Független Magyarország, 1905. július (4. évfolyam, 1180-1210. szám)
1905-07-01 / 1180. szám
II. évfolyam, 1180. sz. Budapest, 1905. Szombat, julius 1. Főszerkesztő: ELŐFIZETÉSI ARAIT. Főmunkatárs: LENGYEL ZOLTÁN Egt évre 28.— korona Negyed évre 7.— Koronái BAKONYI SAMU Szerkesztőség és kiadóhivatal "• BUDAPEST, VI., ERZSÉBET-KÖRÚT SO,SZ Fél évre 14.—* 5 Egy hónapra 2.40 . 586. Tisztelettel kérjük azokat az előfizetőinket Iliknek előfizetése stinms végével lejár, hogy előfizetésinvet az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbbineknyitani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. jt-----................................. ....... ■ • ‘ A nemzet ereje. Budapest, június 30. Mi lesz. ..dig tart ? ezt a kérdést halljuk mindeddh és mindenkitől. Persze határozott feleletet és ilyen rövid formában adni nem tudunk. Rossz katona volna azonban az, aki háborúba megy és az eshetőségekkel nem számol. Vezérnek még rosszabb. Azért hát ne gondolja senki, hogy mi csak úgy vaktában kezdtük el a harcot, amelyet reánk erőszakoltak. Nagyon komolyan mérlegeltük hát az eshetőségeket. És mindezek után nem csak a szívünk lelkesedése, de az eszünk érett megfontolása is oda vezetett, hogy a harcot meg kell vívni, végig kell vetélni és a teljes szelemig nem szabad elhagyni. Eg kellett ezdeni önmagunk- Hogy ne mondhassa, hogy a nöi gyávák voltak. Hogy proghirdetni tudnak a mandátum megyeért, de a mandátum íegszerzésán a mandátum szerzésre alkalmas - mert a nemzet eszményeiből kisarudzott — programmért harcolni nem akarnak. Hogy harcoljunk, ha lehet a győzelemért, de ha elbuknánk is, a példaadásokért. Mert hősileg küzdve elbukni dicsőség, melyből uj küzdelem s új győzelem támad, mig a célt el nem értük. Meg kellett kezdeni azért, mert reánk erőszakolták. Nem mi indítottuk a hadjáratot, de a nemzet elfásultsága és eddigi vezetőinek önzése folytán is a saját hatalmi gőgjében elbizakodott katonai diktatúra. Ők követelték vérünket és vagyonunkat. Ők tagadtak meg ennek ellenében minden ellenértéket. Falhoz szorították az országot, a parlamentet. Más választás nem volt, mint kényrekedvre örök időkre odadobni magunkat vagy pedig felvenni az eleinte kilátás nélkül való harcot. Mi az utóbbit választottuk. Meg kellett tehát kezdeni a harcot becsületből is. De meg kellett vívni azért is, hogy e harcban hittel, önbizalommal teljék meg a nemzet. Hogy felrázhassuk fásultságából. Hogy magasra növeljük faji öntudatát. Hogy előre vigyük a kátyúba került függetlenségi politika szekerét. De meg kellett kezdeni, habár ilyenek csak néhányan voltunk is eleinte — a győzelenm reményében. Voltunk olyanok is, kikt ebben soha egy pillanatig sem kétkedtünk. Voltunk akkor kevesen, vagyunk ma már sokan. Sőt, ilyeneknek kell lenni mindanyiunknak. Máskép elbukunk. De így érezve és így cselekedve csak győzhetünk. Hogy meddig tart, ezt nem tudjuk ma sem. De annak idején azt hittük, hogy ötször annyit bő kell, míg idáig is eljutunk. Hogy a megtett utat ily rövid idő alatt futottuk be, az azt bizonyítja, hogy a hátralévő út sem tart oly sokáig. Azt hittük 30 évig kell küzdelmünk, míg a függetlenségi program it a maga teljességében megvalósul. Ebből 15 év telik el, míg többségre jutunk, 15 év, míg e többség kiküzdi a célt. Az első 15 évből még három év se lett, hát így valószínű, hogy a második 15 is lényegesen megrövidül. Egyébként a katonának mindent el kell követni, hogy a legrövidebb idő alatt győzzön, de el kell készülve lenni a leghosszabb háborúra is. Ha győzni akar. Mert csak az győz , aki a végén győz. Aki legtovább bírja. Az idő múlása tehát a lényegesen kisebbik baj. S ha ezáltal a győzelmet szerezzük meg, egyáltalán nem is baj, mert az összes bajokat, hátrányokat, szenvedéseket és károkat a győzelem után való idő rövidesen kipótolja. Ma sem kell és nem is szabad az idővel törődni. Pláne akkor nem, mikor a győzelmet csakis az idő műtét, a szerezheti meg a passzív ellenállás harcmodorának természete szerint. A fegyveres harcnál ezernyi tényező játszik össze. Ezek tökéletessége utján előidézhető a nagyon gyors győzelem. A pasziv ellenállás legkisebb sikere is egy bizonyos idő előtt lehetetlen s minél több idő telik, annál többnek kell lenni az eredménynek is. A passziv ellenállás eredménye tehát a harc idejével automatikusan nő. Gyors béke: semmi eredmény , rövid harc: kevés eredmény , hosszú harc, resti eredmény. Örüljünk tehát neki, ha még sokáig tart. " Persze csakis úgy, ha egyöntetűen végigcsináljuk. Ha türelemmel és fegyelmezettséggel bírjuk. Ha el nem lankadunk. Ha szét nem züllünk. Mert az időn kívül a másik tényezője e harcnak a nemzet fegyelmezettsége. A pasziv ellenállás ennek erőpróbája. Csakis ez szerezheti meg agyőzelmet, csakis ez rövidítheti meg a küzdelem idejét. Ha mindnyájan egyetértünk s ha mintegy gépiesen — a nemzeti lélek egységénél fogva — egyformán cselekszünk. Biztatás nélkül, vezetés nélkül is. Ha senki se fizet adót és senki se megy katonának, ha senki se engedelmeskedik a törvénytelen kormány törvénytelen rendeletének, ha minden testvéreként védi azt, aki e harcban ad összességért sebet kapott, ha vállat vállhoz szorítva mindnyájan együtt, egy célért, egy lélekkel és teljes erőnkből harcolunk: ez a nemzet leírhatatlan ereje. Éreznünk kell, hogy létünkért és nemzeti becsületünkért verekszünk. Hogyha elbuktunk, talán, soha fel nem kelünk. Hogy ez esetben a nemzeti halálon kívül a nemzeti szégyen is elborítja a magyar nevet. De ha győztünk, e harcban kiforrva, nagggyá leszünk. Beírjuk a nevünket a a történelem könyvébe. Lemostuk a múlt idők gyalázatát. Jogot és képességet szereztünk a jobb jövendőre. Fel van vetve a kérdés: tudunk és akarunk-e nemzet lenni? Ne lehet rá szóval felelni, de meg kell felmutatni. Ha tudunk egyetérteni sok e harcot egyakaratat végigha megszereztük a független nemzet a az érettségi bizonyítványt, benni a világnak kiforrott nemzeti egyéniségünket s ez alapon: megkapunk mindent. Ha nem tudunk egyetérteni vagy beleununk a harcba , magunkon múlt, hogy tovább is szolgaságban sínylődjünk. És nem úgy mint azelőtt. Mert közben el kellene vesztenünk e csatát. Ez pedig annyit jelentene , hogy a világ minden piacáról kiseprűzött osztrák armádia vert végig mirajtunk. Ilyen egekig érő gyalázat pedig nem fog megesni : ha velünk marad, úgy mint ma, a fegyelmezett nemzet ereje. Lengyel Zoltán: ui. Lapunk mai száma 20 oldal?