Friss Ujság, 1935. november (40. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

Í935 november 3, vasárnap FRISS UJSA0 A Máv megnehezíti a kisember életét Amit egy reggel a pályaudvaron elárul a Panaszok özöne a sínek mellett Reggeli fél hét óra, a Nyugati pályaudvar hatalmas, szürke csar­nokában. Kevesen várnak a vo­natra ilyenkor, ősszel. A külföldre készülő gyorsvonat is csaknem üres. De annál inkább ömlik Bu­dapestre a dolgozók serege, akik a környékbeli városokban és fal­vakban laknak és reggelenként vo­naton teszik meg az utat, este pe­dig visszautaznak. Nem irigylésre­­méltó az a munkás, iparos vagy al­tiszt, aki a meleg tavaszi időben és a hideg téli napokban egyaránt kénytelen, hogy még korábban hagyja el lakását a fővárosban élő társánál. És nem is teszik lehetővé, hogy aránylag kellemes és gyors legyen a személyvonaton való, mindennapos utazás... Állandó késés! Háromnegyed hetet mutat a pályaudvar órája, amikor befut, vagyis bedöcög az Üröm felől jövő munkásvonat Meg se állnak a ko­csik, amikor már el is hagyják a munkahelyükre sietők. Nem száll­nak le, hanem leugranak a még mozgó kocsikról, futásnak indul­nak, legtöbbjük izzadt arccal, li­hegve éri el a csarnok kijáratát. Hát van is okuk futni. A menet­rendben hat óra harmincra jelzik a vonat érkezését, ma tehát negyed órát késett — Negyedóra? — mondja egy munkás, aki kérdezősködésünkre megszakítja sietős lépteit — ez még semmi. — Átlagban félórai ké­séssel lehet számítani. Sokan van­nak, akiknél nem számít súlyosnak minden perc. De én például gyár­ban dolgozom, ahol hétkor kezdő­dik meg a munka. Ha csak egy-két percet késünk, ez egy órai munka­bér megvonását jelenti. És már tovább is szalad. Ma bi­zony, a mindennapi szűk kereset­nél is kevesebbet tesznek a mar­kába. Pont húsz perc késéssel érkezik meg a pestszentimrei személyvo­nat. Itt is csupa rohanás. Már majdnem hét óra van, háromne­gyed hét előtt kellett volna meg­érkeznie. Akik lassabban haladnak, azok csak az iparosok, kereskedők, műhelyi munkások. A gyári mun­kások, miközben alaposan szidják az állandó késéseket, gyorsan a ki­járat felé tódulnak. Még hosszú villamosút áll előttük, úgyhogy fél nyolc is lesz, mire elérik a külvá­rosban lévő gyárakat. Fiatal nyomdásszal beszélgetünk, aki Pestszentimréről jár be min­den reggel. Ő még ráér, csak fél­­nyolckor kezdődik a munkája. — A vonatok késése csak egy baj a sok közül — mondja —, ezt már meg is szoktuk és ezen, úgy­látszik, már nem lehet változtatni. Az első reggeli vonat késése, már okozza a további rendszertelensé­geket és torlódásokat. A vonatok sűrűn követik egymást és kény­telenek a nyílt pályán megállani, hogy kivárják, amíg az előttük haladó vonat elhagyja az állomást. Az állomáson aztán megint állnak, és így minduntalan nő az elvisel­hetetlen késés. Azoknál, akik üdü­lés céljából vagy szórakozásból utazgatnak, nem számít sokat akár egy órai késés sem. De a mi szá­munkra, akik dolgozni utazunk a fővárosba: kenyér. A csarnok már csaknem kiürült, de a nyomdász tovább panaszko­dik. Hangsúlyozza, hogy az összes utazó társai nevében beszél. Céltalan csavargás — mert nem indul vonat — Rendszerint hét előtt fejezik be a munkát a gyári munkások — folytatja —, de igen gyakran meg­történik, hogy hét óra lesz, mire szabadulnak. Mármost háromne­gyed hétkor indul a mi utolsó dél­utáni vonatunk hazafelé, a követ­kező vonat csak tízkor hagyja el a fővárost. Aki elkési a háromne­gyed hét órait, várhat. Én a váró­teremben szoktam üldögélni, mivel hét óra után jövök ki a nyomdám­ból, de sok fiatal gyári munkás, akivel reggel Pestre utazom, csak­hamar megtanulta a céltalan csa­vargást és az utcán elpazarolja az időt, kocsmába tér be, amikor ott­hon hasznos munkával foglalkoz­hatna. — Még nem kértek illetékes he­­ilyen megfelelő esti vonatot? — kér­dezzük. — Dehogynem. Csakhogy hiába. Kérvényt nyújtottunk be a MÁV igazgatóságához, indítson korai esti vonatot, de eddig csak ígére­teket kaptunk. Tovább aludhatunk a váróteremben, vagy járhatjuk Pest utcáit, most, amikor minden pillanatban beköszönthet a hi­deg... A lépcsőn utazik az iskolásgyermek Elmondja még, hogy télen rosz­­szul működi­k a vonatok fűtése, leg­feljebb a mozdony mögött követ­kező két-három kocsiban meleg a levegő. Ifjabb vonatok érkeznek, újabb panaszokat hallunk. Egész sereg­munkás, aki csak ötig dolgozik, elmondja, hogy öt és hét óra között nem tudnak visszautazni, mert ak­kor nincsen vonat. Másoknak meg az a panaszuk, hogy állomásuknak nincsen délelőtti összeköttetésük a fővárossal, fél kilenc és két óra kö­zött nem utazhatnak be, ha csak valami járműt nem találnak. Köz­ben állandóan ellenőrizzük a me­netrendbeli hivatalos érkezési időt a vonatok tényleges érkezéseivel: tizenöt percnyi késésen alul egyi­kük sem fut be. A hét óra harminchatkor érkező rákospalotai vonatot iskolásvonat­nak lehetne nevezni, majdnem csupa iskolásgyerek száll ki belőle. A gyárakban már megkezdődött a munka, most itt a tanulók ideje. Vidám, diáksapkás fiúval beszélge­tünk, aki az egyik polgári iskola tanulója. — Minket csak az bosszant a reg­geli utazásnál — mondja —­, hogy rendkívül kevés a kocsi. Akár­mennyire is szükség volna rá, nem állítanak be egy kocsival többet. Pedig mindig zsúfoltak. Ma is, egy pár társammal, egész idő alatt a lépcsőn utaztam. Majdnem megcsúsztam... de nem történt semmi baj. Azt mondja, hogy: nem történt baj. De könnyen történhetett volna! És hogy ezt megakadá­lyozza, a MÁV teendője csak annyi, hogy egy-két kocsival többet csa­toljon a tanulók vonatához. Azzal nem csak veszélytelenné, hanem sokkal kényelmesebbé is tenné az utazást. Nehéz idők előtt állunk. Nem sza­bad ennyi módon megnehezíteni az amúgy is megélhetéséért küzdő kisember, a munkás és a környék­beli gyermek életét. Megöltek egy községi jegyzőt A rejtélyes bűnügyben nyomoznak Itezi községben Bárdié Lajos jegyzőt Mindszentek estéjén a teme­tőből hazafelé menet meggyilkolták. Eddig még ismeretlen tettes tompa tárggyal több ütést mért rá olyan erővel, hogy a jegyző agyveleje is kiloccsant. Keszthelyre szállították, de még útközben meghalt. A hely­­n kétcsövű kakasos pisztolyt ta­láltak. A gyilkost a csendőrség nyo­mozza. 3 A rádió- Oa k5r*udw* SSL —B # WS2EMR bemutatja: ........m Vil., Rákóczi út 60. Fenti készüléket T 1) A ikfA szakszerűen bemutatja 1. JQJJU Jk, JLr JLAJ Részlet - Csere ■ VI., Teréz­ körút 38 ■ Telefon: 167—39. Halálba rohant egy híres autóversenyző Életveszélyesen megsebesült egy taxisofőr Szombaton délelőtt 10 óra tájban a Pasaréti úton, a vasárnap kez­dődő guggerhegyi autóverseny résztvevői tartották tréningjüket. Steinweg Rudolf, a hírneves mün­cheni autóversenyző hatalmas Bu­gatti versenykocsijával 120 kilo­méteres tempóban száguldott. A Pasaréti út és Csévi utca sarkán lévő éles kanyarodónál gépkocsija beleütközött a járda peremébe, majd elütötte a közelben álló Ká­­lóczi Jenő taxisofőrt, aki életve­szélyesen megsebesült. A gépkocsi ezután perdült a levegőben, át­törte a közeli vaskerítést, azután pozdorjává zúzódott. Az autó ron­csai alól holtan húzták ki Stein­weg Rudolfot.­­A szerencsétlen sorsú versenyző pénteken kijelentette, hogy ez lesz az utolsó versenye és hozzátette: •A 47 éves ember már ne verse­nyezzen. Különben is a feleségem nem engedi, hogy még egyszer in­duljak. A tréning másik áldozatát, Kálóczi Jenő sofőrt az Uj Szent János kórházba szállították. Mind­két lába eltörött és belső sérülése­ket is szenvedett. Az orvosok nem bíznak a súlyosan sérült sofőr életbenmar­adásában. A szerencsétlenség színhelyén rendőrök hallgatják ki a keresztültört vaskerítés melletti szemtanúkat. Juttassa megérdemelt pihenéshez agyondolgozott régi rádiócsöveit. Rádiója csak modern csövekkel adhat igazán jó teljesítményt új Tungsram csövek rádiójába új életet öntenek!

Next