Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)
1904-04-01 / 734. szám
i niszteri felelősség súlyos elvével, hogy a magyar állam kereskedelemügyi minisztere adott szavától utólag elálljon, annyival kevésbbé, mivel joggal felételezhető, hogy ígéretét megfontolva, az ország pénzügyi viszonyainak és a vasutasok tarthatatlan helyzetének figyelembevételével tette. Ragaszkodik a március 6-iki budapesti gyűlésnek a terminusra vonatkozó határozatához, mindaddig, amíg a kereskedelemügyi miniszter által tett nyilatkozat bármely vonatkozásában meggyengítve nem lesz.» A gyűlés méltóságos és komoly lefolyása tanújelét adta a vasutasok közt fennálló szolidaritásnak, a küzdelem komolyságának, mert úgy az egyesektől eredő hiperlojális nyilatkozatokat, mint a túlságba menő követeléseket teljesen negligálva, a középutat megtartva, törhetetlenül halad a kitűzött cél felé. A vasutasok hálája. Gróf Batthyány Tivadar orsz. képviselő tudvalevőleg egyike azoknak a politikusoknak, akik a legmelegebb szeretettel karolták fel a vasutasok ügyét. A nemes gróf részt vett a vasutasok február 28-iki nagygyűlésén, azon fel is szólalt, a képviselőházban is felemelte szavát és fényes szónoklatot tartott érdekükben ; legutóbb pedig a Független Magyarország hasábjain jelent meg tollából magvas, a legnemesebb humanizmustól áthatott cikk ügyükről. A vasutasok lelkes hálával fogadják gróf Batthyánynak ezt az érdekükben kifejtett önzetlen tevékenységét. A gróf tömegesen kapja a vasutasoktól az ország minden részéből a köszönő- és üdvözlő leveleket és táviratokat, így legutóbbi cikke után táviratilag üdvözölték őt a temesvári, szegedi, aradi mozgalmi bizottságok, továbbá nagyszámú zágrábi vasutas. Hivatalos hangok. A vasutasok által rendezett nagy országos hangverseny, végre megszólaltatta a kormány fülsértő és idegrontó muzsikusait is. Ma két félhivatalos, az egyik német, a másik magyar nyelven kürtöli hogy: «a kormány a Máv alkalmazottainak tett ígéreteit egész terjedelmükben fentartja és megvalósítja, továbbá nyomban a húsvéti szünet után törvényjavaslatot terjeszt az országyűlés elé, s ebben felhatalmazást kér arra, hogy a magyar királyi államvasutaknál az illetményeket rendezze és a fizetésemelést utalványozhassa.» Hát igen tisztelt félhivatalos muzsikusok, evvel a maszlaggal már zenekari sikert elérni nem lehet. Ezek a repedt sípon keresztül kikényszeredett hangok csak arra valók, hogy az eddig nyitva tartott markokat ökölbe szorítsák. A kormány a Máv alkalmazottjainak tett ígéreteket könnyen be tudja tartani. Nem ígért semmit sem. Érdemes ez semmiképen. A mi követeléseink ezek: 1. a memorandumokban kifejtett fizetésrendezés ; 2. a szolgálati pragmatika és 3. a vasutasok szövetsége. Ha ezek a követelések megvalósulnak, akkor, de csak akkor lesz ismét nyugalom a vasutasok körében. A mozgalom célja. Ha a bizottsági elnökök vagy elnökségek szegedi halászlé mellett óhajtanak a húsvéti ünnepek alatt egynémely dolgot megbeszéli, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. De hogy ott a vasutasok tízezrei felől határozzanak, erre annál kevésbbé van szükség, mert jelenleg nincs oly kérdés napirenden, mely indokolttá tehetné «bizalmas» értekezletüket. Minden egyes bizottság meghozta a maga határozatát, mégpedig — örömmel mondhatjuk — egyértelműséggel. Lukács pénzügyminiszter tájékozatlanságára, kevés tapintatra és semmi jóakaratra sem váltó kijelentésének megvolt ama örvendetes eredménye, hogy az angyalföldi értekezletnek harci riadója után az egész ország vasutasait egy táborba egyesítette. Azóta minden egyes bizottság, a szombathelyi is, állást foglalt a pénzügyminiszterrel szemben és valamennyi tiltakozott a fizetésrendezésnek alattomban szándékolt elhalasztása ellen. Erről talán van tudomása a szombathelyi bizottságnak is. Mi értelme volna tehát most annak, hogy az egyes bizottságok elnökei ,a pénzügyminiszter úrnak a képviselőházban folyó évi március hó 22-én tett kijelentéseire a választ megfelelő alakban megadják ? Csak nem hiszi a tisztelt szombathelyi elnökség, hogy az egyes elnökök vagy elnökségek a bizottságaik által hozott határozatokkal szemben más véleményen lehetnek? Hiszen akkor a következményeket ott, saját bizottságaik előtt kellett volna levonniok! Vagy az elnökök értekezlete a bizottságok fölött áll s a bizottságok hozta határozatokat az elnök urak határozata gyengítheti, megmásíthatja, vagy épen semmisnek is nyilváníthatja? Vagy olyan dolgokat kell Szegeden megbeszélni, melyek csak az elnök urak distingvált fölfogása elé valók és közzétételükkel bizonyos körök szálló igéje szerint «az izgalmak fokozódnának» ? Vagy az «izgalmak megfelelő alakban leendő csillapítására» fognak panacsot találni Szegeden ? Mi lesz vágjon a szegedi elnöki értekezletnek az eredménye? A legrosszabb esetben valószínűleg az, hogy ki fog tűnni, miszerint 38 ezer vasutas másként gondolkozik, mint húsz, vagy harminc elnök úr. No, ez még nem volna valami nagy szerencsétlenség, de amennyiben jelenleg, amidőn a vasutasok ügye a legjobb után halad, a kitartásra és egymást megértésre a legnagyobb mértékben szükség van, még az ilyen apró civódásokat is kerülni kell. Az egyes elnököket különben épenséggel nem azért választották az egyes bizottságok — az országos bizottság sem — hogy azokban holmi nevetséges, diktátori hajlamokat növesszenek nagyra, avagy, hogy az ő legegyénibb véleményeiknek a vasutasok óriási gárdájának érdekeit alárendeljék, hanem, hogy ismert, írásba foglalt, az illetékes tényezők elé terjesztett, mindenek által — kivéve Lukács pénzügyminiszter urat — jogosnak, szerénynek és méltányosnak elismert kívánságaik keresztülvitelében a külső, technikai részt elvégezzék. Már ez csak eléggé világos és természetes. Az egész mozgalom irányát és végcélját a vasutasok maguk szabták meg. Az 1901. évben benyújtott memorandumok, úgyszintén a március 6-án megállapított pótmemorandum minden egyes pontjához szigorúan ragaszkodva, kívánják, hogy fizetésrendezésük és pragmatikájuk május elsejére meglegyen. Ebből engedni, ebből lealkudni sem egyes elnököknek, sem közös elnöki értekezleteknek úgy sem áll jogában. De módjában sem. Mert, ha némelyek azt hiszik, hogy az elnöki tekintélyek előtt a vasutasok nyomorgó és éhező tömege meg fog hajolni, úgy valószínűleg ismét gazdagabbak lesznek — egy csalódással. Ha bármely vasutas oly adatok birtokába jut, vagy oly körülményeket vesz észre, melyek az ügyet befolyásolják, vagy veszélyeztethetik, úgy lelkiismereti és becsületbeli kötelessége azt a nyilvánosság orgánumai útján az összességnek azonnal tudomására hozni. Az összesség háta mögött előzetes paktumot kötni, megalkudni és odaígérkezni arra még jóhiszeműleg is, hogy az így jogtalanul hozott megállapodásokat az összességre megtévesztés, fenyegetés vagy taktikai ügyességgel ráerőszakolják, senkinek sem áll jogában. Ne hagyja magát senki félrevezettetni vagy megpuhíttatni. Egy tál lencséért oda ne adja senki a saját és családjának igazait. Történik most hivatkozás fegyelemre, izgatásra, szenvedélyekre. Egy-egy rejtett fenyegetés is átvillámlik a vasutasok ködbe burkolt egén. Ne féljen, ne csüggedjen azonban senki. A nap már felkelőben van. Szolgálatát a legpontosabban, a legodaadóbban végezze el épen most minden egyes vasutas, a szolgálati rendtartás és a szokás által szentesített fegyelmi szabályokat át ne hágja senki, sőt tartassa be, ha módjában áll, másokkal is. A vasutasok szavukat május 1-ig lekötötték. A kormányon, illetve Lukács pénzügyminiszteren múlik a többi. Bármi történjék azontúl, kellő utasításokat a vasutasok bizalmát élvező vezető bizottság idejekorán meg fogja kapni az egyes helyi bizottságok határozatai útján. Eme határozatok remélhetőleg egyértelműek lesznek. Országos intézkedésekre fölhatalmazva a vasutasok előzetes megkérdezése nélkül — nincs senki. Ami az országos vasúti szövetséget illeti, annak, május 1-éig meg kell alakulni. A vasutasok gyengeségére és gyávaságára vallana, ha most, a rájuk oly kedvező időpontot elmulasztanák. Az ily hatalmas mozgalmat, mint aminő a mostani, minden félszázadban lehetséges csak megismételni. Ha az országos szövetséget a vasutasok most nem fogják megalakíthatni, úgy annak eszméjét beláthatatlan időkig eltemették. A budapesti helyi bizottság folyó hó 27-én tartott ülésén egy albizottságot küldött ki a célból, hogy az országos szövetség ügyét május 8-áig dűlőre vigye. Ha a bizottság jól végzi munkáját, a vasutasok körében pedig meglesz az összetartás és a helyes fölfogás, úgy az alakuló közgyűlés már április hónapban meg lesz tartható. A kiküldött albizottság — tudomásunk szerint — a fiumeiek tervezetét veszi munkálatai alapjául s az alapszabályok megszerkesztésével remélhetőleg mihamarabb elkészül. Szívünk egész melegével fordulunk az egyes helyi bizottsághoz — különösen a szegedihez és a gócpontokhoz, hogy nyugodjanak bele és járuljanak hozzá egyelőre a nekik rövid időn belül megküldendő alapszabálytervezethez. Az alakuló közgyűlésen mindenkinek amúgy is jogában fog állani, hogy célszerűnek ítélt módosításait az alapszabályokon korlátlanul keresztülvigye. Csak ne kezdjenek megint bizottságozni, mert saját magukat fogják ezzel kijátszani. Minden haladék bűn a vasutasok legszentebb érdekei ellen, és csak arra alkalmas, hogy azoknak a malmára hajtsa a vizet, akik fogcsikorgatva nézik a mostani mozgalmat és alig várják, hogy az ország legszorgalmasabb és legjobb munkásait ismét markukba vehessék és akkor és olyat szorítsanak rajta, amikor és aminő nekik tetszeni fog. SzfGGETLEST '”á.S 1904. április 1. Egy tévedés helyreigazítása. Tegnapi napon kezeimhez kaptam a folyó hó 6-án Budapesten megtartott országos bizottsági nagygyűlésről a jegyzőkönyvet. Olvasom a jegyzőkönyvben, hogy a megindult vitánál felszólalt Lenkovics Sándor hivatalnok, (Szegedről) és a következő beszédet mondta illetve javaslatot terjesztette elő: »T. országos bizottság. 1901-ben a hivatalnokok memoranduma meg lett szerkesztve, úgy tudom alapul a postahivatalnokok fizetését vették, ezeknél az alapfizetés akkor 809 forint volt. Időközben beterjesztetett az állami hivatalnokok fizetésének rendezésre vonatkozó törvényjavaslat és abban a postahivatalnokok alapfizetése 2000 koronában van felvéve, s amenynyiben ugyanannyi 1600 korona mellett 400 korona pótlékot élveznek (a 400 kor. csak a javaslat törvényerőre való emelkedéséig pótlék) Javaslom tehát, hogy a mi memorandumunkban is 2000 kor. véteszék fel, mint a minimális fizetés.» Ezen javaslat elhangzása után Földessy Ödön elnök a következőket mondta: «T. országos bizottság ! Talán megtakaríthatunk egy csomó felszólalást, ha röviden nyilatkozom. Mi, akik kidolgoztuk ezen pontokat, az állami tisztviselők rangsorozatát újabb tanulmány tárgyává tettük. A XI. rangfokozatba vannak sorozva a postatisztek és a Xilibe 2000 korona kezdőfizetéssel a posta segédmérnökök és segédfogalmazók. A postatisztek fizetése tehát 1600 korona. Nohát kérem, ez valótlan állítás ! Nem akarom feltételezni —, annál kevésbé azt állítani, hogy az elnök, Földessy Ödön tudva félre akarta volna vezetni az országos bizottság tagjait, hanem azt kétségbe vonhatatlanul konstatálom, hogy igenis, dacára annak, hogy tanulmány tárgyává tette az állami tisztviselők rangsorozatát, azt nem fogta fel úgy, amint azt értelmezni kell. Mert tessék megkérdezni bármely postatisztviselőt erre vonatkozólag, válaszul csak azt kapjuk: az új fizetési törvényjavaslat szerint a postasegédtiszteket nevezik is a XL fizetési osztályba, tehát az érettségit és szaktanfolyamot végzettek a XI-ik fizetési osztályba neveztetnek ki — azaz nemcsak