Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)
1904-03-01 / 703. szám
Budapest, 1904. Il. évfolyam 703. sz. Kedd, március 1 Független Magyarország BARABÁS BÉLA lapvezér: BEDŐHÁZY JÁNOS főmunkatárs. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Királyutca 72. szám, Teréz-körut mellett Telefonszám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Napihír-rovatunk élén közöljük részleteit ama nagyszabású ajándéknak, amelyet lapunk előfizetőinek felajánlunk. K1y előfizető azonnal megcsapja a részesedési jegyet, akár egész évre, félévre, negyed évre vagy egy hónapra fizet elő. Mindenki olvassa el felhívásunkat és kérjük lapunk barátait és eddigi előfizetőit, hogy terjesszék lapunkat és szerezzenek minél számosabb hívet zászlónk köré. Magyar liga, Budapest, február 29. : Mikor a lezajlott nagy harc nyugodtabb pillanataiban gondolkoztunk minden magyar küzdelem eddigi sikertelenségén, minduntalan felmerült a szervezkedés szüksége, mint legeslegsürgősebb nemzeti kötelesség. Igen, a nemzeteiét szervezésénél nincs előbbre való. Tanulmányozzuk a történelmet akármeddig s nézzünk szét a földgömbön akárhol, azt látjuk, hogy csak a szervezeti nemzetek életképesek s a nemzetélet szervezetlensége egyértelmű a pusztulással. Nálunk sincs máskép. Hogy eddig is megéltünk, az a nemzetben rejlő őserőnek és a szomszéd nemzetek szervezetlenségének köszönhető. Mihelyest azonban a szomszéd szláv, germán és latin fajok egy nemzeti öntudat izzó lángjában forrtak össze s lettek államilag hatalmasok, fajilag erősek s társadalmilag szervezettek, mi magyarok csak úgy maradhatunk tovább is fenn s úgy haladhatunk csak előre, ha egy akarattól függő, egy gondolattól vezetett, egy nemzeti célra törekvő, ezért dolgozó, élni s halni kész kompakt egészszé kovácsoljuk össze a magyarságnak e földön élő minden kis atomját. És még nagyobb szükség ez nálunk, mint máshol. * A mi államunk nem egész, csak anyaga és eszköze egy idegen ház családi érdekeinek. A mi uralkodóházunk német, mely külföldön lakik, idegenek, sokhelyt hazánk ellenségei között s uralkodik nagy német nemzeti ideálokért mindenre kész tanácsadók befolyása alatt. A dinasztia tehát sohse kovácsol össze bennünket magyarokká, sőt féltékeny szemmel nézi nemzeti aspirációinkat és faji erősödésünket, nehogy ezáltal a családi hitbizotmányok tömegében túlhatalomra jutva, azok egyensúlyát felbillentsük s szétomlását ezáltal előkészítsük. A felső tízezer nyelvében már nagyobbrészt beszéli a magyart, de se nem érzi, sem nem gyakorolja nemzeti hivatását. Kártyáznak, lóversenyeznek, gépkocsiznak, utaznak, szórakoznak, vadásznak, ünnepségeket csinálnak, de se az iparban, se a kereskedelemben, se a tudományban, se a politikában nagy kötelességeiknek még tudatára sem ébredtek. Akárhogy ostorozzuk vagy hívogatjuk őket: magyarokká a mágnások sem fognak minket összekovácsolni. Nincs a társadalomnak feje, de nincs gerince sem. A nadrágos osztályban alig van egy-két hírmondó, kiben a magyarság, a rendezett vagyoni helyzet, a tudás, az akarat, a takarékosság, a munkabírás és a jó erkölcs nagy tulajdonságai egyesülnének. A birtokos parasztság magyar, de még tanulatlan, a munkás és az ötödik rend nemzetközi eszméktől elbolondított. Százszor elénekeltük ezt a nótát, de mégse segítettünk bajainkon. Pedig megveszve vagyunk. — Ez a züllés lehetetlenné tesz minden javítást, megöl minden itt-ott felcsillámló, vagy talán rövid időre széles rétegekben is fellobbanó igyekezetet és akaratot. Nagy küzdelmet, amilyen egy minden oldalról szorongatott, prédára leső ellenségektől környezeti nemzetnek hivatása, így végig harcolni nem lehet. Nagy nemzeti előhaladást csak nagy nemzeti szervezettel lehet megteremteni. És boldogan láttam a BH. vasárnapi cikkében e bennem forrongó eszmék egy részének mély járású gondolatát. Egyik része és kritikája ezeknek volt ott, midőn megírta a szerző, hogy nincs itt közvélemény. A nemzet egyik része az ábrándok, a másik a rezignáció, a pusztulásba is belenyugvás végletei között mozog. Az elsőnél a cselekvés sikeréhez megvan a gondolat, hiányzik az erő, a másiknál, ha megvolna is az erő, hiányzik a gondolat. Hiányzik tehát az igazi nemzeti akarat, mert akarat csak ott lehet, hol a célhoz az erő és az elérhetőség tudata is megvan. A mi nemzeti céljaink körülbelül kialakultak. A függetlenségi párt, a Bánffypárt hirdeti azoknak majdnem egészét. Az erő és az elérhetőség tudata azonbart sehol sincs. E célokból minden párton egyformán vagy ábránd marad vagy lemondás lesz, de egyiknél sem képződik ki és fokozódik fel akarattá. Szidjuk egy Ráfiunk mai száma 16 oldalt