Friss Ujság, 1931. március (36. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

március 1, vasárnap FRISS ÚJSÁG Sovány idők sovány kosztja Megcsappant a burgonyafogyasztás — Vesztett népszerű­ségéből a pacal — Mikor eszik csirkét a szegény ember? — Hogyan él öt tagú család heti l­ pengő keresetből ? A Friss Újság számára írta Sim­onyi Sándor dr. „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk“ — tartja a közmondás. Dehát mit ehet ma a szegény ember, akinek alig cseppen­ csurran valami kis kereseti pénzecskéjéből. A Lehel téren már a kora délelőtti órákban megkezdődik az üres cekkeres szegényasszony­ok korzózása a piaci standok között. Meg­­megállunk egyikkel másikkal be­szélgetésre. Éppen hatalmas krum­pli domb előtt vagyunk, amikor a beszélgetés kezdődik. _—Drágult a krumpli is — mond­ja a szegény asszony. .Meghallja ezt a krumpli-domb gazdája és így nyilatkozik: — Drágult, mert Szabolcsban, a főtermelő helyen ügynökök vásá­rolták össze a burgonyát külföldi szállításra. — Aztán ezt a pár filléres drágu­lást is megérzi a piac! — kérdez­tük. — Hogyne éreznénk — feleli az­­árus. — Mielőtt megdrágult, két­ezerannyit adtam el, mint­ most. A szegény asszony is megteszi a megjegyzését: — Pedig ha már a krumpli sem fogy, az már a legnagyobb nyo­moruság jele, ugy­e ténsur. A ténsur, a krumplikereskedő helyeslőleg bólint. Errefelé sétál néhány üres cekkeres, szegényfer­­tálybeli asszony. Megállapodnak. Tanakodnak. Azt mondja az egyik: — Vennék egy kis krumplit, de attól félek, hogy a Weisz fűszeres nem ad már fát hitelbe és nem tu­dom majd megfőzni. — Én is éppen igy vagyok, — folytatja a másik szegény asszony és ezen a nagy problémán, a­­tüze­lőfa-kérdésen hosszan eltanakod­nak. Nem lehet bevárni, amíg dű­lőre viszik a dolgot. Isten tudja, hogyan oldották meg a krumpli és a fa keserves problémáját. »A pacal drága és nem kiadós, inkább vesszük a ferikust“ Átkerülünk a pacalpiacra. Igen gusztusosak a standokon ezek a bolyhos, redős, fehér pacal-lepedő darabok. Egy koma — valami nap­számos féle — azon hidegen fala­tozik belőle. Sót és paprikát hint rá és nagy kenyérdarabokat nyel hozzá. — ízlik! — szólok Hozzá. — Fajn — feleli — csak egy kis pályinka kéne mellé, hogy jobban csússzon. A pacalárus nagy előzékenység­gel fejtegeti előttünk: — Ki van az főzve annyira, hogy így is ehető. Hanem az nagy téve­dés, hogy a pacal valami népies eledel. Itt, ahol most­ uraságod áll, esett le a pacal ára 90 fillérről 70 fillérre. A hideg pacalt falatozó koma le­néz a pult alá, hátha ott találja a leesett­ pacal ár maradékát. — Úgy értem — folytatja a ke­reskedő — hogy reggel még drá­gább volt a pacal. És mégsem ve­szi a nép. — Miért­ kérdem, de helyette egy cekkeres asszonyság felel: — Azért kérem, mert inkább vesszük egy pengőért a fejhúst, az kiadósabb. A pacal az pacal ma­rad, akárhogy sütöm, főzöm, de a fejhúsból húslevest, pörköltöt csi­nálhatok. Pótolja a marhahúst. — Tetszik hallani — jegyzi meg a kereskedő — ilyen világot élünk. Ha így megy tovább, becsukhatom a boltot, mert ez a szegény pacal kiesett a népek gráciájából, az Szegény asszonyok szemlélődése a mészárosbódé előtt: — lehetne kevés pénzért kiadós táplálékhoz jutni. Ak­képpen A népkonyhán láncra kötött rozsdás bögréből isszák a vizet. urak még mindig jobban kedvelik a vesepecsenyét és libasültet. Szomorúan simogatja végig az előtte lévő pacaldarabokat és majd hogy könnyeket nem csorgat rá­juk, nagy keserűségében. „Mi az Koffeiné, beteg van a háznál, hogy csirkét vásárol?­­“ Azt mondják falun, hogyha a cigány csirkét eszik, akkor vagy a cigány vajda beteg, vagy a csirke.­­ Ahogy itt az élőbaromfipiacon já­­­ runk-kerütik, szó szerint b­ekövetke­­zett ez a falusi eset. Két kendős asszonyság találkozik. Az egyiknek a cekkeréből sovány csirkenyak lóg ki. Azt mosdtjá neki lelkendez­ve a másik kendős asszony: — Mi az honeine lennem, beteg van a háznál, hogy csirkét vásá­rolt!! Kofferné szeméhez emeli a köté­nyét és siró hangon feleli: — Igen, a szegény jó Annuskám lázbetegen fekszik odahaza. Annak rendelt az orvos egy kis csibehúst. A csirkeárus is hallja ezt és fe­­lénk fordulva mondja: — Bizony uram, idejutottunk! Patikaszer lett a jó, finom tyuk­­húsból. Már a tehetősebb is csak­­ akkor vásárol baromfit, ha betege­­ van otthon, vagy valami nagy­­, nagy családi ünnepség készül. Nincs pénzük az embereknek. Ez a baj uram! Bizony ez a baj, ezt a magunk­­ bőrén is tudjuk, de hát mit ér, ha mi szegénnek tudjuk ezt, akinek meg van, pénze, az örül, hogy meg­tarthatja. Haj, haj, csak ne lenne szegény a szegény ember, majd on­tanák ajándékba a sok pénzt. Paprikás krumpli rózsirral, avagy hogyan osztja be a sze­gény ember a nincstelenségét . Mi lesz ma az ebéd maguknál! szólítunk meg a piacon egy sze­gény asszonyt. — Ebédre veszekedés lesz. Csak vacsorát főzök. Délben összeveszett bennünket a nyomorúságunk. Va­csorára azonban krumplipaprikás készül rózsirral. Olyan ennek az íze, mint a mannáé. De már erre is alig telik. Nagyon-nagyon be kell ám osztani a magunkfajta szegény embereknek. Megkérem, mondja el, hogy oszt­ja be a nincstelenségét, miképpen gazdálkodik nyomorúságában. — Nehéz sor ez — kezdi. — Csak vacsorára főzünk, ha jut tüzelőre. Három gyerekünk van, ezek sze­rencsére az iskolában kapnak enni. Negyven fillért fizetünk hetenkint és fejenkint az iskolakosztért. A férjem heti keresete 8—­10—12 pen­gő. Aszerint, hogy hogyan csurran­­csöppen. 6 darab kenyérrel megy el reggel hazulról, azon van egész nap. A lakásunk mosókonyha volt valaha. 80 pengő bért fizetünk érte negyedenként. Ez a legnagyobb gondunk. Reggelire vagy semmit nem eszünk, vagy ha akad egy kis cukor, teát főzök. Ezzel aztán ki­húzzák estig. Vacsora, ha jól megy a sorsunk paprikás krumpli, de gyakrabban rántott leves, néha lek­város tészta. Húsra hetekig nem jut. Akkor is lóhúst eszünk.. . A múit héten 12 pengőt kere­sett a férjem. 11 pengőt adott át szombaton,­­egy pengőt megtartott heti sziniválóra. Négy pengőt ki­fizettem a péknek, akinél egész hé­ten át hitelbe vásároltunk. Két pengőt fizettünk a részletesnek, akinél ágyterítőt vettünk. Az ágy­­teritőt zálogba tettük s ebből fizet­tük ki a házbér egy részét. A ma­radék öt pengőből vettem 80 fillér­ért egy fél kiló zsírt, egy pengőért húsz vasárnapra, 75 fillérért másfél kiló kelkáposztát, 24 fillérért két kiló krumplit. A maradékból a gye­rekeknek fizettem elő ebédre az is­kolában. Ja még a férjem is ka­pott egy pár fillért tíz deka sza­lonnára. E héten már megakadtam volna,­ha a Weisz Alice-közkórház­­ból nem kaptam voolna 10 kiló bur­gonyát. Egy pengőt pedig­ a ház­ban kértem kölcsön. A kórházból szenet is kaptunk, ez is segített rajtunk valamicskét, így él és küzködik ma a legtöbb szegényember. Elmenet, benéztünk az egyik városi népkonyhába, vagy ahogy mribb néven nevezik, étkez­tető helyre. A kosztról ezt a véle­ményt kaptuk: — Hagyján! Amikor megkóstoltuk, magunk is ezt mondottuk rá: — Hagyján. Jól lehet lakni belőle és ettünk már ennél gyengébb ele­delt is. Hanem a vizivás az egyenesen étvágyrontó módon történik. Rozs­dás bádogbögre van láncra fűzve és ebből iszik száz és száz ember. Tán néhány pohárra mégis csak telhetne a gazdag fővárosnak! Még az Aréna úti népszállóban a leg­rendesebb a dolog. Ott legalább márvány vályúból isszák a szökő­­kútszerűen felbuggyanó vizet. De hát nem lenne emberségesebb do­log, ha itt is beszereznének néhány ivópoharat. Igazán nem menne tönkre bele dicső fővárosunk! — Adómérséklést a vitézségi érmes hadviseltek részére. A Ma­gyar Hadviseltek Országos Gaz­daságpolitikai Pártjában Horváth Károly főtitkár bejelentette, hogy kivétel nélkül sürgetik a vitézségi érempótdíjak folyósítását. Bartha Albert ny. hadügyminiszter indít­ványára a végrehajtó bizottság határozatot hozott, hogy az érem­pótdíjak folyósításának sürgeté­sére a kormányhoz fordul és an­nak megvalósításáig adókedvez­ményeket kér a vitézségi érmes hadviseltek részére. 3 jimrom migírságban ♦ ♦ s egyik Önnek is megfelel. Sérvben szenvedők imm­abitását, m­­nr mássá­gát helyreállítják, a sérv fejlődését megakadályozzák, még a legsúlyosabb esetekb­e is, világhírű szab. francia rugónélküli sérok ütőink. SALVISTOR Kötsiergyár Rt. Budapest, VI., Nagymező-ucca 6 c. (Teréz templommal szemben) ALAPÍTVA: 1899 Gummlhari SRydH, Harkö TCK, nizül. Lumai ptselétek szakszerű kiszolgálása. Kérje 7. sz. díjmentes árjegy­z­ék főnket.

Next