Független Magyarország, 1904. június (3. évfolyam, 793-822. szám)

1904-06-13 / 805. szám

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG-1904 Junius 13. 4 tellen egyetlenegy ellenzéki árnyalatnak sem lehetkifogása. Nem kívánja, hogy az ellenzék fuzionáljon, de fogjanak kezet a nemzet javáért folytatott küzdelemben. A nép jólétére üríti poharát. S Bernáth Béla az üdvözlő táviratokat olvasta felés lelkes hangú tosztban köszöntötte Jászberény polgárságát Deéssy Zoltán Apponyit, Förster Aurél pedig gróf Károlyi Istvánt köszöntötte fel. Miután még dr. Firiczky városi főorvos a sajtót üdvözölte és Girdner Gyula a szives vendéglátást megköszönte, a bankot délután fél négykor véget ért. Budapest, június 12. A függetlenségi párt értekezlete. Az Országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órakor rövid értekezletet tartott, amelyen az elnökök akadályoztatása következtében H Hegedüs Károly korelnök elnökölt; a jegyzői tisztet Benedek János töltötte be. Az értekezlet tárgya a párt részéről a magyar-horvát regniscoláris bizottsági tagságra való jelölés volt. Az értekezlet erre a tagságra egyhangúlag Kemsctky Bélát jelölte, mire az értekezlet véget ért. A magyar kvótalbizottság ülése. Akvótabizottság f hó 14-én, kedden d. u. 4 órakor a képviselőházi elnök fogadótermébenülést tart. A komátok a pénzügyi kiegyezés ellen. Említettük, hogy Zágrábban nagy népgyűlést terveznek a pénzügyi kiegyezés ellen. A népgyűlés ma volt meg és noha annak szónokai erősen hangoztatták Horvátország teljes pénzügyi önállóságát, valamennyien konstatálták, hogy a Tisza-kormánynyal kötött kiegyezés valamennyi eddigi között a legjobb. A népgyűlésről szóló távirati tudósításunk a következő : Ma délelőtt Zágrábban népgyűlést tartottak apénzügyi önállóság érdekében, amelyen az összes ellenzéki pártok, beleértve a szocialistákat is, képviselve voltak. A gyűlés igen látogatott volt. Legnagyobb részt munkások és diákok jelentek meg. Elnökökké Derencsinért (horvát jogpárt), Thalekcot(tiszta jogpárt) és Matacicot (szocialista) választották meg. Derencsin megnyitó beszéde után Vrbanics dr., akit élénken üdvözöltek, szólalt fel és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy nagy eszmék, amilyen Horvátország pénzügyi önállósága, egyszerre meg nem valódíthatók ugyan, mindamellett az az út, amelyet a horvát regnikoláris küldöttség követett, nem helyes. Lojálisan el kell ismernie, hogy a küldöttség többsége is határozottan és hazafiasan védelmezte követelését. A Magyarországgal létrejött kiegyezés jobb, mint ,összes előzői. Ezután Frank dr. szólalt fel, akitviharosan üdvözöltek és aki azt mondja, hogy alétrejött kiegyezéssel Horvátország részére nagy sikert értek el. Az utolsó szónok Bukseheg Vilmos szocialista volt. A gyűlés, mely teljes rendiben folyt le, végül elfogadott egy határozatot, mely azt követeli, hogy a tartománygyűlés helyezkedjék Horvátország pénzügyi önállóságának álláspontjára és vesse el a regnikoláris küldöttség megegyezését, mely újból kiszolgáltatja Magyarországnak Horvátország legfontosabb bevételi forrásait. Szeged ünnepe. *— Tisza Lajos szobrának leleplezése. • Budapest, június 12. / Újjáalkotásának negyedszázados jubileumát ünnepelte ma Szeged városa a kormánynak, a szomszédos törvényhatóságok főispánjainak és óriási közönség jelenlétében. Az impozáns ünnepség középpontjaa város újjáalkotója, Tisza Lajos szobrának leleplezése volt a Széchenyi-tér parkjában, a városházávalszemben. A kormány tagjainak különvonata reggel fél 9 órakor érkezett Szegedre. Az állomáson díszmagyarba és ünneplő ruhába öltözött közönség jelent meg. A kormány tagjai közül Tisza István gróf miniszterelnökön kívül eljöttek az ünnepre Khuen-Béderváry Károly gróf, ő felsége személyekörüli miniszter, Iberonymi Károly kereskedelmi miniszter, Plósz Sándor igazságügyminiszter, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és Tállián Béla földmivelésügyi miniszter. Jelen volt báró Bánffy Dezső is, aki azonban nem mondott beszédet. Csak mint Szeged első kerületének minap megválasztott képviselője akarta kivenni maga részét az ünnepségből. Ott voltak továbbá Zsilinszky Mihály, Sándor János és Bernáth Géza államtitkárok. Lázár György dr. polgármester üdvözlésére Tisza István gróf válaszában annak a hitnek adott kifejezést, hogy ezen az ünnepen, amely felidézi a múlt szomorú emlékeivel szemben a szebb és jobb jelent, minden igaz magyar ember szive együtt dobog Szeged város lakosságával. Fél 10 órakor a Tisza-szálló kistermében fogadta a miniszterelnök a tisztelgő küldöttségeket, elsősorban a törvényhatóságét, amelyet Kállay Albert főispán vezetett. A főispán üdvözlő beszédére gróf Tisza a válaszában elmondotta, hogy mint nagyon fiatal ember párszor megfordult Szegeden s itt közvetlen szemtanúja lehetett annak a becsületes munkának, amelyet e város derék polgárságának egészséges testi-lelki erejére támaszkodva végzett itt egy becsületes, igaz férfiú, aki egy igaz ügygyel egészen azonosította magát. A munka nincsen befejezve és nem lesz befejezve soha, mert azt a törekvést, amelynek jelszava «Mindig előre», folytatni kell. Az összes hitfelekezetek lelkészeinek küldöttsége nevében Jászay Géza esperes apátplébános üdvözölte a kormányt, hangsúlyozva, hogy habár különböző hitelvek alapján igyekeznek is a hívek szívében a vallásosságot és a jó erkölcsök szeretetét ápolni, de a hazaszeretet szent tüzét mindnyájan egyformán élesztik. Tisza István gróf erre hálás köszönetét fejezte ki, hogy felekezeti különbség nélkül, egy baráti körben egyesülten jöttek el a felekezetek képviselői. Ezután a helyőrség közös hadseregbeli és honvédségi tisztikara, majd a szegedi bíróságok és az ügyészség, élükön Fabiny Ferenc táblai elnökkel, továbbá Tarnovszky pénzügyigazgató hivatali testülete élén, Platz Bonifác tankerületi főigazgató vezetésével az összes szegedi tantestületek, Böck műszaki tanácsos vezetésével a folyammérnökség, a postahivatal, az erdőfelügyelőség, az államépítészeti, erdészeti és kotrótelepi hivatalok küldöttsége, végül Uhlyarik üzletvezetővel élükön a magyar államvasutak üzletvezetősége és leszámoló hivatala tisztelegtek. A szobor leleplezése. Délelőtti 10 órakor teljesen melegre vált időben beláthatatlan sokaság lepte el a Széchenyi-teret. A szoborparkját és a korzónak a városháza előtti részét a tűzoltóság és a rendőrség kordonnal körülvette. A kordonon belül sorakoztak a küldöttségek és az egyletek és vagy 1000 szegedi hölgy. Háromnegyed 11 órakor a városházáról Kállay Albert főispán, Lázár György dr. polgármesterrel és a törvényhatóság tagjaival díszmagyarban a szoborhoz vonult. 11 órakor érkezett meg a kormány, amelynek már említett tagjain kívül ott voltak Széll Ignác és Gromon Dezső államtitkárok, megjelentek továbbá Bánffy Dezső báró, Márkus József főpolgármester, Csathó, Dellimantes, Meskó, Lukács György és Latinovits főispánok, Novák József, Kelemen Béla, Miklós Ödön, Bubinek Gyula, Nyegre László, Blaskovics Ferenc, báró Vojnits István, Szivák Imre és Piukovich József orsz. képviselők, Németh József és Várady Árpád püspökök, több miniszteri tanácsos és osztálytanácsos, gróf Tisza Kálmán, valamint Fadrusz Jánosné anyósával, akik korán reggel a talapzat lépcsőzetét rózsákkal körülrakták. A szobor baloldalán a tisztikar, jobboldalán a kormány és a papság foglalt helyet, közben pedig a törvényhatóság, nőegyletek és egyéb egyesületek lobogók alatt állottak. 11 órakor két katonazenekar rázendített a Himnuszra, melynek elhangzása után dr. Lázár György polgármester mondta el ünnepi beszédét, amely főbb részeiben ez s kétszáz évig tartott árviz-küzdelem után, mely lekötötte, az összes munkaerőt, tönkkel fenyegette az előbb oly gazdag tiszamenti Alföld anyagi létviszonyait s megakadályozta a fejlődés természetes processzusát. 1879. évi március hó 12-én Szeged város, a Tisza-szabályozás Széchenyi István által jól kigondolt, de az utána következett generáció által rosszul végrehajtott rendszerének szánandó áldozatává lön. Amint azt hozzáértők már előre megjövendölték ,a Tisza kiáradt s szennyes hullámai rázúdultak a szerencsétlen városra s a fizikai erő ellenálhatatlan hatalma pár órai vad tobzódás után eltörölte a föld színéről azon várost, mely bár lassú, de állandó fejlődésében 70,000 jó magyarnak adott otthont és békés lakhelyet. E város polgársága kétségbeesetten kiáltotta : Vége és Szegednek ! Felkiálthattunk a klasszikussal: Fuimus Troies! De az isteni gondviselés, melynek őrszeme a hasznos egyedeket veszni nem engedi, őrködött e város és annak népe fölött. Méltatta a missziót, melyet Szeged a múltban betöltött s melyet betölteni a jövőben hivatva van. Ember kellett, ki a királyi szónak érvényt szerez. Nem csak külsőleg, hanem érdemileg kellett végrehajtani a király parancsát, mely a nemzet parancsa is volt. Oly ember kellett, ki fel tudja fogni a királyi szó értelmét, észszel, értelemmel, szívvel, hazafisággal. A király szeme, a kormány figyelme találhatott volna-e e nagy, e magasztos küldetésre alkalmasabb férfiút, mint Tisza Lajos volt, aki az egész országban, mint a hazafias kötelességtudás és önzetlen közéleti munkásság legkomolyabb alakja ünnepeltetett ? Én pedig, ki elkísértem Tisza Lajost utolsó útjára, ki ezelőtt 8 esztendővel a geszti sírbolt feltárt kapuja előtt életnélküli fizikumát a város nevében elparentáltam s halhatatlan lelkének múló burokját átadtam az örök elmúlásnak, boldog vagyok a mai napon, amidőn az ő általa romjaiból felépített városban, hatalmas alkotásainak közepette e hálás város által felemelt ércszobrát s ezzel nemes emlékét átadhatom az örökkévaló fenmaradásnak. (A lepel lehull. Hosszan tartó zajos éljenzés és taps.) Szeged város polgárai! Itt áll Isten és a koronás király után legnagyobb jóltevő tök nemes alakja. Itt áll a védmű kőtalapzatán, mely az ő általa alkotott azt a vízvédelmi rendszert jelképezi, mely Szeged fizikai életét jövő veszedelmek ellen biztosítani hivatott. Itt áll nemes alakja ércmatériából, tanítva titeket arra, hogy legyetek szilárdak a haza s e város érdekei szolgálatában. Itt áll munkásruhában, figyelmeztetve titeket arra, hogy soha el ne fáradva munkálkodjatok városunk előrehaladásán. Itt áll gondolkodó fővel mély gondolatokba merülve, intve arra titeket, hogy agyatok minden gondolata, szivetek minden dobbanása a hazáé s e városé legyen. Te pedig ércalak, állj fenn művészi szépségben, fényben és méltóságban e város hálás népe által gondozottan és mindig tisztelve időtlen időkig. Polgártársak ! Koszorúzzátok meg ez ércalakot! Én Szeged város közönsége nevében leteszem örök emlékének kőtalapzatára a hála és elismerés pálmakoszorúját ! Igaz barátunk, jótevőnk, jóakaró atyánk, emléked éljen örökké ! A beszéd közben lehullott a szoborról a nemzeti szinű lepel és látható lett az emlék, amely Tisza Lajos grófot, bottal kezében, egy kopartrészleten állva ábrázolja, amint letekint az előtte dolgozó három kő- és téglahordó kubikosra. A polgármester beszéde után a zenekar a Szózatot játszotta, utána a küldöttségek és egyletek elhelyezték a szobron koszorúikat. Középre került Szeged város közönségének kék-sárga-fehér-vörös szalagon óriási koszorúja, melynek felírása: «A város ujjáalkotója emlékének.» Koszorúkat helyeztek a szoborra. Budapest székesfőváros, a magyar királyi kereskedelmi minisztérium, Kállay Albert főispán, a képviselőház, a budapesti ev. ref. egyház, a dunamelléki ev. ref. egyház, a jótékony nőegyletek, a Vörös Kereszt- Fehér Kereszt Egyesület és az Izr. Nőegyesület, az ármentesítő társulatok, a Dugonics Társaság, a Szegedi Képzőművészeti Társulat, a Kereskedelmi Testület, az Ipartestület, a szegedi protestáns egyházak és a Lloyd Egyesület A mű alkotójának, Fadrusz János mesternek özvegye kicsiny koszorút helyezett a szobormű főalakjának, Tisza Lajos grófnak lábaihoz. A bankét. Délben 1 órakor a tisztviselői otthon körében 350 teritoriű lakoma volt. Az asztalfőn Tisza István gróf miniszterelnök foglalt helyet, tőle jobbra Bánffy Dezső báró volt miniszterelnök, Plősz Sándor és Tallián Béla miniszterek, balra pedig Khuen-Héderváry Károly gróf és Berzeviczy Albert miniszterek foglaltak helyet. Az első felköszöntőt Tisza István gróf miniszterelnök mondotta a királyra, azután dr. Rózsa Izsó mondott felköszöntőt akormányra és azt, hogy Tisza István gróf miniszterelnök eljött kormányával együtt, nem udvariassági ténynek, nem efemei jelenségnek tekinti, hanem annak, hogy a városnak a nemzetiségi végvidék határán való fontosságátismerik. "