Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)

1903-05-25 / 427. szám

_ Emlékoszlop a mohácsi csatatéren. Már évekkel ezelőtt Mohácson bizottság alakult, mely feladatául tűzte ki, hogy a mohácsi csata emlékét oszloppal örökíti meg. A bizottság 1896-ban kezdte meg működését s azóta mintegy 30.000 koronát gyűjtött össze a hazafias czélra. Most, mint Mohácsról írják, a város hazafias közönsége, a mohácsi jótékony nőegyesülettel élén, im­pozáns népünnepet készül rendezni Mohá­cson, a Szepesi-parkban és a mellette levő téren. Az ünnep jú­lius 5-én lesz, a nőegyesület vigalmi bizottsága mellett kétszáz mohácsi ifjúból alakult bizottság is működik az ünnep érdekében. Részt­­vesz az ünnepen nemcsak a város, de az egész vármegye. — Házasság. Popper Sándor fővárosi iparos e hó 24-n, délután fél három órakor vezette oltárhoz, a dohány-utczai izr. templomban Bruchsteiner Teréz kisasszonyt, özv. Bruchsteiner Adolfné leányát. May Imre temesvári előkelő nagykereskedő el­jegyezte Blau Erzsike úrhölgyet, Blau Dávid temes­vári szeszgyáros leányát. Rosenthal Márton kereskedő eljegyezte Teich Nina kisasszonyt Selmeczbányáról Dr. Ligeti Lajos Kolozsvárról, e hó 31-ikén tartja esküvőjét az aradi izr. templomban Kiss Hajnalka úlhölgyével, dr. Kiss Dávid előkelő orvos és neje bájos leányával. Kneffel Lajos kereskedő ma vezette oltárhoz Kónya Mariannát Aradon. Az esküvőn díszes közön­ség vett részt. — Utazás a Tátrába. A magas Tátrába ran­dáló közönség kényelmére, mint az előző években, az idei pünkösdi ünnepek alkalmából is a czorba-tói fogaskerekű vasúton e hó 30-án és 31-én, valamint június hó 1-én az összes menetrend szerinti vona­tok, június hó 2-án csak a 900., 901., 902. és 903. számú vonatok fognak közlekedni. A poprád— felka—tátralomniczi vonalon e hó 30-án és 31-én, valamint június hó 1-én a 802—803. és a 806 —807. számú vonatokat fogják indítani. E napokon a ke­reskedelmi miniszter által Budapestről és a Máv­ főbb állomásairól a Magas Tátrába újonnan enge­délyezett kedvezményes menettérti jegyeket fognak kiadni. — Elfogott pénzhamis tett. Arad megyében újabban iparszerüleg űzik a pénzhamisítást. Az ottani hatóság már több pénzhamisító bandát fede­zett fel. A borossebesi csendőrség nyomára jött, hogy Berza községben hamis pénz van forgalomban. Tegnap Papp Pável és Trippa Pávél berzai lakoso­kat a csendőrség pénzhamisitás miatt letartóztatta. A pénzhamisítóknak Berzán jól berendezett műhe­lyük volt, ahol több zsák, ólomból készített húsz fillérest találtak. Papp Pável már büntetve volt pénz­hamisításért. — Az agr­­onett haramia. Korzika legretteget­tebb haramiájaként ismerték Giovanni Iramonit, akit csak Brico néven emlegettek. Pályafutása regényíró tollára méltó. Briconak, akitől most sza­badult meg a sziget népe, ez az élettörténete. Har­­mincz év előtt, az akkor még 20 éves ifjúnak nagybátyja, aki vagyonos ember volt, hogy sóvár rokonait kijátsza, késő vénségére feleségül vett egy szép fiatal olasz leányt. A család ennek következtében két ellenséges pártra szakadt s mikor az öreg nagybátya nemsokára meghalt, Brico, a későbbi bandita megölte nagybátyja feleségét. A család egy része a gyilkos ellen foglalt állást, mire kezdetét vette a rettenetes vendetta, amelynek során Brico esküvel fogadta meg, hogy nem nyug­szik addig, amíg az utolsó izéig ki nem irtotta csa­ládját. Mondá és belevette magát Korzika sűrű cserjéseibe, az úgynevezett Maquisba, ahol har­minec esztendőn temérdek gyilkosságot köve­tett el. Esküjét csaknem valóra váltotta: családjá­ból alig maradt élő ember. Vagy két hónappal eze­lőtt Brico Penta község közelében, Detreto-Bicchisano és Casalbrina között egy nyolcz é­ves fiúcskával ta­lálkozott, kivallatta és megtudta, hogy egyik ádáz ellenségének a fia. Erre letérdeltette a kis­fiút és hiába rimánkodott, két puskalövéssel leterítette. A gyermek egy hétig vergődött, azután meghalt, de halála előtt elárulta gyilkosát. A gyermek édes­apja, egy hetvenéves aggastyán, aki különben unokabátyja Briconak, erre megesküdött, hogy megboszulja gyermekét. Agg ember létére rög­tön az üldözésnek látott, belevette magát a Maquis-ba s hetekig elő sem került belőle. Egy­szer hajnali két óra tájban végre szemközt talál­kozott a haramiával. Mikor a boldogtalan apa pus­­kalövésnyire került a gyilkoshoz,­átkiáltott hozzája: — Nesze, nyomorult! Azzal úgy lőtte homlokon Bricot, hogy a golyó a haramia nyakszirtjén jött ki. Brico persze holtan terült el. Halála óriási megkönnyebbülést keltett a szigeten. Az életben maradt rokonok, akik a rette­netes ember boszuja elől a fővárosba menekültek, mind visszatértek most már falujukba. — Egy kalandornő regénye. Sopronban leg­közelebb érdekes könyv fog megjelenni. Az írója Tihanyi Irma, vagy amint önmgát nevezi: Manón Tihanyi-Sturza, a hirhedt kalandornő s könyvének czime: En. «Lelke magános panaszaidnak nevezi el önvallo­másait s a melancholikus hang uralkodik a könyv minden fejezetén. Elbeszélése Sopronba való utazá­sával kezdődik. A vasúti kocsiban egy fiatal ariszto­krata huszártiszttel ismerkedik meg, aki őt lővérbeli lakásán többször meglátogatta. Ennek a tisztnek beszéli el élete változatos folyását. Hogy őszintén-e ? Bizonyára: nem. De érdekesen. Elmondja, hogy kisleány korában anyja, apja kedvenc­e volt. Alig múlt tizennégyéves, már minden mulat­ságon ott szerepelt. Tizenhat éves korában a Windischgrätz-dragonyosok egy tisztje megkérte ke­zét. Kosarat adott, mert élvezni akarta az életet. Atyja a Montenovo herczeg bérlője lett; a család új életviszonyok közé került. A kis Manón menny­asszonya lett egyik unokabátyjának, szívét azonban egy szomszédos arisztokrata család sarjának adta. A fiatal gróf házasságot ígért neki és ő, hitelt adva a mézes-mázos szavaknak, elhagyta vele a szülői házat. Budapesten éltek pár hónapon át, úszva a boldogságban, míg egyszer csak bekövetkezett a ki­ábrándulás. A kis Manón elhagyatva, Romániába utazott egy nénjéhez, akinek elhunyta után tekin­télyes vagyont örökölt. Neje lett gróf Stutza Deme­ternek. Hogyan , maga sem tudja. Nem szerelemből ment hozzá, talán épen hideg, büszke, parancsoló lénye vonzotta. Neje lett­­fájdalmában vagy haragból, szeszélyből, vagy mert műveltsége, tehet­sége, vagyona mellett is szegény, minden támaszt nélkülöző teremtés volt«. Oroszországban, Kaukázus­ban, egy herczeg birtokán esküdtek meg. Lakásukat csakhamar Párisba tették át. Házasságuk nem volt boldog. A szajnaparti városban megismerkedett egy orosz herczeg nejével. Barátság fejlődött ki köztük, így nem kerülhette el a találkozást a herczeggel sem, aki beléje szeretett. Szerem­­et valló levelét azonban Tihanyi megmutatta férjének. — Már válaszoltam rá — nyugtatta meg mindjárt férjét. — Ezt írtam : »Herczeg, ön téved , ami há­zasságunk boldog« . . . ugy­e, hogy az ... lesz? ... Akarod ? — kérdezte gyöngédséggel a féltékeny férjét. És a házasság maradt, amilyen eddig volt. Szurza elpazarolta neje vagyonát ; a szegény asszonyt szi­dalmazta, sőt ütlegelte. Tihanyi ezt a sorsot nem tudta tovább viselni. Lembergbe menekült s onnan igyekezett házasságát fölbontani. Férje azonban el­tűnt, s ma sem tudja, hogy hol van. Egy év múlt. A boldogság napja végre a sokat hányatott nőre is rászórta sugarait. Egy huszártiszttel ismerkedett meg, aki Tihanyi életének négy évét aranyozta be. A franczia Riviera nagy szerepet játszik e négy év alatt a szép asszony életében. Egy névtelen levél azonban, amely Tihanyinak Romániában viselt dol­gait árulta el a huszártisztnek, egyszerre véget vetett a boldogságnak. Ezután következik a Pension Su­perbe s mindaz, amit a közönség már jól tud. Ti­hanyi leírja letartóztatásának és soproni vizsgálati fogságának a történetét is s igen őszinte nyilatko­zatot tesz ügyészről, vizsgálóbíróról. — Szerencsétlenség­ egy automobil verse­nyen. Ma kezdődött a páris—madridi automobil verseny. A versenyben összesen 151 automobil indult, ezenkívül még 47 motocikl­. A startnál bal­eset nem történt. Az után azonban De Caters báró gépésze St. Simphorien mellett kizuhant a kocsiból és egy árokba esett Arczán és karján sérüléseket szenvedett, de azért folytathatta az útját. Ugyan­csak szerencsétlenül járt Barrow kocsija Libourne mellett, midőn egy szembejövő kutyát egy fordulat­tal ki akart kerülni, nekiment egy fának. Ez alka­lommal Barrow kocsivezetője életveszélyesen meg­sebesült. Renault Marcell Poitiers mellett kocsijával egy árokba esett. Állapota aggasztó. Hire jár, hogy Angnuleneben egy súlyos baleset történt. Két gé­pész állítólag súlyosan megsebesült, kettő életét veszítete. Több automobil erősen megsérült. — A toledói Kathedrale. A Campanile beom­­lása óta úgy látszik jobban vigyáznak az építmé­nyek állapotára, nehogy a Campanilehoz hasonló szerencsétlenség adja elő magát. Most Spanyol­­­országból jön a nyugtalanító hír, hogy a Kathedrale templomtorony, Spanyolország egyik látványossága igen rossz állapotban van. Természetes, hogy most minden intézkedést megtesznek a baj elhárítására. — Károly román király trónra lépésének évfordulója. Tegnap volt Károly király trónralépése 37 évfordulójának nemzeti ünnepe. Bukarest ez alka­lommal pompás lobogódíszt öltött. Az élénkség nagy. Az ünnepi misén részt vett a királyi pár, a trónörökös nejével és gyermekeivel, a miniszterek, a külföldi katonai attasék, a magas méltóságok képviselői és számos úri hölgy. Az ünnepi mise után a király díszszemlét tartott, a királyi család, a­ miniszterek és a diplomácziai kar jelenlétében. Az elvonulást óriási néptömeg nézte végig, mely a királyi párt és a hadsereget lelkesen éltette. — Halálozás. Bakk János ev. ref. tanító 63 éves korában Nagyszalontán elhunyt. Potorán János ügyvédjelölt 23 éves korában Deb­­reczenben elhunyt — Elfogott gyilkosok. Jó fogást csinált a napokban a soborsini rendőrség. Ottani levele­zőnk jelenti, hogy gróf Nádasdíy Ferencz trójási uradalmához tartozó erdőségben Deheledn Juon erdőőrt orvvadászat közben még 1900. évi junius 15-én agyonlőtték. A tetteseket akkor hiába ke­resték, míg aztán most, három év múltán, sike­rült a csendőröknek a gyilkosokat kinyomozni. A tettesek: Deheleán Damaxin és Olár Tódor tró­jási lakosok, ismert orvvadászok, akik a kihallga­tásuk alkalmával elismerték a bűnüket, sőt azt is bevallották, hogy 1893. évben ugyanazon erdőőr ellen gyilkossági kísérletet követtek el, de a me­rényletük akkor sikertelen volt. A gyilkosság hosszú műve. A tetteseket a soborsini csendőrök bekísérték az aradi kir. ügyészség börtönébe. — Öngyilkos önkéntes. Egy 69. gyalogezred­beli önkéntes tizedes, ma délután a Szemlőhegyen, az Ürömi-út közelében, jobbhalántékon lőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, már haldokolt. A 17. számú helyőrségi kórházba szállították. — Életunt színésznövendék. Balogh Etel 16 éves színésznövendék, ma délután 4 óra tájban a Rudolf-rakpartról a Dunába ugrott. A közelben dol­gozó matrózok segítségére siettek és kimentették a fuldokló leányt. A mentők a Rókus-kórházba szállí­tották. — Tűzvész. E hó 17-én, vasárnap, mint tudó­sítónk írja, Garbha községet majdnem tűzvész ham­vasztotta el. A tűz délután 3 órakor keletkezett Boldits Józsefné pajtájában. A rettenetesen tomboló vihar és szélvész folytán a tűz néhány pillanat alatt terjedni kezdett. Óriási rémület szállotta meg a lako­sokat, mert a tüzet nem tudták elfojtani. Csak mi­után a szomszéd falvak tűzoltóit értesítették és azok rövid alatt megjelentek, nyugodott meg a la­kosság. Estig tartott, míg a tüzet egészen elbírták oltani. A bár igen jelentékeny. — Szerencsétlenül járt légtornászok. Ma este fél 10 órakor Úsbudavárában szerencsétlenség tör­tént. Dorvill testvérek néven ismert légtornászok egyik tagja, Gündel Mária körülbelül öt méter ma­gasból a földre zuhant. A mentők súlyosan sérülve a Rókus-kórházba szállították. A légtornászok mu­tatványa abból állott, hogy egy kifeszített sodronyon a magasból — magukat a fogakon tartva — a földre ereszkedtek. Azonban az erős lendület követ­keztében a földtől öt méternyi magasságból a lég­­tornácsnő lezuhant. Tegnap, mint már megírtuk, hasonló módon zuhant le a magasból Dorvill úr, aki oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a nyak­törő mutatványban ma már részt sem vehetett . Csontvázak az erdőben. A múlt héten a bátorkeszi erdőben meglepő leletre akadtak. Az erdő sűrűjében két férfi csontvázat találtak, a vizs­gálat csak annyit állapított meg, hogy titoli házalók lehettek, mivel a náluk szokásos szekrénynyel vol­tak leborítva. Az egyik hatalmas nagy ember volt, a másik tizennyolc­-húsz éves lehetett. Alighanem rablógyilkosság áldozatai s a gyilkosságnak a múlt évben kellett történni, mert a múlt nyáron az erdő környékén dolgozó munkások hosszú ideig érezték a bűzt, de nem tudták honnan ered. Állati hulla rothadásának tulajdonították. Valószínű, hogy úgy lőtték le a két embert és kirabolták. — Úszó községek. Rotterdami levelezőnk a következőket írja: Rotterdam és Overschie között elvonuló csatornának, a sok esőzés következtében áttört a gátja. A csatorna mentén fekvő Kethel, Spaland és Overschie községeket, melyeknek nagyon szép fekvésük van, a víz teljesen elöntötte. Az emberek már nem tehették meg az óvintézkedése­ket. Az árvíz éjjel lepte meg a lakosságot, mely a háztetőkre volt kénytelen menekülni. Emberéletben FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1903 május 25.

Next