg az or­szág hangulatát "­­ Szabó István a következőket mon­dotta : — Az Országos Nemzeti Párt el­­­­nökségével folytatott megbeszélések informálás jellegével birtak. Én el­mondtam I­ovászyéknak a Dunántú­lon, Somogyban tapasztaltakat, ők pedig a budapesti pártalakulásról be­széltek. Az Országos Kisgazda és Földmíves­párt megtartja teljes füg­­getlenségét. Mi, mint Kaposvárott kifejtettem, kormányzót kívánnánk, a Nemzeti Párt pedig államtanács szervezését óhajtja. Egyelőre azon­ban ez még nem áll a megbeszélé­sek homlokterében.­­ — Kaposvárott sikerült megmu­tatni, hogy nem igaz az, hogy a Du­náiól Friedrichék mögött áll. És pedig nemcsak Somogy nem, de a többi nyugati megyék sem. Remé­lem, hogy rövidesen újabb és újabb gyűléseket tarthatunk, amelyek min­denki előtt nyilvánvalóvá fogják tenni ezt. A kaposvári gyűlésen kép­viselve voltak vas megyei, sopron­­megyei községek is, lehet, hogy nemsokára gyűléseket fogunk tar­tani azon a vidéken is. Legközelebb Szegeden szándékozunk gyűlést tar­tani. Az, hogy a kormány úgy tün­teti fel, mintha a vidék s különösen a Dunántúl, mellette állanának, csak­­ abban leli magyarázatát, hogy- a ha- 1919. október 18. talom a kezében van. Szeretnék lát­ni olyan kormányt, amely ne tudna ilyen „föltétlen“ támogatást felmu­tatni maga mellett. Mindenre kapha­tó emberek mindig voltak s vannak. A postatakarékpénztár 700 tisztviselőt bocsátott el A postat­akarékpénztárnál e hó 15- én mintegy hétszáz tisztviselőnek, leg­nagyobbrészt női alkalmazottainak fel­mondottak azzal, hogy kat hét múlva szolgálatukból elbocsátják őket. Mis­­kolczy Gusztáv postatakarékpénztári felügyelő a következőket mondta ezen tömeges felmondásokról munkatár­sunknak : A postatakarékpénztár elbocsátott körülbelül 700 alkalmazottat. Ezek mind olyanok, akik a háborúban be­vonult tisztviselők potlására, kifejezet­ten ideiglenes alkalmazásra és na­gyobbrészt napidíjas minőségben let­tek alkalmazva. Ezek szerint elbocsát­ják mindazokat, akik itt öt évig vol­­tak és a kinevezettek közül mindazo­kat, akiket a szovjet kormány nevezett ki, de viszont a hadiözvegyek, hadiár­vák és a háborúban megrokkantak mint megmaradnak állásukban. Az elbocsá­tásokra vonatkozólag minisztertanácsi határozat van. Különben sem feltűnő jelenség a mai viszonyok között, hogy a postatakarékpénztár ily nagyszámú­ alkalmazottakat bocsát el, amidőn a bankok szintén oly nagy számban bo­csátják el alkalmazottaikat, mert hi­szen a postatakarékpénztár is bank­­szerű­ intézmény jellegével bír. A mun­kaalkalom is jóval kevesebb, mint máskor, a postatakarékpénztár tehát nem foglalkoztathat annyi tisztvise­­­lőt, mint nagyobb munkaalkalom ide­­jötti_____ . .. . A rendőrség elől a halálba beugrott a második emeletről. Csütörtökön reggel 8 órakor két detektig jelent meg Weisz Adolf­­ kereskedő Wesselényi­ utca 20. föld­szint 4. szám alatti lakásán, hogy a kereskedőt egy orgazdasági ügy, miatt a főkapitányságon előállítsa. A kereskedő lakásán házkutatást tartottak, magukkal vittek egy szek­rényben talált postatakarékpénztári könyvecskét és a kereskedőt a fő­kapitányságon őrizetbe vették. Délután négy órakor a detektívek Weisz Adolfot elvitték a Margit­­körút 5. számú házba, hogy ott szembesítsék az ugyanebben az ügy­ben szereplő Vajda Ferenc kereske­delmi alkalmazottal. Éppen felértek a második Emeletre, amikor Weisz hirtelen elugrott a detektívek mellől és levetette magát az udvarba. Nyomban meghalt. Szatmári detektív telefonált a men­­öknek és egyúttal a főkapitányság központi ügyeletének is jelentette az esetet. A helyszínére érkezett men­tőknek nem akadt dolguk, már csak a halált konstatálhatták. A főkapi­tányság központi ügyeletéről kiment egy bizottság, hogy jegyzőkönyvet vegyen i­eli az esetről. A szerencsét­

Next