Friss Ujság, 1923. április (28. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1928 április 1 FRISS ÚJSÁG Az ellenzék nem harcképes.­­ — A politika hívei. — A második nemzetgyűlés összeülése óta az ellenzék nem tud komoly mun­kát kifejteni, mert számos kis pártra oszlik és személyi okok gátolják a hat­hatós együttműködést. Különben nyil­vánvaló lett ez azóta, amióta Szilágyi Lajosnak sikerült a pártonkívülieket egyesíteni , és az új pártot bizonyos mértékben eltávolítani a többi ellen­zéki pártoktól. A széthúzás okozta a komáromi kudarcot is, ahol Beniczky kilátással vette fel a küzdelmet, de belebukott az ellenzéki viszálykodásba. Az ellenzék mostani helyzetéről Kassai­ Károly ma egy nyilatkozatban a követ­kezőket állapítja meg: — Meg kell állapítani, hogy az ellen­zék ma tulajdonképpen nem harcképes. Nem beszélek a szociáldemokrata párt­ról, melynek a maga szervezettségében megvan a maga külön ereje és rendel­tetése, de megfelelő polgári szövetség nélkül nem fejthet ki a parlamentben­ olyan harcot, amelyet a polgári liberá­­­­liso­kkal közös programra megvalósi­­í­tása kivárnia. Ha már most a polgári ellenzék helyzetét nézzük, itt három hadállást látunk. Az első akarna har­colni, ez azonban parlamenten kívüli­­ politikusokkal szövetkezik és ezáltal hátráltatja az egységes front kialaku-­­lását. A második: a keresztény ellen-­­­zék, amelynek jórésze alig várja, hogy a kormány valamicskét jobbfelé hajol­jon el, hogy aztán csatlakozhasson a kormánypárthoz. A harmadik az úgy­nevezett „pártonkívüli csoport­", ahol sokan viszont alig várják, hogy a kor­mány valamicskét balfelé hajoljon el, hogy aztán csatlakozhasson a kor­mánypárthoz. Ezekben a csoportokban megvolna a parlamenti rutin, a kellő szellemi fegyverzet, de egyszerűen nem akarják a harcot. Rám mindig azt a benyomást teszik, mint a közönség, a­mely a mozi előtt álldogálva várja, hogy a nézők egy része kimenjen, hogy­­ aztán elfoglalják azok helyét. Jóhisze-­ műségüket elismerem, bizonyára lát-t ván a kormány nyílt megostromlásá-­­ nak kilátástalanságát, ilyen után akar-­j­­ák elveiket diadalra vinni. Mindezek után is azt hiszem, hogy az ellenzék belátja, hogy ez a taktika nem vezet célhoz, s ha nem akarja a közvéle-­ ménynek hatalmas s­zimpátiáját elját­szani, kénytelen lesz egységesen fel­vonulni. E felvonulásnak egy célja le­het: a közjogi anarchia megszüntetése, valódi alkotmányosság teremtése a lát­szatalkotmány helyébe, elsősorban vá­lasztójogi törvénnyel. Mindaddig, amíg ezt a kormány be nem nyújtja, nem lenne szabad neki indemnitást adni. Harc a lakásrendelet ellen Az ellenzéket a most nyilvánosságra került lakásrendelet kérdése foglalkoz­tatja. Különösen a szociáldemokrata párti képviselők elégedetlenek a ren­delettel és drágasdai bizottságának szerdán délután 5 órakor tartandó ülé­sén kívánják aggályaikat elmondani. A párt részéről ebben a tárgyban a kö­vetkező értesülést kaptuk: —A drágasági bizottságban helye foglaló tagjaink révén magában a bi­zottságban fogunk erélyes akciót indí­tani a lakásrendelet ügyében. A rende­let rendkívül magas bérösszegeket ál­lapít meg. Ilyen óriási emelést még tervbe sem lett volna szabad venni mert következménye nem lesz más minthogy hallatlan drágaságot idéz elő, amit ennek az országnak polgári és munkás közvéleménye nem tud majd másként elviselni, mint hogy vagy életstandardját csökkenti, vagy pedig maga is beáll a könnyelmű, meggondo­latlan spekulánsok közé. Ezt pedig nem kívánhatja a népjóléti miniszter­ i bankjegyszaporítás kérdése. A másik kérdés, ami szintén mozga­lomba hozta a gazdasági és politikai közvéleményt, a pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy a korona rom­­l­lása folytán értékében csökkent bank-­­ jegymennyiséget annyival emeli, hogy­­ annak aranyértéke a 0,17-es koronának továbbra is megfeleljen. Beszélt ugyan-­­­akkor a pénzügyminiszter arról is, hogy­­ a mezőgazdasági hitel kérdését, a kis-­­ birtokos és kisgazdatársadalom meg-­­ elégedésére a jegyintézet bevonásával már most is rendeztek. Politikai kö­­­­rökben általában megelégedéssel fo­­j­gadták a pénzügyminiszternek a bank­­jegyszaporításra vonatkozó ki­jelen­­­­tését. Wífoarm éjszaka a Ferencvárosban. — A Friss Újság riportja. — „Látta-e már Budapestet éjjel?" — énekelték egykor, amikor még jobb vi­lágot éltünk és a kedv is mulat­ósabb volt, mint manapság. Mostanában azonban megromlott a pesti éjszakák tl­re, aminek sok oka van. Mégis alul­írott egy izmos és bátorságos barátja kíséretében elhatározta magát arra, hogy egyszer szemtől-szembe kitapasz­talja a mai pesti éjszakát. Kiválasztot­tuk a város ama sarkát, ahol a legfe­ketébb csend fekszik rá az utcáiéra és ahol éjszaka tizenkettő táján a békés polgárok már rége­n megbújtak fész­keikben. A Ferencvárosnak Boráros­ tér kör­nyéki részén kötöttünk ki éjféltájban. Barátommal fel és le­sétáltunk szép fővárosunk eme borongó táján és vár­,­tuk, hogy lesz-e valami olyan jelenség, amely felkelti figyelő természetünket. Éppen a téren áldogáló rendőrt szemléltük,­ amikor fehér kötényes kis borfiút látunk egyszer csak feléje sza­ladni. A gyerek a tagbaszakadt rend­őr elé lép és halljuk, amint így szól hozzá: — Biztos úr, tessék jönni a korcsmá­ba, verekedés van. A rendőr úgy látszik ismeri már a gyereket, aki a közeli korcsmában bor­­fiu, mert imigy válaszol: — Biztosan megint az Ábris urban ágaskodik az ital. Aztán elindul a gyerekkel a korcs­ma felé s mi is utána sompolygunk. Nem kell messze mennünk és oda érünk a kis ferencvárosi csapszék elé, ahol akkor már a bejárat előtt folyik a borfiu által behirnökölt csetepaté. Igen hangos szavak ejtődnek: öt-hat dijnok kinézésű fiatalember vesz körül egy bozontos hajú, alacsonyabb férfit, akiről nem nehéz kitalálni, hogy ő itt mint zsidó vonatik kérdőre. A fiatal­emberek részben körülveszik, részben pedig fedezik a kis bozontos embert, akit egy hórihorgas férfiú igen szigo­rú szavakkal hord le zsidó mivolta miatt. Meg kell jegyezni, hogy az egész társaságon meglátszik, hogy alaposan a pohár fenekére néztek. A hórihorgas férfiú, akit társai visz­­szatartanak attól, hogy közelharcba keveredjék a bozontos hajú izraelitá - val — éppen azon fáradozik hogy 1­ ■ adja az első fajvédelmi nyaklevest­­ • amikor hozzálép a rendőr és lefogja karját. A rendőr szigorú és nem ismer tré­fát. Rászól a hadonászó férfira. — Hát nem megmondtam már ma­gának, Ábris úr, hogy az én körzetem­ben ne csináljon kalamajkát. Az éni körzetemben , ségít az urnák. Nem megigérte-e, hogy rfcrifrá'Tíffi Sttfpwi'­pedig jól fogja ma­­gát viselni? Meggyűlik ám a baja ve­lem, Ábris úr! Ábris ur, a hórihorgas megilletődve hallgatja a rendőrt, aztán megszólal: — Igaza van, János bátyám, hibát követtem el. Többet sohasem csinálok ,szint­ a maga körzetében. De az a zsidó megsértette a hazámat — ezt pedig nem tűrhettem. De gyűjjön csak ki az a zsidó, János bácsi körzetéből, majd megtanítom móresre. Ezután a helyzet megoldódik. Áb­ris úr és társai visszatartatnak a rend­őr által, a bozontos hajú pedig elen­gedtetik azzal az utasítással, hogy szedje a lábát és máskor ne sértse meg Abris úr hazája iránti érzelmeit. Tíz perccel később Abris úr is útnak en­gedtetik, aki udvarias köszöngetések közben eltámolyog. A rendőr vissza­megy őrhelyére, mi pedig, én és a barátom Ábris úr nyomába irányítjuk lépteinket. „Rendőr, rendőr, segítség!" Hogy-hogy nem, Abris úr beéri jó­val előttünk a bozontos hajú menekü­lőt. Rákiált: 3 r LEIS GamiUin áruház, IV., Károly-hárus 24. Az összes tavaszi újdonságok már beérkeztek. Meglepő nagy választék angol fér­vatszövetel­­­ben, ragián- és jelöltekelmékben, legújabb női divatkelmékben, köpeny velúrokban, coverbotban Nagy választék kanavászon eredeti ango­lelirekben és menyasszolyi kerengyékben. Kérem bevásárlás eláll kirMiGim­ megtekintését Sí­" Károly-körut 24 — Állj meg, zsidó! Ne fuss meg gyáván. Az megáll és így szól: — Nem vagyok gyáva. Harmincas honvéd voltam a háborúban, most sem futok meg. — Mi, még feleselsz is! Neszei Ezzel Ábris úr csattanó pofont ken fel a harmincasnak, aki megtántoro­­dik, amiben a benne levő italnak is nagy szerepe lehetett Elterül a föl­dön, Abris ur megbotlik saját lábában és ráesik a gorlicei hősre, aki ellenfele hasa alól hörögve ordítja: — Rendőr! Rendőr! Segítség! Mire hozzájuk érünk, hogy szétvá­lasszuk őket, Abris ur és partnere is felugranak. Éppen arra döcög egy konflis, a nyakon ütőit beleveti magát. Ábris pedig, mint egy hős, aki meg­mentette hazáját, visszafelé, indul a János bácsi körzetébe. Megtámadott szerelmes pár. Megint mély tompa csönd borul a Boráros­ térre. Befelé sétálunk a Fe­­renc körúton. Szerelmes pár, egyszerű iparoslegény, csinos képű nővel kar­öltve, kerül elénk. Száz lépéssel van­nak előttünk, amikor egy bőrkabátos nagy szál férfi jön szembe velük. A bőrkabátos erősen belenéz a leány ar­cába, azután se szó, se beszéd, átöleli a nőt és hatalmas csókot cuppant az arcára. A leány és a kisérője, a jám­­borképű mesterlegény megdermedve maradnak állva. A bőrkabátos ráför­med a legényre: — Mi, talán nem tetszik? Csak szól­jál, mindjárt beléd jövök! A párocska ijedten hátrál, a támadó pedig röhögve odébb áll, kihívóan néz­ve végig a szemeivel bennünket is és már arra gondoltunk, hogy nekünk is kijut a jókedvű bőrkabátos cuppanó csókjából. . . Szerelem a raktár­bódék között. Visszamegyünk a Boráros-térre, a­hol leülünk az egyik padra. Körülné­zünk a téren s a szemben levő padon két férfit látunk ülni. Jól megnézzük őket, ismerősöknek látszanak. Két ba­rátunkat fedezzük fel bennük. Az egyik Patay Tibor detektív, akit a kö­zönség bravúros nyomozásain kívül mint jó tollú irót is ismer, a másik, aki a társa, a derék és ügyes Fejér detek­tív. Nyilván „smieren", figyelésen van­nak s betörőkre leskelődnek itt a sötét éjszakában. Nem zavarjuk őket, ne­hogy elrontsuk a munkájukat és ők is úgy tesznek, mintha nem ismernének bennünket. A mély csöndet egyszer csak dör­­mögő férfi hang jön meg, amely a hátunk mögött levő raktárbódék tájá­ról érkezik. — Nem szégyelik magukat, itt búj­nak meg szerelmeskedni. Holnap az­tán mint tisztességes nő szaladgál majd az utcán. Marss ki innen! Ez a hang nyilván az éjjeli­őr sza­va volt, aki kikergette a paradicsom­ból a vétkező Ádámot és Évát. Pár pillanattal később csakugyan láttuk, amint egy szégyenkező pár sompolygott ki a raktárak közül és úgy siettek, hogy a legszívesebben lát­hatatlanokká szerettek volna válni. Kelet felől világosodik az égbolto­zat, megélénkülnek az utcák s mi ket­ten barátommal fáradtan s valami keserű fájdalommal szivünkben, haza­­baktatunk. Láttuk Budapestet éjjel, de nem nagy örömünk tellett benne. Simonyi Sándor. Ékszereket inasén estist tárgyakért ó­r­i­á­si­­á­r a t­űzet! Ékszerfémh­áz Extfss SPORT. )( A húsvéti mérkőzések. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a mai gyar labdarúgósport történetében példa nélkül áll az idei húsvéti programra sivársága. A vezető sportegyesületek, amelyek egyetlen alkalmat sem mulasz­tanak el, ha külföldi túrára vihetik csapataikat, alaposan megbuktak kül­földi összeköttetéseikkel. Eltűntek és mély hallgatásba merültek azok is, akik az MLSz­ tanácsát a labdarugó-parla­ment jelzőjével díszítették fel, a fut­­ballintézőket pedig egyszerűen diplo­matáknak nevezték. Most siralmas ké­pet nyújt a labdarugó-parlament és a futballdiplomaták ügyessége is, mert ami még nem történt meg, húsvét he­tében nem lesz nemzetközi sportesemény a magyar pályákon. Szomorú hanyat­lását mutatná ez a labdarúgósportunk­nak, ha nem ismernék a közelmúl­tak­ elért nevezetes sikereit, így azonban kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a húsvéti attrakciók elmaradása eléggé el nem ítélhető hálátlanság az­zal a sportért hevülő közönséggel szem­ben, amely támogatását sohasem ta­gadta meg az egyesületektől. Húsvét vasárnap az Üllői­ úti pályán az FTC— Vasmunkások, hétfőn a Hungária-úti pályán az MTK—KAC bajnoki mérkő­zés, ez az érdemleges húsvéti program. Ha megemlítjük még, hogy a bajnoki versengések egyébként szünetelni fog­nak és hogy a fővárosi csapatok túl­nyomó része vidéken szerepel, be is számoltunk a kettős ünnep sportesemé­nyeiről.

Next