Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)
1903-04-01 / 375. szám
/ 2 ___________________ FÜGGETLEN1 MAGYARORSZÁG 1903. április 1 alkotmányos formák között nemzeti érdekeinket. Most is egy láthatatlan kéznek erőszakossága követel újabb áldozatot s a kormány csak eszköznek adja oda magát. Hisz az épen a mi álláspontunkat igazolja, hogy Széll Kálmán sem tud ellentállani e láthatatlan kéz varázsának, azért nekünk utjába kell állani annak a felsőbb erőnek, amely eddig is kérlelhetetlenül morzsolta agyon minden kormányunkat, anélkül, hogy a nemzet javára valamit kiküzdhettek volna. Hát mi most a parlamentnek minden jogosult fegyverével , elszántan visszük tovább az ellentállást, mert ha van ereje alkotmányunknak, akkor ezen erőn meg kell törnie a láthatatlan kéz intézkedéseinek.Kérem a miniszterelnököt, világosítsa fel a Felséget a helyzet tarthatatlanságáról s arról, hogy mi nem engedhetünk oly egyoldalú akaratnak, amely ellentétes a nemzet akaratával. S ha önöknek ér valamit az alkotmány, bizonyítsák ezt be s vonják vissza a katonai javaslatokat, mert ha nem, az én véleményem szerint sem ebből, sem a másikból törvény nem lesz. Ezt a beszédet nem lehet félreérteni. Levonhatja belőle a konzekvenciát mindenki. A kormány is, ha van bátorsága a király elé lépni és bejelenteni a nemzetnek egyre növekedő ellenállását, a szabadelvű párt is, ha van még lelkiismerete. Mert jegyezzék meg jól, a lélekharang nemcsak a kormánynak, hanem a kormány pártjának is egyaránt szólt, csatlakoztam s nemsokára víg beszédünk széthangzott mindenfelé. Bevallottam a szerelmemet. Két szív megértette egymást. Borzalmas esküt tettünk Isten szabad ege alatt (és akkor mentünk át az Oktogonon) hogy vagy egymásé leszünk, vagy meghalunk. S oly érzés, oly boldogság vett erőt rajtunk, hogy szótlan haladtunk egymás mellett. Végre én törtem meg a csendet. — Szóljak édes atyádnak ? kérdeztem. — Az Istenért nem, akkor vége mindennek. — No jó van, nem szólok. De mit csináljunk? így nem élhetünk. Előbb-utóbb megtudják, — keseregtem. — Semmit sem csinálunk. Te majd dolgozol erősen, van tehetséged, nagy ember leszel. Szerelmed adjon karodnak emberfeletti erőt, amelylyel emelkedjél. Azóta dolgozom. Éjjel-nappal. Kérdeztétek, miért e szorgalom? Miért fáradozom napestig? Íme ez a felelet. Előttem a pálya, annak végén a szép leány, aki int felém: Sis itur ad astra! * Együtt maradtunk még sokáig kedélyes körben. Két esztendeje nem láttuk egymást! Volt mindegyiknek mit beszélni! Volt mindenkinek mit kérdezni! Különösen figyeltünk Balogh Pálra, aki arról a szép leányról beszélt, ahol tanított. Ugyan nem igen hittük el az egészet, mert mindig «aufsehneider» volt, de hát gondoltuk : nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Évek teltek el, hogy ismét eszembe jutott ez a história. Rokonaimnál voltam egy ünneplés alkalomkor. Vidám volt a hangulat, örömben úszott minden lélek. Különösen egy huszárgyerek vágta ki a rezet. Szellemes ötleteivel, tréfáival állandóan derültségben tartott mindnyájunkat. — Nézzétek csak — szólt, előbb nagyot nevetve — milyen gyerek voltam valamikor. Tizenkétéves koromban a divatos naplót vezettem. Ha olvasgatom, olyan kellemesen emlékszem vissza az akkori időkre. Ha érdekel benneteket, felolvasom, különösen az instruktorommal foglak igénybe venni. — Halljuk, halljuk már! — kiáltották mind, hiszen, amit az a huszár kezd, azon nevetni kell a pukkadásig. — Hát elkezdem. Nem bánom, nevessetek rajta. Október hó 9. Ma kaptam az instruktort. Olyan csúf, hogy nem számítom kellemes óráim közé, ha láthatom. 8 forintot kap ez egy hónapra, amenynyit kért. A neve Balogh Pál, nyolczadista. Ekkor nem állhattam meg, hogy közbe ne szóljak. — Hiszen azt ismerem. Az iskolatársam volt. Igen, mesélte, hogy valahol tanította egy nagy úr fogadott fiát. Az te nem lehettél. — Persze, hogy nem. De ennek a Baloghnak csak én voltam egyetlen tanítványa, aki kitartottam mellette. — Hm, hm, csak folytasd. Október hó 20. Ma tanítokt először, kiállhatatlan ember. Aligtud beszélni. Hát még magyarázni. November hó 9. Ma kapta meg az instruktorom a 8 forintját. Roppantul örült neki. Már nem oly utálatos. A szokás hatalma. November hó 20. Borzasztó ! Ma újra elaludt. Álmában sza vált. Nemsokára lesz a születésnapom. Kapok sok ajándékot. Apa ígérte, hogy fényes uzsonna lesz. Meghívjam a tanítót? November hó 29. Szóltam apának, hívja meg a tanítót is a születésnapomra. Holnap. A kis Erzsike is tudja, hogy holnap lesz a születésnapom. Pedig csak most lesz három éves. Olyan okos kisgyermek ! December hó 1. Elmúlt. Sokan voltunk. A tanító is itt volt. Mint egy torony, úgy magaslott ki közülünk. Nem csuda. A legkisebb, az Erzsike 3 éves, a többiek, olyanok mint én. A tanító úr nagyon jól érezte magát. Ő evett a legtöbbet. Aztán mégse hozott semmit. És áhitattal hallgatták mind. Közbe-közbe nevettek. Mikor a kis Erzsiről volt szó, elkaczagtam magam. Mindenki tudni akarta az okát. Semmi, semmi, csak eszembe jutott valami. Nem akartam pellengérre állítani a szegényt. Nem akartam emondani, hogy a kis Erzsiké várja őt a pálya végén és int feléje: sicitur. Az illúziók, ha hamisak is, illúziók maradnak. Budapest, márczius 31. A képviselőhöz holnap, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirenden lesz az indítvány- és interpellácziós könyv felolvasása, azután az újonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amelyhez szólásra fel vannak jegyezve: Hilbert Károly, Putnoky Mór, Gál Sándor, Molnár Ákos, Barha Miklós. A rendőri brutalitások. Dr. Tázsonyi Vilmos országgyűlési képviselő és fővárosi bizottsági tag a holnapi törvényhatósági közgyűlésen a rendőri brutalitások ügyében a következő indítványt fogja beterjeszteni. A törvényhatósági közgyűlés a képviselőház tárgyalásaiból, valamint a hírlapok tudósításaiból megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a budapesti magy. királyi államrendőrség közegei 1903. márczius 20-án este oldal fegyverüket kényszerítő ok nélkül használták, védtelen járókelőket, gyermekeket és asszonyokat éles karddal megsebesítettek, sőt a házakba betörve, az oda menekülőket az udvaron is bántalmazták. A közgyűlés szem előtt tartva, hogy mint a polgárság képviselete a polgárok szabadságát és személybiztonságát minden tényezővel szemben megvédeni köteles, felír a belügyminiszter úrhoz, hogy: 1. A márczius 20-iki véres események pártatlan megvizsgálására kormánybiztost küldjön ki, mert a vizsgálat lefolytatására maga a rendőrség illetékes nem lehet; 2. hogy az oldalfegyver használatát még az 1881: XX. t.-cz. 30. szakaszánál is részletesebben rendeletileg szabályozza és különösen rendelje el, hogy tüntetések, csoportosulások alkalmával a rendőrség közegei csak hangos, messzire hallható, a feloszlásra kellő időt adó és ismételt felszólítás nélkül ne támadhassák meg, akkor is fegyverhasználat nélkül a csoportokat. Püspöki tanácskozás: Vaszary Kolos bíboros herczegprímás a katholikus püspöki kar tagjait, délelőttre tanácskozásra hívta egybe budavári palotájába. A püspöki kar tagjai már jóval tiz óra előtt gyűltek egybe a palotába, hol őket dr. Kohl Medárd püspök megadta."Pontban tíz órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bibornok herczegprimás, kit a püspöki kar tagjai mély hódolattal üdvözölték. A herczegprimás üdvözölte az egyháznagyokat s rövid ima után megnyitotta az értekezletet. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfehérvári püspököt kérte föl. A püspöki kar tagjai közül jelen voltak : Gsászka György kalocsai érsek, Bubics Zsigmond kassai püspök, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök, Hettyey Sámuel pécsi püspök, Széchényi Miklós gróf győri püspök, István Vilmos dr. szombathelyi püspök, Várossy Gyula dr. székesfehérvári püspök, Laurán Ágost nagyváradi püspök-helyettes, Mihályi Viktor balázsfalvi görögkatholikus érsek, Vályi János eperjesi görög katholikus püspök, Radu Demeter dr. lugosi görög katholikus püspök. A többi egyházfejedelem részint betegség, részint egyéb elfoglaltság miatt kimentettemagát. Tárgyalásra kerültek azok a katholikus tanügyi javaslatok, amelyek a püspöki karnak a múlt , évi február 15-én és október 18-án tartott értekezletén részint bemutattattak, részint letárgyaltatták. Ezekre a javaslatokra végleges határozatot hoztak. Majd a beérkezett kérelmek és gyűjtőívek fölött határoztak. ORSZÁGGYŰLÉS 1. Napirend előtti vitával kezdődött a mai ülés. Rátkay László, a függetlenségi párt örökké éber őre vette bírálat alá a pénzügyi bizottság tegnapi ülését, amelyről elferdített jelentést adtak ki. Kifogásolta, hogy a bizottság, jóllehet nem volt határozatképes, mégis határozatokat hozott. Majd a bizottság határozatát támadta meg, és élesen perszillálta a pénzügyminisztert, aki fegyeletlenül viselkedett Szilágyi Dezső emlékével szemben. A helyénvaló és nagy figyelemmel hallgatott felszólalást Szederkényi Nándor és Rakovszky István helyeselte, mire a pénzügyminiszter iparkodott a bizottságot és magát is megvédelmezni. A napirendhez ma ketten szóltak : Csávolszky Lajos és Fiscter Győző. Csávolszky Lajos legérdekesebb parlamenti beszédét mondotta el a mai napon. Kíméletlenül erős volt, felfelé és lefelé egyaránt. Csípős megjegyzései, szarkasztikus ötletei gyilkos hatásúak voltak és az egész Ház osztatlan figyelme kísérte nyomon azt a sziporkázó filippikát. Támadásainak központja a király és tanácsosai voltak. Kétszer is közbeszólt az elnök, és iparkodott korlátok közé szorítani Csá-